Selmeczi Bea Miért nincsenek istenek a Trójában?
Wolfgang Petersen Trója című filmjéről

Wolfgang Peterson rendező azt nyilatkozta, hogy bár a film az Iliász alapján készült, ahol az istenek is részt vesznek a harcokban, manipulálnak és összekuszálják a szálakat; a film realizmusával mégsem fért össze a jelenlétük. Szerinte az ókori görögök többsége csak képzelte a halhatatlanokat, sőt néhányan már akkor sem hittek benne. Úgy érezte, nevetségessé vált volna, ha isteneket ábrázol a vásznon.

Mindkét kijelentés meglepő, hiszen az első egy hitrendszer teljes negligálása, és felmerülhet az a kérdés, hogy miért nyúl egy rendező olyan korszakhoz, amelynek nem fogadja el szemléletmódját; a második saját tehetetlenségének bevallása: egy ügyes rendező az isteneket is képes hitelesen ábrázolni. A görög istenek pedig igazán nem haragszanak faragott és festett /esetleg megfilmesített/ képmásaik miatt, nem rokonai a haragos közel-keleti vulkánistennek, aki aztán elcsavarta tőlük híveik fejét. Ha Peterson elővigyázatosságból nem osztotta színészekre az istenek szerepeit - mivel a görög istenek néhány kérkedőt, akik magukat az istenekkel egy sorba helyezték, agyonsújtottak -, találhatott volna más megoldást is: az istenszobrok az ókorban magát az istenséget testesítették meg, tehát egy-egy szobor életre kelhetne az éppen benne lakozó isten által is. A látványon is javítana az istenek beavatkozása, mert a csatatéri jelenetek nagy költségvetésük ellenére is ásítozásra késztetik a nézőket.

Az Iliászban az akháj oldalon Héra, Pallasz Athéné, Poszeidón, Hermész és Hephaisztosz harcolt, míg trójai színekben indult Zeusz, Arész, Apollón, Artemisz, Létó, Szkamandrosz folyamisten és Aphrodité. Halhatatlan lelkesedésük talán bájosabbá és egyben életszerűbbé is tenné a Brad Pitt-promóciót, bár a magányos hollywoodi szuperhős teste volt az egyetlen, ami valóban felidézte a félistenek korát. Zeusz és Héra házassági civakodásai a szerelmi szálat is erősíthetnék, felhőpamlagon eltöltött isteni óráik pikáns erotikával fűszerezhetnék a kissé lagymatag szenvedélyeket. A propaganda pedig biztosan nem ártana az olümpusziaknak, hiszen egyre kevesebb hívet tudhatnak magukénak, sokan még egyáltalán nem is hallottak a létezésükről: Észak-Amerikában a film előkészületeikor közvélemény-kutatást tartott a stáb, ismerik-e a fiatalok Zeuszt. A megkérdezettek 85%-a azt válaszolta: hogyne, az egy kölni.

A mitologikus világlátás távol áll Petersontól, de a realizmust is összetéveszti a hollywoodreállal. Az istenek időleges megölése /Nietsche után szabadon/ még hagyján, de vakációzásuk egy sereg problémát von maga után: az események érthetetlenné, még inkább értelmetlenné válnak.

Kezdjük a legelején: ha ezüstcipellős Thetisz /Julie Christie/ nem istennő, és nem házasodik össze egy halandóval, Péleusz királlyal, akkor nem születik meg félisten fia, Akhilleusz /Brad Pitt/. Ha Akhilleusz egyszerű halandó, akkor teljesen feleslegessé válik az a részlet, hogy csak a sarkán sebezhető. Ha az előbb említett kézfogó másképpen zajlik le, és a tisztelt ara ereiben nem folyik nektár és ambrózia halandó vér helyett, akkor Erisz, a viszály istennője nem sértődik meg, hogy nem kapott meghívót, hiszen amúgy is degradálná a pórias házasságkötés, és nem dobna egy aranyalmát "a legszebbnek" felirattal az ünneplők közé. Ha a három istennő /Héra, Pallasz Athéné, Aphrodité/ nem létezne, nem tudnának versengeni az almáért, és nem kérnék fel Pariszt /aki akkor még kitaszított királyi sarj és kecskepásztor az Ida-hegyén Alexandrosz néven/, hogy válasszon közöttük. Ha Parisz nem Aphroditét választaná, akkor az nem ajánlaná fel neki Helenét, a föld leggyönyörűbb asszonyát ajándékképpen, és Parisz /Alexandrosz néven/ továbbra is békességben élhetne az Ida-hegyén hitvesével, Oinónéval, a jóslat pedig nem következne be Trója pusztulásáról. Ha Thetisz mégis istennő lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Petersont ellenben nem érdeklik a logikai összefüggések. A Moirák törvényszerűségét silány XX. századi szerelmi drámává alacsonyítja. Parisz /Orlando Bloom/, aki mindig anyuci királynői szoknyája /azaz peplosza/ mellett üldögélt, igen puhány és gyáva férfivá cseperedett, aki szerelmét csak becézni tudja, megvédeni nem /igaz, Helené - Diane Kruger, aki nemcsak nem szép, de színésznői képességei is kívánnivalót hagynak maguk után - sem vágyik többre, a spártai királynő feledve ősei "ezzel vagy ezen" búcsúmondatát, kizárólag kedvese életét félti/. Az Iliászban Parisz komoly harcos /Alexandros 'Férfivédőt' jelent/, Menelaosszal való párviadalából Aphrodité menti ki, nem hátrál meg gyáván, és Akhilleuszt sem önfeledt, szerelmi mámoros pillanatában nyilazza le orvul, hanem bátyjáért bosszút állva a csatatéren célozza meg. A történelmi hitelesség amúgy is sokszor megbicsaklik, hiszen a mitológiát lehetetlen racionalitássá változtatni. A trójai háború létezése ugyan már bizonyított tény, mióta Heinrich Schliemann 1871-ben feltárta Trója romjait Törökországban, az Égei-tengernél, de a pontos részletek kidolgozása korabeli források hiányában /Homérosz Iliásza Trója pusztulása után 300-400 évvel született, és nem nevezhető történelmi adattárnak/ még várat magára. A mitológia hagyománya képezheti az egyetlen lehetséges horizont-összeolvadást a korabeli háború lélektani, világnézeti, politikai struktúrája és a mai világrend között. Mitológia nélkül a föld legszebb asszonyáért indított hadjárat és a félistenek, a faló és Akhilleusz fegyverzete mind csak kitömött csontváz egy hollywoodi prosecturán.

A hősök csatatéri sorsa a happyendesítés függvényeként váltakozott: Agamemnónt /Briane Cox, aki igazi bicskanyitogató szadista kéjenc/ leszúrja Briszéisz /Rose Byrne, a film valódi felfedezettje/, amivel a trójai mondakör egy része lezárult, lesz nagy csodálkozás Mükénében, amikor Klüthaimnésztra majd azt hiszi, hogy a férje meghalt, és valóban. A filmben Menelaosz /Brendan Gleeson/ sem éli túl az ostromot - az Iliászban nem ő hullik el a csatában, hanem Parisz; de akkor hol maradna a happyend? -, ami különleges kedveskedés a forgatókönyvírótól, mert az Aeneiszben ugyan boldogan hazaviszi Helenét Spártába a kisfiukhoz, de arról nem szól a fáma, vajon hogyan küzdi le a féltékenység zöldszemű szörnyetegét. Aiasz /nem teljesen egyértelmű, hogy melyik, mivel két Aiasz harcolt az akháj seregben - a film feltehetőleg Telamón fiát eleveníti meg, akit Akhilleusz után a legnagyobb harcosként tiszteltek/ kétségtelenül nem tért haza országába, de nem a csaták hevében lelte halálát, hanem a győzelem utáni osztozkodáskor kitört viták hatottak végzetesen kimerült pszichéjére, és Hadészhoz menekült elveszített nyugalma megtalálása végett. Az igazán említésre sem méltó apróság, hogy Tróját a földdel tették egyenlővé a pánhellén csapatok, tehát emberfia nem jutott ki a falai közül - természetesen Aeneaszt kivéve /sem Parisz, aki ekkor már rég halott, sem Helené, aki ekkor éppen Spárta felé vitorlázik, sem Andromakhé és fia, akiket felkoncolt az ellenség, Briszéiszről nem is szólva, aki Akhilleusz rabnője, és esze ágában sincs Trójába menni/. Az egyszerű rabszolga Briszéisz /bár Akhilleusz asszonyaként szerette/ mellesleg nem azonos a szűz Apollón-papnővel, Khrüszéisszel, akiért Agamemnón rajongott, és a templomból raboltatta el, hogy kedvét töltse vele. A két személyt összegyúrta a találékony forgatókönyvíró /David Benioff/, és igazat kell neki adnunk, mert aki ezt a filmet élvezi, az nem biztos, hogy követni tudná a túl bonyolult cselekményvezetést.

És hol van sisakrázó Hektor, a csúfondáros, ellenséggel kíméletlen harcos? Filmbéli mása /Eric Bana/ szinte nőiesen lágy, az ellenséget is barátként siratja el; már-már felháborító, hogy Akhilleusz ezt a nyájas szavú és érzékeny lelkületű hadfit olyan kíméletlenül meghurcolja.

Az Iliász halvány visszfénye kizárólag Odüsszeusz /Sean Bean/ és Priamosz /Peter O'Toole/ alakjában jelenik meg.

Peterson egyetlen jelenetnél mégis kénytelen volt szembesülni a mitológia elhagyásakor létrejövő vákuummal: a faló mondája hihetetlenné válik ok-okozati alátámasztás nélkül. Az Iliászban Trója városvédő istennőjének, Pallasz Athénének égből hullott faszobrát, a Palladiont lopja ki a városból Odüsszeusz és Diomédész /vajon ez a kitűnő fegyverforgató miért maradt ki a Trója című filmből?/, majd helyette készítik a falovat, mintegy az istennő engesztelési ajándékaként. A trójaiak elfogadják az áldozatot /na, nem mindenki, de Kasszandra jóslatára senki sem hallgat, Laokoón főpap pedig fiaival együtt sárkánykígyók torkában végzi, ami különösen meggyőző érv ilyen helyzetekben/, és betolják a várba a hatalmas állatot. (Ebből következik, hogy a faló kerekeken gurul, és nem fagörgetegeken, amely ötletet Nigel Phelps látványtervező csak a Spektrum Tv egyik egyiptomi piramisokról szóló műsorából meríthetett; csak az a kérdés, miért nem szólt neki a rendező, hogy Trója nem Egyiptom földjén feküdt?)

Peterson tehát a faló-mondát racionalizálni kényszerült, amivel nem oldotta meg az ajándékozás és az elfogadás koherens láncát, sőt kifejezetten naiv színben tüntette fel a trójaiakat, akik találnak az udvarukon egy falovat, és ha már ott van, ugyan miért ne vigyék be a várba. Igaz, ezért a falakat is le kell bontani, de hát ennyit csak megér egy ismeretlen eredetű ajándéktárgy. A faló megépítésének terve sem kevésbé meglepő módon realizálódik Odüsszeuszban: egy harcostársa a csaták szünetében gyermekének farag kicsiny lófigurát.

Talán Wolfgang Petersen téved: nem ő hagyta ki az isteneket a Trójából, hanem azok tartották távol magukat a forgatástól. Valószínűleg letekintettek az Olümposzról, legyintettek egyet, és a Marty nevű hurrikánnal elsöpörték a stábot két héttel a forgatás befejezése előtt.

A cikk 2004. szeptemberében íródótt.

 

Brad Pitt mint Akhilleusz
Brad Pitt mint Akhilleusz
199 KByte
Orlando Bloom mint Parisz
Orlando Bloom mint Parisz
91 KByte
Rose Byrne (Briszéisz) és Brad Pitt (Akhilleusz)
Rose Byrne (Briszéisz) és Brad Pitt (Akhilleusz)
83 KByte
Diane Kruger mint Helené
Diane Kruger mint Helené
125 KByte
Peter O'Toole mint Priamosz
Peter O'Toole mint Priamosz
219 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső