Marik Noémi Kifosztottság felsőfokon

Tompa Gábor: Kínai védelem

"Magyar, román vagy kínai?" 50 KByte	Egy ember érkezik. Igen távolról. Elhanyagolt, bozontos és toprongyos – próféta külsejű. De vannak papírjai, van múltja, van sorsa és van története. És van küldetése is. Greenaway-szerűen a testén hoz üzenetet a Gulág létezéséről. Ez a kifosztott, megnyomorított ember György Péter, a több mint húsz évet Gulágon töltött férfi. Egy erdélyi kisváros (megnevezetlen) állomásán száll le, s itt belecsöppen egy formanosan kedélyesen groteszk világba. György Péter és az éppen "felszabadulását" ünneplő kisváros kölcsönösen nem értik egymást, és kölcsönösen idegenek egymásnak. György Péter nem ismeri fel hajdani városát (ami nem is csoda, hiszen nemcsak a város változott, hanem az ország, a rendszer is, az egykori magyar kisváros ugyanis ekkorra már Románia és a szocializmus része). A kisváros, s annak vezetőinek szemében pedig ő a megtestesült provokáció. Így jelenléte tűrhetetlen. Tehát nyomban kézbe veszik az ügyét. A vádlóból ismét vádlott lesz, s ezzel megkezdődik György Péter kálváriájának második fejezete. Immáron az elszenvedett szenvedésekért kell szenvednie. Akkor "csak" szabadságától és fiatalságától fosztották meg, most saját városa tovább fosztja és alázza. Előbb a szeku kobozza el a kínaiaktól kapott dollárjait és igazoló papírjait, s teszi hivatalosan is gyanús elemmé, majd az infantilis helyi kiskirály irigyli és szedi el maradék kacatjait, végül pedig még nevét és külsejét is átszabatja: a nevéből Petre Gheorghiu lesz, a külseje pedig... Döbbenetes, ahogy a szemünk láttára átalakul ez a bozontos "próféta": haját, szakállát lenyírják, és előtűnik egy aszketikus, sokat szenvedett, meggyötört, ám szelíd arc. (Nagyjából ennyi az, amit a György Pétert alakító Győry Emil hozzá képes adni a filmhez – a fizikai jelenlétét. Azt viszont nagyon: szőröstül-bőröstül.) Később egy "tudományos kísérletezésnek" vetik alá, a kísérlet során azonban- nem várt következményként - érzelmi kötődés alakul közte és Irma asszony, a nyíltszívű járási kurva között, aki éppolyan érzékeny, kiszolgáltatott és meghurcolt, akárcsak ő. Ám ezt a kötődését is nyomban elfojtják az asszony áttelepítésével. Végezetül pedig még múltjától, sorsától, "történetétől" – egész identitásától is megfosztják. Kifosztottsága ezzel válik teljessé és befejezetté. György Péter azonban nem törik meg: megszállottan egyre csak keres – keresi a gyökereit, a szülőfaluját Tompa Gábornak, a film rendezőjének (akinek ez első filmje! és aki a kolozsvári teátrum kiváló szervezője-rendezője) igazán nem jelentett gondot az abszurdul groteszk, szatirikus világ megjelenítése, hiszen nem egyszer rendezett már színpadon is hasonlót, többek között Mrozeket és Ionescot. Tompa remekül ért a tragikum és a komikum összejátszatásához, s az ellenpontozásos szerkesztéshez. A színészi játék mellett ez a film másik erőssége. Olyan érzékeny, kifinomult játéktechnikájú színészeket láthatunk, mint Maia Morgenstern, Dengyel Iván, vagy Victor Rebegniuc. Még az epizódszerepekben is nagy kvalitású színészek lépnek a színre: Molnár Piroska, Kovács Lajos Bezerédi Zoltán például. Nem alaptalanul nyilatkozta tehát maga Tompa is, hogy a színészek játéka az igazi erőssége a filmnek. Mi hibádzik mégis a filmben, a jó sztori, a kiváló színészek, s a gyönyörű képek ellenére? (A film operatőre Máthé Tibor.) Hol hát a baj gyökere? Talán ott, hogy Tompa színházi ember létére irodalmi művet adaptált (Csiki László azonos című novelláját). A színházi ember pedig hozzászokik ahhoz, hogy a feldolgozandó nyersanyag kiszolgálja, s a keze alá dolgozik, hiszen eleve az adott kifejezési formára, vagyis a színpadra íródik, dramatizálódik. Úgy tűnik, az irodalmi szöveg, és a színházi múlt együttesen akadályozza Tompát a filmszerű gondolkodás kiteljesedésében. Tompa szimbólumokban gondolkodik, szimbólumokat halmoz fel, s képeket, jeleneteket "állít színre". (A sötét alagútba érkezéstől, az elgázolt madártól kezdve egészen a falu bolondjának, a francia madárembernek "kivégzéséig", s a vízzel elárasztott szülőfaluig, melyben György Péter, minden megaláztatást lemosandó, megtisztulandó úszni kezd a film legvégén.) A szimbólumok tehát csak jönnek és jönnek, és megölik a filmes látásmódot, elnémítják a film nyelvét. Tompa filmje így fokozatosan kódolt képi szöveggé, képes irodalommá válik. Későn adatott meg Tompának a filmkészítés lehetősége, a színház már megfertőzte minden idegszálát. Ez a késői kezdés talán a probléma másik forrásának is az alapja. Túlságosan görcsösen akart jó filmet csinálni, így mindent túl tökéletesre, túl precízre tervezett, s minden felhasználhatót, mozdíthatót belezsúfolt a filmbe, a politikai szatírától a burleszkelemeken keresztül a lírai groteszkig (György Péter és Irma asszony tragikomikus összekapaszkodó csupasz táncáig). Eközben azonban fokozatosan elveszítette uralmát saját filmje fölött. Túlságosan kézben akarta tartani filmjét, így az megbosszulta magát, és kicsúszott a keze közül. A Kínai védelem valóban egy jól megcsinált film lett, ám éppen ez a megcsináltság az, ami elveszi az erejét, s ez az ami leradírozza a filmszalagról az alkotó keze nyomát. A film jó, amerikai értelemben profi, csak éppen hiányzik belőle az, amit úgy hívunk, hogy eredetiség, tűz és egyéniség. E film egy kaleidoszkóp, jelenetei, képei mind valahogy ismerősek, már valahol látottak. Tompa mindennek ellenére bebizonyította ezzel a filmmel, hogy jól beszéli a különböző filmstílusokat, s magát a filmnyelvet is. Érti és tudja a filmkészítés mesterségét, birtokában van színészvezetésnek, filmes eszközöknek, és remek egyensúlyérzékkel táncol a tragikum és komikum keskeny határmezsgyéjén A kérdés most már az, mikor lesz újabb lehetősége a filmkészítésre?
Voila la liberté! A mutatványos és kísérői (Jean-Pierre Beck) 64 KByte
Irma asszony (Maia Morgenstern) 43 KByte