Varga Mátyás 1910. december 1-jén született Budapesten, egy szorgalmas iparoscsalád első gyermekeként. A környezet, amelyben nevelkedik, olyannyira ösztönző számára, hogy már ötévesen elhatározza: festő lesz. Édesanyám nagyon szerette a művészeteket, istápolta ilyen irányú gyermeki törekvéseimet. A dívány fölött lógott egy Kézdi-Kovács László festmény, gyakran fölmásztam a dívány karfájára, szinte éreztem a tájkép gomolygó ködét. (...) Sokat jártunk színházba, csodáltuk különös álomvilágát. Otthon aztán eljátszottuk a látottakat, utánoztuk a színészeket, színházat csináltunk. Első díszlettervemet úgy 13 évesen egy iskolai előadáshoz készítettem. Anyám segített, a szobában széttoltuk a bútorokat, fűrészeltük a léceket, szögeltük az elemeket, festettük a hatalmas csomagolópapírt./1/

Az elhivatott diák 1926-tól a budapesti Mintarajz Iskola növendéke, majd felvételt nyer az Iparművészeti Főiskola díszítő festő szakára, ahol a legjobb mesterektől kap útravalót ígéretesen induló pályájához. Tanárainktól mindent megtanulhattunk, ami a szakmából elsajátítható. Számunkra nem volt probléma bármely történelmi stílusban épületeket rajzolni, ornamenseket festeni, díszeket mintázni, teret alakítani. Egyszerűen rákényszerítettek bennünket, hogy a kisujjunkban legyen minden, amit az addigi művészet fölhalmozott, ami a tér alakításához szükséges, s mindezt beoltották a színház semmihez sem hasonlítható varázsával. A színvonalra jellemző, hogy osztálytársaim közül sokan világhírűek lettek, kiemelkedő alkotói az egyetemes kultúrának. Együtt jártam Amerigo Tottal, Michel Gyarmatival és Márk Tivadarral./2/

Tanárai közül Kürthy György, az elismert színész és építészmérnök vállal meghatározó részt Varga Mátyás pályájának alakításában, amikor a szegedi Városi Színház újonnan kinevezett igazgatójaként 1930-ban szerződést kínál tehetséges tanítványának. ...egyből bedobtak a mélyvízbe. Valódi nagyüzem volt, a színház nemcsak prózát, hanem operát és operettet is játszott. Egy évben negyven bemutatót is tartottunk. Emlékszem, első munkám a Lila test, sárga sapka című operett díszleteinek tervezése volt, majd a Vén diófa színpadképe következett. Akkoriban a színház, ha nem is az egyetlen, de mindenképpen a legfontosabb művelődési, szórakozási és társasági fórum volt a városban. Szeged közönsége szerette színházát, tisztelte színészeit, engem is kegyeibe fogadott. Együtt dolgoztam Tolnay Andorral, Kiss Manyival, Ajtay Andorral, Patkós Irmával./3/
Varga Mátyás
Nemcsak a díszlettervező, de a festő is otthonra lel Szegeden – erről tanúskodnak Lugosi Döme 1938-ban írott sorai: ...első festői benyomásait Szegeden szerezte. Itt szakadt el az iskolától, s annak modorosságait elhagyva, saját egyéniségét juttatva előtérbe, az élet valóságába lépett. Még önálló kolorit nélkül festi itt olajba Szent Ferenc portréját erősen neoklasszikus modorban. Megismerve a természetet, szinte napról napra ölelkezik a szépséges magyar tájakkal s köt barátságot a színpompával és a napfényléssel. Ekkor festi meg sárgás árnyalatokkal a Szent Ferenc és a halak című vásznát, s forrongó fiatal lelke tisztulni kezd a rátapadt iskolai emlékek hatásától…/4/

Két mozgalmas szegedi évad után a katonaság esztendeje következik, majd újabb tanulóidőszak a Képzőművészeti Főiskolán, ahová Varga Nándor Lajos, a kor európai hírű grafikusművésze hívja tanítványának. Vélhetően neki is köszönhető, hogy Varga Mályás minden tervét a szerkezet biztonsága, a formák harmóniája jellemzi: minden munkájából a mesteri tudás sugárzik. Ennek a tudásnak a szeizmográfja a tiszta grafika, amelyben nincs, de nem is lehet helye az elnagyolt rajzolásnak, mert minden letett vonal, minden kimetszett felület élesen jelenik meg, biztonsága vagy bizonytalansága első ránézésre eldönthető./5/

1935 mérföldkő-dátum Varga Mátyás életében: a Nemzeti Színház hívja művészei sorába. Németh Antal teátrumában a drámairodalom klasszikusai, egy legendás társulat és a legkorszerűbb színpadtechnikai berendezések várják az ifjú díszlettervezőt, aki már első munkáival elismerésre készteti a szakmát és a közönséget. Az Ódry Árpád rendezte Bolyaiak merész körhorizontot formáló díszlete, a Hamlet vetített színpadképei, a Bánk bán vagy Vörösmarty Árpád ébredése című színművének korhű díszletei csak a kezdetét jelzik annak a négy évtizeden át tartó, termékeny együttműködésnek, amely Varga Mátyás és a Nemzeti Színház kapcsolatát jellemzi. Erőssége a festői, romantikus díszlet, már csak azért is, mert igazi reneszánsz alkat. Egyensúlyra, harmóniára törekszik. Három, de inkább négy dimenzióban gondolkodik, plasztikusan. Az egyetlen elképzelhető módon tanulta meg a díszlettervezés technikáját. Együtt dolgozott az asztalosokkal, díszletfestőkkel és világítókkal. A díszlettervezés alkalmazott művészet – négy dimenzióban. Az építész és a szobrász három dimenziója mellé bejön negyediknek a színpadi változó – az idő. Ennyivel is több ez a művészeti ág./6/ A "festői, romantikus díszlet" mesterének sokoldalúságát mi sem tanúsítja jobban, hogy éppen az Amerikai Elektra neoklasszikus stílusú, puritán díszletével nyeri el 1937. február 28-án a Párizsi Világkiállítás ezüstérmét.

A harmincas évek második felében Varga Mátyás más színházak meghívásának is eleget tesz, s ekkor teremtődik meg életre szóló köteléke a Szegedi Szabadtéri Játékokkal. Janovics Jenő felkérésére 1936-ban elvállaltam a játékok szcenikai vezetését, és mindjárt az első alkalommal díszletet terveztem Az ember tragédiájához és Herczeg Ferenc Bizáncához. Ez a mű volt legelőször összhangban a templom bizantikus, míves architektúrájával. A harmadik tervezésem a János vitéz, Kacsoh daljátéka.. Mint ifjú ember, nagy lendülettel, bátorsággal oldottam meg a reám rótt feladatokat. Janovics Jenő az 1936-os játékok végén meleg szavakkal köszönte meg munkámat, és kifejezte, hogy a jövőben is számít közreműködésemre. Az eljegyzés sikerült: 1936 óta (húszéves szünettel, hiszen 1939 után csak 1959-ben folytatódtak az előadások) a játékok állandó tervezője lettem/7/ – nyilatkozza 1973-ban a Film Színház Muzsikának.

