Nyomtatóbarát változat


Peregi Tamás

Mi lesz veled, Ember? – Sára Sándor: Feldobott kő

kép megtekintése








kép megtekintése

Kevés film dicsekedhet el azzal, hogy egyes képsorait azok is előszeretettel idézgetik, akik soha nem látták magát a művet. A Szindbád mellett (velős csont fogyasztás Latinovits módra) ebbe a körbe tartozik a Feldobott kő is, melynek döbbenetes hatású cigánytelepi hajnyírós jelenete sajnos ma aktuálisabb, mint valaha. A két filmet összeköti az operatőr személye, mindkettőt Sára Sándor fotografálta. A másik kapocs pedig az, hogy a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) a közelmúltban mindkét mozit kiadta DVD-n, digitálisan felújított változatban, extrákkal, angol felirattal ellátva, ahogy azt kell. Ráadásul a Feldobott kő eddig még nem volt hozzáférhető ezen az adathordozón, így megjelenése már nagyon időszerű volt. DVD

Feldobott kő
magyar, 1968
rendező, operatőr: Sára Sándor, forgatókönyv: Csoóri Sándor, Kósa Ferenc, Sára Sándor, zene: Szöllősy András, szereplők:Balázsovits Lajos, Todor Todorov, Nagyezsda Kazaszjan, Berek Kati, Pásztor János, Bihari József, Bánhidi László, Molnár Tibor, gyártó: Mafilm 3. Játékfilmstúdió

hang: 2.0
nyelvek: magyar
felirat: angol
képarány: 16:9
hossz: 84 perc
korhatár: 16

extrák:
Cigányok (1962) BBS, 18 perc
Egyedül (1963), Budapest FS, 22 perc
Vízkereszt (1966) BBS, 13 perc
Kamera és teodolit. Sára Sándor – Varga Balázs beszélgetése. (2012) MaNDA, 28 perc
a DVD kiadója: Magyar Nemzeti Digitális Archívum
a DD megjelenésének dátuma: 2013. január


Az 1933-ban Turán született Sára Sándor Szabó Istvánnal, Jancsó Miklóssal, Gaál Istvánnal, Kósa Ferenccel és Huszárik Zoltánnal meghatározó alakja volt a hatvanas években berobbant ifjú filmes nemzedéknek. Eizensteinen, Fellinin, Wajdán és a francia újhullám mesterein nevelkedtek, s náluk a „papa mozija” elleni lázadás egyben a sztálini korszak sematikus filmjeinek elutasítását is jelentette. Mindegyikük elkészítette a maga „így jöttem” típusú filmjét, Sára operatőrként nem egyben komoly szerepet is vállalt. Végül a Feldobott kő lett az ő igazi saját szerzői alkotása, rendezőként, operatőrként és társíróként vette ki részét a mű létrehozásában. Mivel hangsúlyozottan önéletrajzi filmről van szó, érdemes pár szót szólni az akkor elsőfilmes rendező korábbi éveiről.

A vidéken felnőtt Sára édesapját, aki falusi jegyző volt, a háború után letartóztatták, így a középiskolában fényképezni kezdő fiú érettségi után nem mehetett a Színművészeti Főiskolára. Földmérőként helyezkedett el, ahol valóban megismerkedett egy görög partizánnal, és személyesen látta a tanyavilágot és a cigánytelepeket. Végül 1957-ben végzett a főiskola operatőr szakán, de a megtorlás időszakában inkább visszahúzódott. A hatvanas évek elején a Balázs Béla Stúdióban nyílt lehetőség számára a munkára, itt készítette első rövidfilmjeit, köztük a Cigányokat 1962-ben. Ahogy a festők szoktak a nagy képek megalkotása előtt tanulmányokat, vázlatokat készíteni, úgy a Cigányok, és a későbbi Vízkereszt is tanulmányként szolgálhatott az utóbb leforgatott nagy műhöz, a Feldobott kőhöz. Azok a stíluselemek (kevés szó, sok portré premier plánban a természettel harmonikusan élő szereplőkről, a táj nagytotáljának és az arcok közelijének váltakozása) amik a nagyfilmet jellemzik, már ezekben a kisfilmekben is megjelennek. Ezért is volt kiváló ötlet extraként feltenni a DVD-re mindkettőt. Így például észrevehetjük, hogy a szociografikus hitelű Vízkereszt helyszíne az a Rókahát, ahol a Feldobott kő középső része is játszódik.

A film dramaturgiailag és képileg is keretes szerkezetű. A rendező alteregója, Pásztor Balázs egy-két évéről szól, ami gyakorlatilag a fiú felnőtté válásának története. Ennyiben hasonlít Szabó István Álmodozások kora, Apa, vagy Gaál István Sodrásban című filmjeire. Az 1949-ben érettségiző Balázs fotóit látjuk a nyitóképeken, miközben a főhős narrációját hallhatjuk. A film végén nagyrészt ugyanezek a képek jelennek meg, de immár plusz jelentést hordozva, hiszen közben megismertük a képek keletkezésének történetét. Az állóképek foglalják tehát keretbe a mozgóképet, míg szerkezetileg az érettségi, valamint a főiskolára való eljutás keretezi a két esemény között kényszerűen munkával töltött év(ek)et. Ráadásul az állóképek olyan dolgokról is beszámolnak, ami a filmbeli történetben nincs is benne. Pontosabban nem látjuk. Szép megoldás, hogy a filmben csak utalások vannak rá, hogy Balázs és görög barátjának felesége között intim kapcsolat alakult ki. Ez egyértelműen nem derül ki, viszont utólag, ha a néző visszagondol a kezdő képsorokra, ott olyan felvételek is szerepeltek Iriniről, amik a feltételezést alátámasztják. Ugyanakkor szerepelnek képek az elkészült tiszai erőműről is, a puszta közepén felépült városról is, amely fotóknak elkészültét megint csak nem láthatjuk a film során. A narrátor szövege súlyos tételmondatokat tartalmaz arról, hogy nemcsak az elkészült mű számít, hanem annak ára is, minden mögött az embert kell nézni. És ezt teszi a film elejétől a végéig. Az embert nézi, az embert mutatja be. A mérnökök Pestről vidékre vonulva csak az elvégzendő feladatot látják, a műszaki problémával foglalkoznak, hidegen hagyja őket az ott élők gondja-baja. Balázs már az első percekben szembesül azzal, hogy küldetésük fogadtatása nem egyértelműen pozitív. Ahogy baktat műszereivel az úton, felveszi egy paraszt a szekerére, akinek lelkesen meséli, hogy duzzasztóművet terveznek, s a víz el fogja önteni majd a földeket. Fuvarosa csendben megjegyzi, hogy azon a területen van a szőleje, ami pont most fordulna termőre. A főhős tekintete később, munka közben, ahogy teodolitján keresztül nézi a mérőrudakat, el-elkalandozik, és megpihen a tájon. A műszeren keresztül fejjel lefelé látja a szekerükön hazafelé tartó parasztokat a folyó töltésén. Számára immár „nem térkép e táj”, ő meglátja – Radnóti szavaival élve - a „sírok közt anyókát, ki halkan sírogat”.

S mindezt akkor látja meg, amikor ezt nem illett meglátni, a Rákosi-féle diktatúra kellős közepén. A tervutasításos rendszerben tényleg semmi más nem számított, csak a tervek teljesítése. De nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy az embertelen hatalom csak annak a korszaknak volt a jellemzője. Sára időben is kitágítja a történet érvényességét az 1930-ban játszódó Talpalatnyi föld filmrészletének bevágásával, pontosabban annak az 1949-es eseményekkel való párhuzamba állításával. Balázs a földosztás estéjén filmvetítést is tart a tanyasiaknak, s itt többek között azt a részletet láthatjuk Bán Frigyes művéből, amikor a csendőrök elhurcolják a házát elárverezni nem engedő Juhos Andrást. A vetítés másnapján aztán megtudjuk, hogy az éjjel a hatóság elhurcolta a környék férfi lakosságát, hogy így csikarják ki tőlük földjük átadását. A tiltakozó asszonyokra pedig lovas rendőröket küldenek, megint csak eszünkbe juttatva a filmen látott, közel húsz évvel korábbi eseményeket. És ha a filmbéli jelenből 19 évet visszalépve ugyanaz a viszony a hatalom és az egyszerű ember között, mint 1949-ben, akkor nem kell hozzá nagy matematikai képesség, hogy a műveletet a másik irányba is elvégezzük, s így pont 1968-ba jutunk, a film készítésének évébe. Sára bizonyára a Kádár-korra is gondolt, arról is beszélt, amikor ezt a kérdést boncolgatta. És meg kell állapítanunk, hogy a film egyáltalán nem avult el a kétség kívül sok társadalmi változást hozó elmúlt 45 év alatt sem.

Földmérőként Pásztor Balázs három helyszínen bukkan fel a film során, először a Tisza mentén, utána a rókaháti tanyán, végül a cigánytelepen. Mivel fejlődéstörténetről van szó, a sorrend egyáltalán nem lényegtelen, az epizódok nem cserélhetők fel egymással. Mivel apja bebörtönzése miatt kényszerül az egyetem helyett dolgozni menni, a földmérők között azt mondja, hogy apja meghalt. Egy hazug világban nem vállalja fel családját, önmagát, ő is hazudni kényszerül. Iliász, a görög forradalmár nem a kompromisszumok embere, ő soha nem tenne ilyet. Naivan és makacsul hisz az eszmében, ezért nem képes meglátni a valóságot, ez vezet törvényszerű bukásához is. Lehet, hogy Balázs is ilyen emberré válna, ha egy apróság miatt (egy öreg veterán - egy ember - kedvéért megállítja a vonatot, holott az nem volt betervezve) apját le nem tartóztatják. Lelkesedése, naivitása megvan, az események miatt azonban felébred benne a kétely. Ez Iliásszal nem fordulhatna elő. Együtt hallgatják rádión a Rajk-per közvetítését, s a fiú felvetését, hogy a beismerő vallomást esetleg kikényszeríthették, dühösen elveti. Ettől kezdve Balázs már egyre inkább megérti a földeken élő emberek tényleges helyzetét, s bár csodálja a görögöt, sokat tanul is tőle, de útjuk szétválik, belőle soha nem lesz olyan doktriner forradalmár, mint Iliászból. Amikor a cigány favágókhoz kerül, a főmérnök mérnökként mutatja be nekik. A főmérnöknek a társaság alázatosan és együtt válaszol, arctalan csoportnak látjuk őket. Balázs ekkor már felvállalja önmagát, és közli a munkásokkal, hogy ő nem mérnök, majd egyenként kezet ráz velük. A férfiak bemutatkoznak, s egyszerre arcuk, nevük lesz. A tömeg ismerős és szerethető egyénekre bomlik az emberi szó hatására. Később meghívják magukhoz Balázst a cigánytelepre, ahol olyan körülmények között élnek, ami civilizált ember számára elképzelhetetlen. Ennek ellenére ők ott viszonylag jól érzik magukat. Otthon vannak, mint ahogy otthon voltak korábban a tanyasi parasztok. Gyönyörű közelképekben csodálhatjuk a cigánytábor tagjait, ahogy körbeülik a tüzet, ahogy az egyik kislány József Attila verset szaval. Meghittség, családi melegség hatja át a jelenetet. Ezt a nyugodt, békés hangulatot robbantja szét a hatalom, mikor megérkezik a közegészségügyi dolgozók és a karhatalmisták képében. Semmi más nem történik, csak annyi, hogy fertőtlenítésre hivatkozva levágják a telep lakóinak haját, és fejbőrüket bekenik valamilyen fehér porral. Mindezt ugyebár az ő érdekükben. A cél jó, az eszköz embertelen. Ugyanúgy, ahogy korábban a Tiszánál vagy a tanyavilágban. A tanyasiak még képesek voltak némi ellenállásra, igaz, nem az igazi bűnöst ölték meg. A cigányok duplán alávetettek, ők semmi ellenállást nem tanúsítanak, csak némán tűrik a megaláztatást. Láttuk közelről az arcokat korábban, a kislány szavalata közben, és látjuk most, kopaszra nyírva, beporozva. Mérhetetlen szenvedés tükröződik a szemükben. Balázs tehetetlen, egyetlen eszköz van a kezében, a fényképezőgépe, azt veszi elő, és megörökíti az eseményeket. Ezt már az egyenruhások sem tűrhetik, el akarják venni tőle a gépet, ő pedig menekülőre fogja a dolgot. Az álmodozások korának, az illúziók világának vége. Kijárta az élet iskoláját, most már tapasztalatainak birtokában (egy nagy uborkás üvegben viszi fényképeit Budapestre a vonaton) nyugodtan mehet az egyetemre filmkészítést tanulni.

A keretet alkotó narrátor szövegből sokszor szokták idézni azt a mondatot, hogy a történelmen kérd számon az embert. Ritkábban kerül szóba egy másik passzus. Egy lótulajdonost említ a főhős, akinek hat élő testvére van, mégis mindig a hetediket hiányolja, aki már meghalt. „Miért van az, hogy én is mindig a hiányra gondolok, arra, ami még nincs, és arra, ami már nem lehet.” – teszi fel a kérdést Balázs. És amint látjuk a megvalósult erőmű, a felépült szocialista nagyváros képeit, arra gondolunk, hogy azok a földek, amiket elárasztottak a duzzasztó miatt, azok a termő területek, amikre fölhúzták a panelházakat, és minden négyszögöléhez egy-egy ember, egy-egy család története kapcsolódott, már örökre hiányozni fognak.

Már említettem, hogy a filmet digitálisan felújított változatban tették a DVD-re. Valóban szépek a fekete-fehér felvételek, bár időnként egy-egy nagyobb fekete pötty megjelenik a képen, annak ellenére, hogy vagy 900 másik hibát a felújításkor eltávolítottak róla. A hang dinamikája is hullámzó, de hát egy 45 éves kópiáról van szó. A rendelkezésre álló anyagi és technikai feltételek mellett a végeredmény elismerésre méltó mind az anamorf kép, mind a hang tekintetében.
A filmet angol felirattal is meg lehet nézni, s ami még nagyobb szó, hogy az összes extrán is található angol felirat.

Szó volt róla, hogy Sára Sándor rövidfilmjei közül a Cigányok (1962) és a Vízkereszt (1967) is felkerült a kiadványra, ezeken kívül a témájában egy kicsit elütő, de azért nagyon érdekes Egyedül (1963) című dokumentumfilm is megnézhető a nagyfilm mellett. Ha azt mondtuk, hogy ezek a rövidfilmek előtanulmányként is felfoghatóak, az Egyedülben a képek hatását felerősítő ütemes zajok szerepét figyelhetjük meg, amit később a cigányok hajának levágásakor alkalmaz a mester, mivel a nullás gép hangja felerősítve a sortüzek zaját juttatja a néző eszébe. Nagy értéke még a korongnak Varga Balázs erre a kiadványra készült közel félórás beszélgetése Sára Sándorral, melyből kiderül, hogy egy évig volt filmje dobozba zárva. Ennyi időbe tellett, míg megkötötte azokat a kompromisszumokat, amik ahhoz kellettek, hogy a cenzorok átengedjék a művet. Azt is megtudhatjuk, hogy eredetileg a cigánytáborból való menekülés lett volna a záró pontja a filmnek, de az engedélyezők szerint kellett valami megnyugtató befejezés, hogy optimistább legyen a végkicsengés. Így kerültek a filmforgatás képei a végére, a lázadó ifjú lehiggadt, és hasznos tagjává vált dolgozó népünknek.

2013. február

1 . oldal