Kardos Ferenc emlékére

Kardos Ferenc 64 KByte

Halálában is Fercsi maradt, s az így volt rendjén. Igazi hazája az ifjúság volt. Fiatalsága egybeesett a magyar film aranykorával. A hatvanas években az új hullámok taraja röptette őt és csapatát szédítő magasságokba. Film és ifjúság -- e kettő ugyanazt jelentette, s Kardos Fercsi számára később sem jelentett mást. A legendás Máriássy-osztály növendéke volt, Szabóval, Rózsával, Elekkel, Kézdi-Kováccsal, velük alapította meg a Balázs Béla Stúdiót, majd Rózsa Jánossal közösen készítette el minden idők alighanem legszabadabb, legfiatalabb magyar filmjét, a Malle Zazie-jára emlékeztetően zabolátlan Gyerekbetegségeket. A közös ős -- Truffaut-é, Malle-é, Kardosé -- a zseniális filmkamasz, Jean Vigo. Aztán egy komorabb remeklés, az Ünnepnapok következett, majd a magyar filmművészetben mindmáig társtalan groteszk komédia, az Egy őrült éjszaka. Nyomukban díjak itthonról és külföldről. Újabb anarchista film, féktelen félhappening jött a sorban: a Petőfi '73, benne diákok játszottak forradalmat, szabadságharcot, halált. Filmen csak Truffaut-nál láttunk ilyen lendületesen, felszabadultan futni fiatalokat. (Csöppet sem mellékesen: a címbe emelt esztendőben diákok ezrei futottak március 15-én Budapest utcáin a rájuk támadó rendőrök elől.) Aztán megtört a lendület. Nem az övé -- mindenkié, Budapesten, Párizsban, Prágában és New York-ban. Jeges szelek fújtak, ezt nevezték korszellemnek. Újabb hullám torlódott az előző hátába, újabb nemzedékek jöttek, dörzsöltek, tapasztaltak -- és öregesek. Mindent tudtak, csak azt nem, milyen jó, ha az ember nem tud mindent. Nem a bölcsesség hiányzott belőlük, hanem a hit. Kardos nem volt képes hozzájuk öregedni. Szép filmeket csinált továbbra is, kosztümös történelmieket -- Hajdúk, Mennyei seregek --, groteszkeket -- Ékezet, Egyszeregy, Iskolakerülők, A világ legkisebb alapítványa --, ám ahogy telt az idő, egyre hosszabb szünetekkel dolgozott. Közben stúdiót vezetett, mások filmjeinek útját egyengette, s ebben a marakodós szakmában nem veszett össze senkivel. Iskolakerülő maradt egész életében -- tudjuk, mindig ők vágynak vissza a legerősebb a hajdani líceumba. Ám az iskola széthullott, a vágy tárgytalanná lett: nem volt hová visszamennie. Nézte a reménytelenül korosodó világot, majd legyintett egyet, s eltávozott az eltűnt idő nyomában.

a Máriássy-tanítványok találkozóján az Örökmozgóban 1996 őszén 44 KByte