Első, teljes egészében színes filmünk, a Ludas Matyi nem pusztán technikatörténeti érdekessége miatt tölt be különleges helyet a magyar filmtörténetben. Az 1949-ben forgatott és a következő év elején a mozikba került mesei-történelmi példázat két korszak, a hagyománykereső negyvenes és az agitatív-ideologikus ötvenes évek határán áll. Nem szende mesefilm tehát, de nem is sematikus politikai falvédő-darab. Főhőse legalább akkora távolságban áll a Fazekas Mihály által megálmodott falusi csínytevő igazságosztótól, mint az ötvenes évek termelési filmjeinek lángoló tekintetű, öntudatos téesz-parasztjaitól. A színeit frissen visszanyert Ludas Matyi ma is élvezhető darab – ami az ötvenes évek első felében készült alkotások többségéről nem mondható el.
A magyar filmgyártás a második világháború után fordulóponthoz érkezett. Alapvető kérdés volt, hogy mi folytatható a harmincas-negyvenes évek filmiparának hagyományából, összeegyeztethető-e a műfaji filmkészítés a társadalmi problémákra érzékeny, minőségi filmek iránti művészi és politikai igénnyel. A korszakban kevés film készült, és ez a kevés is egészen különböző minőséget, értéket, világot képviselt a könnyed komédiától egészen a veretes drámáig. Az egyszerre szórakoztató, okító és politikai-társadalmi szempontból is orientáló filmek jellemzően adaptációk: az irodalmi hagyományhoz való kapcsolódás a népszerűség és a klasszicitás kettős fényével vonhatta be e műveket (A tanítónő, Úri muri, Beszterce ostroma). A Ludas Matyi is ebbe a sorba illeszkedik, hiszen Fazekas Mihály verses epikája közismert kiindulópont egy míves és szórakoztató filmváltozat elkészítéséhez, ráadásul az egyszerű, népi hősök iránti igényt is messzemenően kielégíti.
A koalíciós korszak nem irodalmi műveken alapuló társadalmi drámái általában két világ határán billegő hősök történeteit mesélték el. A Hazugság nélkül milliomos hősnője csak tisztes foglalkozást vállalva, a társadalmi csapdákkal őszintén szembenézve nyerheti el szerelme kezét. Az aranyórában, de főképp a Valahol Európában humanista, neorealista példázatában is a társadalmi megbékélés jegyében talál egymásra és kezd új életet az egyszerű leány és a derék munkásember, illetve békél meg egymással a hontalan gyerekcsapat és az idős karmester. Megbékélés és az új rend vállalása, szembenézés a múlttal, bizakodás az elkövetkező társadalmi kiegyezésben: ez az átmenet éveinek koalíciós szellemű filmes üzenete.
A Ludas Matyi pajkosabb és harcosabb darab a fentieknél, ezt azonban leegyszerűsítés lenne pusztán a kommunista hatalomátvétel utáni ideológiai fordulat számlájára írni. A mű társadalomképe érdes és osztályharcos lett ugyan a filmes átiratban, a furfangos Matyiról mégsem érdemes egyenesen Rákosi Mátyás nevére asszociálni.
Nádasdy Kálmán és Ranódy László filmje társadalmi panorámát és politikai üzenetet oltott a népmesei történetbe. A Ludas Matyi az igazságosztás és a példamutatás filmje: az egyszeri parasztfiú nem pusztán a becsületét és a méltóságát védi meg a pöffeteg uraság háromszori megleckéztetésével, hanem példát is mutat. Hiszen Matyi tanulni akar, betűvetéssel és olvasással pallérozza magát. Nem csak kíváncsi a nagyvilágra, de azt is tudja, hogy miben kell előrelépnie. Nyilvánvaló persze a politikai indíttatás, amellyel a népmesék leleményes parasztfiúja a francia forradalmárok rokonává, sőt osztálya és az elnyomottak öntudatos képviselőjévé varázsolódik, a szentenciózus betétek azonban nem vetik szét teljesen a cselekmény világát.
A Ludas Matyi ugyanis kötetlen, anekdotikus történetbe csomagolja a társadalmi körképet és az ideológiai tanulságot. A film első harmada feltűnő keresetlenséggel mutatja be ezt a népmesei világot, a minden jóban dúskáló uraságok és a lyukas zsebű, korgó gyomrú parasztok szembenállását. A terített asztal és a parfümillat szegeződik szembe az éhező és verejtékező népek kiszolgáltatottságával. A szegény hiába tanulna Debrecenben, akkor sem tud kikapaszkodni a nyomorúságból. „Még ezek a büdösek akarnak tanulni” – méltatlankodik Döbrögi uraság, leánya pedig három napot szellőztet, ha egy mezítlábas szegényember akár öt percre is átlépi a kúria küszöbét.
Minden földi jóban dúskáló asztalokon és pompás lugasokon pásztáz a kamera, változatos kompozíciók segítségével járjuk be a fenti és a lenti világot. A kísérleti színes technika érzékisége és a stílus keresetlensége, a kameramozgások és montázsok változatossága életet és dinamikát kölcsönöz a képeknek, nem hagyja lehorgonyozni a dramaturgiát a döcögős didaktikusságban.
A vásári forgatag mozgással, feszültséggel és vidámsággal teli életképei a film talán legkedvesebb jelenetei. Barátságos káosz, készülődés, sürgés-forgás, szép felső totálok és laza passzázsok – észrevétlenül formálódik a panoráma, és közben a hamiskártyázókat leleplező Matyi anekdotikus epizódja már ráfordítja a történetet a fő csapásirányra: „Nem csak békesség kell az embernek, hanem igazság is”. A Pirosnak szánt pruszlikot elkobzó Döbrögi és Matyi összekülönbözésével, majd a deres-jelenettel irányt kap a cselekmény, az uraság móresre tanításának epizódjai azonban később is módot adnak egy kis játékos anekdotázásra.
A Ludas Matyi értelmezhető ugyan az ötvenes évek agitatív filmkészítése felől mint az irodalmi hagyomány, a mesék és a történelem kihasználásának, átforgatásának korai példája, ez az olvasat azonban kiegészítésre szorul. Nádasdy Kálmán és Ranódy László filmje nem feltétlenül vagy nem pusztán a történelmi és ideológiai legitimációt szolgáló életrajzi filmek és kosztümös eposzok nyitódarabja, hanem egy olyan gondolkodás és stílus képviselője, amelynek helye lehetett volna a korszak magyar filmjében. A totalitárius kultúra/politika azonban elvágta ezt a fejlődési utat. A Ludas Matyi elevensége és természetessége nyilván az új technikával való kísérletezés szabadságából is fakad. Ez a laza passzázs-stílus a korszak más magyar filmjeire nem jellemző, az ötvenes évek deklamáló, statikus és teátrális termelési filmjeitől – vagy a Föltámadott a tenger hömpölygős pátoszától – pedig végképp idegen. Az irodalmi adaptáció, a kosztümös film és főképp a vígjáték persze még a legdidaktikusabb politikai célzatosságon is tompít egy kicsit. Nem véletlen, hogy a követkető évtized egyik legnépszerűbb filmje – és egyben a termelési filmek egyik utolsó, némi öniróniával is bíró darabja – Gertler Viktor 1953-as vígjátéka, az Állami áruház. Gertler filmjében a vígjátéki műfaj és Latabár bohóckodása enyhíti az ideológia direktségét; a Ludas Matyitól a stílus és a színészi alakítások elevensége, illetve a mesei keret tartja finom távolságban a politikát. Hiszen a Ludas Matyi a korszak ifjú színészeinek, elsősorban Soós Imrének az emblematikus filmje. Az ő megformálásában valóban elképzelhető, hogy ez a furfangos falusi legény egyesítse Till Eulenspiegel ravaszságát, Robin Hood igazságérzetét, Zorro titokzatosságát és a névtelen forradalmárok elszántságát.
Az irodalmias kalandfilm álcája azonban teljesen nem takarhatta el az ideológia hatalomátvételét. A Ludas Matyi a negyvenes évek igényességét és stílusát képviseli az ötvenes évek modorában és ideológiájával. Kétarcú film, mert egyszerre zár és nyit. A Valahol Európában, az Ének a búzamezőkről és a Talpalatnyi föld által fémjelzett humanista, neorealista és népi filmes irányzat megtermékenyítő erővel volt jelen a negyvenes évek második felében. A Ludas Matyiban még felfedezhető ez a szellem. Az évtized végén a magyar film a hagyománykeresés után a hagyományteremtés kapujában állt. A politikai fordulat miatt azonban a kapu zárva maradt. Nem volt idő és mód annak kiderítésére, hogy ez az irányzat mennyire életképes. A negyvenes évek második felének a filmje ezért zárványkorszak a magyar filmtörténetben.
A Ludas Matyiról korábban a Filmkultúrában:
Fazekas Eszter: Az egyik arc bíbor, a másik penészzöld – Az első magyar színesfilm, a Ludas Matyi 98%-ban eltűnt színeinek restaurálásáról
Juhász Csaba – Schifter Balázs: A Ludas Matyi című film digitális restaurálása
Czuni László: A Ludas Matyi rekonstrukciója a DIMORF programkörnyezetben
Fazekas Eszter: "Milyen színű legyen a ruha, hogy kéknek látsszon a filmen?" – Szécsényi Ferenc a színesfilm hőskoráról a Ludas Matyi digitális restaurálása kapcsán