Kezdooldal a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet online magazinja  
Plánok cikk

Nyomtatóbarát változat

Fehér Viktor
Moziklip

kép megtekintése
Moziklip - Munkásszállás

kép megtekintése
Moziklip - Kacsamajom

kép megtekintése
Moziklip - 100 bolha

kép megtekintése
Moziklip - Szerda királynő

kép megtekintése
Moziklip - Ne várd a hullócsillagot!

A Moziklip képileg és a dalokhoz társított kis történetekben is a 80-as évek végi korszak enciklopédikus foglalata. Erre az időszakra már egy nyílt kettősség volt jellemző. Eddigre már polgárjogot nyert, a köztudat részévé vált a második nyilvánosság, a második gazdaság, majdhogynem azt mondhatnánk, hivatalossá vált ez a szint is a hagyományosan elfogadott és propagált hivatalosság mellett. (...) Lehet fagerendákkal aládúcolt bérházban forgatni vagy elit hotelszobában, pályaudvaron vagy munkásszállón ugyanúgy, mint hatalmas kertes házban. Mert az átlagszint államilag garantáltan a kettő között van. Nincs még egy olyan kivételes pillanata a magyar történelemnek, amikor úgy beszélhet csúcsairól és mélységeiről, hogy közben a legnagyobb egzisztenciális nyugalomban élhet középen.

A 80-as évek második felében Magyarországon még nem létezett önállóan a videoklip műfaja. Két csatornát lehetett fogni a tévében, az egyiket ráadásul csak délutánonként, ezeken nem volt helye az efféle vizuális bohóckodásnak. A néhány könnyűzenei műsorban a stúdióba beállított zenészek úgy tettek, mintha a hangszereiken játszanának, más környezet és effekt csak ritkán jöhetett szóba, és csak olyan kiemelt együtteseknél, mint az LGT. A műfaj nyugati gyöngyszemei sem jutottak el hozzánk. Ekkor egy kísérletező kedvű filmrendező, Tímár Péter úgy gondolta, készít pár videoklipet a különböző előadók dalaira. Hogy miért? Talán mert a kultuszfilmmé lett korábbi munkájában, az Egészséges erotikában elhelyezett egy pár másodperces ötletes betétet, amelynek zenei alapját a Hungária együttes Limbó hintója adta. A szám ütemére tologatja és húzogatja a titkárnő a fiókokat, amit egészen meghökkentő kameraállásokból látunk. Az első klipek tehát filmes igényből születtek. Tímár ki akart próbálni néhány vizuális ötletet, jópofaságot, amihez a zenei háttér kitűnőnek ígérkezet. Így az első magyar klipeknek semmi közük nem volt az együttesek promóciójához, ami viszont a klip elsődleges funkciója lenne. Mi sem bizonyítja ezt szemléletesebben, mint az a tény, hogy amikor a film készült, 1987-ben, éppen pangott a hazai könnyűzenei élet. Csak elvétve, illetve a fő formációiktól eltérően kerültek be nagyágyúk az összeállításba. De hát a rendezőt ez nem különösebben zavarta, ő bármire álmodott volna mozgóképet. Így például az éppen stúdiót váltó, és csendben levő KFT-nek csak a frontembere, Laár András kapott helyet szólóban, illetve egy alapvetően nem létező „rockformáció” (KRT) keretében. De nem szerepel az összeállításban az Edda, sem pedig a 80-as évek második felének meghatározó zenekara, a Bikini. Nincs LGT, sem Omega. Van viszont egy alternatív zenekar, amelyik idáig még csak lemezt sem adhatott ki, a Sziámi. És töltelékként pár jelentéktelen előadó: Korom, Anita stb. Talán az egyetlen, akkoriban meghatározó (koncertező és új számokat készítő) banda, amelyik helyet kapott az összeállításban, a Napoleon Boulevard. És persze a kötelező össznépi sztárok: a VʼMoto-Rock, Zorán, Katona Klári stb. De hol maradt Koncz Zsuzsa? Ugyanakkor viszont ismét láthattuk Révész Sándort. Már két éve, hogy elkészítette első szólólemezét, úgy hírlett, elvonult a világtól, de most látható egy klip erejéig.
A klipek nem a televízió számára készültek (pedig ott lett volna elsősorban a helyük), hanem mozibeli vetítésre. És a korabeli nézettségi adatokat böngészve, szép számmal be is ültek rá az emberek. Ez viszont ugyancsak sokat elárul a korról, amikor készült. Gondoljunk bele, hogy a legkülönfélébb ízlésvilágú emberek képesek végigülni a legkülönfélébb ízlésvilágú zeneszámokra készített szkeccseket. Egy Komár László-rajongó szépen elvan a KRT Kacsamajom című bohóckodásával, vagy Varga Miklós Cseh Tamás-átiratával. Felesleges a képekben keresni a kohéziós erőt. A valóság az, hogy a zárt könnyűzenei kultúra szerves egészet képzett. Már csak pár év van hátra, hogy mindez felrobbanjon. De a létező szocializmus utolsó időszakában még demonstratíve (persze „öntudatlanul”) együtt van a korszak kínálata. És ez nem egyedi jelenség. Ugyanebben az időben kezdi kiadni B. Tóth László, a Petőfi rádió vasárnap délutáni Poptarisznya című könnyűzenei, szórakoztató műsorának vezetője a Poptaritop-lemezeket, amelyeken mai (vagyis külső szemlélő számára) elképesztő műfaji kavalkád van. Egy KFT-szám mellett egy R-GO, vagy egy Skorpió, Neoton Família, Takács Tamás és Első Emelet. Mondjunk bármit is, a nemzeti kultúra sosem volt olyan erős és összetartozó, ha tetszik konstans, mint a rendszerváltás előtti években.
A Moziklip képileg és a dalokhoz társított kis történetekben is a 80-as évek végi korszak enciklopédikus foglalata. Erre az időszakra már egy nyílt kettősség volt jellemző. Eddigre már polgárjogot nyert, a köztudat részévé vált a második nyilvánosság, a második gazdaság, majdhogynem azt mondhatnánk, hivatalossá vált ez a szint is a hagyományosan elfogadott és propagált hivatalosság mellett. Az emberek letudták a munkájukat a munkahelyeiken, majd mentek a VGMK-ba, családi gazdaságokba. Mások érzékenyen megtalálták a nagy, tervgazdaságra épülő rendszer fehér foltjait, és kisvállalkozásaikkal betömték a réseket. Mindenkinek volt munkája, de már nyíltan lehetett beszélni a szegénység mértékéről, már nem csupán egy szűk értelmiségi elit belügye volt a szamizdatmozgalom.

1 . 2 . 3 . oldal