Singer Péter Magas fák és hosszú árnyékok

Woody Allen: Sztárral szemben (Celebrity, 1998)

53 KByte

Talán az idősödő Woody Allen azzal a gondolattal játszik, hogyan lehetne 20-25 évvel fiatalabban élnie a mai világban? Talán pótolni igyekszik életéből kimaradó mozzanatokat, a pótolhatatlant? Vagy visszatekintve életének nevetségessé váló körülményeire, a hírességek világán akar mosolyogni? Ha mi is játszunk, és azt mondjuk, hogy tekintsünk úgy e filmre, mintha nem láttunk volna soha egyetlen művet sem egy Woody Allen nevű rendezőtől, és nem láttuk volna egyetlen filmben sem játszani, akkor mit mondanánk e fekete-fehér opusról? Nehéz játék, hiszen a klasszikussá vált Woody Allen filmek képeitől, mondataitól nehéz függetleníteni magunkat, de ha mégis csak erre az egyre koncentrálunk, akkor van, ami így önmagában értékesebbnek tűnik benne. A szórakoztatóipar, a sztárkultusz ironikus kritikája nyilván nem újdonság, de a sztárfigurákat magukkal a sztárokkal (Melanie Griffith, Leonardo DiCaprio) játszatni, és szinte önmaguk paródiáját forgatni velük, mindig (talán egyre gyakrabban) különös bájt, fanyar ízt jelent, netán némi kárörvendő mosolyt csal az egyszerű néző arcára. E fogással élni nem tűnik valami nagystílűnek, de hatásos, mondhatni mindig bejön, és bejön a néző is, ha hallja a sztárok nevét. (Különösen, ha arra a mozilátogató generációra gondolunk, amelyiknek Woody Allen neve, illetve fentebb klasszikusként jelzett művei nem mondanak sokat, ám DiCaprio kedvéért esetleg tucatszor megnézi ezt a filmet is.) Ha tehát ez lenne az első film, amivel Woody Allen megjelenne nekünk, valószínűleg azt mondanánk, hogy jó kis film ez, össze tudott szedni egy csomó nagy nevet, központba állította az emberi viszonyokat, a férfi-nő kapcsolatot, a szexualitást, és az egészet az amerikai (New York-i) értelmiségiek, művészek világába helyezi, amelyet természetesen ironikusan szemlél. A bőrünkből persze mi sem tudunk kibújni (ahogy Woody Allen sem), és megtörténik az óhatatlan összehasonlítás korábbi filmjeivel, mondhatni szerencsére, hiszen ez a film (nagy bátorság nem kell a kimondásához) nem fogja elérni Woody Allen ",klasszikusainak" sikerét. A Sztárral szemben (Celebrity) története egy gyermektelen, elvált házaspár két tagjának külön útjain játszódik. Lee Simon nőcsábász újságíró, aki igazi sikerre és az igazi nőre áhítozik, míg volt felesége, Robin egy végzetes találkozásnak és későbbi férjének köszönhetően tanítónőből médiamunkássá(?), sztárrá(?) lép elő. Robin, akit a válás nagyon megviselt, előbb a katolikus hitben, majd a testi újjávarázsolódásban (plasztikai műtét) keresi a megújulást. A véletlen itt sodorja egy forgatócsoport vezetőjének karjaiba, és innentől kezdve nincs megállás: fényes karrier és boldog házasság várja. A teljes beteljesülést előbb kétségei gátolják, a tépelődés közvetlenül a boldogító igen kimondása előtt, hogy megérdemli-e ő ezt a tökéletes boldogságot. Robin másik gondja, hogy szexuális téren nem tartja magát elég jónak, és új férjét nem tudja elég örömhöz juttatni. Ezért az egyik műsorában megismert gyakorlati szakemberhez, egy prostituálthoz fordul az orális szex megtanulása érdekében. A gyakorlati oktatás kis híján tragédiába fordul, mivel a demonstrációs eszköz, egy banán az oktató torkán akad (Talán ez az egyetlen igazán frenetikus jelenet a filmben.) Amíg Robin efféle súlyos gondokkal küzd, addig Lee-nek sem a karrierje (egy könyv megírásával küszködik), sem a magánélete nem kerüli el a zátonyokat. A két probléma akkor csúszik össze, amikor végre elkészül a regénye, és hozzáköltözik a minden tekintetben tökéletes szerkesztőnő, Bonnie, de Lee Simon a költözés előtt/közben bejelenti, hogy Bonnie számára nem az igazi, merthogy van egy ",igazi" (egy néhány hónappal korábban megismert, színészi pályára ácsingózó, ",laza" lány személyében). A csupán tökéletes Bonnie élete felborításán érzett jogos haragjában a tengerbe szórja az addig főként általa menedzselt regény kéziratának egyetlen példányát. Katasztrófáról azért nem beszélhetünk. (Woody Allen filmjeire ez nem jellemző.) Ezúttal is központi téma a szex. Lee és Robin ebben is két külön világot jelent. A szex Lee (Woody Allen?) életének meghatározó része, habzsolná a nőket, az egyik bombázó a másikat követi életében. Sikerei azonban felemásak. Látványos kudarccal végződik egy szőke manökennel való kirakati kalandja. Ugyanakkor nem gátlástalan, a fiatal sztár orgiája már neki is sok, túl vad, érzi, hogy ez azért nem az ő világa. A kissé szexcentrikusnak beállított Lee-vel szemben a szigorú katolikus családban felnőtt Robin életében nem játszanak elsődleges szerepet a testi örömök. Számára ez nem is mindig jelent örömet, sőt, néha kifejezetten kínszenvedést okoz. De az új férjével való harmonikusabb együttlétért hajlandó a már említett ",továbbképzésen" is részt venni. A filmbeli sztárok nem tűnnek erkölcsi magasságokban járó bajnokoknak. A Melanie Griffith alakította színésznő kifejezetten könnyűvérűnek, ostobácskának tűnik, DiCaprio fiatal sztárja hisztérikus, élvhajhász és gátlástalan, fiatalságán és tehetségén(?) kívül nincs egyetlen szimpatikus vonása sem. A sztárokkal, hírességekkel szemben komoly aggályaink támadnak, ahogy a film alapján az egész "showbusiness" sem lesz túl vonzó a kívülálló számára. De ez sem igazán újdonság. Ha újdonságot kívánunk felfedezni a filmben, akkor Woody Allen főszereplő-választását kell kiemelnünk: a 40 éves újságíró szerepét Kenneth Branagh-re bízta. Érdekes, hogy az erőteljes egyéniségű Branagh hogyan alakította át a Woody Allen-féle alakot. Jól felismerhetők ugyan a woody-s gesztusok (ez néha-néha zavaró), de Branagh kevésbé komikus alkat, sajátos charme-ja újszerű, drámaibb árnyalatot adott a figurának. A Sztárral szemben című film egyik legkülönlegesebb jelenete a tévészerkesztőségben játszódik, amikor együtt mutatkoznak a berendelt riportalanyok. Nem hírességek, nem sztárok. Néhány skinhead, Ku-Klux-Klan tag, maffiózó, a túlsúlyos artista, a prostituált, a professzor, a rabbi. Ismerősként köszöntik egymást, mivel már találkoztak más műsorokban, más csatornákon, s a szendvicsasztalnál békésen, vidáman társalognak. Ez igazi Woody Allen-i tréfa.