Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

A Tarantino-filmekhez szuperjó trailereket lehet készíteni - Kabai Dániel

Interjú Kabai Dániellel, a Viacom közép-kelet-európai kreatív igazgatójával

A DVD korszak fénykorában, a Warnernél indult a karrierje. Az MTV miatt ment a Viacomhoz, de ma már a teljes régióban ő vezeti a kreatívokat, ők felelnek többek között a Comedy Central és a Paramount hazai és nemzetközi díjakkal bőven jutalmazott on-air anyagaiért is. Szakdolgozatát a filmelőzetesek történeti változásairól és hatásmechanizmusáról írta - nem véletlenül. Tarantino, Bödőcs, Family Guy és Keresztapa videókban bővelkedő interjú.

Filmes karriered a 2000-es évek elején, a Warner Home Video Magyarországnál indult. Hogy kerültél a céghez és mi volt a feladatod?

A bátyám már a gimnázium óta fordított különböző filmforgalmazó cégeknek, és idővel ghostwriter-ként én is besegítettem neki. Így kerültem végül kapcsolatba előbb az Intercom-, majd a Warner szakembereivel is. DVD kiadványok feliratát írtam, szinkronra fordítottam, majd sorra jöttek az egyre komplexebb és kreatívabb feladatok: sajtókönyveket és szinopszisokat készítettem. Ekkoriban a Warner épp keresett valakit, aki összefogja és koordinálja a kreatív gyártási részt, és végül is nekem ajánlották fel ezt a pozíciót, ami olyan volt számomra, mint egy lottóötös. A DVD korszak aranykorában jártunk, ekkoriban jött ki itthon a Mátrix, A Gyűrűk Ura, a Harry Potter, később pedig jöttek a sorozatok, a Jóbarátok, Az elnök emberi, a Maffiózók és még sok minden más, tehát baromi jó kiadványokon dolgoztunk. Olyasmiket is forgalomba hozhattunk, ami korábban elképzelhetetlen lett volna: Monty Python anyagok, a klasszikus Warner gengszterfilmek vagy épp a Picasso kalandjai. A Warner-filmek mellett nálunk voltak a Sony produkciók, és még több független cég anyagai. Én főként a lokalizáció kreatív részeiért feleltem, ide tartoztak a szinkronok, a feliratok, a borítók, a szlogenek.

Miért jöttél el?

Abban az időben párhuzamosan jártam két nappali szakra is az egyetemen és egy idő után ezt egész egyszerűen nem tudtam összeegyeztetni a munkával. Úgy gondoltam, ha visszatérek a fordításhoz szabadúszóként, több időm lesz majd a tanulmányaimra. Ez mondjuk nem jött be, onnantól kezdve éjjel-nappal dolgoztam és közben mindig le voltam égve, úgyhogy inkább kerestem újra állandó munkát.

Ekkor kerültél a Viacomhoz, ahol azóta is, immár tíz éve vezeted a kreatív osztályt. Hogy jött a tévés váltás?

Akkoriban indult az MTV Magyarországon, ami amellett, hogy az egyik legértékesebb média márkavolt, nagyon sokat jelentett nekem személyesen is. A gyerekkorom egy részét Amerikában töltöttem, már akkor nagyon sok MTV-t néztem, főleg, mert akkorra esett a grunge-korszak, ami nagyon meghatározó volt számomra. Amikor hazajöttünk, itt már ment az MTV Europe, ami akkor egyfajta nosztalgiát jelentett nekem, ráadásul sokáig ez volt az egyetlen olyan csatorna, ahol angol nyelvű műsorokat nézhettem. Szóval amikor hallottam, hogy az MTV magyar verziója elindul, jelentkeztem egy hirdetésre és felvettek on-air menedzsernek. Tévés berkeken belül az on-air tulajdonképpen az a kreatív osztály, ami az adott csatorna valamennyi ajánlóját, promóját, főcímét, csatorna azonosítóját, grafikáját és logóját készíti.

Hogy kerültél képbe úgy, hogy ezen a téren nem volt komolyabb tapasztalatod korábban?

