Sándor Tibor-Geréb Anna Magyarul csak némafilmen játszott

Gaál Franciska
31.9 KByte

Gaál Franciska

A harmincas években nemzetközi filmsztárrá lett magyar színésznő életrajza bővelkedik homályos pontokban. Silberspitz Fáni a legenda szerint úgy lett Gaál, hogy dacból felvette a színitanára nevét, aki az övét mindig eltévesztette. 1901-ben (1904-ben?) született egy pesti borkereskedő (mészáros?) sokgyermekes családjában (13, 7, 4 testvérről szól a fáma). Tinédzserként robbant be a pesti színházi életbe üde bájával és felszabadult humorával: tudott táncolni és énekelni, de lebilincselő volt Csehov-hősnőnek is, sőt Molnár Ferenc állítólag neki írta az Ibolyát. Magyarul csak némafilmben játszott. 1919 és 1921 között öt mozgóképben szerepelt: mind elveszett. Mindeddig egyetlen töredék őrizte ifjú alakját a húszas évek elejéről: Az egér. (Ezt mutatja be felújított formájában az Örökmozgó 18-án este.) Az elmúlt pár év Franciska-reneszánszának nem remélt felfedezéseképpen előkerült egy ici-pici filmtekercs: Borúzs Juditnak, Gaál Franciska másodunokahúgának zuglói lakásában, egy sokszor átrendezett szekrény alsó fiókjának belső oldalához szorult papírdobozkában, borítékhalom alatt aludta hetvenötéves álmát. Nem tudjuk, miből való, mikor készült ez az egyetlen kecses mozdulatot rögzítő néma jelenet. Talán próbafelvétel. Mindenesetre a bájos fiatal nő képe, ahogy cigarettával a kezében, hátulról szembefordul velünk, válláról leejti keppjét, majd visszafordul, a fesztivál reklámklipjének fő motívuma lesz.

A hangosfilm kapóra jött a pesti színházak hisztérikus allűrjeiről is hírhedt énekes-táncos sztárjának. A magyar származású Joe Pasternak, a Universal egyik berlini gyártásvezetője vezette be a német filmgyártásba. Németországi karrierjét Carl Boese két zenés filmjének (Paprika, 1932: Csókol Veronika!, 1933) köszönhette. Zsidó származása miatt, bár Hitler rajongott érte, 1933-ban el kellett hagynia Németországot. 1936-os amerikai emigrációjáig nyolc koprodukciós filmet készített budapesti és bécsi stúdiókban. Személye ekkor került először a nemzetközi politika fókuszába. Göbbels minisztériuma és a magyar belügyminisztérium között konfliktust okozott a Gaál-filmek németországi bemutatásának kérdése. 1935-ben a velencei biennálén díjazott Tavaszi parádé (1934) volt az utolsó filmje, amelyet a német közönség is láthatott.

Első hollywoodi karrierje nem politikai okok miatt futott zátonyra. Az amerikai stúdiórendszer és az európai sztár találkozása, mint oly sokszor, ez alkalommal is az utóbbi kudarcához vezetett. A lefogyasztott, kiszőkített, sőt pár centival meg is nyújtott (addig 156 cm volt!) Franciska megtanult angolul és két év alatt három amerikai filmben játszott főszerepet neves partnerekkel (pl. Bing Crosby-val). Az azonos történeten alapuló Vasárnap délután (1938) és Bakaruhában (1957) összehasonlítása nyilvánvalóvá teszi, mennyire modoros lett eddig is elég sablonos vígjátéki szerepköre. Miután 1941-ben - gyengélkedő édesanyja vagy/és egy meg nem kapott szerep miatt - visszatért Magyarországra, vidéken bujkálva, második férje, az ügyvéd Dajkovich Ferenc balatoni villájának pincéjében vészelte át a magyarországi zsidóüldözés éveit. 1945-ben meglepetten tapasztalta, hogy időközben ő lett az egyik legnépszerűbb külföldi sztár a Szovjetunióban, ahol az akkoriban forgalmazott tucatnyi külföldi filmből háromnak (Péter, Kismama, Kati) ő volt a főszereplője. (A sorozatban vetített filmek többségét is az orosz archívumból adta kölcsön!) 1945-ben a moszkvai győzelmi parádék díszvendégeként, Vorosilov marsall kedvenceként pompázatos fogadásokat adtak tiszteletére. Az egyre inkább érzékelhető hidegháborús légkörben azonban hamarosan rádöbbent, hogy mégis inkább Hollywoodban folytathatja karrierjét. Néhány zajos budapesti színpadi siker után 1947-ben ismét visszatért Amerikába. Tengerentúli karrierjét ez alkalommal azonban az ottani hidegháborús légkör hiúsította meg. Néhány fellépés a Broadway-on, majd végképp kiszorult a nagy sztárok és sztárjelöltek sorából. Élete utolsó évtizedeit visszavonultan tölti New-York-i magyar barátai körében. Az utolsó fotót 1949-ben közli róla egy német lap. Erwin Piscator, a nagy színházreformer ad neki alkalmi munkát színiiskolájában. Évtizedekig hű társa, Dajkovich Ferenc halála után teljes magányban, elhagyatottan, a bénulásig fajuló köszvény kínjai között hal meg a szegények kórházában. Rajongója és kutatója, Lev Ginzburg így ír erről: "Az újságok 1956-ban temették el ('Lehullott egy csillag'), és amikor valóban meghalt, 1973-ban, már nem volt míről írni, a búcsúszavakat elmondták tizenhét évvel azelőtt..."

Az Örökmozgó sorozatában látható:

18: Csókol Veronika; Pardon, tévedtem; Az egér; 19: Péter; 21: Vasárnap délután; 25: Tavaszi parádé; 28: Kismama; 29: Párizsi nászút

Székely István: Pardon tévedtem (1933)
65.3 KByte
Frank Tuttle: Párizsi nászút (1938)
58.7 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap