|
12 KByte |
Népmesékből még manapság sincsen hiány - pedig igazán nem olyan idők járnak, hogy minden bokorban egy Piroska teremne. Ha a heti mozikínálat filmjeit strukturalista elemzésnek vetnénk alá, lehet hogy kiderülne: az éppen vetített filmek nagy része felfűzhető az orosz formalista - egy bizonyos Vladimir Propp - által felállított elmélet láncára, amely az orosz népmeséket a szereplők történetben betöltött funkciója szerint csoportosítja. (1928-ban, amikor már kábé 30 éve létezik mozgókép!) A poén az, hogy tudósunk meglepően kevés állandó sémát talált. Tehát banalizáljuk - ha a királyfi legfiatalabb, akkor minimum sárkányölő is. Bármennyire idétlen is, néha nem tudok megszabadulni a Proppot forgató hálivudi forgatókönyvíró gondolatától. Nagyon jól tudjuk előre, hogy kinek mikor milyen szerepet kell betöltenie! Meg azt is nagyon jól tudom, hogy Propp nem érdekel senkit. A mentségemet, hogy pont egy hypercyberscifi kapcsán emlegetem, egy-két nem kifejezetten a tengerentúli filmes kánonhoz tartozó figura felbukkanása jelentheti. Legyen elég ennyi! Mindenki keresse például a Mátrixban a vak látnokot, aki elvezet az átfogó jóslathoz! A dolgok állása nem fog senkit meglepni a Mátrix esetében sem, ami a visszatérő szereplőket vagy funkciókat illeti: Keanu Reeves a Johnny Mnemonic óta csak tetszhalott állapotban volt. Hajdanán még Ice-T és Henry Rollins erősítette azt a kicsiny, de annál ütőképesebb csapatot, amelynek a feladata az agylágyulást okozó betegség elleni gyógyszer adatainak megszerzése volt a Takeshi Kitano-hoz hasonló rosszfiúk markából. Mnemonic-Reeves pont a megfelelő embernek tűnt akkor erre a feladatra. Rockzenészek nélkül kell azonban meglennie az ezúttal a Neo szerepében reinkarnálódott digitális gladiátornak. Az új epizód viszont nem jelent számára új életet. Ismét a világ és az emberiség leigázására összeesküdött démoni hatalmak ellen veszi fel a harcot - nem is eredménytelenül. Nem járvány fenyeget ezúttal. Sokkal nagyobb horderejű probléma vicsorog a láthatáron: az öntudatukra ébredt gépek akarják elorozni a valóságot magát. A sci-fi irodalomban nagyon régóta közhellyé vált a következő felvetés: mi van akkor, ha az egész külvilág csak manipulált üzenetek sorozata a központi számítógépről, mi magunk pedig egy elektródákra felfűzött processzor vagyunk, amely a kerti pillangótól elkezdve az mákostésztáig minden input-ját az előre betáplált koordináták és menetrend szerint kapja? Valóság = nix! De hogy az ötlet nem a sci-fi-ből származik, azt a filozófiatörténet mutatja a legjobban. Évszázadok óta már többen is lejátszották ezt a meccset. A fenti képletben a központi számítógépet istennel kell csak helyettesíteni! Tehát van egy érdekes, noha klasszikus problémánk, amelyet a műfaj szabályai szerint agyon kellett pakolnia a Wachowsky-testvéreknek teljesen felesleges elemekkel. Mi szükség van például arra, hogy éppen a cybertérben megküzdő harcosok teste "ideát", a teleportáló székhez szíjazva is vérezzen, rázkódjon a kétség kívül kemény csapások súlya alatt? De ez egy nagyon naiv kérdés. A történet nagyobb íve kedvéért Neo-Reeves piti hackerként tűnik fel a film elején. Kezdetben néhányszor feleslegesen reszketünk miatta: kiderül egy hátborzongatóbb jelenetben, melyben a szája hipp-hopp összeforr, az is csak álom. Nem igaz azért, hogy semmi vaj nincs a fején, hiszen a renegát Morpheus-szal online kapcsolatban van. Őróla csak annyit lehet tudni, hogy nagy-nagy guru lehet, hiszen még az álmok területe is megközelí thető számára. A végzete elől viszont Neo sem menekülhet, hiszen a gonosz mátrix-rendőrség nagy erőkkel nyomoz a jó Morpheus után. Feltűnik az acélhideg szépség is, aki üzenetet hoz tőle: bocs haver, de úgy néz ki, neked megtörnöd a gépek globális rémuralmát! Nincs mese, irány a mátrix, ahol egy szörnyű világ tárul Neo előtt. Még szerencse, hogy Morpheus őrmestertől olyan kiképzést kap, hogy a legrosszabb rossz is menten összecsinálja magát. Innentől kezdve pereg a látványos trükkökkel megtűzdelt cyber-krimi. Minden kardos-harcos film esetében eldöntendő kérdés, hogy az akció vagy a mese keverékén túl melyik a domináns benne. A Mátrix elmozdul az utóbbi irányába (és így talán még a zavaros erkölcstani fejtegetéseket is elnézzük, ahol szabad akaratról papolnak a szereplőink - csak az nem világos, hogy az agyament sztori mellett minek a moralizálás?). Legalább annyi vér folyik ugyan, mint ahány lövés eldördül, ám a film nyíltan letesz arról, hogy kőkemény szereplői a rázós helyzetekből reálisan ábrázolt hősi csatákban másszanak ki. Ha mese, akkor mese, és ezzel a gesztussal szélesre nyílik a kapu a mágikus jelenetek előtt: ahol a hős előtt egy hajszállal erejüket vesztve a semmibe hullanak a gyilkos golyók, vagy ahol legalább kétszer olyan gyorsan üt és vág, mint ellenfelei. Ezek mind olyan mozzanatok, ahol a miért-jellegű realista boncolgatásnak semmi értelme, el kell hogy fogadjuk - csak! Hogy ettől sántít-e a film, nem tudom. Annyi biztos, nem újít akkorát, hogy az akciófilmekre jellemző konfliktuskezelést ne csak részben, hanem teljesen a képregény, vagy rajzfilmszerű látványvilág irrealitásába emelje! A felhőkarcoló tetéről veti le magát emberünk, és az utca betonjába süpped. Mátrix és digitális harcmezők ide vagy oda: ez a Gyalogkakukkban volt szokásos. Döntsük el: kínos-e, hogy a történtek után vissza is pattan! A rajzfilmek mellett a japán ihletésű pc-játékok feelingje is nyilvánvaló. Lassí tott karate-játékok, a mortal combat és a streetfighter mind bele vannak dolgozva a harcos képsorok effektjeibe, ahol a rúgás-ütés pillanata van kimerevítve, vagy éppen a sorozatütéseket kiosztó Neo kezének mozgása válik követhetetlenül gyorssá. Paródia? Inkább a fantasztikum irányába tett határozott lépés. A következő jelenetet azért Schwarzenegger is megirigyelné: alsó gépállásból rögzített képeken zsákszámra hullik a töltényhüvely a helikopterből, amely oldalában főhősünk a karján lazán átvetett gépágyúból tüzel. Reménykedünk, hogy akkor most már tényleg nem kell komolyan venni a harcos szabályrendszert. De aztán kiderül, hogy mégis. A Mátrix nagyságrendekkel jobb film lett volna, ha hajlandó következtesebben kitartani a mese műfaji szabályai mellett. Jelenleg megvalósult formájában inkább csak egy kis számítógépes romantikával megtűzdelt mutáns akció-movie! Az igazi iskolateremő kiberfilmek többnyire japán kamerákból kerülnek napvilágra és a vetítőtermekbe! |
23 KByte | |
41 KByte | |
57 KByte | |
37 KByte | |
43 KByte | |
34 KByte |