A zenei csatornák promói akkoriban nagyban hasonlítottak a rádiószpotokra. Volt 30 másodpercnyi voice-over, ami alá különféle zenék és hangeffektek voltak bepakolva, és végül ezt próbálták minél érdekesebben felképezni a vágók vagy a motion designerek. Ezért olyan embert kerestek, aki tud szöveget írni, valamennyire ért a videós és grafikai részhez, miközben koordinálni is tud egy osztályt. A szövegírásban és a kreatív gyártások koordinálásában a Warner miatt már jelentős tapasztalatom volt, a filmmániám és a hobbim miatt pedig már akkor is volt némi filmkészítési és vágói gyakorlatom.

Először csak az MTV anyagain dolgoztál?

Amikor elkezdtem itt dolgozni, 2008 márciusában, akkor a VIVA és az MTV tartozott hozzám, párhuzamosan dolgoztam mindkét csatorna on-air anyagain, de végül még abban az évben, ősszel elindult itthon is a Comedy Central. A Viacom nemzetközi szokásaival szemben, ahol minden márka mellé önálló, független csapat tartozik, külön programing-, marketing- és kreatív szakemberekkel, nálunk a kezdetek óta egy kreatív csapat szolgálja ki az összes hozzánk tartozó csatornát, így az indulásnál ez a csatorna is hozzám került.

Mely csatornák tartoznak most hozzátok?

Itthon a Comedy Central, a Comedy Central Family, az MTV, az RTL Spike, a Paramount Channel és a Nickelodeon csatornákkal foglalkozom, de egy ideje már nem csak a hazai, hanem a Viacom közép-kelet-európai csatornáinak on-air kommunikációjáért is én felelek, úgyhogy a magyarországi mellett a lengyel, román és cseh csatornák is ugyanúgy a munkám részét képezik.

Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy ha például a csehországi Comedy Central csatornán is fut egy ottani neves stand-up humorista önálló estje, mint itthon Bödőcs Tibor műsorai, akkor annak a promóciójáért is te felelsz és ezek az anyagok is itt, Magyarországon készülnek?

A felelősség stimmel, a gyártás nagyon változó. A közép-kelet-európai Viacomnak Budapesten és Varsóban is van irodája, úgyhogy a kreatív csapatot is úgy alakítottuk ki, hogy az egyik része Budapesten, a másik Varsóban van, és nem országok, hanem márkák szerint van elosztva közöttük a munka. Hogy a kérdésedre válaszoljak, a csehországi Comedy Central promóit a budapesti csapatban dolgozó, csehül anyanyelvi szinten beszélő producerünk készíti többnyire.

Mennyire kell naprakésznek lenned a külföldi piacokat illetően?

Vannak olyan típusú műsorok, ahol nagyon fontos, különösen azoknál, amelyek valamilyen lokális dologra reflektálnak, de mondjuk egy Jóbarátok-promó nem néz ki nagyon másképp nálunk, mint külföldön. Tudatosan építünk is arra, hogy minél nagyobb legyen a szinergia a különböző országokban folyó tevékenységeink során. Nem próbálunk persze egy olyan piacra ráerőltetni valamit, ami ott teljesen stílusidegen, de sok mindent fel tudunk használni máshol is.

Van különbség a promók működésének tekintetében a különböző országok között?

Lengyelország és Románia nagyon más, Csehország és Magyarország viszont számos tekintetben hasonló. De a különbség már a tartalomfogyasztási szokásoknál megmutatkozik, innentől kezdve pedig nekünk is másképp kell megközelítenünk az adott piacot. Csehország és Magyarország szinkronos országok, Romániában a tévében minden tartalom eredeti nyelven, felirattal fut, Lengyelországban pedig a mai napig egy innen nézve nagyon bizarr hangalámondást használnak, mint itthon a rendszerváltás környékén a kalóz VHS-eken, tehát egy ember mondja rá az eredetire az összes szerep szövegét lengyelül. Ezek az emberek nem is színészkednek, minden érzelem és indulat nélkül egyszerűen felmondják a szöveget. Ez viszont nagyon nehézzé teszi a promó-vágást. Van egy gyors set-up, arra jön egy gyors poén, majd a következő és a következő, és az időzítés, ami minden poén alapja, teljesen elszáll azáltal, hogy a lektor mindent késleltetve mond. Legalábbis szerintünk, de ezt csak mi érezzük így, ott ez teljesen természetes. Van egy nagyon jó promó, amit a Paramountra készítettünk a Keresztapa című filmhez. Iszonyatosan feszesen, tényleg tűpontos ritmusra van vágva az anyag. Ezt használtuk Lengyelországban is, ahol, miután rákerült ez a lektor-hangsáv, fogtuk a fejünket, hogy ez tönkreteszi az egészet… De megmutattuk néhány lengyel kollégának, és az az érdekes, hogy ők ugyanúgy érzékelték és értékelték az anyag ritmusát a lektorral együtt is, mint mi anélkül. Ők ezt egyszerűen nem hallják meg. Tehát a különböző verzionálási technikák a mi munkánkra is erősen rányomják a bélyegüket. Továbbá az egy brandhez tartozó csatornák is különböznek valamennyire országonként. A magyar Comedy Central, ami már tíz éve működik, többet megengedhet magának a promók terén, mint például a román, ami még viszonylag friss, így bemutatkozó fázisban van.

PARAMOUNT KERESZAPA PROMÓ LENGYEL VERZIÓ

Hogy néz ki egy ekkora portfólió esetén a kreatív tervezés? Fix időpontokban megy a brainstorming országonként, vagy ennél azért lazább a menet?

Sokkal lazább. Annak a híve vagyok, hogy ezt nem nagyon kell szabályozni, az emberek úgyis kialakítják maguktól, hogy hogyan tudnak a legjobban ötletelni. Vannak persze olyan típusú feladatok, amelyeknél jól működik, hogy összegyűlik húsz ember egy szobában és egy órán keresztül együtt agyalnak: tipikusan ilyen például a címadás, ahol mindenki bekiabál ötleteket. Rövidek, kapcsolódnak egymáshoz, működik. Viszont egy komplexebb kérdésnél én nem nagyon hiszek ebben, legalábbis az olyan introvertáltabb embereknél, mint amilyen én is vagyok, első körben jobban működik az ötletelés egyedül, és ha megvan az alapötlet, akkor válik fontossá bevonni másokat, akikkel együtt tovább lehet fejleszteni. Nekem általában hazafelé sétálva jutnak eszembe a legjobb gondolatok. Kár, hogy kétutcányira lakom az irodától.

Milyen célok mentén dolgoztok?

A fő célunk az, hogy izgalmassá tegyük a műsorokat és a csatornákat a nézők számára. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor látsz egy jó filmet és utána késztetést érzel arra, hogy minden haverodnak mesélj róla és megpróbáld rábeszélni őket, hogy nézzék meg. Ha egy promó jól sikerül, akkor átjön benne az őszinte lelkesedés a tartalom iránt és nem csupán egy reklámnak tűnik, ami el akar adni valamit.

Te, mint kreatív igazgató, mit tehetsz, ha adott esetben jön egy olyan kérés, hogy erősítsétek meg a Paramount filmcsatorna nézettségét?

Ha egy csatorna nézettségét erősíteni szeretnénk, akkor először a programing és a kutatási osztály kitalálja, hogy ennek mi a legcélravezetőbb módja. Lehet, hogy átalakítják a műsorstruktúrát, elindítanak új filmeket vagy sorozatokat, vagy mondjuk, úgy döntenek, hogy indítanak egy célzott marketing kampányt. Amikor ez eldőlt, akkor fordulnak hozzánk, illetve a marketingosztályhoz és kitaláljuk, hogy ezt hogyan lehet kommunikálni. Szóval hozzánk nem egy olyan általános kérés érkezik, hogy erősítsük a csatorna nézettségét, hanem mondjuk az, hogy vezessük be a szombat délutáni, gyerekeknek szóló műsorsávot.

Hogy áll fel a csapat?

Alapvetően brand-csapatok vannak a kreatív osztályon belül. Egy csapathoz tartozik a két Comedy csatorna, egy másikhoz az RTL Spike és a Paramount, a harmadikhoz pedig a Nickelodeon és az MTV. Minden csapatban vannak producerek, valamint koordinátorok, akik összefogják a gyártási folyamatokat. Ezen felül pedig egy négyfős grafikai osztály is segíti még a munkánkat, náluk vannak az arculatok, a logók, a promók grafikai részei és minden, ami design.

Hogy álltok neki egy, az adott csatornánál új film vagy sorozat bevezetésének? Főleg, hogy a célcsoportotok javarésze az Internet és a torrent révén szinte már biztosan találkozott a szóban forgó produkcióval.

Ez műfajfüggő, de az, hogy a produkciók egy jelentős részét már ismeri a közönségünk, pont, hogy nagyobb mozgásteret ad nekünk kreatív téren. Egész egyszerűen sokkal szabadabban gondolkodhatunk egy olyan sorozat esetében például, ami már a sokadik évadánál jár, hiszen nem kell bevezetni, nem kell bemutatni sem a műfajt, sem a karaktereket. Építhetünk arra a tudásra, amivel már eleve rendelkeznek a nézők, ezért itt inkább az a fontos, hogy valami olyasmit tudjunk gyártani, ami a fanokat is kiszolgálja. Azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy mi rajongóként mit látnánk szívesen egy promóban, mi az, amire felkapnánk a fejünket.

KILL BILL PROMÓ

Mi a helyzet a teljesen új produkcióknál?

Ez is a tartalomtól függ. Például a saját gyártásban készülő Tömény történelem egy kifejezetten klasszikus kampányt kapott, ami elsősorban abból adódott, hogy a műsor alapkoncepciója eleve annyira erős, hogy nem igényli azt, hogy ráhúzzunk egy másik ötletet. Ott egy kreatívabb promó csak ártott volna, hiszen elfedte volna azt a formai megoldást, ami az egész műsor alapját képezi. De vannak olyan új műsorok, mint mondjuk Bödőcs önálló estjei, ahol sem a műfajt, sem az alkotót nem kellett bemutatnunk, úgyhogy pont hogy azzal tudtuk felkelteni az emberek figyelmét, hogy Bödőcsöt nem a természetes közegében, a színpadon látjuk stand-upolni, hanem álbajuszban a Piccadilly Circus kivetítőjén.

Arányaiban az újrahasznosított, vagyis meglévő anyagokból összevágott, vagy a forgatott promóból van több nálatok?

Mindig több lesz a vágott promóból, hiszen az gyorsabb, nem igényel plusz költségeket, és sokszor magának a műsornak is jobban áll egy hagyományos ajánló, nem igényli minden sorozat a különleges megoldásokat.

Van hangsúlyeltolódás ebben az egyes csatornák részére? Nyilván egy filmcsatornánál kevésbé játszik a forgatás.

Mi elsősorban ötletekben gondolkodunk és az, hogy az ötlet kíván-e forgatást vagy sem, az igazából másodlagos. Vágással vagy animációval is lehet ugyanolyan kreatív, meglepő és izgalmas promókat készíteni, mint forgatással.

egy animált promó

egy vágott promó

Mostanában mondjuk Comedy Centralra többet forgattunk, de ez nem egy stratégiának köszönhető, hanem annak, hogy egy éve nagyon sok itt futó műsort a szinkronszínészekkel promózunk. De például a Paramount tavaly őszi kampányához is egy olyan ötletet találtunk ki, amihez elég sokat kellett forgatni. A lényege ugyanis az volt, hogy minden film millió döntés következménye, a ruháktól a beállításokon át egészen a szereplők kiválasztásáig. Ezt úgy illusztráltuk, hogy fogtunk klasszikus filmjeleneteket és újra felvettük őket úgy, hogy egy-egy apró részletet kicseréltünk mindegyikben. Például a Ponyvaregény kultikus csomagtartós jelenetét az ismert beállításban, de más színészekkel, vagy a Vissza a jövőbe egyik ismert jelenetét DeLorean helyett három másik random kocsival. És akkor osztott képernyővel mutattuk a különböző változatokat, hangsúlyozva, hogy csak egy helyes megoldás van.

 Ezeket a forgatásokat is minden esetben a fix költségvetésből kell kigazdálkodnod?

Az alapkeretben van elkülönítve egy rész gyártásra, de ha nagyobb kampány van, és ahhoz kell forgatnunk, akkor az már a programing vagy a marketing büdzséből kerül finanszírozásra. Nagyobb forgatásokat csak ezekben az esetekben engedhetünk meg magunknak. De én ezt nem élem meg hátrányként, jó promót lehet az irodai mosdóban is készíteni Csőre Gáborral és egy operatőrrel.

Nem csak ezzel a Paramountos kampánnyal, számos másik filmetekkel is rengeteg díjat nyertetek itthon és nemzetközi szinten egyaránt az elmúlt években. Van már egy kimondott vagy akár kimondatlan elvárás ilyen téren veletek szemben?

Egy óriási multinacionális médiavállalat részei vagyunk, úgyhogy a díjak a PR mellett abban is segítenek, hogy lássák, a közép-európai régióban milyen erős csapatunk és kampányaink vannak. Úgy érzem, amióta jönnek a díjak, a cégen belül sokkal kevesebb mindenért kell megküzdenünk, nagyobb a bizalom irántunk, így nagyobb a szabadságunk és a támogatottságunk az erőforrások tekintetében. És a csapat miatt is nagyon fontos. Mindenkinek lendületet adhat az, hogy munkáját adott esetben világszinten is elismerik és kiemelkedően jónak értékelik.

A tartalmaitok típusa vagy a nagyobb kreatív szabadság miatt tudtok ennyire kitűnni a mezőnyből?

Szerintem mindkettő számít. Egy nagyobb, országos csatornánál mindenkihez szólsz egyszerre, ezért sokkal óvatosabbnak kell lenned. Nálunk több a lehetőség a kísérletezésre, hiszen ha egy szűkebb réteget célozol meg, akkor jó esetben ki tudsz alakítani egy közös nyelvet a nézőkkel és nem kell azon görcsölnöd, hogy biztos, hogy mindenki pontosan érteni fog-e mindent. Szerintem már csak ezért sem nagyon lehet minket összehasonlítani más csatornákkal, főleg Magyarországon. Ugyanakkor az is fontos, hogy ennél a cégnél a kreativitás és kísérletezés mindig is meghatározó volt, az MTV alapjaiban változtatta meg a tévés csatornaarculatokat és kommunikációt, és ugye itt indultak a videóklipek, a valóságshowk, a comedy hírműsorok. Szóval ennél a cégnél lehet, hogy eleve jobban értékelik a kreativitást és nagyobb szabadságot biztosítanak, mint más tévéknél.

Tavasszal mindkét választási részvételre buzdító filmetek nagyot ment a hazai médiában. Ezeket nehéz volt engedélyeztetned?

Sokat gondolkodtunk azon, hogyan fogjuk meg a témát, hogy hogyan tudunk valamilyen eredeti és a Comedy márkához illő megközelítést találni. Amikor végre megszületett ez az ötlet, akkor elküldtük a menedzsmentnek, és igazából mindenki kérdés nélkül támogatta. Ez volt a jóváhagyás, ha ezt annak lehet nevezni, amúgy csont nélkül átment. Ezen még én magam is meglepődtem. És utána az elkészült reklámoknál is ugyanez történt, mindenki nagyon szerette a végeredményt.

Hogy kerültek képbe a humoristák?

Eleve az volt a javaslat, hogy legyenek benne a csatornához köthető arcok, aminek nem is nagyon örültem, mert tartottam attól, hogy ha csinálunk egy olyan tipikus szpotot, amiben híres emberek összeállnak és megmondják neked, hogy mit kéne csinálnod, az túl didaktikus és arrogáns lesz, és a Comedy-nézők visszaköpik. Ezért is született ez a megoldás, amiben a humoristák fontos szerepet játszanak, de nem ők a főszereplők.

Januárban a Family Guy új évadához kapcsolódva újraforgattátok a sorozat főcímét a szinkronhangokkal. Miért éri meg egy ilyen nagy, láthatóan több hetes felkészülést és több napos forgatást igénylő projektet összehozni egy amúgy is jól behatárolható közönséggel rendelkező műsorhoz?

A vírusvideóknak van közvetlen hatása a nézettségre is, de ezek nem csak az adott műsorról szólnak, hanem a csatorna brandjét is építik. Az, hogy mi több héten át azzal foglalkozunk, hogy megcsináljuk a Family Guy főcímét a szinkronhangokkal, szerintem többet elmond a csatornáról, mint bármilyen frappáns tagline. Jót tesz a csatornának, beszélnek róla, iszonyatosan nagy PR-értéke van. Ha csak innen nézzük, média-megjelenésben sokkal többet ér, mint amennyivel többe kerül egy hagyományosabb promónál.

Mind a két fent említett produkciónál dolgoztatok külsős szakemberekkel. Mi alapján választod ki az alkotókat ilyenkor?

Ötletfüggő. Mindig azon gondolkodunk, ki az, aki a legjobban meg tudja valósítani az adott koncepciót. Ha jól ki van találva, hogy merre akarod vinni a témát, akkor előbb-utóbb megtalálod hozzá a megfelelő alkotót is.

Mely munkátokra vagy a legbüszkébb?

Nem tudnék egy dolgot kiemelni. Én igazából arra vagyok büszke, hogy eljutottunk oda, hogy nem csak néha-néha sikerül csinálni valami extrát, hanem kialakult egy olyan csapat, amiben konzisztensen, folyamatosan születnek jobbnál jobb cuccok. A magyar nézők ennek csak egy részével találkoznak, de ha mind a tizenöt csatornánk Magyarországon sugározna, akkor szinte hetente látnának valamit, amire felkapnák a fejüket.

Előfordul, hogy neked is oda kell még ülnöd a vágóasztalhoz?

Muszájnak nem mondanám, de én ezt is szeretem csinálni. Az már nagyon ritka, hogy egy vágott ajánlót én készítek, de ha forgatunk, akkor sokszor én is vágom a végeredményt.

Az első diplomádat az ELTE Filmszakán szerezted. Mennyiben tudtad hasznosítani az ott tanultakat a munkád során?

Szerintem ha filmelméletet tanulsz, akkor elkezded a filmeket nagyobb rendszerekben látni, műfajokban, iskolákban, irányzatokban gondolkodsz és ettől érdekessé és izgalmassá válhatnak olyan filmek is, amik önmagukban lehet, hogy nem varázsolnának el. Ezt a hozzáállást és a filmekről való gondolkodást tudtam hasznosítani. De a film már az egyetem előtt is nagyon fontos volt számomra, és az talán természetes is, hogy akkor tudsz jó film-promókat készíteni, ha szereted és tiszteled a filmeket, és meg akarsz felelni egyfajta elvárásnak ezzel kapcsolatban. Emlékszem, amikor pár éve a Ponyvaregény promóját készítettük, elég nagy nyomást éreztem, de nem amiatt, hogy mit fognak szólni a nézők, hanem hogy tudok-e olyat létrehozni, ami megfelel a filmnek.

A szakdolgozatod az előzetesek történeti változásairól és hatásmechanizmusáról szól. Milyen változásokat fedeztél fel?

Ami számomra igazán érdekes volt, az az, mennyire igazodnak a trailerek az azokat megjelenítő platformokhoz. A műfaj kezdetén a híradó-bejátszásokkal együtt vetítették őket a filmszínházakban, és a műfaj nagyon átvette azt a híradós, tudósítás-jellegű stílust. Ma pedig már ugye abszolút a YouTube a trailerek legfőbb platformja, így a legtöbb előzetes már olyan, mint egy videóklip, a hang és a zene dominál, arra van minden felfűzve. De elsősorban nem is a történeti részével, hanem a trailerek formai megoldásaival foglalkoztam, ugyanis a trailerek egy teljesen önálló, nagyon kötött filmnyelvet használnak, ami attól különleges, hogy az alkotók fullra kiaknázhatják a film összes hatásmechanizmusát. Hogy egy példát mondjak, míg egy játékfilmben az alkotók általában kerülik azt, hogy zene ütemére történjen a vágás, mert túlságosan felhívja a figyelmet magára a vágásra, miközben annak rejtve kellene maradnia, addig a trailerekben folyamatosan mindent ütemre vágnak. A trailerek nyílt lapokkal játszanak, a nézők tudják, hogy ez a két és fél perc arról fog szólni, hogy megpróbálják őket ámulatba ejteni, úgyhogy az alkotóknak nem kell visszafogniuk magukat, nem kell elrejteniük a szándékaikat. Egy Michael Bay vagy Tony Scott filmet érheti az a kritika, hogy túl hatásvadász, de egy trailer soha nem lehet az. Szóval egy trailerben a vágáson, a zenehasználaton, a dramaturgián át iszonyatos sűrítésben megtalálható minden olyan filmes technika, amivel emocionálisan lehet hatni a nézőkre. 150 másodperc könyörtelen giccs.

A tévében kell igazodnotok ezekhez a trendekhez?

Kell is, meg nem is. Ha mondjuk a Vasember 3-hoz készül promó, az sok hasonlóságot fog mutatni a Marvel trailerekkel. De ha egy régebbi kultfilm promóját úgy vágnánk meg, mintha a Bosszúállók új része lenne, az azért inkább viccesen sülne el. Egy régebbi film promójának már nemcsak arról kell szólnia, hogy mi történik a filmben, hanem hogy mit is jelent ez a film számunkra. A Tarantino-filmekhez ezért is lehet szuperjó trailereket készíteni.

Címkék

Ősz Gábor, finn filmnapok, Cassell, LuMu, dán, Diplomamunka, Fliegauf, 2. Magyar Filmhét, Jeff Nichols, Horror, Gauder, Cseh Tamás, Jéger, Sára Sándor, DVD bemutató, thriller, Inkubátor, jelölés, Magyar film fesztiválszereplés, Retro noir, Filmalap, Kino, zene, Antal Nimród, német film, Cseh filmek, Dokumentumfilm, Uránia, olasz film, francia film, 60-as évek, Anilogue 2016, Vígjáték, Transz, Amszterdam, Felújított filmek, vámpír, expresszionizmus, Jancsó, Tábor, Cinefest 2016, disztópia, Maya Forbes, Dyga Zsombor, Filmhét, Verzió, báb, Kincsem, Török Ferenc, Tudományos filmek, Cigánygyilkosságok, bagoly, Valentino, diplomafilmek, buli, Beatles, popzene, szörnyek, Hajdu Szabolcs, farkasember, Herczeg Attila, Történelmi magánügyek, vizsgafilm, Filmalap-Filmarchívum, Netflix, Szépművészeti, fantasy, Filmnapok, ELTE, animáció, sorozat, Filmrendező, Ukrán film, forgatókönyv, Észt filmhét, doku, rassz, Kultfilmek, Szolnok, Filmtörténet, Almodóvar, HBO, Interjú, Röhrig Géza, Wajda, Akadálymentesen, Aranyglóbusz, halálhír, Kvíz, Kaszkadőr, „A harmadik szándékosan egy kavarós évad volt.”, Visszanéző, Díjak, Boyle, Sopsits, Pixar, Berlinale, Örökmozgó, Nyár, Készülő film, western, új magyar film, babona, Titanic 2017, Tinédzser, Jelenidő, Oscar, Tomit., Tiszta szívvel, Magyar Kultúra Napja, Titanic, A hetedik Star Wars film, Love story, , monográfia, The Affair, Wegerer, Carrie Fisher, Anilogue, 1920, Guinness, filmtörvény módosítás, Bill Condon, Elek Dóra, alkotó, háborús film, cikk, építészet, Gólem, KAFF 2017, Kormákur, Forgalmazói filmnapok, HBO GO, filmkritika, Oscar-jelölt, Artmozik éjszakája, Tóth Barna, Televízió, magyar sorozat, Művészetek Völgye, Amrita Sher-Gil, Titanic Filmfesztivál, Bertolucci, Jeles, Aranyélet 2., Magyar Nemzeti Galéria, Cannes, producer, Mark Ruffalo, krimi, Tárlat, Csányi Sándor, Greengrass, MaNDA DVD,