A francia film a harmincas években a filmművészet csúcsaira emelkedett. Messze sugárzó hatása a mai napig tart. És akiknek mindez köszönhető: Jean Renoir, Marcel Carné, Alexandre Trauner és Joseph Kosma. A négy világhírű művész közül kettő magyar származású.

Joseph Kosma (Kozma József) Budapesten született, itt végezte el a Zeneakadémiát, majd vezetőkarnagyként az Operaházban dolgozott. 1929-ben ösztöndíjat nyert Berlinbe, ahol Brecht és Kurt Weill gyakorolt rá mély benyomást. 1933-ban Hitler elől szabadabb alkotói légkört és kifejezési lehetőségeket keresve Párizsba távozott. Párizsban a művészeti élet gyorsan befogadta. Prévert, Apollinaire, Carco, Desnos, Queneau költeményeit zenésítette meg, Jean-Louis Barrault-nak balettzenét komponált, s rajtuk keresztül került kapcsolatba a filmmel. Első filmdalát a bájos kis Florelle számára írta a Lange úr vétke című Renoir-filmben. Hamarosan a francia filmművészet két legnagyobb alakjának (Carné-nak és Renoirnak) állandó zeneszerzője lett. Az Állat az emberben lidérces, kegyetlen, lüktető "vasút-szimfóniáját" éppúgy ő írta, mint a minden idők legszebb, legköltőibb szerelmes filmdalát, Az éjszaka kapuiban felcsendülő Hulló faleveleket. Ki kételkedne benne, hogy Kosmának a legnemesebb értelemben vett népszerű, ugyanakkor költői, finom, autentikus zenéje emelte a A nagy ábránd, A sátán követei, A szerelmek városa, a Mire megvirrad és még megannyi filmtörténeti alkotás művészi értékét! A háború után továbbra is komponált filmzenét, ugyanakkor a világ "avantgarde bástyájának" tartott párizsi Flore kávéházban, az egzisztencialisták főhadiszállásán is az ő dalait énekelte Juliette Greco, Edith Piaf és Yves Montand. De írt zenét a modern balett nagymestere, Roland Petit számára és kísérőzenét kortárs színdarabokhoz. Nagyobb igényű és hosszabb lélegzetű művei közül legjelentősebb a Les canuts (A lyoni selyemszövők) című, Gaucheron költeményére írt opera, amelynek ősbemutatóját Budapesten tartották 1959-ben.

De nemcsak a világraszóló és örökérvényű sikert, a Hulló faleveleket hagyta örökül. Higgyünk a fülünknek: csaknem félszáz film zenéjét szerezte. És a sanzonműfajban is kiemelkedő darabok fűződnek a nevéhez! De voltak más irányú ambíciói is: komponált finom mívű hangszeres kantátákat, baletteket, színpadi műveket. Franciaországban komolyzeneszerzőként is elismert és gyakran játszott szerző. Utolsó vígoperájának partitúráján dolgozott a Lyoni Operaház felkérésére, amikor a szívroham kioltotta életét. Vérbeli muzsikus volt, zenéje maga a költészet.