Varga Balázs Világok harca
A Ludas Matyi és a magyar filmtörténet

Soós Imre
Soós Imre
194 KByte

Első, teljes egészében színes filmünk, a Ludas Matyi nem pusztán technikatörténeti érdekessége miatt tölt be különleges helyet a magyar filmtörténetben. Az 1949-ben forgatott és a következő év elején a mozikba került mesei-történelmi példázat két korszak, a hagyománykereső negyvenes és az agitatív-ideologikus ötvenes évek határán áll. Nem szende mesefilm tehát, de nem is sematikus politikai falvédő-darab. Főhőse legalább akkora távolságban áll a Fazekas Mihály által megálmodott falusi csínytevő igazságosztótól, mint az ötvenes évek termelési filmjeinek lángoló tekintetű, öntudatos téesz-parasztjaitól. A színeit frissen visszanyert Ludas Matyi ma is élvezhető darab – ami az ötvenes évek első felében készült alkotások többségéről nem mondható el.

A magyar filmgyártás a második világháború után fordulóponthoz érkezett. Alapvető kérdés volt, hogy mi folytatható a harmincas-negyvenes évek filmiparának hagyományából, összeegyeztethető-e a műfaji filmkészítés a társadalmi problémákra érzékeny, minőségi filmek iránti művészi és politikai igénnyel. A korszakban kevés film készült, és ez a kevés is egészen különböző minőséget, értéket, világot képviselt a könnyed komédiától egészen a veretes drámáig. Az egyszerre szórakoztató, okító és politikai-társadalmi szempontból is orientáló filmek jellemzően adaptációk: az irodalmi hagyományhoz való kapcsolódás a népszerűség és a klasszicitás kettős fényével vonhatta be e műveket (A tanítónő, Úri muri, Beszterce ostroma). A Ludas Matyi is ebbe a sorba illeszkedik, hiszen Fazekas Mihály verses epikája közismert kiindulópont egy míves és szórakoztató filmváltozat elkészítéséhez, ráadásul az egyszerű, népi hősök iránti igényt is messzemenően kielégíti.

A koalíciós korszak nem irodalmi műveken alapuló társadalmi drámái általában két világ határán billegő hősök történeteit mesélték el. A Hazugság nélkül milliomos hősnője csak tisztes foglalkozást vállalva, a társadalmi csapdákkal őszintén szembenézve nyerheti el szerelme kezét. Az aranyórában, de főképp a Valahol Európában humanista, neorealista példázatában is a társadalmi megbékélés jegyében talál egymásra és kezd új életet az egyszerű leány és a derék munkásember, illetve békél meg egymással a hontalan gyerekcsapat és az idős karmester. Megbékélés és az új rend vállalása, szembenézés a múlttal, bizakodás az elkövetkező társadalmi kiegyezésben: ez az átmenet éveinek koalíciós szellemű filmes üzenete.

A Ludas Matyi pajkosabb és harcosabb darab a fentieknél, ezt azonban leegyszerűsítés lenne pusztán a kommunista hatalomátvétel utáni ideológiai fordulat számlájára írni. A mű társadalomképe érdes és osztályharcos lett ugyan a filmes átiratban, a furfangos Matyiról mégsem érdemes egyenesen Rákosi Mátyás nevére asszociálni.

Nádasdy Kálmán és Ranódy László filmje társadalmi panorámát és politikai üzenetet oltott a népmesei történetbe. A Ludas Matyi az igazságosztás és a példamutatás filmje: az egyszeri parasztfiú nem pusztán a becsületét és a méltóságát védi meg a pöffeteg uraság háromszori megleckéztetésével, hanem példát is mutat. Hiszen Matyi tanulni akar, betűvetéssel és olvasással pallérozza magát. Nem csak kíváncsi a nagyvilágra, de azt is tudja, hogy miben kell előrelépnie. Nyilvánvaló persze a politikai indíttatás, amellyel a népmesék leleményes parasztfiúja a francia forradalmárok rokonává, sőt osztálya és az elnyomottak öntudatos képviselőjévé varázsolódik, a szentenciózus betétek azonban nem vetik szét teljesen a cselekmény világát.

A Ludas Matyi ugyanis kötetlen, anekdotikus történetbe csomagolja a társadalmi körképet és az ideológiai tanulságot. A film első harmada feltűnő keresetlenséggel mutatja be ezt a népmesei világot, a minden jóban dúskáló uraságok és a lyukas zsebű, korgó gyomrú parasztok szembenállását. A terített asztal és a parfümillat szegeződik szembe az éhező és verejtékező népek kiszolgáltatottságával. A szegény hiába tanulna Debrecenben, akkor sem tud kikapaszkodni a nyomorúságból. „Még ezek a büdösek akarnak tanulni” – méltatlankodik Döbrögi uraság, leánya pedig három napot szellőztet, ha egy mezítlábas szegényember akár öt percre is átlépi a kúria küszöbét.

Minden földi jóban dúskáló asztalokon és pompás lugasokon pásztáz a kamera, változatos kompozíciók segítségével járjuk be a fenti és a lenti világot. A kísérleti színes technika érzékisége és a stílus keresetlensége, a kameramozgások és montázsok változatossága életet és dinamikát kölcsönöz a képeknek, nem hagyja lehorgonyozni a dramaturgiát a döcögős didaktikusságban.

A vásári forgatag mozgással, feszültséggel és vidámsággal teli életképei a film talán legkedvesebb jelenetei. Barátságos káosz, készülődés, sürgés-forgás, szép felső totálok és laza passzázsok – észrevétlenül formálódik a panoráma, és közben a hamiskártyázókat leleplező Matyi anekdotikus epizódja már ráfordítja a történetet a fő csapásirányra: „Nem csak békesség kell az embernek, hanem igazság is”. A Pirosnak szánt pruszlikot elkobzó Döbrögi és Matyi összekülönbözésével, majd a deres-jelenettel irányt kap a cselekmény, az uraság móresre tanításának epizódjai azonban később is módot adnak egy kis játékos anekdotázásra.

A Ludas Matyi értelmezhető ugyan az ötvenes évek agitatív filmkészítése felől mint az irodalmi hagyomány, a mesék és a történelem kihasználásának, átforgatásának korai példája, ez az olvasat azonban kiegészítésre szorul. Nádasdy Kálmán és Ranódy László filmje nem feltétlenül vagy nem pusztán a történelmi és ideológiai legitimációt szolgáló életrajzi filmek és kosztümös eposzok nyitódarabja, hanem egy olyan gondolkodás és stílus képviselője, amelynek helye lehetett volna a korszak magyar filmjében. A totalitárius kultúra/politika azonban elvágta ezt a fejlődési utat. A Ludas Matyi elevensége és természetessége nyilván az új technikával való kísérletezés szabadságából is fakad. Ez a laza passzázs-stílus a korszak más magyar filmjeire nem jellemző, az ötvenes évek deklamáló, statikus és teátrális termelési filmjeitől – vagy a Föltámadott a tenger hömpölygős pátoszától – pedig végképp idegen. Az irodalmi adaptáció, a kosztümös film és főképp a vígjáték persze még a legdidaktikusabb politikai célzatosságon is tompít egy kicsit. Nem véletlen, hogy a követkető évtized egyik legnépszerűbb filmje – és egyben a termelési filmek egyik utolsó, némi öniróniával is bíró darabja – Gertler Viktor 1953-as vígjátéka, az Állami áruház. Gertler filmjében a vígjátéki műfaj és Latabár bohóckodása enyhíti az ideológia direktségét; a Ludas Matyitól a stílus és a színészi alakítások elevensége, illetve a mesei keret tartja finom távolságban a politikát. Hiszen a Ludas Matyi a korszak ifjú színészeinek, elsősorban Soós Imrének az emblematikus filmje. Az ő megformálásában valóban elképzelhető, hogy ez a furfangos falusi legény egyesítse Till Eulenspiegel ravaszságát, Robin Hood igazságérzetét, Zorro titokzatosságát és a névtelen forradalmárok elszántságát.

Az irodalmias kalandfilm álcája azonban teljesen nem takarhatta el az ideológia hatalomátvételét. A Ludas Matyi a negyvenes évek igényességét és stílusát képviseli az ötvenes évek modorában és ideológiájával. Kétarcú film, mert egyszerre zár és nyit. A Valahol Európában, az Ének a búzamezőkről és a Talpalatnyi föld által fémjelzett humanista, neorealista és népi filmes irányzat megtermékenyítő erővel volt jelen a negyvenes évek második felében. A Ludas Matyiban még felfedezhető ez a szellem. Az évtized végén a magyar film a hagyománykeresés után a hagyományteremtés kapujában állt. A politikai fordulat miatt azonban a kapu zárva maradt. Nem volt idő és mód annak kiderítésére, hogy ez az irányzat mennyire életképes. A negyvenes évek második felének a filmje ezért zárványkorszak a magyar filmtörténetben.


A Ludas Matyiról korábban a Filmkultúrában:

Fazekas Eszter: Az egyik arc bíbor, a másik penészzöld – Az első magyar színesfilm, a Ludas Matyi 98%-ban eltűnt színeinek restaurálásáról

Juhász Csaba – Schifter Balázs: A Ludas Matyi című film digitális restaurálása

Czuni László: A Ludas Matyi rekonstrukciója a DIMORF programkörnyezetben

Fazekas Eszter: "Milyen színű legyen a ruha, hogy kéknek látsszon a filmen?" – Szécsényi Ferenc a színesfilm hőskoráról a Ludas Matyi digitális restaurálása kapcsán

 

Soós Imre és Horváth Teri
Soós Imre és Horváth Teri
310 KByte

Ruttkai Éva, Solthy György és Kiss Manyi
Ruttkai Éva, Solthy György és Kiss Manyi
251 KByte

Görbe János és Horváth Teri
Görbe János és Horváth Teri
166 KByte



254 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső