Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Mozgóképek a képtárban - Textúra ismét

 Pár éve nagy sikerrel rendezik a Textúrát a Szépművészeti Múzeumban – átépítése alatt a Nemzeti Galériában. A társművészetek, festészet, szobrászat és az irodalom találkozója idén kibővült a fotóval és a filmmel. Tavaly is volt filmes vonatkozása, Török Ferenc szcenírozta a jelenetek egy részét, amiről akkor beszámoltunk: Textúra címmel . SZEMLE
 
Most Valló Péter rendezésében 10 kortárs író „szólaltatott” meg különböző korokból, stílus-irányzatokból 10 magyar festményt,  azaz képet.
 
Berg Judit Haris László kísérleti fotó- sorozatát választotta, „rekonstruálva” a szituációt, a napot, amikor a felvételek Kőbányán, a Mázsa téren készültek: 1975. VI.5. Ez a képsor címe is. A Rumini…, a Két kis dínó.., a Maszat sorozat, s a Lengemesék ismert szerzője ezúttal a dokumentumot választotta, nem a fikciót.  A fotóművész gondolatait próbálta kitalálni, belső monológként visszaadni. Az írónő munkájában ez olyan váltás, mint a kísérleti és a riport-, vagy a szociofotó közötti különbség. Utóbbira utal az alakok háttértörténeteinek „előhívásával”, mesélt róluk - szívszorítóan. Mint írta: azt reméli, hogy az objektívje többre képes, mint a puszta objektivitásra. Akár a fotós is mondhat ezt. Nem véletlen írta a sorozatról Szemadám György: „az embertelen környezet megrendítően rendelődik alá a mű egészében megnyilvánuló kozmikusnak, a nappalok és éjszakák ritmusának.” (1980). 
 
 
Haris Lászlót Andy Warhol 24 órás filmjének a híre inspirálta,  ezt fejlesztve tovább: míg az 24 órában mutatta be egy nap történetét, a fotós egy látványba sűrítette (Szilági Sándor). Yashica gépével 3 percenként készített felvételt a villamos megállóról a külváros egy közlekedési csomópontján. Gépén a beállított rekesznyíláshoz a megvilágításnak megfelelő időt exponálva több, vagy 30 másodperc, vagy annak töredéke között. Berg Judit hasonlóan fogalmazott expozíciójában: „Három percenként kattintok, ez elég ahhoz, hogy rögzítsem a fények átmenetét, de elkerüljem a filmes hatást… Három percenként egy kép, vagyis óránként 20, az egész nap összesen 480.” Majd úgy folytatta: „Ha óránként új sorba ragasztom a képeket, a sötét keretbe foglalja a világosságot. szélesvásznú mozifilm a tévéképernyőn.” Haris a filmkockákat 6x9 méretre nagyította, időrendbe rakta, 24 sorba, 20 oszlopba. Számára fontos volt, hogy 1 képpé álljon össze a tabló, amit újra fotózott és felnagyított, egy éles, s egy életlen képre. Utóbbi közepén lett látható a kis képkockákból kirajzolódó X forma. „Távolról nézve a 480 fénykép különös magyarázatot ad ki" - írta erről a szerző - "nevezhetjük akár a nap árnyképének, egybe lefotózva, igazi szép alakzatot kapok, olyan, mint egy ujjlenyomat, a mai nap egyedi azonosítója, gyors azonosító, mozaik igazolvány.” 
40 évvel később újabb felvételek készültek, színesek, digitális kamerával a téren, arculata nem változott, csak a villamosok. A mozgás az újabb képekben, s nem az „összeolvasásban” van, ami révén Haris László visszanyúlt a közös forráshoz, a fotó és a film alapjához, egy struktúra szemléletén át közvetítve. Ebbe a képfalba szinte belesimult Kovács Lehel színész szuggesztív interpretációja, hozzáadott értéke lett a műveknek. 
 
Mű alkotás és műalkotás
 
Berg Judit írása magába foglalja a mű alkotásának leírását és egyben a műalkotás kiváltotta gondolatokat, asszociációkat. Előbbiből korábban több szerepelt, utóbbiban legmesszebbre Dunajcsik Mátyás jutott. A költő Kisfaludy Károly festményéhez, a Tengeri levegői viharhoz (1825. k.) költött mesét egy olyan párról, ahol a férj felesége a tengerben érzi magát jobban a földnél. Ám egy viharos éjszakán egymásra találnak, egyesülnek. Erről gyerekük számol be, „A tenger legsötétebb éjszakája” című elbeszélésben. A romantikus történet „összhangban” van a sötét tónusú, dinamikus festménnyel, szó szerint értve: a hangeffektusok hatását. Ehhez társulnak a falra vetített, archívnak tűnő filmjelenetek a viharzó tengerről, mintegy bekeretezik” a festményt, mindehhez Sipos Vera intonálása, - akár a mesebeli titokzatos nőként is lehet látni - sajátos gesamtkunstként működik az egész jelenet.
 
 
Hasonló Strobentz Frigyes: Adagiojának (1909) „körítése”: Lovas Ildikó írását: Nap, mint másik, Zsigmond Emőke adta elő, Tihanyi Zsuzsanna zongorajátéka tette teljesebbé az élményt. Péterffy Gergely: Szappho gnosztikus töredékét Orlai Petrics Soma festménye előtt (1850-es évek) Takács Kati mondta el, Messaoudi Edina görög lant kíséretével, aki eredeti nyelven szólaltatta meg a költő versét. Új elem volt a balett. A Harmónia balettiskola gyerekei klasszikus táncot adtak elő Mányoki Ádám: Őszibarackos csendélete (1721) előtt. Bánki Éva írását Az ezredes barackjairól  Trokán Péter szólaltatta meg.
A régmúlt mellett újkori képek is megihlették az írókat. Gulácsy Lajos: Dante és Beatricéját (1907) Spíró György verselte meg, Péter Kata, ill.  Szabó Erika adta elő angyalként szálldosva egy installáción. Minimális eszközökkel dolgozott viszont - nagy hatással - Jordán Tamás Barnás Ferenc: Shylock monológjában, Mednyánszky László azonos című festménye előtt.
Ugyancsak „ütős” volt, ahogy Szabó Ákos: Konyhájában (1961) Cserna- Szabó András apja halálára, kivégzésére emlékezett vissza. Azóta nem eszik sem fasírtot, sem dinnyét...(Fasírt dinnyeszezonban. ea: Őze Áron).
 
A Textúra előadásait 6 alkalommal rendezték: 2015. október 6-án, 13-án,  27-én, valamint november 3--án, 10-én és 17-én.

 

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322