Schäffer Judit 1931. január 25-én született Vogel Piroska és Schäffer Miksa második leányaként.

A gyermekévek boldogan indultak, már négy éves korában elválaszthatatlan társa lesz a ceruza. Nővére, Mária felnőve a kreativitás egy más formáját választotta hivatásául, újságíró lett.
Édesapját, aki a szobi Kőbánya Részvénytársaságnál tisztviselőként dolgozott, a második világháború alatt deportálták. Többé nem látta őt családja. Ekkor édesanyja, aki a háború előtt nem dolgozott, adminisztrátorként helyezkedett el a Jointnál.
Az örökké rajzoló kislány a Szépmíves Líceum (mai nevén Képzőművészeti Gimnázium) elvégzése után a Magyar Iparművészeti Főiskola Színpad és jelmeztervező szakán kezdi meg tanulmányait.

Eredetileg grafikus vagy színésznő szeretett volna lenni.
„Ugyanis meglepően jó utánzó voltam, de később rájöttem, hogy ez csupán a nemesen egyszerű majomösztön.”1
A grafikus szak jelentkezési határidejét éppen lekéste. Talán a sors akarta így, ugyanis akkor indult a jelmeztervező szak, amely valahol egyesíti a két elképzelést. 1949-ben Nagyajtay Teréz tanítványaként kezdte meg tanulmányait.
Itt ismerkedett meg Kézdi Lóránttal, aki díszlettervezőnek tanult. A szerelemből 1955-ben házasság lett. A szertartáson rajtuk kívül csak a két tanú vett részt (Kézdi Lóránt tanúja a bábfilmrendező Foky Ottó volt). Még Schäffer Judit édesanyja is csak utólag értesült róla, ugyanis a nagy napon éppen nyaralni volt.

1954-ben, frissen végzett jelmeztervezőként a Magyar Néphadsereg Színházának (ma Vígszínház néven ismerjük) ösztöndíjasa lett két éven keresztül, Láng Rudolf vezető tervező mellett dolgozott.

1956-ban a Vígszínház kamaraszínházából megalakított József Attila Színházba magával viszi Fodor Imre, az új színház igazgatója. A Sinkovits Imre parádés jelmezváltásai révén legendássá vált A három testőr mellett a Beckett, avagy Isten becsülete, az Üvegfigurák, és a Chailott bolondja című darabok ruhái is az ő keze alól kerültek ki.

1966-ban, tíz év után szerződött át a Nemzeti Színházhoz vezető jelmeztervezőnek. Az itt eltöltött huszonegy év repertoárjában Az utolsó utáni éjszaka, a Csongor és Tünde, a Kényeskedők, az Advent a Hargitán, A velencei kalmár, a Galilei, a Rosencrantz és Guildenstern, A szuzai mennyegző, a Szép Heléna és a Kranyóné is megtalálható, de a sort még sokáig folytathatnánk.

A tervezés mellett a hatvanas években tanított az Iparművészeti Főiskolán. Olyan nevek kerültek ki a keze alól, mint Vágó Nelli vagy Jánoskuti Márta.

A Nemzeti Színházban töltött idő nem csak munkában bővelkedett, hanem elismerésben is. 1971-ben Jászai Mari díjjal jutalmazták, 1975-ben Érdemes Művész címet kapott, és szintén ebben az évben a Prágai Quadriannálén (nemzetközi szakmai kiállítás) ezüst díjat nyert az Utolsó utáni éjszaka (Maróti Lajos) című darabhoz tervezett jelmezeivel.

1977-ben a Nemzeti Galériában kiállítás nyílt munkáiból. 1979-ben ismételten ezüst díjat kapott, ezúttal az Újvidéki Nemzetközi Szcenikai Kiállításon.

1984-ben a Várszínházban kiállításra kerültek jelmezei, majd a rákövetkező évben Kiváló Művész elismerésben részesült.

1987 és 1991 között az Operaházhoz szerződött. Opera és balettjelmez egyaránt került ki keze alól. Tervezett Nabuccót, Háry Jánost, Traviátát, Gounod Rómeó és Júliáját, Hunyadi Lászlót, Salomét, Anna Kareninát, Tisztán és Izoldát, Tannhäusert, A próbát és A velencei mórt is.

1991-ben a Budapesti Kamaraszínház társulatának lett tagja. Ugyan ebben az évben elnyerte az Erzsébet díjat, majd 1997-ben a Kossuth díjat is megkapta.

1997-től a Nemzeti Színház előadásaihoz tervez jelmezeket, melyet 2002-től Magyar Színház néven ismerhet a közönség.

1998-as Vár Galériában megrendezett kiállítása után 2003-ban a Magyar Színházban láthattuk munkáit. E legutóbbi alkalommal négy, Iglódi István rendezte előadáshoz (Az ember tragédiája, Rómeó és Júlia, A nagymama, Vízkereszt, vagy amit akartok) készült összesen harmincnyolc rajzot állítottak ki.

Mindeközben más színházak vendégművészeként is tervezett (pl. Moliere: Tudós nők című klasszikusát a Művész Színházban), és több filmben és televíziós produkcióban (Pál utcai fiúk, 20 óra, Csipkerózsika, Tévedések vígjátéka) is részt vett.

Jegyzet

1 Kisgergely József: Négy évtized a kulisszák mögött, Bonton, 1995. Január