Varga Mátyás összesen tizenkétszer díszletezte Madách remekművét, ebből öt különböző rendezésben a Szegedi Szabadtéri Játékokon teremtette meg annak méltó színpadi keretét. Neve két periódusban fonódik össze a Dóm téri Tragédia-előadásokkal: 1936 és 1939 között Janovics Jenő, Hont Ferenc és Kiss Ferenc rendezéseinek látványtervét készítette el, 1959 után pedig Major Tamás és Szinetár Miklós elképzeléseihez igazodva hozott létre monumentális, filmszerű hatáselemekben is bővelkedő színpadképeket. Sokan féltették a színház varázsát a Dóm tér hatalmas méreteitől – fogalmaz a fentebb idézett interjúban. De a nagyméretű színpad és nézőtér csodát varázsolt Rerrich Béla épületei közé. A látvány lenyűgözi a közönséget. (...) Az ember tragédiájának képei ezen a színpadon kitárulnak. Kapcsolatot tudnak teremteni a végtelen világgal. A történelmi képek teret kapnak./8/

A mozgókép számára 1938-ban, a Tóparti látomás című filmhez készít első ízben díszletet Varga Mátyás. Kapcsolata a hetedik művészettel az ötvenes és a hatvanas években a leggyümölcsözőbb: ekkor születik meg többek között az Ének a búzamezőkről, a Liliomfi, a 9-es kórterem, a Budapesti tavasz, a Bakaruhában díszlete. (S később: a Pacsirta, az Árvácska, a Névtelen vár, a Honfoglalás látványtervei.) 1940-41-ben mindjárt hat film stáblistáján jelenik meg a neve (Földindulás, A tanítónő, Tokaji aszú, Eladó birtok, Egy éjszaka Erdélyben, Havasi napsütés), aztán négy esztendőre megszakad e lendületes sorozat: Varga Mátyás a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződik.

Három évad, közel száz bemutató, pompás díszlettervek az operairodalom klasszikusaihoz és a legkiemelkedőbb erdélyi magyar írók drámáihoz – röviden így összegezhető kolozsvári munkásságának krónikája. Díszlettervezőként ő jegyzi az újrainduló kolozsvári magyar színjátszás első premierjét, az 1941. november 14-én bemutatott Bánk bánt. Olyan személyiségek fogadják barátságukba, mint Kós Károly, Tamási Áron, Jékely Zoltán, Tompa Miklós, Kemény János. S a színház falain kívül, a hétköznapokban is elismerés árad feléje: A színháznak Kolozsvárott igen nagy becsülete volt. Elmentem inget csináltatni a Szent Mihály téren, hármat kértem, hatot készítettek. A hentes nagyobb húst vágott, a fűszeres egy láda pezsgőt küldött karácsonyra./9/

Amikor 1944-ben Kolozsvárott megszűnik a színház magyar státusza, Varga Mátyás visszatér Budapestre. A Nemzeti Színházban már várják a feladatok. 1945 őszén az ő díszleteiben kerül színre Shaw Szent Johannája, Beaumarchais Figaro házassága, Moliere Tartuffe-je, Szimonov Orosz emberek című színműve. Az elkövetkezendő évtizedet a szocreál darabok és a klasszikusok kényszerű együttélése jellemezi a nemzet színházában, ám – mint Tandi Lajos művészettörténész írja – Varga Mátyás a szocialista realizmust is át tudta lelkesíteni, saját ízlésére tudta formálni. Díszletterveit akvarellesen kezelt temperatechnikával festette, a képről azonnal nyilvánvalóvá vált, milyen anyagokat képzelt el, melyek a festett részek, melyek a tárgyak, hol vannak a járások. Egykor tüzes színei ugyan visszafogottabbá váltak a korra telepedő szürkeségtől, de talán ez még súlyosabbá, realistábbá tette azokat. (...) Ma már úgy érzi: "Vigasz vagy mentség akkortájt talán csak az lehetett, hogy Leonardónak is előírták feladatait."/10/ Minden bizonnyal vigaszul hatottak a klasszikus művek is, így a színháztörténeti jelentőségű Shakespeare-ciklus: a Hamlet, az Othello, a III.Richard legendás előadásai, valamint a Fővárosi Operettszínháztól, a Madách Színháztól vagy a filmgyártól érkező felkérések. És nem utolsósorban a tanítás: 1952 és 1955 között Varga Mátyás Oláh Gusztáv utódjaként oktat az Iparművészeti Főiskola színházi- és filmdíszlettervező szakán. Mindent tudott a díszletről, ami színház – fogalmaz egykori tanítványa, Csányi Árpád. Voltak külön festő-tanárok, grafika-tanárok, Varga Mátyás színházi ember volt, aki festészetet is tanított./11/

Az 1959-ben újrainduló Szegedi Szabadtéri Játékok gyönyörű fejezetet nyit Varga Mátyás életében. Harminc éven át ő lesz a rendezvénysorozat egyik legfoglalkoztatottabb művésze, aki a "csillagkupolás színház" grandiózus színpadán Erkel Hunyadi Lászlójától Verdi Aidájáig, Beethoven Fideliójától Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című drámájáig klasszikus művek egész sorának látványtervét teremti meg. Életem programjává vált ez a hatalmas színház, és Nádasdy Kálmán a felújításkor megfogalmazott népszínház-koncepciójával egyetértve ma is vallom, hogy megteremthető ezen a színpadon az a szintézis, melynek összetevője a magas művészi színvonal, a látványcentrikusság, a közönségigény kielégítése, ünnepélyesség és oldottság együttléte, színház, építészeti környezet és a hatalmas tömeg közös varázsa./12/ Tandi Lajos úgy véli: Ő a Dóm tér mágusa, varázslója. Ő az, aki ezen a színpadon, ezen a téren, ebben az architekturális miliőben kiteljesítette mindazt, amit népszínháznak nevezünk./13/

1959-től tehát ismét Szeged válik Varga Mátyás második otthonává, s ahogy telnek az évek, mind szorosabb kötelék fűzi őt a Tisza parti városhoz, melyet édesapja egykori elbeszélései nyomán "a mesék városa"-ként emleget. Dolgozik a szegedi és a budapesti Nemzeti Színházban, a Szegedi Szabadtéri Játékok immár elképzelhetetlenek nélküle. A hatvanas évektől markánsan jelentkező modern irányzatok sivár, elidegenítő hatáselemekkel teli színpadképei idején neve mit sem veszít fényéből: egyre-másra kapja a feladatokat. Ötletgazdag, a darab szelleméhez hű modern díszletet éppúgy tervez (Gelman: Visszajelzés), mint barokk képzőművészeti remeket (Cormon: A két árva). S közben sorra születnek festményei, grafikái, rézkarcai. Keramikusi munkásságát voltaképpen hatvanévesen kezdi, e késői pályaszakasz gyermekei a pompázatos színvilágú, a magyar történelem vagy éppen Thália ihlette kerámiák. Alkotásai a hatvanas évek közepétől kiállításokon is megtekinthetők: 1966-ban Makón, 1967-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nyílik tárlata, 1970-ben pedig a Nemzeti Galéria állítja ki műveit. Ez utóbbi esztendőben – Keresztury Dezső akadémikus kezdeményezésére – mintegy hétszáz díszlettervét vásárolja meg az Országos Széchenyi Könyvtár.

Én feltétlenül az író intencióit igyekszem szem előtt tartani munkámban – fogalmazza meg ars poeticáját a hetvenes évek közepén –, az irodalmi mondanivalót nem szorítom háttérbe egy tetszetős ötlet kedvéért. (...) Másrészt nem szabad mindent a szemlélő fantáziájára bízni. Teljesen leegyszerűsített, szinte azonos típus-elemekkel aligha lehet azt az egyértelmű hangulatot közvetíteni, ami például egy trónteremé vagy az őserdőé./14/ Éppen vállalkozhatnék meghökkentésre, de belső énem tiltakozik ez ellen. A humanitás vezet alkotásaimban. Az emberek manapság érzelmileg szegényebbek, "hajtanak" mindenféle világi örömök után, és nem veszik észre egy naplementének, a szikrázó víztükörnek, az őszi égboltnak a varázsát./15/

