Bicskey Lukács több amerikai filmben tűnt fel, mint magyarban.
Előbb játszott Michael Yorkkal és Whoopi Goldberggel, mint Kovács Lajossal.
Most Árpa Attila Argo című filmjében mindenki megnézheti, mint a világ legkegyetlenebb, szótlan bérgyilkosát.

Melyik volt az első szereped ?

Hoppá! Micsoda kezdés! A Szentivánéji álom Mesteremberek jelenetében én voltam a Fal. Szegeden a legeslegelső színházam a gimiben volt, egy színjátszó csapat. Ilyen emberekkel, mint Incze József, Deák Zoltán festőművész és Farkas Ignác ma már Jászai-díjas színész. Mikor Inczéék kimentek a suliból, akkor átvettem Pyramus szerepét. Aztán Nemzeti Stúdiós voltam, majd leszerződtem egy évre Békéscsabára. Néhányszor a főiskolára is jelentkeztem ... azt hiszem nyolcszor. Végül följöttem Pestre a GNM Színitanodába.

Miért kellett ennyi színházi gyakorlat után mindent elölről kezdeni egy tanodában ?

Mert amikor följöttünk a feleségemmel Pestre, nem tudtunk sehova leszerződni. Viszont mindenképpen színházzal akartunk foglalkozni. Akkor kerestük meg Gór Nagy Marit. Gyakorlatilag azért jártunk a tanodába, hogy valamit csináljunk, annak ellenére, hogy egy kicsit már túlkorosak voltunk. Aztán a Szegedi Televízióhoz kerültem, miközben rádióztam is. Összeállítottunk egy csapatot és létrehoztuk a Hóra Színházat. Kitaláltuk, hogy mi leszünk az a haknicsapat, amelyik minőségi színházat visz ki vidékre, a legeldugottabb falvakba.

Sikerült ?

Négy éven keresztül, igen. Akkor még megszállottak voltunk. Egész Kelet-Magyarországot bejártuk, mert az még földerítetlen hely volt, oda nem nagyon vittek előadásokat. Művelődési házakban telt ház előtt játszottunk. Télen kiástuk a hóból az autót és mentünk. A szerződésünkben benne volt, hogy az öltözőben minimum 20 foknak kell lennie. Ez volt a mi nagy kikötésünk. Egyszer, amikor megérkeztünk Hatháztéglásra, nagyon hideg volt. Kinn mínusz 20 fok, benn mínusz 10. Fölnéztünk az öltözőben és kiláttunk az égre. Nem volt mennyezet! Vártuk az igazgatót, hogy jól megmondjuk neki, mi áll a szerződésünkben! Ő meg csak annyit mondott: "Jaj, ne is mondják, nyáron meg olyan meleg van, hogy csak na!" Aztán kiment. Mi nagykabátban játszottunk, a gyerekek  bundában ültek a nézőtéren. Jó volt a hőskor. Közben Szegeden az Egyetemi Színpadon is játszottam. Shakespeare Othellóját mi Jágó címen játszottuk és elvittük Veszprémbe egy egyetemi színházi fesztiválra. Ott megkaptam a legjobb férfialakítás díját és a Veszprémi Színház főrendezője, Pál István fölajánlotta, hogy szerződjem le hozzájuk. Megkérdeztem, hogy mennyi a pénz, de nagyon minimális összeget mondtak... hiába nevetsz, akkor mi már nagyon jól kerestünk a haknikkal! 1200Ft volt a föllépti díjunk és rengeteget játszottunk. Havonta megvolt a 30-40 000Ft! Akkoriban az nagyon sok volt.

De ez lett volna az első lehetőséged, hogy nagy színházban ...

Ja.

Nem kellett.

