Horeczky Krisztina "Bármi megtörténhet"
Beszélgetés Mundruczó Kornéllal

Jancsó Miklós: Utolsó vacsora az Arabs szürkénél balra Mundruczó Kornél
Jancsó Miklós:
Utolsó vacsora
az Arabs szürkénél
balra Mundruczó Kornél
60 KByte

Mundruczó Kornél "cserélt gyerek" (copyright Zsótér Sándor). Négy éve kapott színész diplomát Zsámbéki Gábor tanítványaként, majd pedig váltott lovakkal ugratott a filmrendező-szakra. Első nagyjátékfilmje, a Nincsen nekem vágyam semmi, többek között megkapta a 31. Magyar Filmszemle legjobb elsőfilmes rendezőjének járó díját, a Diákzsűri és a Filmrendezők Céhe díját. Egy év múlva kisjátékfilmje, az Afta a hazai "plecsnik" mellett számos nemzetközi elismerésben részesült (Oberhausenben az ARTE díja, az Ökumenikus zsűri elismerő oklevele, Krakkóban Ezüst Sárkány, Cottbusban a fődíj, a Stuttgarti Fesztiválon második díj, a szentpétervári Message to Man Film Festivál zsűrijének diplomája).
Legutóbbi munkája, a kritikusokat és a közönséget erősen megosztó Szép napok a 33. Filmszemlén elnyerte a zsűri különdíját és a Gene Moskowitz-díjat. Ez a filmje a legfontosabb számára.
Mundruczó Kornél - színpadi szerepein kívül - játszott a Szabadulásra ítélve című áldokumentumfilmben és Jancsó Miklós Utolsó vacsora az Arabs szürkénél című alkotásában.
Filmrendezőként már újabb nagyjátékfilmjén töri a fejét, és augusztusban kezdi el forgatni azt a szkeccsfilmet, amelynek keretében a filmművészet oszlopos tagjaival karöltve a 78-as éjszakai buszon zajló történetek elmesélésére vállalkozik. Mundruczó mellett a hatosfogat tagjai: Jancsó Miklós, Pálfi György, Török Ferenc, Schilling Árpád, Bodó Viktor. A pénzmagokat Budai György producer kapargatja össze.
Beszélgetőtársam vizsgáról jött és már megy is tovább. Az Erzsébet híd eltorlaszolása és a Kossuth téri megszállás napján különös helyszínekről, a magyar gagyiról, az önismeretről, megalázó castingolási módszereiről, fontos emberekről, és az utóbbi évek nagy felfedezettjéről, két filmje "hőséről" beszélgettünk.

 

A Nincsen nekem vágyam semmiről annak idején azt mondtad: azt szeretted volna, hogy ne legyen társadalmi színezete, ne legyen valóságíze, ne legyen brutális, radikális, sem pedig klasszikus munka. Ugyanakkor egy alkalommal úgy fogalmaztál, a filmjeiddel te igenis politizálsz.

A Szép napoknál azt éreztem, olyan filmet kell csinálnom, mint amikor háromezer méteren állsz fönn egy hegy tetején, ahol egyre kevesebb az oxigén. Nem rakod a palackot a szádba, fogy az oxigén, és egyre jobban hülyülsz el. De gyönyörű minden. Ilyen típusú az én társadalomkritikám: van egy szép, nagyon jól működő, "tulajdonképpen részt is vehetnél benne"-világ, de az én szereplőim számára, sajnos, kevés az oxigén. Attól nagyon mentesíteném magam, hogy direkt módon fogalmazzak, vagy hogy a filmemnek jelentéstartalma, "mondanivalóm" legyen,. Ezt én nem tudom csinálni. Csak a saját szereplőimben tudok bányászkodni. A Nincsen nekem...-nél az az érdekes így közel három év után, hogy miközben ti nagyon szerettétek, a melegtársadalmat rendkívül megosztotta.

A kritikusokat is.

Most rátok gondolok. Akik utána interjút készítettek velem. Akik nem kerestek meg, azok nyilvánvalóan nem rajongtak érte. Sőt. Ezzel a filmmel én nem akartam megoldani a melegek életét. Egyszerűen felhasználtam ezt a közeget arra, hogy a történet a legautentikusabb módon jelenjék meg. Úgy éreztem, hogy az a konfabulációs rendszer, ami Brúnónál számomra olyan fontos volt, ebben a kultúrában nagyon élesen tetten érhető. Ezért meleg film. És nem azért, mert indíttatásom volt arra, hogy beszámoljak a melegek társadalmi helyzetéről: milyen szörnyű a korzón állni. Valakinek szörnyű, valakinek nem. Lehet, hogy otthon még rosszabb.


Talán éppen ezért keltett bennük a film ellenérzést: keresztülláttak a gesztusodon. Felhasználtad őket, hogy bemutasd egy "kapcsolat logikáját". Ezt esetleg sérelmezték.

Biztos vagyok ebben. De aki tisztában akar lenni önmagával és a saját helyzetével, elméletileg el kell fogadja ezt a filmet. Tulajdonképpen örülök annak, hogy nem készült el A Magyar Melegfilm, amely megrendíti Mariska nénit. Hanem leforgattam egy szerelmi háromszögtörténetet meleg közegben.

Amit eleinte szerelmi négyszögnek definiáltál, pedig a kritikusok háromszöget láttak. Volt, aki úgy fogalmazott, bár lehet, hogy te sem tudsz róla, ez a film "lazán szentháromság parafrázis". Én erre nem gondoltam.

Én sem. De nagyon jól hangzik. És ami igaz: sajnos háromszögtörténet lett belőle. A csaj nem lett elég erős. Pedig nagyon fontosnak gondoltam. Azóta is háromszögtörténeteket csinálok. Egyelőre csak ez megy.

Az a "kapcsolat logika", ami a Nincsen nekem...-ben megfogalmazódott, az Afta és a Szép napok esetében is érvényes? Noha az Afta a Szép napok előtanulmánya...

... ezért a két filmet nem lehet élesen különválasztani, bár sokkal jobbnak és bonyolultabbnak gondolom a Szép napokat. Az Afta nagyon fontos volt, itt ismertem meg a szereplőimet, de másképp mozgatja meg az embert, mint a Szép napok. Fél órát nem lehet összevetni száz perccel. A Nincsen nekem...-ben kifejezett szándékom volt, hogy a kapcsolat logikája észrevehető legyen. Az Aftánál és a Szép napoknál el akartam rejteni. Hogy azt érezd, nem történhet más. És a történet mellett, vagy azon kívül megjelenik egy sokkal alantasabb, sokkal ösztönösebb élet, amit élményszinten ismersz. A Nincsen nekem... a felszínen, míg az Afta és a Szép napok jóval mélyebben, lejjebb hordja az indulatokat. A Nincsen nekem...-mel az a legnagyobb bajom, hogy egyszerűsített verziókkal dolgozik. Ami egyébként jobban bejön. Mármint a nézőszám szempontjából - amennyiben a film normális forgalmazásba kerül.

És nem egy kópia kering a Föld körül.

Fél kópia. Szegény árva angol feliratos volt. Három hónapig ment a mozikban. Ezúton mondok köszönetet a magyar államnak.

Filmjeidhez semleges helyszíneket keresel. Koltai Lajos azt mondta ezekről a helyekről: "lehetetlen környezet". Ez a kijelentés igencsak meglepett.

Azért törekszem minél neutrálisabb helyszínek kiválasztására, hogy ne érezd, a hetvenes években forgott a filmem. Ez az ország felismerhetetlenné vált az elmúlt tizenkét évben, de képileg ezt szinte lehetetlenség visszaadni. Csakhogy ez nem azt jelenti, hogy itt "lehetetlen" helyszínek vannak, hanem azt, hogy Koltai Lajos nem olyannak ismeri ezt az országot, mint én. Tescós parkolókban álldogálunk, benzinkutakban kötünk ki, saját lakást építünk. Kicsit olyan ez, mint Alsó-Ausztria - csak sokkal gagyibb. Nagyon irtózom a gagyitól. Ez az ország pedig annyira pici - nem négyzetkilométerben. Mindig belóg valami gagyi. Lemész a Balatonra, és ott lesz egy lángossütő a nádas közepén. Azokat a tiszta képeket keresem, ahol ilyesmi nem jöhet be. Vágyom arra, hogy átfogjak, lefényképezzek egy nagyobb tájegységet. Jancsó megtalálta a pusztát. Az erdőket - azt a négy darabot, ami van - agyonfényképezték. Nem akarok már látott élményt. Ne legyen nálam "mintha". Tiszta képletek legyenek: betonplacc egy síkkal. Aztán lehet, hogy nálam minden túl lett pucolva.

A semlegességen azt értettem, hogy kitágítod a horizontokat, és azt mondod: amit látsz, nem csak itt történhet meg. Hanem: ez a világ, most.

Már értem, mire gondolsz, de a választás ennél sokkal praktikusabb. Azt választom, ami tetszik, és amiről van valami tudásom. Úgy kutatok helyszínek után, mint amikor a kutya rókát keres. Tudtam, hogy az Afta Gödöllőn lesz. Ott nőttem föl. A Nincsen nekem...-nél adottak voltak a helyszínek, mert nagyon kevés pénz volt. Haveroknál, ismerősöknél forgattunk. A Szép napokhoz végigjártam az egész országot. Addig nem volt meg nekem az "Ismerd meg hazádat!" -túra. Nagyon tanulságos volt. Mérhetetlenül ugyanolyan minden. Ugyanarra a logikára épülnek fel a városok. Hogy mikor lett ez elrontva, nem tudom. Kaposvár is csak azért volt különös hely számomra, mert itt egyszerre találtam meg mindent, ami ehhez a forgatókönyvhöz kellett. Szalagház van - és nem lakótelep. A rutinpálya Kresz-pálya volt. És az a mosoda! A zöld vegytisztítóképet pedig olyan gyönyörűnek láttam. Eldőlt, hogy ez lesz az. Ezek a fejek ebben a környezetben kell, hogy benne legyenek. Most hallottam a Belga nevű rapzenekart. Van egy daluk, arról szól, mi van, amikor lemész a Balatonra. A magyar gengszer-rappel sosem tudtam mit kezdeni. És egyszer csak jön ez a zenekar, hogy rapben elmondja, milyen a Balatonon lenni. Az én helyszíneim valahogyan ilyenek. Akik értenek, nem gondolják a filmjeimet kevésbé magyarnak attól, mert nem lóg be négy szál kolbász.

Egyetértesz azzal, hogy a szereplőid úgynevezett "action gratuite"-ot, azaz indokolatlan gyilkosságot, érthetetlen bűnt követnek el?

Tökéletesen. De az "én" gyilkosságaim nem pszichológiailag motiváltak. Minden esetben nagyon erős a társadalmi nyomás. Aki ebben a világban nem akar részt venni, az átdobja magát egy másik rendszerbe, hogy ne legyen ugyanolyan, mint mindenki. Természetesen erről nem tud. Van egy főmű, ami borzasztó erős hatást gyakorolt rám, és sokkal több számomra, mint irodalmi élmény, Camus Közönye. Az Idegen - a gyilkosságot követően - hirtelen egy másik rendszerbe dobja át magát. Ez a Genet-féle bűnromantikánál sokkal anarchistább. Valójában érzéketlen. Az én szereplőim érzelmi intelligencia-hiányosak. Vagy ez több, mint hiány. Nincs.

Mit értesz hiányon - vagy nemléten?

Hogy nem vagyok tisztában a saját érzéseimmel. Nem tudom, mi történik velem éppen akkor, amikor történik. Valami történik, de nem tudom, mi az. Nincsen önismeretem. Az önismereten azt értem, hogy tudom, milyen típusú valóság az, amiben éppen benne vagyok. Látom, milyen műsor megy körülöttem. Ez nem jelenti azt, hogy ettől ne tudnék valamit ugyanolyan mélyen átélni. Vagy hogy az érzékenységem sérülne.

Tulajdonképpen bűnfilmeket készítesz?

Persze. (kicsit bizonytalanul.) De nagyon nehéz stilárisan belehelyezni ezeket a munkákat valamilyen rendszerbe. Mert mindenki az őszinteségével játszik: én az enyémmel, a színészeim az övékével, és az ő őszinteségük már az én őszinteségem is. Elvárom a színésztől, hogy higgye el nekem, a választás pillanatában eldőlt a szerepe. Nincs szerep. A szerep ő maga. Ha nem tudom előre, hogy Rolanddal és Ervinnel forgatom a Nincsen nekem...-et, ez nem az a film. (Nagy Ervin a Katona József Színház, Rába Roland a Krétakör Színház tagja - H. K.) Ha nincs Tamás, a Szép napok nem ilyen. (Polgár Tamás - H. K.). Mert a szerepet írtuk. Mert a személyisége, a magatartásformái nagyon hasonlatosak ahhoz - vagy tudom, hogy megvan benne mindaz, bár tökéletesen más típusú élményből -, ami a szerephez fontos. A színésznek nincs más dolga, mint hogy feltárulkozzon a kamera előtt. Ez nem azt jelenti, hogy le meri-e venni a pólóját, hanem hogy engedi-e lelátni a kamerát. És ha engedi lelátni, akkor az az ő színészete. Nincs alakítás, nincs játék. Nincs eljátszom a szerepet. Ez nálam mind az irtózatos kategóriába tartozik.

Jól ismerheted a színészeidet.

Erősen feltételezem, hogy milyenek. De mindig van egy kis távolság. Az a szomorú hírem - számukra -, hogy egy fényképen ott van minden az emberről. Nyolc fényképet kiraksz magad elé, és ha két vagy négy hónapig nézed azt az arcot, tudod, ki az az ember. Odahívom, lefényképezem, aztán majd eldöntöm, ő - vagy nem. Nincs próbafelvétel. Zsótér sokat segít ebben. Jobban ért a leleplezéshez. A színészek számára megalázóan sokáig castingolok. Ezúton kérem bocsánatukat. Mert a színészek a legodaadóbb emberek a világon. És ez nagyon tiszteletreméltó. Valódi meggyőződést a közértben meg a politikában nem tapasztalunk. Egyébként nagyon nehezen választok színészt. Részben azért, mert tökéletesen mást kíván meg a színpadi színészet és a filmszínészet. Egy jó színházi előadásban tilos utánozni a valóságot - vagy úgy csinálni, mintha ez valóság lenne. Egy filmben pedig pont akkor vagy ciki, ha elmászol a valóságtól, és jönnek elő az álomképek, meg a rendező agya. Ekkor kikerülsz a filmművészet területéről, jó esetben irodalommá alakulva.

Nagyon erőteljes különbséget látok a Nincsen nekem... Brúnója, és az Aftában szereplő Gyémánt, meg a Szép napok Pétere között. Brúnó rejtőzködő karakterével, fel nem vállalt homoszexualitásával, esendőségével, mély kétségbeesésével szemben Gyémánt és Péter, azaz Polgár Tamás "olyan srác, aki tisztában van önmagával". "Képes egy, a rendszeren kívüli önálló világ létrehozására", az "ösztönvilágát kívül hordja". Tehát egy élete van. Azt éli, amit mutat.

Nem képes másra. Egy-ügyű. Ez a fantasztikus benne. Olyan archetípusokra emlékeztet, mint James Dean, Soós Imre vagy River Phoenix. Nem tud másmilyen lenni. Képtelen hazudni - a kamera előtt... Minden ott van a fizimiskáján. Brúnónál is ott van, de nem akarom megmutatni. Tamásnál ezt nem tudom megkerülni. Olyan, mint egy tiszta szín. Mindig beleér a sárgába a piros, a zöldbe a piros, de mindig a pirosat nézed, és a piros mindvégig piros marad. Csak a közeg más, amiben a piros megszólal. Innentől kezdve csak a kontraszt érdekes. Péter ugyanolyan egyértelmű, amikor Máriával fürdik a kádban, mint amikor Maját megerőszakolja.

De miért gyakorolt rád ez a srác ilyen erős hatást?

Mert más, mint ami itt van. Annyira más, mint amilyenek mi vagyunk. A léte mindig drámai feszültségben áll azzal a közeggel, amibe éppen belehelyezed, vagy amiben éppen benne van. De ha sültkolbászt vesz, az is állati érdekes. Vagy ha beleül egy fotelba. Mert minden díszlettel, ami ezen a kilencvenhatezer négyzetkilométeren van, ütközik. Nem tudom, ez Romániában, Ukrajnában, az oroszoknál vagy Észak-Kanadában igaz volna- e, de itt a garázsban, a focipályán, a Tescóban nyolcvanhárom joghurt között igaz. Mindig drámai, ami körülötte történik. Hordozza a tragédiát. Erről ő nem tud. Nem is kell, hogy tudjon. A fényképen ezt jelenti a pofája. Az ember kevés emberről gondol valamit. De arról igazán.

Mennyire önazonos Polgár Tamás ezzel a szereppel?

Lódítás nélkül, nem őt mentve mondom: ez nem ő. Sok hülyeséget csinált, de már nem lopna, nem csalna, nem hazudna. Ennél már felnőttebb.

A kriminalitáshoz mégis csak volt valami köze. Végül is az Aszódi javító-nevelőintézetben találtál rá.

Vele kapcsolatban nem fontos, hogy intézetes volt. Nekem. Semmilyen szociográfusi attitűd nem vezérelt. Akiket az Aftába kiválasztottam, nem is voltak "tipikus" intézetis gyerekek. Talán a törpe. De Hegyi Robi, Angéla szerelme (Wéber Kata - H. K.) sem tipikus nevelőintézetes. Biztos rájuk találhattam volna az utcán is, de erre képtelen voltam, és Grunwalsky mondta, ismeri az intézet igazgatóját. Ott összegyűjtötték azokat a srácokat, akiknek öregebb a lelkük a koruknál. A kiszolgáltatottság élményét gyorsan megtapasztalták. Hamarabb megszülettek bennük bizonyos érzelmek, és ez ott van az arcukon. Az amerikai színészek jobban hasonlítanak Tamásra - bizonyos szempontból. Nem járnak színiiskolába, úgy indulnak a pályán, hogy én vagyok én. Ráírják a névjegykártyájukra: színész, és elkezdenek dolgozni. Csak hát Tamás esetében nem tudom elképzelni, hogy rajtam kívül más elhívná filmezni ma Magyarországon. Ez nem az a kor. Ezért hírnevet sem szerezhet. Ervint (Nagy Ervin - H. K.) nyolcszor inkább Kossuthról azonosítják, mint a Nincsen nekem...-ből. És hát mérni lehet a különbséget. Tamás most falat fest, hajóra szeretne menni, talán szakácsnak. Nem érdekli a színészet. Együtt dolgoztunk, megismerkedett velem, meg a stábbal, és azt hiszem, vannak a stábban olyanok, akikhez közelebb áll, mint hozzám. Akikkel tartja a kapcsolatot. Mi három-négyhavonta dumálunk egy jót.

Talán tudsz róla, többen kelepcének tartják, hogy kétszer is vele dolgoztál. Tipp-mixeltek néhányan, vajon Polgár Tamással forgatod-e a következő filmed.

Tamás a nemrég elkészült szappanoperámban is szerepelt - pici szerep volt. Tudom, ha egy jelenetre odahívom, abban jó lesz. Ennyire azért önző az ember. Két főszerep után majd elgondolkozom, vele dolgozom-e legközelebb. Mert valamit kiadtam magamból. Nincs ezzel baj.

A Szép napoknak - csakúgy, mint a Nincsen nekem...-nek - meglehetősen ellentmondásos volt a kritikai fogadtatása.

Sokkal rosszabb volt. Nem örültem neki, de különösképpen nem zavar. Valamennyire természetes folyamat, hogy a második filmnek nem jut olyan típusú figyelem, mint az elsőnek. Már elvárások vannak. Amiknek egyébként egyáltalán nem akarok megfelelni. Ez a film rettenetesen összezár azzal a képpel, ami a fejemben volt. Egyetlen kockában nincsen megalkuvás. Ilyet akartam. A Nincsen nekem... és az Afta is megmentéstörténet. Az Afta első változata ötvenhét perc volt. Ebből lett huszonkét perc. Mintha lehíradóztam volna valamit. A muszter alapján felfedezhetetlen volt számomra, valaha össze lehet-e rakni. A Nincsen nekem...-hez egynegyedet, egyötödöt kellett pótforgatni. Hogy legyen eleje. A Szép napoknál már nem azon gondolkoztam, mit tehetek azért, hogy ne legyen gáz a vágásnál, hanem ott tanácstalankodtam, melyik verziót rakjam össze belőle. Meg tudom-e találni azt az egyet, ami a leginkább olyan, amilyet akarok. Ez borzasztó izgalmas. A Szép napokat magasan a legfontosabb filmemnek tartom. És ennek van a legkisebb sikere.

Bikácsy Gergely a Nincsen nekem...-ből még félóra történetet hiányol. Egyik másik kritikusod pedig azt írta, a Szép napok erőszakjelenete nincs megfelelően előkészítve. Nekem bőven elég volt az egyedülálló állatkerti jelenet.

Nincs "előkészítés". Most vizsgáztam Fábriból. A Körhintát, a Hannibál tanár urat nagyon szeretem. Az Édes Annát viszont borzasztónak találtam. Műmotiváltságok halmaza: cipőpucolásból kell megértenem, hogy most akkor ő elköveti a gyilkosságot. Éppen elég, hogy cseléd. Ez az indoka. És hogy nem fogadja el azt a helyzetet, amiben van. Az Édes Anna nem arról szól, hogy milyen szemét Vizyné. A Szép napoknak sem volt szüksége arra, hogy elővezesse a megerőszakolást, megtörténik egy ponton és kész. Péter szerelme indokolja. Egyébként az állatkerti jelenetet, és az utána következőket tartom a film legerősebb epizódjainak. Valami egészen különös történt a forgatáson a színészekkel és Nagy Andrással. Ha valamerre tovább megyek, akkor az olyan munka lesz, ami az állatkerttől jellemzi a filmet.

Miért dolgoztál három filmben három különböző operatőrrel? Főiskolai filmjeidnek, továbbá a Haribo-Haribá-nak és a Nincsen nekem...-nek Makkos Szilárd az operatőre. Az Aftát Révész Balázs fényképezte. A Szép napokat pedig Nagy András. Egy kis, lényegében állandó stábbal dolgozó rendezőnél meghökkentő, hogy az operatőrök jönnek-mennek.

És a látványtervezők. Nagyon nehéz döntések ezek. Egy emberen, médiumon megy keresztül a filmem, akit úgy hívnak, hogy operatőr. Akinek maximálisan számítok az érzékenységére. Ő a folyamatos "plusz egy" a jelenetben. Az ő rezdülésein, lelkiállapotán, fizikumán, idegrendszerén megy át a munkám. Egyszer. És így kerül a negatívra. Ami a filmem. A filmem: a negatív. Ami ott rögzül, az van. Nincs más. De ki legyen az a médium? Az a személyiség, aki majd a kamera mögött áll? Ugyanúgy ki kell osztanom ezt a szerepet, mint a főszereplőm esetében. És itt nagyon különböző emberek voltak. Balázzsal remekül együttműködtünk, de mégis azt gondoltam, a Szép napokat ne ő csinálja. Forgatok egy szkeccsfilmet a nyár végén, azt hiszem, Andrással fogok dolgozni.

A brazil szappanoperádat ki fényképezte?

Balázs. Korábban forgattam, mint a Szép napokat, csak később vágtam meg. Iskolai feladat volt - mint egyébként az Afta is -, azért csináltam, hogy ne rúgjanak ki. Rosszkor jött nekem. Picit olyan is. Nincs igazán közöm hozzá. Mint iskolai feladatot vállalom, de nem tartozik "életművem" jelentősebb darabjai közé. Van benne szellemi invenció, humor, jó hangulatú forgatás, de abba menekültem, hogy úgy lesz jó ez a film, ha rossz. Mivel szappanopera. Úgy forgattam le, hogy a Szép napok ne sérülhessen.

Izgalmas a filmjeidben megjelenő szexualitás. A Nincsen nekem...-ben - értelemszerűen - nagyon összetett formában jelenik meg. A Szép napok esetében - nemtársaim őszinte döbbenetére -, ámulatba ejtett, hogy Polgár Tamásnak milyen erős az erotikus kisugárzása...

... ez így van.

Ebben a munkádban a szexualitás jelentése nagyon egyértelmű: az erőszak egy formája.

Kielégületlenség van benne leginkább. Egon Schiele járt a fejemben. Tíz évvel ezelőtt még kommersznek számított, mert Klimttel azonosították. Nagyon nagy zseni. Olyan kicsavarodott, hülye testeket akartam, amelyek nem élveznek. Semmi közük nincs a primitív erotikához. Ezek a szereplők nem tudnak beszélgetni, ők nem elégszenek meg olyasmivel, mint mi: milyen jól elvagyunk itt a Két szerecsenben. Folyamatos kényszerük van a valakihez való kapcsolódásra. Egész egyszerűen történnie kell valaminek - de nekik nem elég egy kulturált beszélgetés. Ráadásul ott van egy fétistárgy. Egy gyereket szült nő, akit senki sem ért. Megkerülhetetlen a történet szempontjából, hogy itt van egy nő, akinek megváltozott a szexusa - ami valószínűleg előtte normálisan működött - és ezzel most folyamatosan zavart kelt. Iszonyú izgalmassá válik, hogy elérhetetlen. Hogy sosem lesz senkié. Megkaphatatlan és kielégíthetetlen. Ki lesz az, aki le tudja gyűrni? Ez a létező legvonzóbb. Élő harc alakul ki. Amelyben bizonyítják a működésemet. Program van. Nem véletlen, hogy Péter szerelmes lesz belé. Péter és a nővére kapcsolata is meglehetősen faramuci. De bensőséges. És pofonegyszerűen szép. Az ember olyan kiszolgáltatott a saját testének. Ezt a kiszolgáltatottságot szeretném visszaadni. De aki ezt valóságnak gondolja, rossz úton jár, és eltávolítja magát a filmtől. És nem tudom elfogadni azt a kifogást, hogy ilyen nincs az életben, mert velem ilyen nem történt. Ez rettentően közönséges. Az irániak, vagy a hatvanas évek magyar filmjei megtanították a nézőiket a saját kódrendszerük értelmezésére. Ez most nincs így. Remélem, egy idő után megtörténik. Zsótér színházával ugyanez a helyzet. Örülünk, ha értik Ady Endrét. Ott a vége. Bartók Bélától már a fél ország kiszalad a világból.

Egyetértesz azzal, amit Török Ferenc mondott rólad: te drámaian éled meg a világot?

Én nem vagyok rosszkedvű. Szeretem, ha egy filmben van gyúanyag. Drámaiság. Ez a dramaturgia legfőbb szervező ereje. Nekem ez a munkám. Bresson is végtelen távolságokat tudott összehozni. Elég, ha csak A pénzt végiggondolom. Egy szennyvíztisztítóból miért lesz sorozatgyilkos. De kétlem, hogy Bresson otthon szomorkodott volna ezen.

Török szerint te vagy az egyetlen ebből a generációból, aki megfogalmazza: "hogyha nem történik semmi, beledöglünk a hazugságba és az unalomba". Én ezt a zsigeri dühöt, szenvedélyt máshol nem tapasztalom - és most nem csak a nemzedékedre gondolok.

Tarr Béla is horrorfilmeket csinál. Valójában.

Tarr Bélánál nem érzem a dühöt.

Mert cselesebb. A Kárhozat legalább olyan horrorfilm, mint a Ragyogás Kubricktól. De düh talán valóban nincs benne. A düh... Igen. Van bennem düh. De nincs megfogalmazva, hogy mi ellen. És ez nagyon fontos. Mert akkor a mindennel harcolsz. Hogy a létedet bizonyítsad. Hogy te Vagy. Élsz. Szeretethiány, szeretetigény van a filmjeimben. Péter rettenetesen agresszív, mert elementáris igénye van arra, hogy valaki simogassa már meg. De ne olyan bonyolultan, mint a nővérkéje. Hanem olyan egyszerűen. Vigyél már el a tengerpartra! Ha ezt az ember hatszázadszorra sem kapja meg, akkor lehet, hogy eldurran. Talán.

De Péter eljut a tengerhez. Mi lesz vele?

Elkapják. Semmi. Nulla romantika. Két nap esély. Borzalmas zajos tengerparton vettük fel ezt a jelenetet. Hogy ott se legyen egy pillanatnyi megnyugvás se. Lelkiismeret-furdalás van. És két nap múlva ott az Interpol.

A Pécsi Országos Színházi Találkozón azt mondtad Petrányi Viktóriáról, aki állandó producered, gyártásvezetőd, társszerződ: "tehetségem másik fele".

Szimbiózisban vagyunk. Nem lennék, ha ő nem lenne. Viki multifunkcionális. Olyan, mint egy homokzsák. Megment a tébolytól. Nagyon közös ügy, amit mi csinálunk. Szívügyeink.

Zsótér Sándorról azonban kevesebb szó esik. Színész szakos hallgatóként a tanárod volt, rendezett is téged, a főiskolai etűdjeidet és számos - meg nem valósult - forgatókönyvedet ő írta, nem szólva a Nincsen nekem...-ről és a Szép napok...-ról. Utóbbiban casting director is volt. És szerintem nagyon benne van a filmjeidben.

Benne van egyértelműen. Nagyon is. Sanyi említette, te kimondattad vele, valamennyire ezek az ő filmjei is. Leginkább a Nincsem nekem... a mi közös munkánk. Mindketten tök outsiderek voltunk. A Nincsen nekem...-et egyértelműen vele írtam, az Aftát Vikivel írtam egyértelműen, a Szép napokat pedig triászban írtuk. Sanyi iszonyú szellemes. Mérhetetlenül jó a szituációs érzéke. Azt a munkát, hogy miről akarok én filmet készíteni, Vikivel végzem el. És ez a film alapja. Sanyi szerepe olyan, mintha erre a csontvázra rárakná a húst. Nekem ő nagyon fontos. Mással nem írnék, soha. Azt hiszem, nagyon jóban vagyunk. Több mint hét éve ismerem, és Zsámbéki (Zsámbéki Gábor - H. K.) mellett őt tekintem a legnagyobb mesteremnek. És most nagyon fontos nekem Bíró Yvette és Gazdag Gyula. Borzasztó sokat tanultam tőlük. Gondolkozni. Az Afta óta ismerjük egymást.

Stúdiórendszeren kívül akarsz dolgozni, és ódzkodsz attól, hogy bekerülj az "olcsó" filmesek széles táborába. A Szép napokra már pályáztál, a gyártó cég a Laurinfilm volt. Ezzel elkezdődött a pályázatok kora?

Sajnos. Remélem nem tart hat évig. Nincs más választásom, mert nincs magántőke a filmben.

Mármint abban a típusú filmkészítésben, amit te művelsz.

Másmilyenben sincs. Vagy pedig röhejesen kicsi. És bele kell rakni a Soproni Ászok-at. Nagyon remélem, hogy az új kormányzat felismeri a filmben rejlő lehetőségeket. Mint országimázst. Lehetne ez egy sikertörténet. Iszonyú állapotok vannak. Az a legkevesebb, hogy nem tudom megcsinálni a filmemet. Se megírni nem tudom, se előkészíteni nem tudom, se leforgatni, se forgalmazni, se külföldre vinni nem tudom. Semmit nem tudok tenni az ellen, hogy tudom, nyolcszázhatvan százalékon dolgozom, és mégis halálra vagyok ítélve. Persze nem szenvedek ettől nap mint nap. Tízmillió nézőre nem lehet nézőszámot, forgalmazást építeni. Egyetlen esélye van a magyar filmnek: hogy - mint a harmincas években - eladható legyen. És miután Európa bebizonyította, hogy egy művészeti termék eladható, mert Lars von Trier is csak egy termék, nem gondolhatom, hogy a Moszkva tér nem mehetne Párizsban a hongkongi filmekkel együtt. Az Afta óta tudom, hogy piacképes lehetek. Nem gondoltam volna előtte.

Nemzetközi elismertséged segít valamit az életben maradásodban?

Magyarországon nem tudom. Olyan kétséges ez az egész rendszer. Szász János legdédelgetettebb filmtervéből részben azért nem lett semmi, mert - a Woyzeckkel és a Witman fiúkkal a tarsolyában - nem kapott egy fillért sem, és a főszereplője, Alekszandr Kajdanovszkij meghalt. Kajdanovszkij persze nem azért halt meg, mert Szásznak nem adtak egy petákot sem - de hát érted, mit akarok ezzel mondani. Remélem, hogy a következő filmre itt még jó vagyok. Utána azt fogom remélni, hogy talán még a következőre is jó leszek. De erre egzisztenciát alapozni! Önkéntes baleseti áldozat az ember. Huszonhét éves vagyok. Valamit kezdenem kell majd az életemmel. Elhúzhatok, persze, de csak valameddig.

Az "elhúzás" lehetősége - egy ideje - gyanúsan sokszor kerül elő a veled készült beszélgetésekben, és ez nagyon elszomorít.

Akkora csapda ez! Mert nem tudom elképzelni, hogy máshol éljek, és nagyon félek attól, hogy csak magyar filmeket tudok készíteni. Itt tudom, hogy ki lakik a második emeleten, tudom, hogy a gyereke mit ehet. Hova járhat iskolába. De ez az egész tájegység, amit Európának hívnak, egyre jobban összefonódik. A dán sikerek elérnek ide, francia filmeket látunk. Elképzelhető, hogy érdekes lesz külföldön egy magyar film. Úgy, hogy állják a költségeit is. Mert ők eladhatónak tartják. A koprodukció híve vagyok. Nem akarok állandóan ennyi pénzből forgatni. Nem azért, mert derogál. Hanem, mert szakmailag nem tudok fejlődni. Nagyon fontos lesz átélnem, hogy mi van, ha nem hat emberrel forgatok. Mert rettegek attól, ha már nyolcan vannak. De akkor leszünk nyolcan, ha legalább százötvenmillióba kerül a következő film. Szabó Istvánt mérhetetlenül tisztelem ezért. Meg tud csinálni egy filmet világszínvonalon. Azt gondolom, a magyar filmrendezők kilencven százaléka képtelen ugyanerre. Micsoda agymunka egy kétszáz fős stábot összetartani! Nyolcvanmillió forintból soha a büdös életben nem fogom ezt megtanulni. És egy ideig tud tanulni az ember. Nincs olyan, hogy negyvenhét évesen majd meglépek valamit. Van egy másik út: elmegyek a filozófia felé. És ebben érdekeltté teszem a világot. Csak ez elmúlik. És akkor fabrikálhat otthon az ember, amit akar. Outsiderként indultam. Mai napig külön akarok lenni mindenkitől. De most már érzem ennek a korlátait.

Gyakran mondod, hogy színházi agyad van. Harmadéves rendezőszakosként pedig még úgy gondoltad, a színházhoz sokkal erősebben kötődsz, mint a filmhez. Ugyanakkor: színészként egyre nehezebben képviselted, hogy más legyél, mint az átlag, miközben csak nem akarsz más lenni, mint aki vagy. Filmrendezőként - három filmmel a hátad mögött - sikerült ez?

A színházhoz még mindig sokkal több közöm van, mint a filmhez. Színházi közegben jobban érzem magam. Nagyon szívesen játszanék mind a mai napig, de lehetetlen, hogy szeptember 17-én színpadon is legyek, és forgassak is. Nem tudom magamat egyeztetni. A próbafolyamat nagyon hiányzik. Most játszottam egy vizsgafilmben. Olyan jó volt. Nagyon sokat felejtettem, de lehet, hogy így van ez rendjén. Nem tervezek semmit. Addig csinálom, amíg jól érzem magam. Ha már nem érzem jól magam, és leszek annyira nyitott, hogy ezt be is lássam, és már nem élem meg kudarcként, akkor másvalamibe kell fognom. Aztán lehet, hogy pék leszek Most azt hiszem, ez a szakmám. De nagyon erős kijelentés ez. Miután volt már az életemben egy nagy váltás, bizonytalanná válok minden mással kapcsolatban. Bármi megtörténhet. Jó lenne jól érezni magamat.

Mundruczó Kornél: Nincsen nekem vágyan semmi
Mundruczó Kornél:
Nincsen nekem vágyan semmi
90 KByte
Mundruczó Kornél: Afta (kisjátékfilm)
Mundruczó Kornél:
Afta
(kisjátékfilm)
48 KByte
Mundruczó Kornél: Szép napok
Mundruczó Kornél:
Szép napok
87 KByte
Mundruczó Kornél
Mundruczó Kornél
79 KByte
Szép napok: Tóth Orsi
Szép napok:
Tóth Orsi
53 KByte
Szép napok: Wéber Kata és Polgár Tamás
Szép napok:
Wéber Kata és
Polgár Tamás
49 KByte
Szép napok: Polgár Tamás
Szép napok:
Polgár Tamás
59 KByte
Szép napok
Szép napok
50 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső