Interjú Székely Orsolya filmrendezővel a IV. IKON filmnapokról
|
Hogyan találtál rá - mint ideális helyszínre - a békási evangélikus
templomra? Szokott-e itt lenni más, világi kulturális esemény, és ha igen, milyen
gyakorisággal?
Óbuda TV-s koromban ismerkedtem meg Donáth Lászlóval, aki csillaghegyi evangélikus
lelkészként indult az országgyűlési képviselő választáson. Hivatalból rögzítenem
kellett a kampányt és mindent, ami ezzel jár egy közszolgálati televíziós számára.
Azóta van élő munkakapcsolatunk. A templom pedig megépülése óta, most már negyedik
éve ad otthont kulturális rendezvényeknek. Ezekről a Hét hárs című újságjukból
lehet tájékozódni. Bárki feliratkozhat a listára és látogathatja a rendezvényeket.
Csak egyszer kell kimenni hozzájuk személyesen, bemutatkozni. Békásmegyeren, a Mező
u. 12. szám alatt - a lakótelep hegy felöli oldalán, a telepet körbeölelő körút
szélén - áll a templom.
Miért volt szükség az "IKON STUDIÓ EGYESÜLET" megalapítására
ez év tavaszán? Kik az alapítók? Mik az egyesület kiemelt célkitűzései? Miben más
ez az egyesület, mint bármely más kulturális csoportosulás?
Egyesületet alakítani elsősorban racionális okokból kell. Az uniós pályázati kiírások
előnyben részesítik a civil szervezeteket. Számunkra semmilyen látható, élhető változást
ez a szervezeti forma nem okozott, ugyanis eddig is együtt dolgoztunk. Közhasznúak
pedig azért akartunk lenni, (a végzett munkánk eleve az), hogy három év elteltével
hozzánk is lehessen küldeni az 1%-okat. Ugyanis a közszolgálati filmezés nemhogy nem
nyereséges, hanem időnként súlyosan veszteséges tevékenység. A pályázati úton
elnyerhető pénzekhez minden esetben hozzá kell tenni a 25% önrészt. Ez rendben is
lenne, ha Magyarországon lenne fizetőképes kereslet, és pénzért el tudnánk adni a
filmjeinket. A közszolgálati televíziók szívességet tesznek, ha egyáltalán vetítenek
dokumentumfilmet. A rendszer olyan, hogy ellenérdekeltséget generál, a tévéknek nem
érdekük az ingyen kapott anyagok műsorba állítása. Pénzt meg végképp nem adnak az
ilyesmiért, hacsak valamilyen személyes érdekeltséget meg nem talál az ember. Mi nem
vagyunk ezen a területen, ezekben a formákban "ügyesek". Nem is akarunk
lenni.
Közhasznú mivoltunkban Tarlós István, a III. kerület polgármestere pártolótagként
támogatja tevékenységünket, amiért nagyon hálásak vagyunk.
A tagok névsora pedig: Tóth Zsolt Marcell rendező-operatőr, B. Marton Frigyes rendező-producer,
Balog József író-rendező, Bicskei Éva szerkesztő-dramaturg, Bánóczi Lídia
producer, Dégi János színész-rendező, Dobozy Elemérné Erdélyi Zsuzsanna
etnografus, Tóth Judit dramaturg, Kóczé Angéla szociológus, Németh Andrea író-dramaturg,
Nyulász Melinda animációs rendező, Sass Péter elektrografikus-vágó, Székely Borbála
marketing-kommunikációs szakértő, Sipos Zoltán író-dramaturg, Sztarenki Pál színész-rendező
és jómagam.
Beszédes a IV. Ikon Filmnapok programját előrevetítő cím:
"Teremtett világunk". Ez kinek a leleménye?
A címet én adtam, önhatalmúan, a program egyik részének. Nem beszéltünk róla, nem
közösen döntöttünk. Mégis volt bátorságom hozzá, hogy a többiek nevében is feltételezzek
egy Teremtőt.
Az idén a Te munkáid mellett Dégi János, B. Marton Frigyes és Tóth Zsolt Marcell
alkotásait vetítik a templomban.
Részben az Egyesület megalakulása indokolta a műsorszerkesztést, részben az a tény,
hogy idén, bár szinte egész évben folyamatosan forgattam, még sincs elegendő kész
anyagom.
Az előző évekhez képest, amikor szintén vetítettünk tőlük is filmeket, annyi csak
a változás, hogy míg a korábbi anyagok mind az IKONOSZTÁZ - magyarországi hittörténet
sorozat keretében készültek, az idén bemutatásra kerülő anyagok e sorozattól függetlenül
születtek meg.
"Árokszéli patika" - a Filmnapok ismertetőjében így jelölöd
az október 22-én vetítendő három kisfilmedet. Valamiféle vajákosságra gondolok, a
szó legjobb értelmében, fölkészülvén a várható mozgókép-látványra. És oly
"hétköznapi" csodákra, amiket csak azért nem veszünk észre, mert a szemünk
előtt vannak... Jók a megérzéseim?
A Korga Zsuzsáról forgatott film a "nem fogyasztás", a természet értékeinek
megbecsülése jegyében készül. Emlékezetünkbe idézi azt a sokrétű ismeretet, ami
öreganyáink tudománya volt, és amit az utóbbi ötven évben egy könnyed mozdulattal
kidobtunk a panelek ablakán. Aki eljön a vetítésre, az megkóstolhatja például a
csalánt! - nagyon ízletesen elkészítve. Azt a csalánt, ami életben tudta tartani a
Don-kanyarból hazavánszorgókat!
Október 23-án B. Marton Frigyes egy pogány termékenységvarázslásról, Tóth
Zsolt Marcell a "fagyos oázisról" ad filmes hírt -, mint időtlen és épp ezért
elgondolkodtató jelenségekről. Ha mint "ikonosztáz"-t kell megfogalmazni a
filmjeiket, a Te Növénygyűjteményeddel mi az a közös pont,
amiért ezen alkotások egy napra kerültek a műsorban?
A közös gondolat: mit művelünk "teremtett világunkkal"?
A Máriakönnye - Vodica a Te filmed, a Másodosztály
Dégi Jánosé. Hogyan látod/hogyan látjátok, mennyire a napi politika és mennyire az
örökölt történelem befolyásolja a Hittörténeti Archívum
szereplőinek életlehetőségeit Magyarországon? Legyen az akár egy Baja környéki búcsú,
vagy akár filmszociográfiai pillanatkép a roma gyerekek tanulási esélyeiről?
A Hittörténeti Archívum keretei között olyan filmszociográfiákat készítek,
melyek a vallási szokások változásait kísérik figyelemmel. A két filmet a roma-kérdés
kapcsolja össze. A búcsújáráson forgatott anyag azt példázza, hogy akik tartják a
vallást, azok lelkében saját maguk számára adott a rend. Így talán könnyebben
viselik a nehézségeket. Azokat a nehézségeket, amiket a társadalmi környezet változása
folyamatosan, és egyre elviselhetetlenebbül súlyoz a vállukra. Magánemberként és
filmesként egyaránt úgy gondolom, hogy az intézményesített tanulás mellett a lélek
embereinek, a papoknak nagy szerepe lenne a roma élettér elviselhetőbbé tételében. A
folyamatok viszont azt mutatják, hogy egyre kevesebb a pap, és egyre nehezebben találnak
el a falu végére. A külvárosról nem is beszélve.
A vetítéseket követően szakemberekkel vitázhatnak az érdeklődők akár birtokrendezési
stratégiáról, akár romapasztorációról.
A birtokrendezés kérdését a mai magyar társadalom egyik legsúlyosabb problémájának
tartom. Több mint tíz éve nincs bátorságunk bevallani, hogy a szövetkezetek szétverése
és a kárpótlás végzetesen elhibázott lépés volt. A csatlakozással eljött az a
pillanat, amikor erről nem lehet tovább hallgatni. De nem csak ki kell mondani, hanem
minden lehetséges módon meg kell kezdeni a mezőgazdaság "átstrukturálását".
Újra létre kell hozni a szövetkezeteket, vagy a szövetkezet jellegű formációkat.
Meghívtunk olyanokat, akik elszenvedői a folyamatnak, és olyanokat, akik tudósként
gondolkoznak róla, illetve döntési helyzetben vannak. Hogy kik jönnek el? Az csak a
vetítéskor fog kiderülni.
Október 24-én vasárnap levetítitek Mészáros Márta: A
temetetlen halott című, Nagy Imrének emléket állító játékfilmjét. Mészáros
Márta - Mécs Imrével együtt - elkíséri az alkotást a Filmnapokra.
Mészáros Mártát Donáth László és a békási evangélikus gyülekezet hívta meg.
Itt emlékeztetnék arra a történelmi tényre, hogy Donáth László, Donáth Ferenc
fiaként "snagovi gyerek" volt. Tehát, ha készül egy film Nagy Imréről,
akkor természetes, hogy ő a gyülekezetében azt levetíti. Ilyen értelemben ez nem
IKON Stúdiós bemutató. Mi csak a "szervezési keret" vagyunk.
Budapest, 2004.október 19.
|