Varga Mátyás 1980-ban, hetvenévesen nyugdíjazását kéri a Nemzeti Színháztól. Nem akartam megvárni, hogy küldjenek – indokolja meg elegánsan elhatározását. Ám a döntés aligha jelent lényeges változást életében: ezután is sorra kapja a felkéréseket, s hű marad művészi hitvallásához: "Nulla dies sine linea" – "Egyetlen nap se múljék el vonás nélkül." Az emberben elindul egy motor, egy gépezet, amikor megkap egy témát. Belül elkezd dolgozni az egész mechanizmus, hajnalban, elalvás előtt, a villamoson... S mire leül az ember rajzolni, a fejében már szinte kész az egész. Akkor már csak arányokat tologat az ember, mérlegeli, hogy mi legyen hangsúlyos, mi kevésbé. Mire a rendezővel leülünk beszélgetni, én már csaknem kész dolgokat viszek neki./16/

S a "motor" valóban működik: megannyi feladat, élmény, elismerés vár az idős művészre élete hátralévő huszonkét esztendejében, egészen 2002. október 28-ig. Ő készíti el a nagyszabású Koltay Gábor-produkciók, az István, a király, az Atilla – Isten kardja, a Honfoglalás, a Sacra Corona látványterveit. Képzőművészeti oeuvre-jét számos új alkotással gazdagítja. Érdemes művészi címe és Kossuth-díja után átveheti többek között a Szeged Díszpolgára kitüntetést és a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. S mindemellett megadatik számára egy gyönyörű kaland: létrehozza színháztörténeti kiállítóházát Szegeden. Magyarországon nincs igazán gazdája a színházi relikviák gyűjtésének – nyilatkozza a munkálatok befejezéséhez közeledve, 1987 februárjában a Délmagyarország című lap riporterének. Nincs módszere a kiválasztásnak, annak, hogy mi érdemes megőrzésre, nincs rendszere a "selejtezésnek", helye annak a tetemes mennyiségű színháztörténeti anyagnak, amely az egyedi kellékektől, díszlet- és jelmeztervektől a plakátokig ezerféle tárggyal szolgálhatná későbbi korok kultúráját is./17/ Másutt pedig így fogalmaz: Szeretném, ha műveim nem szóródnának szét, hanem mint dokumentumokat tanulmányozhatná őket az utánam jövő nemzedék./18/

A Bécsi körút 11/A számú ház termeiben járva nem kétséges, hogy a művész kívánsága teljesült.


Jegyzetek

1.  "Egy nap se múljék el vonás nélkül". Szeged, 1993. 3. szám, 4.old.
2.  Uo.
3.  Uo.
4.  Varga Mátyás – Egy életmű díszletei. Szabad Tér, 1995., 13.old.
5.  Kisdéginé Kirimi Irén: Katalógus előszó, 1969.
6.  Angyal Mária: Varga Mátyás díszlettervező. Szeged, 1989., 18. old.
7.  Varga Mátyás: Madáchtól Madáchig. Film Színház Muzsika,
     1973. július 21.
8.  Uo.
9.  Varga Mátyás – Egy életmű díszletei. Szabad Tér, 1995., 20. old.
10. Uo. 21.old.
11. Uo. 23.old.
12. "Egy nap se múljék el vonás nélkül". Szeged, 1993. 3. szám, 4.old.
13. Varga Mátyás – Egy életmű díszletei. Szabad Tér, 1995., 28.old.
14. Művészet, 1975. 8. Szám
15. "A humanitás vezet alkotásaimban". Csongrád Megyei Hírlap,
     1975. június 26.
16."Az emberben elindul egy motor". Film Színház Muzsika,
     1987. szeptember 12.
17. Varga Mátyás – Egy életmű díszletei. Szabad Tér, 1995. 37. old.
18. Varga Mátyás koporsójánál. Szeged, 2002. december, 52. old.