Németh Ervin "Tiszta káosz", avagy "Micsoda élet!"

Emir Kusturica: Macskajaj


99.2 KByte

Mindkét címben idézett mondat Emir Kusturica legújabb filmjében hangzik el, amely ismét a rendező kedvelt és jól ismert világában, a cigányok között játszódik. Előbbit egy kívülálló, a történetbe a végén belecsöppenő anyakönyvvezető jegyzi meg, mit sem értve a körülötte kavargó világból; míg az utóbbit egyik főhősünk apja mondja örömittasan, amikor unokája egy egész - rézfúvósokkal kiegészített - cigányzenekarral megy érte a kórházba. Melyik hát az igaz? Természetesen mindkettő - más-más nézőpontból. Tulajdonképpen ugyanez a két gondolat fogalmazódik meg a film nézőjében is, ahogy belemerítkezik Kusturica világába. Először még igyekszik magától eltartva figyelni ezt a viszonylag lassú ritmusban fölvezetett, különleges poénokkal dúsított, időnként zagyvának tetsző, eszement közeget, majd ahogy fokozatosan felgyorsul a tempó, és már szinte megállás nélkül robbannak az ötletpetárdák, s szól a fergeteges zene, úgy tud egyre kevésbé kikerülni a hatás alól, s kezdi jól érezni magát a mozi kínálta világban. Majd amikor már úgy gondolja, igaza van a nagypapának, ez aztán az élet, többször is megjelenik egy útszélen hagyott rozzant Trabant képe, melynek rothadó műanyag oldalát jóízűen falatozza egy koca. Ettől rendre kényelmetlenül érzi magát, igyekszik kikászálódni langymeleg belső derűjéből, és fölteszi a kérdést: - Úristen, hát micsoda élet ez?

Kusturica Szerbiájának cigányai valahol a Duna mentén élik hétköznapjaikat: kocsmáznak, strandolnak, kártyáznak, szerelmeskednek és haldokolnak, esznek, isznak, kábítószereznek (már akik megtehetik), de legfőképpen az "össznépi nagy átverősdi" című társasjátékot játsszák. Úgy tetszik, itt csak az boldogul, aki át tudja ejteni a másikat, ki tudja használni balekságát. Élnek itt kisstílű szélhámosok (mint a történet egyik főhőse, Matko), akik azt hiszik magukról, ők a nagymenők; vannak nagy maffiózók (mint Dadan), akik kitűnően értenek ahhoz, hogyan kell egyetlen akció közben háromszor is átverni az "üzlettársat". S persze léteznek egészen nagy halak is: például az öreg Grga, aki - ha igaz a meséje - még az olasz maffia köreiben is megfordult. Mindenki teszi a dolgát: Matko egy orosz hajó kikötését várja, ahonnan majd jóféle csempészárura tehet szert (mosógépre, számítógépre, matrjoska babára, olajként árulható festett vízre); Dadan limuzinozik; Grga hórihorgas fia manyasszonyt keres egyre reménytelenebbül; az öreg kocsmárosné azon fáradozik, hogy valami igazi nagy attrakcióval tegye menőbbé intézményét; leányunokája, Ida és Zare (Matko fia) jobbára egymással vannak elfoglalva; no és ki ne felejtsem: a fehér kandúr a fekete macskát környékezi.

Hihetetlenül színes ez a világ, mindenki el lehetne a maga kis stiklijével, de hát a szálak még egymásba is gabalyodnak. Hadd ne meséljem el miként, nem szeretném lelőni a poénokat. Apropó, lőni! Szerbiában vagyunk, ropognak a puskák, durrannak a kézigránátok, szól a géppisztolyos ratatata. Ha valaki nagy köztiszteletben álló férfiú, arról azt mondják: üzletember és hazafi. S ha még jobban ki szeretnék emelni erényeit, hozzáteszik: gazdag ember, közönséges háborús bűnös.

A film főszála Matko és Dadan története: egy olajszállítmány kalandos "lenyúlása", Matko átverése, végül az esküvői kalamajka a nagyapák halálával és feltámadásával fűszerezve. Mindez sajátos keretbe illeszkedik: a film elején Matko fellengzős ígéretet tesz fiának, miszerint ha felnő a tizenhét éves kölyök, hajótulajdonossá teszi. Mindez egy Dunán elúszó koktélhajót látva jut Matko eszébe, s a film végén egy ugyanilyen hajóra kapaszkodik fel a sebtében összeadott ifjú pár, Zare és Ida. Ők ketten kívül vannak ezen rothadó szemétdombon: nézik, látják, de nem merülnek el benne, magukkal vannak elfoglalva. Csak nekik van esélyük, hogy elmeneküljenek innen. A másik menekülő pár, Grga fia és Dadan "törpike" húga beéri Hamupipőke meséjével.

Mert hogy szavamat ne feledjem: ebben a filmben lépten-nyomon mondják a meséket és a legendákat. Matko apja a két méter magas, lapáttenyerű Grgáról mesél, akiről tudjuk, hogy lehet vagy százötven centi, a tenyere pedig legfeljebb homokozólapát nagyságú. Matko hősi éneket regél Dadannak az olajszállítmány és saját maga elrablásáról, amit: volt alkalmunk látni, s akkor halálra röhögtük rajta magunkat. Ahogy elnézzük Kusturica világát: rohad itt minden, a mesék sem az igaziak. Szó sincs arról, hogy a valóságot tegyék szebbé. Egyszerűen pitiáner hazugságok, részei a trükköknek, az össznépi átveréseknek, végső soron öncsalások. A hórihorgas Grga fiút és Afrodita Karambolót (azaz Törpikét, Dadan húgát) így aztán a rendező is csak egy Hamupipőke-történetbe tudja menekíteni. Annál nagyobb elégtétel a nézői szívnek, hogy Zare és Ida a saját erejükre támaszkodva valóban kijutnak innen. Nekik drukkoltunk.

Kusturica igazi filmszatírát csinált - hasfalam állapotának tanúsága szerint az utóbbi idők legjobbját. Fergeteges a humora. A lassúdad kezdeti tempó egyre jobban felpörög, a film végén sem csökken a fordulatszám, ugyanakkor a rengeteg poén ezerféle színből van kikeverve. Nagy erővel robbannak a kellék-petárdák (elég talán azt a legyezőt említeni, melyet egy patkány hajtotta mókuskerék forgat); él és virul a fekete humor (lásd a halott nagyapák bejegelése); a burleszk legjobb hagyományait követi a Dadant alakító Srdjan Todorović mozgásának koreográfiája (de Törpike nagy üldözési jelenete is). Ráadásul Kusturica a Grga fiú és Törpike egymásra találásának jelenetében összeházasítja a western- és a meseparódiát, s akkor még nem beszéltünk a Trabant-evő koca , valamint a szerelmeskedő macskák elidegenítő hatású képéről. Előbbi abszurditásával, utóbbi az édeskésség teljes hiányával ránt ki többször is a vérpezsdítő zenébe pácolt hazugság-világból. (Nota bene! bagzó macskák csak Kusturicánál láthatók, a valóságban elkapni egy ilyen jelenetet szinte lehetetlen.)

Kusturica szeretett cigányai közé visszatérve ezúttal is éles látleletet készített: megajándékozott bennünket egy szatirikus Balkán-szelettel. Ízletes, élvezetes darabáru - fanyar mellékízekkel. De ebben talán nem Kusturica a hibás. Ha valamiért elfogadhatónak, sőt, ezúttal kifejezetten találónak vélem az eredetitől ('Fekete macska, fehér kandúr') eltérő magyar címet, az éppen a szatíra kettősségének érzékeltetése miatt van: harsányan kiröhögöm a magát értéknek mutató értéktelent, pedig valójában sírnom kellene a hamis világ virulens volta miatt. Ha így nézem, a Macska-jaj (másnapos állapottal járó rossz közérzet) nagyon eltalált cím: amíg nézem, élvezem a filmet, de másnap, ha belegondolok... Úristen, micsoda élet!

 

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap