Marik Noémi Ott, ahol a kismalac túr...

Emir Kusturica: Macskajaj


99.2 KByte

Pontosabban Trabantot eszik. A rezesbanda meg a fára kötözve muzsikál...
Ott majdnem biztos, hogy egy Kusturica film pereg. Ugyanis az ilyen bizarrul szürreálisan mesei, mégis földhözragadt, naturális képek Kusturica agyából szoktak kipattanni.
Kusturica filmje pedig ismét mese a javából. Méghozzá a legjavából. Csak épp hab helyett egy kis szarral (jobban mondva szarban fürdőzéssel), vagyis a "kőkeményen leleplezett valósággal".
Van itt minden a mesevilágból. Hamupipőkei elhagyott cipő, Hófehérkei/Csipkerózsikai csodás feltámadás, libává változó lány, erdőben futkározó farönk, Ludas Matyit idéző lúd. A gonosz vasorrú bába helyett meg vannak jóságos aranyfogú öregurak. A fináléból pedig nem hiányozhat a szerelmesek egymásratalálása s a gonosz megbűnhődése sem.
Maguk az alakok is egészen mesebeliek: a sámlin alig egy méter magas Katicabogár, azaz Törpike, akit a kutya sem akar elvenni, ám ő mégis az Igazira vár; a menyasszonykereső pöndörbajszú óriáslegény; az aranyfogú jótevő "tündérek"; és a mindenhájjal megkent kocsmárosné.
Ám a mese mellett van olaj- és szeszcsempészet, whisky-hamisítás, kokain, alkoholmámor, kurvák és gerillák, kalasnyikovok és kézigránátok, korrupció és agresszió, maffia, sőt még technó-sláger is.
Kusturica mesévé olvasztja a valóságot, s valósággá a mesét, képes fergeteges életvidámságot csempészni a putriba, s szürreálissá tenni egy aranyló fogsort vagy épp egy kocát.
S ismét remekül elegyíti a tradíciót és a posztmodernt, a csodát és a mindennapiságot, az összetartozást és az egymás átejtését (rosszabb esetben szitává lövetését) is.
A Macska-jaj egy nagy mulatozós film, tele blődséggel és fekete humorral. A kocsmában az énekesnő, Fekete Obeliszk például a hátsó fertályával huzigálja ki a szögeket a deszkából; a padláson bejegelt Nagyapa meg Dadanra, a maffiafőnökre csöpörög - s Dadan arcán a "hullalé" könnycseppé válik.
Háromgenerációs groteszk mese-komédiát rendezett nekünk Kusturica, rejtett, ám némileg didaktikus és (magát meg nem hazudtolva) igen-igen optimista történetvezetéssel.
Mert ugyebár van a két öreg, Grga bácsi és Zarija, akik elkövetnek ugyan néhány suskust (egyikőjük például egyenesen maffiavezér), alapjában véve azonban mégis becsületes, tisztességes, hovatovább jóságos bizniszmenek és nagyapák; fiaik ezzel szemben - úgymond a "Jelen" - alias Dadan és Matkó (Madárka), vagy újgazdag nyerészkedők, háborús bűnösök és illedelmes tahók, vagy kisstílű szélhámos balekok, de mindenképpen erkölcs és becsület nélküliek, s Kusturica ítéletét tükrözően - szarban lévő emberek. (Talán nem véletlen, hogy éppen az Underground világából érkezik az az anyakönyvvezető, aki gúnyosan közli velük a tényt: "Szépen benne vagy a szarban." "Káosz itt minden.")
Az unokák generációja az, amely megválthatja a jelent: tiszták és szerelmesek, várnak még az Igazira, s küzdenek is érte, meg el is vágyódnak a szebb és békésebb életet sugárzó sétahajóra.
Kusturicának pedig mindenható az optimizmusa: győznek az unokák, elhangzanak a boldogító igenek, egy részük még fel is hág arra a bizonyos hajóra, a két öreg meg feltámad a tetszhalálból. Matkó pedig kimossa egykori ellenfelét, Dadant a szarból - vagyis "egy szép barátság kezdetével" és nagy-nagy vigadalommal ér véget a film. Happy enddel, ahogy Kusturica önironikusan ki is írja filmje végére.
Ám addig is zajlik a mese - méghozzá micsoda eszeveszett tempóban! S közben vissza-visszatérnek (meséhez illően) állatmotívumok és -szimbólumok: a ludak, amelyek a haszontalanság és a tisztaság jelképei, s amelyekkel még a szar is letörölhető; a kecskék; a fentebb már említett Trabant eddegélő disznó (az ősi kultúrákban a koca a termékenységet s a jómódot jelenti, a Trabant meg... a Trabant meg hát tudjuk, mit jelent - eszi tehát a piacgazdaság a Keletet szimbolizáló Trabantot/Trabantroncsot). Na és persze rendre visszatér a két címszereplő, a két macska is (az acrni macka és a beli macor), a varázserejű és boszorkányos hatalmak szövetségesei, akik még a holtakat is feltámasztják, s a szabadság és függetlenség állatai, no meg a szerelemé (szerelmeskednek is rendesen).
Sorjáznak tehát a jelképek, a szimbólumok - kicsit szájbarágósan, kicsit túl nyilvánvalóan, egyértelműen, s majd mind szépen meg is fejthető. Kusturica sorra teremti a kis világokat. Pontosan. Precízen. Jól bejáratva, a legkisebb részletre is odafigyelve. S kezei közt termelődik a mítosz. A kocsmában locsolásra tisztul ki a telefonvonal. Matkóéknál egér hajtja a legyezőt, és távcsővel lesik a csempészáru érkezését. Dadan a nyakában lógó keresztből szívja a kokaint, és kézigránátokkal játszadozik, két nővére meg borotválkozik (ki a hónalját, ki a bajuszkáját). Zare (Matkó fia) ludakat varázsol (el és vissza), meg fagyit szállít Idának, a kocsmárosné lányának, aki a tv-t majmolva táncol, és a szomszéd cserepeire lövöldöz. Vagyis minden a helyén. S minden tökéletesen megtervezve, levezetve. Kissé túlságosan is. Úgyszólván kimódoltan.
Vádolták már Kusturicát giccsbe hajló túlzásaiért, túlzsúfoltsága, teatralitása, érzelgőssége miatt, minősítették már érthetetlennek is. E vádak azonban értelmetlenek, s nem azért, mert nem igazak, hanem azért, mert ez maga Kusturica. No persze nem csak ez, hiszen csupán ettől még nem lehetne az aki, vagyis zseniális rendező. Mindehhez még kell az is, hogy mítosz és mikrorealizmus, naiv báj és cinizmus olyan összhangban legyen, ahogy az nála van; hogy a hősök csirkefogó része is oly szeretettel legyen ábrázolva, ahogy azt ő teszi; hogy még a blődségek is olyan életörömet és költőiséget fejezzenek ki, mint ahogy az az ő filmjeiben történik.
Éleslátás. Vitalitás. Lendület. És fergeteges zene. De mindenekelőtt mély és elkötelezett humanitás. Ez jellemzi Kusturicát, e nagy szürrealista mesélőt.
E filmjében mégis úgy tűnik, Kusturica épp magától Kusturicától nem tud szabadulni. Ez persze még nem is lenne olyan nagy baj, hiszen minket is foglyul ejtett filmjeivel. Ám Kusturicát mintha nyomasztaná mindez. Mintha nyomasztaná, hogy divatos lett. Kusturica divatos lett, s így beleesett a saját csapdájába. Magából építkezik: a lakodalom, a tolókocsi például az Undergroundból, a cigányok, a bűnöző cigányok világa, a tiszta fiú motívum, az ébredező szerelem és a folyó a Cigányok idejéből érkezik. Még ez sem lenne persze baj. Csakhogy Kusturica lassanként saját maga utánzójává vált - ismételgeti önmagát. S mondjuk ki nyíltan: modoros lett. Jönnek sorra a tőle megszokott (/elvárt) képek, szimbólumok, a bizarr ötletek s a mesei végű finálé, a mag azonban mintha valahogy kezdene már hiányozni.
Persze felfoghatjuk Kusturica Macska-jaját ars poeticaként is - morális kiállásként e háborús rettenetben az Ember: a Barátság, a Szeretet, a Szerelem mellett. Ebben az értelemben pedig már meglepődnünk sem kell azon, hogy hová lett az aktualitás filmjéből, s hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis a komédia a háborúba. Kusturica nem ríkatni, hanem vigadtatni s vigasztalni akar, s színészeivel szétkomédiáztatja a háború felhőit. Mementó vagy analízis helyett pedig inkább akar erőt s hitet pumpálni meséjével szétbombázott "nemzetébe". Ennek érdekében mindent el is követ, fel is használ, a szatírától a burleszken át egész a paródiáig. Kiparodizálja még a filmművészetet is: a westernt és az akciófilmet, a Keresztapát és a Casablancát. De nem csak a filmtörténetet, saját filmjét is némileg kívülről figyeli, ezt jelzi a távcsőn keresztül való figyelés a film legelején és legvégén (ami mintegy kerete is a filmnek); s ezt az önirónia: a hagyma vágatása a könnyező hősnővel, a happy end felirat, és az amerikai film hatásának cinikusan vállalt beférkőzése a saját művészetébe (a "kiss me" felszólítás a szerelmi nagyjelenetben pl.).
Tudatos magánlázadás tehát mese-komédiája? Fityiszmutatásos védekezés a balkáni valóság kimondhatatlan szörnyűségeivel szemben? Lehet. Valószínű. Kijátszása mindennek - menekülés a mese, a humánum világába? Lehet. Esetleg egy misztikus bölcs gyógyító ráolvasása, mellyel jelenét szuggerálja? Ki tudja!? Talán majd egyszer kiderül. Addig viszont nem marad más, mint jajainkat hallatni Kusturica felett Kusturicáért. Ez írás címe pedig tulajdonképpen lehetett volna az is: Kusturicarajongó-jaj.

 

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap