Sulyok Máté "Pannonturiszt…"
Beszélgetés Patrovits Tamás és László Marcell rajzfilmrendezőkkel
László Marcell
László Marcell
136 KByte

A gyerekeknek szóló mesék gyártásáig, valamint az animációsfilmes szakma generációkon átívelő összefogásáig szeretne eljutni elsősorban a júliusban alakult Manifeszt, azaz a Magyar Animációsfilmes Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület. Patrovits Tamás elnök az interjú előtt pár nappal tért haza egy kínai animációsfilmes fesztiválról. A 2004' China International Cartoon and Digital Art Festival-on - másik öt magyar rövidfilm mellett - az általa készített Vigyázat absztrakt! is szerepelt.
Patrovits Tamással a Manifeszt elnökével és László Marcell alelnökkel beszélgettünk.


Ha politikai hírújságíróként fogalmaznék, azt mondanám, hogy a Manifeszt "első hivatalos útja" Kínába vezetett. Miért?

Patrovits Tamás: Nem az egyesület ment Kínába, hanem pár magyar alkotó, akiknek hat animációsfilmjét beválogatták Changzhou (ejtsd: Csángcsu, vagy Csángtu) város filmfesztiváljára (2004. szeptember 28 - október 1). Changzou Sanghajtól 150 km-re északra terül el, kínai mércével kis városnak számít: három és fél millió lakosa van. Rajtam kívül a Kecskemétfilm Kft. négy rendezője vett részt művekkel a 150 filmből álló versenyprogramban. A szervezők meghívása csak az útiköltségre nem vonatkozott. Mind az öten kihagyhatatlannak gondoltuk a lehetőséget, hogy megnézzük, milyen is Kínában egy animációs fesztivál.
Ahogy az ország, úgy a szemle is ellentmondásos, és nagyon más, mint Európában. Egyfelől látszott, hogy rengeteg pénzt áldoztak a fesztiválra, az egész várost kiplakátozták, óriás poszterekkel teleaggatták, kis és nagy zászlók lengtek mindenhol. Ugyanakkor a programokat nem írták le, és adták a kezünkbe nyomtatott papíron, ezért nem tudtuk, mikor vetítik a filmeket - így nem is vettek részt sokan a filmbemutatókon, hiába volt a város köztudatában a fesztivál. A vetítéseken az alkotók, a zsűri és pár kínai lézengett.
Érdekesen szállítottak bennünket: "gyönyörűen" dekorált külön buszon, rendőri kísérettel a vittek a szállodától a fesztiválközpontba. A téren, ahol kiraktak, körülbelül háromezer úttörő lobogtatta a kis piros kínai zászlókat felénk - amelyekből mi is kaptunk, természetesen - közben vagy húszan fotóztak, kameráztak. A hosszú, díszes paraván mögött felsorakoztak a politikusok, és a kulturális miniszterhelyettes asszony "bejelentette a fesztivál megnyitását". Tömegrendezvény!

Szekciókba válogatták az animációsfilmeket?

P. T.: Animációs fesztiválokon a rövidfilm a kategóriák alapja, ami általában az egy perctől negyven percig terjedő alkotásokat jelenti, ezen belül külön blokkba helyezik a gyerekfilmeket avagy mesesorozatokat, továbbá a főiskolás-, illetve diákfilmeket. Ez utóbbiak között nagyon sok jó film van, ezért ez teszi ki a teljes program legalább ötven százalékát. Kínában és Zágrábban is láttam például azt a német főiskolás filmet, amelynek két producere is volt, és stáblistáján körülbelül százötven név szerepelt. Ez Magyarországon elképzelhetetlen, nálunk egy diplomafilmet mindössze pár százezer forinttal támogatnak, és diplomázó egymaga csinálja meg.

A mesesorozatok, a gyerekeknek szóló animációsfilmek készítése fontos programpont a Manifeszt manifesztumában, vagyis az egyesület céljai között. A '90-es években elhalt szórakoztató, történetmesélő animációs műfajt szeretnétek életre kelteni - mondtátok a sajtótájékoztatón.

P.T.: Az animációsfilmek készítésére a magyar állam nyújtotta, évente elkülönített összegből az MMK által kiírt pályázat útján lehet részesülni. Ez az összeg az NKA sokkal jelentéktelenebb összegű támogatása mellett szinte az egyetlen biztos állami forrása a magyar animációnak, és szinte egyetlen lehetősége az alkotóknak a filmkészítésre. Az összeg nem magas, ebben az évben mintegy 160 millió forint, ami töredékpénz a játékfilmesek majd' másfél milliárdjához képest - ezért tartjuk fontosnak, hogy a meghozott döntések áttekinthetőbbek, a szakma szélesebb rétegei számára elfogadhatóak, igazságosak, a döntések kellően indokoltak, a pályázati feltételek (ki, milyen munkával pályázhat sikerrel, vagy legalábbis kellő eséllyel) pedig világosabbak legyenek.
És van egy elsősorban generációs jellegű probléma. A fiatalabb korosztályoknak, a huszon- és harmincéveseknek egyszerűen nem adnak elég lehetőséget mesék, mesesorozatok készítésére. Az animációs szakkollégium kurátorai is óvatosak, és inkább csak azokat a filmeket támogatják anyagilag, amelyek egy húsz éve megkezdett sorozat újabb epizódját jelentik. Az én véleményem az, hogy ugyanúgy, ugyanazokkal a módszerekkel és kivitelezési pontatlanságokkal ezeket a sorozatokat ma nem szabadna folytatni, még egy nagyszerű Mézgát is csak akkor szabad elővenni, ha meg tud újulni.

László Marcell: Többéves tapasztalatunk, hogy az úgynevezett képzőművészeti filmeket, vagy - egy másik kategóriát említve - "egyedi" filmeket támogatják, amelyeket kifejezetten fesztiválokra készítenek, és nagyon ritkán sugározzák a televízióban. Tehát elsősorban szakmai, "értő" közönséghez jut el, nem pedig a széles nyilvánossághoz. Nem is gyerekekhez szól, hanem a felnőttekhez: valamilyen gondolatot mond el, világproblémával, impresszióval foglalkozik - az alkotótól függ. Nagyon hasonlít a képzőművészethez, csak hozzáadódik a mozgókép dramaturgiája, időbelisége. Elsősorban képzőművészeti alkotók dolgoznak ezen a területen. Azért támogatják ezt a típusú animációt - hangzik az MMK indoklása -, mert egyébként ezek az alkotók nem kapnának sehol sem pénzt a munkájukhoz, és akkor a képzőművészeti animációs műfaj elsorvadna.
Aláírom az "egyedi-filmek" létjogosultságát, ilyen műveket is kell készíteni, és fesztiválokra utaztatni, de azért a világ nemcsak erről szól. Az "animációsok Cannes-ján", a szintén Franciaországban lévő Annecy Animációs Fesztiválon túlnyomórészt a történetmesélő dramaturgiájú filmek szerepelnek, amikben benne van a sorozat, illetve egy későbbi úgynevezett TV-special lehetősége. S még egész estés film is lehet a végcél, ha "nagyot dobsz" a rövid meséddel Annecy-ban. Ez Magyarországon nem működik, és nehéz feltérképezni, hogy miért nem. Találgatunk…

P. T.: Az MMK Animációsfilmes Szakkollégium kurátorai tagjai között van két festőművész, egy dramaturg, egy fotóművész és egy szerkesztő, de nincs egy animációsfilmes, azaz szakmabeli, ezért úgy látjuk, hogy a képzőművészethez közel álló filmeket támogatják jobban, nem pedig a történetmesélős, sokszor humoros, groteszk rajz-, báb-, vagy 3D-s alkotásokat. Persze, csak találgatunk, de…

L. M.: De a tapasztalat azt mutatja, hogy előnyt élveznek ezek a filmek. A többi kihullik a rostán. Csak a saját példámat tudom felhozni: már nem is pályázok, mert látom a "kulturális irányvonalat".

P. T.: Az utóbbi években ötször pályáztam, egyszer kaptam támogatást, a Kínában is szereplő történet nélküli filmre, a Vigyázat absztrakt!-ra, ami mellesleg eddig nyolc nemzetközi fesztivál versenyprogramjába került be fél év alatt. A filmet legjobb tudásom szerint készítettem el, és felvállalom, természetesen. De emellett három történetet mesélő filmtervet adtam még be. A legutóbbi, a Pannon tourist, ironikus, groteszk magyar történelmi darab lett volna. Csak ezen az utolsó pályázaton 30 ezer forintot buktam, ennyi volt a pályázati díj, amit többek között a pannóniás Talent irodánál történő oktatásaim során szereztem meg. Groteszk, nem?

Tehát, hasonlóan a nagyjátékfilmes törekvésekhez és támogatásokhoz, az animációs műfajban is a szélesebb nézőközönség igényére számot tartó alkotások szolgálhatnának a művészibb és szakmai szemeket igénylő filmek alapjául. Természetesen a közönségfilm fogalmát nem minősítő jelzőként használom.

L. M.: Pedig amikor szóba kerülnek "A-Magyar-Rajzfilmek", egytől-egyig közönségfilmeket emlegetnek föl a magyar animációsfilm történetéből. A kor technikai tudásszintjén nagyon jó minőségű animációk készültek - nem beszélve arról, hogy mennyi pénzből kellett gazdálkodni, mennyi idő alatt, a politikai nyomásról… A mai napig a régi sorozatokat nézzük - a Frakkot, a Mézgáékat, a Vízipókot, a Vukot -, és nemcsak azért, mert nincs más, hanem mert jók. Mi is azon nőttünk föl és a gyerekeinkkel is megnézetjük.
Persze, a kérdés nemcsak anyagi. Nem szeretek a múltba mutogatni "hogy akkor mi volt, meg hogy volt", de akkor életpálya-modellek voltak. Ha valaki bekerült a rajzfilmgyártásba, akkor egyrészt fázisrajzolóból elméletileg még rendezővé is válhatott, másrészt az adott szakterületen a nyugdíjig dolgozhatott. Nem kellett rágódnia a napi szintű megélhetésen. Nem az alkotónak kellett előállítania a film financiális hátterét. Tudom, hogy politikailag miért volt így, és az alkotók akkor is alulfizetettek voltak. Aláíratták vele a szerződést, hogy készíthet filmet, de a szerzői jogok további értékesítéséről nem dönthetett,  "átruházta" az akkori Pannónia Filmstúdióra. Nem volt másik út. De készíthetett filmet! Sokszor téma ez köztünk Tamással. Az "iparos", így vagy úgy, de beletanult az adott szakmába, volt esélye kiváló rendezővé, tervezővé, animátorrá, zeneszerzővé válnia, mert a gyártások futottak. Ha jól teljesített, kapott egy magasabb szintű feladatot. Ezt mesélték el nekünk olyan meghatározó gyerekfilmek alkotói, mint Foky Ottó (Mirr-Murr) és Cseh András (Frakk). Életpályája: kezdetek, első rendezések, sorozatrendezések. Számunkra, illetve akik utánunk jönnek nincs lehetőség a filmezésre.

Saját vállalkozás?

L. M.: Saját vállalkozásban hatalmas összeg elindítani egy sorozatot. Állami, kultúrpolitikai akarat kell, hogy valaki csináljon sorozatot, vagy ne csináljon. A sorozat tőkemozgással jár.

Ti hogyan kezdtétek? Hogyan alakult, hogy mégis erre a pályára léptetek?

P. T.: A Képző- és Iparművészeti Szakközépbe jártam játékkészítő és grafika szakra, onnan vettek fel a Magyar Iparművészeti Egyetem animáció szakára. Felsőfokú animációs képzés egyedül itt van Magyarországon. Mindketten vizuális kommunikációs tervezőként végeztünk, ami gyakorlatilag az animációsfilm-rendezőt jelenti. Évente átlag 6 animációsfilmes (tervező-rendező) kerül ki az egyetemről, akiknek a 70%-a eltűnik a szakmából. A maradék elsősorban reklámfilmekből, televíziós megrendelésekből és rokon szakmákból próbál megélni. Általában grafikai tervezéssel foglalkoznak, mivel animációs stúdiók nincsenek, amik alkalmazzák őket. Illetve a saját céggel próbálnak pályázni az MMK-hoz filmmel, filmsorozattal, tervekkel. Ezek esélyeiről már beszéltünk. Van, aki be is dobja a törülközőt.
Egyébként, amikor azt mondjuk, hogy a sorozat sokba kerül, meg kell említeni, hogy vannak olcsó technológiák is. Cseh András a Frakkot papírkivágással készítette. Ez a technika viszonylag olcsó és nagyon jól alkalmazható a mai számítógépes eljárással. Anno Cseh András két hét alatt tudott egy epizódot fölvenni - ezt ma is bőven meg lehet csinálni, és jóval kevesebb pénzbe kerül, mint egy kockáról-kockára elkészített rajzfilm.
Nagyon drukkolunk Gauder Áron filmjének, a Nyócker sikerének, ami mellesleg ezzel a számítógépes technikával készül. Eleinte ez a film is komoly ellenállásba ütközött, ritka kivételnek számít, hogy elkészülhetett. És ahhoz képest, hogy ez a film 90 perc hosszúságú lesz, mindössze 70 millióból készül el! Tehát lehet kevesebb pénzből is filmet csinálni, és úgy tűnik, hogy a fiatalabb nemzedék még a módját is tudja ennek.

Miért nem készül több film ilyen olcsó technikával?

P. T.: A kuratórium általában azzal védekezik, hogy a mesefilm sok pénzbe kerül, és nem tudnak támogatni egy egész sorozatot.

L. M.: A problémakör összetett. Két éve próbálok megvalósítani egy rajzfilmsorozatot, végiggondolva a szükségleteket és feltéve a kérdést, hogy "mi hiányzik?": kellenek alkotók, történetek, figurák - természetesen eredetiek -, kell pénz, olyan tőkebefektető vagy koprodukciós partner, aki finanszírozni tud, valamint a forgalmazás, amely mutatja, hogy ez a filmsorozat, mint termék, visszahozza a befektetett pénzt; a tőke megérti, miért jó ez neki. Alkotók vannak Magyarországon - jól képzett munkaerő -, az összegek magán- és állami tőkében léteznek, és forgalmazók is vannak. "Kezdjük el!" - mondtam magamnak.
A szakmán belül nagyon sok próbálkozás megélhetési nehézségeken bukott meg. Senki nem hajlandó nullából csinálni valamit: "majd akkor rajzolok figurákat, ha kifizetik" - "majd akkor írok történeteket, ha kifizetik" - "majd akkor foglalkozok a forgalmazási tervekkel, ha látom a figurákat" - "majd akkor teszek bele pénzt, ha látok szándéknyilatkozatokat, figuraterveket…" "Rendben" - mondtam - "megcsinálom!" Elkészítettem a figuraterveket, a háttérterveket, kitalálom az egész struktúrát, hogy csak pénzzel kelljen feltölteni. Azt tapasztaltam, hogy Magyarországon a rendelkezésre álló tőke igazából nem látja át, hogy milyen üzlet is rejlik az animációsfilmben. Az általános vélekedés szerint: "a filmbe tett pénz - elvesztett pénz". A támogatást csak a szponzorálásban, mint hirdetési formában képzelik el. A Mokép Rt. külkereskedelmi vezetőinek megmutattam a terveket. Azt mondták, hogy nagyszerű, s támogatnák, ha lenne pénzük, jogosítványuk. Arra a kérésre, hogy ajánljanak támogatót, széttárták a kezüket. Nagy állami vállalatokat, magánszemélyeket avattam be a részletekbe, bemutattam a szándéknyilatkozatokat, de egyszerűen nincs olyan üzleti kultúra, ami felfogná, hogy nemcsak az építőiparban, az olajiparban, az autókereskedésben van a "biznisz", hanem egy új termék előállításában is.

Hogyan érveltél, miért érné meg a számukra?

L. M.: A szerzői jogról szóló törvény értelmében - s most egy mondat jogi szaknyelv következik - az elkészült művek vagyoni értékű jogai átruházhatók (a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás, a kiállítás joga), tehát minden olyan jog, ami a filmekbe beruházóknak bevételt jelenthet. Így könnyen lehetne olyan megoldásokat találni, megállapodásokat kötni, hogy új animációsfilmek születhessenek, mellyel az alkotók is, és a befektetők is jól járnak, mind szakmailag, mind anyagilag. Az új animációsfilmek, mesefilmek számos lehetőséget rejtenek magukban - a filmipar nagy hármasán, a sugárzáson, forgalmazáson és kölcsönzésen túl - a rajzfilmből mesekönyv készül, a mesefigurák tolltartódíszként, matricaként, színezőként, radírként boríthatják el a piacot…

P. T.: Fontos és megdöbbentő a tény, hogy a magyar animációs szakmában jobbára nincsenek producerek. Az egyesület célja például producereket fölkutatni; nemcsak az állami pénz "megfejelésére", hanem további, nem állami támogatású lehetőségek megkeresésére, amelyek elősegíthetik animációsfilmek elkészítését.

Még az interjú előtt említetted, hogy az MMK animációs kuratóriuma a megalakulása, 1993 óta gyakorlatilag változatlan. A Magyar Mozgókép Alapítványt - melyből későbbiekben a Magyar Mozgókép Közalapítvány létrejött - animációs részről a Pannóniafilm Kft., a Kecskemétfilm Kft. és a lényeget tekintve nem működő Magyar Animációs Céh alapította, amely cég egyáltalán nem fedi le a magyar animációs szakmát - bár ezt hirdeti. A Manifeszt a céljai közé tűzte, hogy a szakma korosztályait párbeszédre bírja, és megkeresi - akár egyenként is - a műfajművelők "Nagy Öregjeit", akiknek a sorozatain generációk nőnek föl. Gondolom, hogy meglehetős' sérelmeken, bizalmatlanságon, személyes történeteken, problémákon kell felülemelkedni ehhez mindenkinek.

P. T.: Így van. S hogy a kérdésfelvezetődre is reflektáljak: az MMK a pályázati összegek 67%-át 2004-ben - a korábbi évek tendenciáit követve - a Magyar Mozgókép Alapítványt egykor létrehozó animációs cégeknek illetve az alapítók érdekeltségi körébe tartozó cégeknek (Ma-Ra Kft., Kecskemétfilm Kft. és Fred Film Kft.) jutatta, ami véleményünk szerint nem tisztességes, hiszen az egész szakmát kell támogatniuk, lépésük jogilag is megkérdőjelezhető. Ráadásul a Pannónia már nem a régi nagy Pannónia, annak ellenére sem, hogy a sajtó sokszor úgy emlegeti. Szemadám György, az MMK animációs kuratóriumának elnöke is azt nyilatkozta az Indexnek, hogy a Pannónia és a Kecskemétfilm a szakma képviselőinek 80%-a… Manapság a Pannónia a portással együtt kb. tíz emberből áll. Vannak alkotócsoportok, Bt-k, amelyek sokkal nagyobbak, mint a Pannónia.
Azt a néhány fiatal alkotót, aki a Pannóniafilmen, idén pedig a Pannóniafilm vezetőinek saját cégein keresztül pályáztak, ne nevezzük pannóniásnak, mert a legtöbben csak azért adták be így a filmtervüket, hogy jóval nagyobb legyen az esélyük a pozitív elbírálásra. Aztán hogy végül a filmkészítésre megítélt pályázati összegből mennyit kapnak meg a filmjük elkészítésére az már egy másik kérdés.
A Kecskemétfilm egyébként pozitívan reagált a megkeresésünkre, fontos kezdeményezésnek tartják a Manifesztet. A kínai fesztiválon jó viszony alakult ki közöttünk, érzésem szerint, támogatni fogják az egyesületet. Jankovics Marcellnak is küldtünk tájékoztató levelet az egyesület megalakulásáról - egyelőre sajnos még nincs reakció a Pannóniából.
Úgy érezzük, hogy a kapcsolatteremtés nekünk könnyebben fog menni, mert másik generációhoz tartozunk. Hogy az elődöknek milyen problémájuk volt egymással - már a múlt része. Tiszta lappal indulunk. Az idősebb korosztály örül a személyes megkereséseinknek, például a már említett Cseh András és Foky Ottó - mindketten 75 év körüliek. Felkértük őket, hogy legyenek az egyesület tiszteletbeli tagjai. Számunkra is fontosak ők, és nemcsak az esetleges támadás kivédésére, hogy "mi csak a fiatalok érdekeit tartjuk szem előtt". Nem. A generációk közötti megkülönböztetés eltörlése és a kommunikáció megkezdése a céljaink között szerepel. A honlapon az idősebb generációval a későbbiekben szeretnénk közölni interjút is - ahogy a Cseh Andrással készült már olvasható is.
Hozzátenném, az idősebb generációra nagyon ritkán kíváncsiak. Cseh Andrást az utóbbi tizenhét évben kétszer keresték meg: Dizseri Eszter, amikor írta a Kockáról kockára című animációsfilm könyvet, egyszer pedig a Magyar Televízió animációs magazinműsorától, a három éve megszűnt Cirka-firkától egy rövid interjú erejéig. Nem sokan tudják, hogy ő azok közé tartozik, akinek a segítségével az ötvenes évek elején elindult a magyar animációs filmgyártás.
Egyfajta struccpolitika irányul felénk. Sokan egyelőre még próbálnak nem tudomást venni az egyesület létrejöttéről. Reméljük, hogy ez a magatartás megváltozik, látva a szakmai tevékenységünket.

L. M.: "Kivárásra játszanak." Különböző fórumokon sok alkotó a messzemenőkig üdvözölte a kezdeményezést, mindenféle ígéretet téve saját aktivitására. Majd a gyakorlat eldönti, hogy az ígéretek csak szavak maradnak-e. Kicsi az ország, az animációs szakma, ha valaki mond valamit, az gyakorlatilag fél órán belül körbeér, ráadásul némi népköltészeti burjánzással megfejelve. "Majd akkor teszek én is valamit, ha ő is, meg amaz is tesz valamit!" Mindenki azt figyeli, hogy kinek, mi lesz belőle a kára. Érdekes ez a mentalitás: lesz-e belőle károm, hátrányom? Inkább "ne szólj szám, nem fáj fejem". "Nagyon jó, hogy csináljátok, de megérthetitek a helyzetemet, ki vagyok szolgáltatva ennek meg annak, de azért csináljátok, s ha X meg Y belép, akkor én is csinálok valamit." Ezen a magatartáson talán csak az idő tud segíteni, javítani.

P. T.: Valóban érdekvédelmi szervezet leszünk, meg fogjuk keresni az MMK-t, az MTV-t, az NKÖM-t, hogy a tagjainkat figyelembe és számításba vegyék.

Mikor?