Nem, mert ... mondom ...nagyon kevés volt a pénz. De egy év múlva meggondoltam ám magam ! Odaszerződtem. Ott változtattam meg a nevem. Én törzskönyvileg Károly vagyok. Veszprémben a vezető színészt szintén Bicskey Károlynak hívták, ezért azt mondta az igazgató, hogy ugyanazzal a névvel nem szerződhetek hozzájuk. Már kitöltöttük a szerződést, de még nem írtuk alá. Ki kellett találnom egy nevet. Törtem a fejem, aztán nagyapám apjának a nevét választottam. Már úgy is írtam alá a szerződést. Azon még gondolkodnom kellett, hogy hogy kell a Lukácsot írni, mert hozzászokott a kezem a Károlyhoz. Veszprémben két évadot játszottam, aztán családegyesítési okokból visszaszerződtem Szegedre.

Filmszerepek?

Eddig még nem voltak .. illetve ... hantáztam, mert míg szabadúszó voltam, Kun Zsuzsával, a Szegedi Körzeti Stúdió főrendezőjével dolgoztam együtt. Ezeket a körzeti stúdiókat azért találták ki, hogy időjárásjelentést mondjanak, meg hogy megtudjuk, hogy Józsi bácsinak 20 kilóval több búzája termett idén.

Képernyőre is kerültél?

Igen. Zsuzsa be akarta bizonyítani Budapestnek, hogy itt is lehet filmeket csinálni. Megpróbált kultúrát csempészni a műsorba! Először József Attila: Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam címmel csináltunk egy furcsa élettörténeti filmet, már filmszerű megoldásokkal. József Attila verseit, visszaemlékezéseit használtuk zenével. A műfaját nem tudnám meghatározni. Mindegy, abban József Attilát játszottam. Nem sokkal később Hervai Gizella művei alapján Zuhanások címmel készült egy mű. A férfi főszerepet osztották rám. Az volt az első olyan szerep, amikor éreztem, hogy ... tudod ... filmezek! Hernádi Judit volt a női főszereplő. Ott már színészként voltam elkönyvelve. Ebben a két filmben játszottam, miközben Hell István barátommal kicsi etűdöket, burleszkeket is gyártottunk. Szóval így kerültem kameraközelbe.

A színházi élet hogy folytatódott?

Szegeden öt évig voltam. Ott mindent eljátszottam, amit csak lehetett, majd '96-ban családostól, mindenestől fölköltöztem Pestre. Még '94-ben Iglódy István rendezett lenn egy Vízkereszt előadást, amiben én Orsinót játszottam. Akkor javasolta, hogy szerződjek föl a Nemzetibe. Erre én azt mondtam, hogy "nekem itt dolgom van!". És nem szerződtem föl. Aztán persze '96-ban, mikor fölköltöztünk Pestre, megkerestem. Bekerültem a Nemzeti Színházba, de a harmadik próbán elszakítottam a térdszalagomat és ezzel két évre kivontam magam a forgalomból.

Mi lehet az oka, hogy valahányszor fölajánlanak neked egy kőszínházi státuszt, te először mindig visszautasítod?

Nem tudom. Lehet, hogy nekem a könnyen megszerezhető dolog nem kell. Azt tudod, hogyan lettem színész? Úgy, hogy nagyon tehetséges tornász voltam. Minden gyerek tornászversenyt megnyertem. Semmiféle kihívás nem volt a dologban. Elmentem és megnyertem a versenyeket. Ezért is jártam Szegeden a Tisza-parti Gimnázium testnevelés szakára. A gimiben elkezdtem pantomimezni is. Onnan elküldtek egy színjátszó fesztiválra, mert a pantomim is nagyon jól ment. Elvégeztem egy pantomim iskolát a gimivel párhuzamosan. Az is nagyon ment.

Nem kellene aranybányászattal foglalkoznod?

De, lehet! Végiggondoltam, hogy mi az, ami nem megy? Hát, a színészet az elején nem úgy ment, mint ahogy akartam. Azon dolgozni kellett. Ezt csak arra mondom, hogy ha könnyen jön valami, akkor az nekem nem kell. Tehát a Nemzetiben "térdre kényszerítettem magam", de közben elkezdtem szinkronizálni, mert ahhoz nem kellett a lábam. Egyszer azt kérdezte valaki, hogy miért nem jelentkezem valamelyik ügynökségnél, hogy filmezzek. Fölhívtam Makó Mari színészügynököt, hogy szeretnék időpontot kérni tőle. Kérdezi, hogy hány éves vagyok. Mondom 36. "Tud angolul?" Mondom persze, de egy szót se tudtam angolul. Jó, akkor holnap 12-re menjek az Egon-Stúdióba. Aznap este gyorsan elkezdtem gyúrni néhány angol szót, hogy legalább köszönni tudjak és megtanultam egy mondatot: "I am quite a good raider, but unfortunately my English is poor" - Elég jó lovas vagyok, de sajnos kevéssé beszélek angolul. Ezt bedrilleztem. Ott adtak két oldal szöveget, hogy azt meg kell tanulni. Anger Zsolti barátommal gyorsan fonetikusan lediktáltattam, hogy mit hogy kell kiejteni. Már mindenki bement előttem. Mikor utolsónak behívtak, köszöntem: hello ! A rendező is mondta: hello. Gyorsan ellöktem a mondatomat, erre azt mondja: "ja, hát az nem probléma, hogy nem beszél angolul. Dobja el a példányt." Kérdezem a tolmácsot: mit mond? Hogy nem kell angolul tudni és dobd el a példányt. Elhajítottam. Kérdezi a rendező, hogy el tudnék-e egy olyan embert játszani, aki egy kicsit meg van zakkanva, sétál a piacon és molesztálja a nőket. Előszeretettel a terhes nőket. Persze! Eljátszottam egy ilyen vadállatot és megkaptam a szerepet az amerikai akciófilmben. Taktikai támadás volt a címe. Így kezdődött.

Ez hány napos szerep volt?

Három, és ugyanaz volt a jelenet. A piacon belekötöttem nőkbe és megerőszakoltam őket. Nem kellett beszélni. Utána jött a többi munka, de azt már nem tudom megmondani, hogy milyen sorrendben és milyen amerikai filmekben játszottam kisebb szerepeket. Az elmúlt négy évben 15-20 filmben dolgoztam. Az Outsider ment az HBO-n is, abban Ornella Mutti partnere voltam.

Nem izgultál, hogy ekkora névvel kell együtt játszani?

Nem, mert előtte már játszottam Michael Yorkkal, Whoopi Goldberggel, Ben Kinsleyvel és Rutger Hauerrel.

Ilyenkor valamilyen viszonyba azért kerülsz velük, vagy csak bemutatkoztok és már el is kezdődik a jelenet?

Háát ... forgatás közben beszélgetünk.

Milyen nyelven?

Angolul! Az első szerep után előszedtem az összes angol nyelvkönyvemet és elkezdtem tanulni. Keményen ráhajtottam. Az nem nagyon korlátozott, mikor csak 100 szót tudtam. Akkor sokkal jobban el tudtam magyarázni mindent, mint most, hogy jobban beszélek.

Magyar filmekben is játszottál.

Néhányszor. Az én tapasztalatom az, hogy a magyar filmrendezők nem nagyon járnak színházba, vagy ha járnak, akkor is csak Budapesten. Fogalmuk sincs, hogy milyen anyagot lehet összeszedni a vidéki színházakban, pedig rengeteg jó színész van. A másik oka annak, hogy én inkább külföldi filmekben játszom, hogy a magyar filmesek nem ügynökségektől kérik az arcokat. A Sacra Coronába is úgy kerültem, hogy még Szegeden olvastam egy kicsi hírt, mely szerint Koltay Gábor 2000-ig le akarja forgatni a Sacra Corona című filmjét. Mondtam, hogy "jaj, akkor én majd ebben játszom". Aztán el is felejtettem az egészet. Később Koltay valamelyik munkájához hívtak szinkronizálni, ott ismerkedem meg vele, aztán elhívtak a szereplőválogatásra. Utána Szabó Ildikó Chacho Rom című filmjében játszottam egy szikh harcost és Székely Orsolyánál István királyt.

Hát nincs sablonos fejed.

Nem tudom milyen a sablon, de hogy az enyém nem olyan, azt ott mérem le, hogy a Sacra Coronát megnézte Kalamár Tamás a Barátok közt producere, és fölajánlotta, hogy játsszak egy szerepet a sorozatban. Egy évig én voltam a jós, a parafenomén Ostorházi Iván. Régóta nem vagyok a sorozatban, de még most is megállítanak az utcán, hogy jósoljak.

Úgy jósolsz, ahogy kezdetben angolul beszéltél?

Naná! Egyszer egy aluljáróban odajött hozzám egy kigyúrt, aranyláncos fickó és mondja, hogy "te, én ismerlek tégedet valahonnan". Mondom: "nem tudom, honnan ismerhetsz". Törte a fejét, míg végül rájött, hogy én vagyok a Jós. "Tényleg tudsz jósolni?" " Aha. Vedd le a napszemüveged." Én csak néztem a szemébe. "Mit látsz?!" Mondom "pontosan tudod te azt, hogy mit látok". Ettől teljesen beparázott, mondta a másiknak, hogy "te, ez tényleg tud valamit". Mondom "azzal a bulival mi van?" " Milyen bulival?" Mondom: "pontosan tudod, hogy miről beszélek". Végül fölajánlotta, hogy nyissunk egy közös üzletet, ő mindent intéz, nekem csak jósolni kell...

A dínók hogy vannak?

Ó, az elég hosszú munka volt! A sorozat címe, hogy Dinotópia. "Fantasy" film. Itt forgott Magyarországon. Rám osztották az egyik outsider-t. A története röviden az, hogy a Bermuda háromszögben már évezredek óta csodák történnek, eltűnnek emberek, dolgok. Az eltűntek a dínók világába kerülnek. Van a rosszfiúk csapata, a kívülállóké, akik a dínókkal harcolnak. Ezek a dínóvadászok. Közéjük kerültem én is. Első nap azt mondták, hogy akkor most engem felfal a dínó. Mondom: "az nem lenne jó, ha már bekerültem ebbe a filmbe. Ne engem egyen már meg a dínó!" Erre megkegyelmeztek, hogy "jó, akkor egyen meg valaki mást". Úgyhogy engem akkor még nem zabált meg.

Árpa Attilát honnan ismered?

Elhívtak egy válogatásra. A Merlin Színházban Magács László várt egy kamerával. Közben megérkezett Árpa Attila, de én nem tudtam, hogy ki ő. Csak mikor bemutatkoztam egy fekete hajú, nagyon laza csákónak. Majd Árpa el is ment. Ott maradtam Magáccsal, aki kért egy vadállati jelenetet. Kérdeztem, hogy bármit tehetek? Igen, bármit. Elkezdtem a jelenetet, közben megláttam egy széket. Nagyon megörültem neki és bevágtam a sarokba. Ekkor Magács a fejéhez kapott, mert mint kiderült éppen költözött és a sarokban volt az összes holmija, amiket a székkel majdnem összetörtem... aztán telefonáltak, hogy menjek be szerződéskötésre 30 valahány napra. Egyébként ellentmondást vélek fölfedezni Árpa Attiláról a sajtóban és a szájhagyomány útján terjedő hírek és a valódi Árpa között. Míg a sajtó és a szóbeszéd egy olyan fenegyerekről beszél, aki mindenféle zsiványságra képes, addig én egy nagyon tiszta gondolkodású, becsületes pacákot ismertem meg. És jó rendezőt.

Mit szóltál a szótlan szerephez?

A filmezés hőskorában mindenki néma szerepet játszott. A film inkább az arc, a tekintet kifejező erejével él, ezért nagymértékben képzőművészet. A szöveg hozzásegít bizonyos dolgok jobb megértéséhez. Gondolom én. A hőskorban ezt a szerepet biztos Buster Keaton játszotta volna. Árpa először nem ezt a szerepet akarta nekem adni. Csak később kérdezte meg, hogy hajlandó lennék-e eljátszani Pszichot úgy, hogy még nincs igazán megírva és ráadásul egy szót se szól. Mondtam, hogy nézzük meg, mit tudunk vele kezdeni. Pszichoról nagyon sokan, sokat beszélnek a filmben, ennek ellenére kiismerhetetlen figura. Eldönthetetlen, hogy őrült vagy profi, nem tudom, hogy utáljam vagy röhögjek rajta, szeressem vagy gyűlöljem. Gyilkos, de komikus is. A legelső nap vettük föl azt a jelenetet, mikor Pszicho kaszával támadja a Tejesembert és elvéti. Ez az egyetlen eset, mikor hibázik és a kaszája beleakad egy bódé oldalába. Innentől Pszicho vad harcot vív, hogy a kaszáját kiszedje. Ezt több kamera állásból is fölvettük, az elsőnél Oszter Sándor áll az előtérben, a háttérben pedig Pszicho őrülten dolgozik a kaszával. A végén a stábból kitört a vinnyogás. Visszanéztük a jelenetet és Attila azt mondta, hogy nagyon-nagyon keveset lehet belőle használni, mert elvonja a figyelmet. Nem lehet mást nézni, csak hogy ez az állat ott hátul mit össze küzd a kaszával.

A színészek eddig minden fórumon elmondták, hogy nagyon szeretik a filmet, jó munka volt.

Ez két dolognak köszönhető. Egyrészt a stábnak. Ebben a moziban mindenki nagyon jól működött. A jó hangulat köszönhető a színészkollegáknak, akik amellett, hogy nagyszerű színészek, remek emberek is. Másrészt Árpa érdeme, hogy a stáb is szerette a munkát, mert végig tudta, hogy mit akar csinálni. Nagyon nyugodt forgatás volt, nem volt idegeskedés vagy kapkodás. Biztos voltak problémák, de ezzel a színészeket nem terhelték. Jó volt vele dolgozni, mert hagyott játszani. De nem csak én kaptam nagy teret a játékra. Attila úgy dolgozik, hogy azon kívül, hogy érezhetően tudja, hogy mit akar csinálni, hagyja az embereket próbálkozni. Egészen addig nem állít le, míg a színész hozzá tud tenni a szerephez. Addig bármit megtehet. Ezt lehet látni a filmen is. A szöveg is sokat változott. Érdekelte, ki hogyan mondaná a karaktere szerint, melyik mondat jön ki könnyebben, természetesebben a színész száján. Nem is íróasztal szagú a szöveg.

Ebben a filmben külsőleg nagy változáson ment át minden főszereplő. Görög Lászlóra például alig lehet ráismerni. Pszicho alakja hogy alakult ki?

Sokat változott útközben a szerep, de aztán kilépett az ismeretlenségből Pszicho, az Univerzum legkeményebb szótlan magyar bérgyilkosa. A figura a dél-amerikai fenegyerek, mondjuk Antonio Banderas, és a közép-európai lepukkant , csóró, pszichotikus gengszter keveréke. Fölpróbáltam néhány cuccot, mire azt mondták, hogy igen ez színében is elég állat ahhoz, hogy úgy nézzek ki, ahogy a figurát Árpa a jelmeztervezővel közösen elképzelte. A filmen látható nagyon szép sárga ingem az egy eredeti NDK-s, neylon ing, amibe két másodperc után olyan büdös lesz az ember, mint a görény, mert nem szellőzik.

Szó esett már következő közös munkáról?

Igen, Attila azt mondta, hogy a következő filmnek abszolút Pszichoról kell szólnia. Úgy tudom, hogy a véres, vadállati gengszter film után egy romantikus film következik, és ha minden jól jön össze, akkor lesz az Argonak második része is. Én leszek benne a romantikus Pszicho, ha-ha.

Sok helyen jártatok már az országban az Argóval. Milyen a film fogadtatása?

Nemrég Miskolcról éjszaka jöttünk vissza és megálltunk egy falu diszkójánál egy kávéra. A sofőrünk odavalósi, mondta, hogy hát,...ne várjunk nagy fogadtatást, itt nem fognak megismerni minket, mert ebben a kis faluban nincs mozi...tehát, fölkészített rá, hogy az ismeretlenség homályában fogunk kávézni. Beléptünk... azonnal mindenki odajött hozzánk, gratuláltak, szinte leállt a diszkó. Mondták, hogy nagyon tetszik nekik a film, idézgettek belőle. A filmből néhány poén már közszájon forog.

Hány nézőre számítotok?

Úgy tudom, hogy 100.000 néző minimum kell, de én érzem, hogy ez a film mindent túl fog szárnyalni. Remélem... Az első két héten a nézettség első-második helyén álltunk. Most fog beindulni, - ha komolyan lehet venni a mozisok előrejelzését - a magyar filmek esetében a második hét után kezd emelkedni a nézőszám.

Árpa Attilának annak ellenére, hogy Pszicho végig szótlan a filmben, ez a kedvenc figurája.

Ezt én is hallottam... nekem is ez a kedvenc figurám.

Mivel foglalkozol még?

Sok mindent csinálok. Tavasszal lesz három mozi, két amerikai és egy angol, az egyikben vámpírt játszom. Hadúr kardja címmel egy nagy színházi produkcióra készülünk, ebben mint író-alkotótárs veszek részt. Ez még csak az előkészítési stádiumnál tart, hogy játszom-e benne, az majd kiderül. Rendszeresen szinkronizálok...aztán...nemrég egy fotózásra hívtak. Egy díványon ültem és vörösbort kellett innom.

Azért neked jó foglalkozásod van...

Igen. Én magam is úgy tartom, hogy mázlista vagyok. Azt csinálhatom, amivel egyébként is szeretek foglalkozni. Ha szereted, amit csinálsz, akkor nem érzed munkának, terhesnek vagy nehéznek. Ha van egy célod, amit te tűztél ki magadnak, akkor valóban nem számít semmi, mert jól érzed magad és a célod felé haladsz.

Mi a cél?

Föltettem magamnak a kérdést, hogy miért lettem színész. Amit az előbb elmondtam, - hogy dehogy akartam én színész lenni, csak ez volt, amit nem tudtam csinálni, mert az volt a legnehezebb - az egy jó magyarázat. Szellemes, általában szeretik az emberek. Rájöttem, hogy nagyon szeretek másokkal beszélgetni. Talán azzal, ha elmondom, hogy én hogy látom a világot, azzal tudok segíteni. Valami ilyesmit szeretnék átadni, amiről azt gondolom, hogy csak én tudom. És amit a másiktól kapok, attól talán valamilyen szinten jobbá tud válni az életem. Vagy lehet, hogy csak jobban érzem magam. Végül azért lettem színész, mert túl rövid az időm ahhoz, hogy mindenkivel leüljek beszélgetni. Hatékonyabbnak látom, ha azt a gondolatot, amit az életről, a világról, létről, emberekről gondolok, azt valamilyen formában kifejezzem, előadjam. Szokták kérdezni, hogy most mit dolgozom, de hát... én nem nagyon dolgoztam életemben. Na, ez nem igaz, mert dolgoztam az öcsémnél. Betonoztunk... az kemény munka volt.

A színművész neve az Argo stáblistáján mint Bitskey Lukács szerepel (a szerk.)