P. T.: Májusban eljutottunk az egyesület létrehozásának gondolatáig. Két hónapig tartott nagyjából, amíg hivatalosan elkészült az alapszabály, a bejegyzés, a bankszámlanyitás, az adószám… Utána elindítottuk a honlapot, mint fő kommunikációs fórumot. A szeptember 22-i sajtótájékoztatón jelentettük be az egyesület megszületését és a honlap létezését. A következő lépés a honlap további építése, színesítése, a szakma felkeresése - egyénenként, egyszerre a hivatalos szervekkel, együttműködés kialakítása és természetesen belemélyedünk a filmtörvénybe is…

L. M.: Megjegyzendő: "ki" nem képviseltette magát, amikor a filmtörvény született? Teljes erőbedobással ott volt - nagyon helyesen - a játékfilmes szakma és a dokumentumfilmes szakma. Csak az animációsfilmes szakma nem. Ha osztáskor nem kérek, nem is kapok.

Mi az elképzelt ideális állapot, amiért belefogtatok ebbe a vállalkozásba? Minden célotok nagyon szépen és jól hangzik, de kicsit utópisztikusnak is, sajnos.

P. T.: Szeretnénk, ha valami alapvetően megmozdulna a magyar animáció állóvízében. A rendszerváltás óta eltelt időszakban szép lassan meghalt a kommunikáció, és aki tud valamit, az se mondja el, mert lehet hogy éppen az információ visszatartásából él. A szakmabeliek nem beszélnek egymással, az animációsoknak nincs fóruma, szinte egyedül a háromévente megrendezett KAFF-on (Kecskeméti Animációs Fesztivál) találkozik a szakma. Szeretnénk beindítani a mozgást, megtudni, egyáltalán hányan képviseljük az animációsfilmes szakmát. Külföld felé alapvető probléma például, hogy arra a kérdésre, "hányan is vagytok?", nem tudunk felelni. Hány fázisrajzoló, animátor, rendező van az országban? Egyéni érdekeken felülemelkedve sikerüljön egybegyűjteni mindannyiunkat, s hogy az animációsfilmes kultúra sokkal jelentősebben tudja képvisel(tet)ni magát a televíziókban, fesztiválokon, a sajtóban - ezek az alapvető célok.

L.M: Mi az ideális állapot? Ha filmek készülnek. Olyan filmek, amelyeket vetít a televízió. Óriási elégtétel lenne, ha azt mondhatnánk: nem egy, nem kettő, nem három alkotó munkái futnak az esti mese, vagy az említett "TV-special" kategóriában. Elvileg a kereskedelmi televízióknak is van olyan kötelezettségük, hogy a műsoridejük egy részében hazai gyártású produkciókat kell sugározniuk, és így természetesen azok sugárzási jogát megvenniük. Ha megnéznénk, hogy a magyar gyerekfilmekre, mesefilmekre, vagy animációsfilmekre mennyit költött a két nagy kereskedelmi televízió, gyanítom, nem tenné ki a megfelelő kvótát. Csakhogy ezzel senki sem foglalkozik, mert a szakmának a megalakulásunkig nem volt szervezett képviselete.
A tévében a legalacsonyabb sugárzási percdíja az animációsfilmnek van, pedig rendkívül költséges filmezés az animáció, kockáról kockára kell alkotni. Nincs túlforgatás, mert nem lehet! Mindent meg kell tervezni! Úgy tudom, hogy az animációs sugárzási percdíj a dokumentumfilm alatt van, mely gondolom, hogy a reklámértékből adódik, pedig egy magyar egészestés rajzfilmnek van reklámértéke. A gyerek kívánságának a szülő nem tud ellenállni - ez a legnagyobb vásárlóerő.

Az interjú 2004. október 8-án készült Budapesten, egy VI. kerületi kávézóban.

 

Patrovits Tamás
Patrovits Tamás
42 KByte
2004' China International Cartoon and Digital Art Festival
2004' China International Cartoon and Digital Art Festival
121 KByte
Pannon tourist, animációsfilm
Pannon tourist, animációsfilm-terv
44 KByte
Pannon tourist, animációsfilm
Pannon tourist, animációsfilm-terv
37 KByte
Piano, animációsfilm
Piano, animációsfilm
16 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső