Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

A társadalmi problémák Pusztasága

Varga Balázs bevezetője az ELTE szemináriumi dolgozat elé itt.

A 2010-es évektől megfigyelhető az HBO brandépítésének egyre erősödő tendenciája a kelet-közép európai régiókban is. Ennek egyik kiemelkedően fontos eleme az adott ország saját gyártású, anyanyelvű produkcióiba való befektetés. Az HBO Central Europe égisze alatt a cseh, lengyel, román, és nem utolsó sorban a magyar leányvállalatok is saját gyártású, anyanyelvi sorozatok mellett tették le voksukat, nagy valószínűséggel a fizető nézők szélesebb körű elérésének reményében. Itthon ezt a folyamatot a 2007-es rövid, vígjáték szkeccsekből álló Született lúzerek nyitotta, amit 2011-ben a Társas játék, majd 2012-ben a Terápia, végül 2015-ös indulással az Aranyélet követett. A kezdetben eredeti ötleten alapuló produkciók helyett az utóbbi három sorozat már az izraeli, illetve finn formátumokat adaptálta, illetve fogalmazta át a magyar „valóságra”.

A cseh HBO sorozatok az eredeti ötlet, illetve formátum sorozatok tekintetében némiképp más képet mutatnak. Az első cseh saját gyártás az itthon is jól ismert izraeli Terápia adaptációja volt, amelyet 2011-ben mutattak be és máig két évad került képernyőre. A következő saját gyártás a 2013-ban bemutatott, Agnieszka Holland által rendezett, Olthatatlan című három részes minisorozat volt, ami immár „eredeti” ötleten alapult: a cseh 20. századi történelem egyik meghatározó momentumát, az 1968-1969-es prágai tavaszt követő eseményeket dolgozta fel; Jan Palach halálát és az azt követő büntető jogi pert bemutatva. Majd érkezett a norvég formátum alapján készített Mammon című hat részes sorozat 2015-ben, amely műfaji szempontból a bűnügy és thriller mellett misztikus elemeket is felhasználva jelen idejű történetvezetéssel tárta fel a rendszerváltás időszakába visszanyúló privatizációkban elkövetett korrupciós ügyleteket, és azok hatását a jelenre.

Ilyen előzmények után készült az immár teljesen eredeti ötleten alapuló Pusztaság [Pustina] című nyolc részes sorozat 2016-ban, amely egy vidéki kisközösség életét és bűneit mutatja be és dolgozza fel egy lány eltűnése kapcsán.

Ez a kis történeti áttekintés két izgalmas folyamatra mutat rá: egyrészt az egyre növekvő bizalomra az eredeti ötleten alapuló saját gyártások felé a nagyvállalati konglomerátum részéről, másrészt a drámai műfaji spektrumtól a bűnügyi és thriller műfaj felé való hangsúly-eltolódásra. Utóbbit részben magyarázhatja a 2000-es évek elején felkapottá vált Nordic Noir[1] vagy Scandi Noir műfaji megerősödése, míg az előbbi okait részben a fiatal filmkészítőkkel való együttműködés magyarázhatja.

A Pusztaság alkotói gárdájából három filmkészítőt mindenképp érdemes kiemelni: a két rendezőt, Alice Nellist és Ivan Zachariast, illetve a vezető írót Stepán Hulík-ot. Mindhárman a fiatal filmkészítők körébe tartoznak; a két rendező a 1971-ben, míg Hulík 1984-ben született. Abba a korosztályba tartoznak, akik gyerekkorukat még a kommunista rendszerben élték meg, a rendszerváltás után a fiatal felnőttkort azonban már a kapitalista alapokon berendezkedett társadalmi rendszerben kezdhették meg. Zacharias a Prágai egyetem film szakán tanult, majd karrierjét reklámfilmek rendezésével kezdte, a 90-es évek közepétől rendszeresen olyan világmárkáknak dolgozott, mint a Land Rover, a Whiskas, az Orange, a Johnnie Walker, a Mercedes-Benz, a Volvo, a Nike, és a Stella Artois. Munkáját a Cannes-i Reklám Filmfesztiválon többször is kitüntették. Nellis tanulmányait a Konzervatívumban kezdte, ahol fuvolázni tanult, illetve a Károlyi egyetem angol-amerikai szakán, így kezdetben zenészként és fordítóként dolgozott. 1997-ben felvételt nyert a FAMU-ba[2], ahol forgatókönyvírást tanult, és már ez évben dokumentumfilmeket kezdett el készíteni a cseh televízió számára. A 2000-es évek során több nagyjátékfilmet is rendezett: Családi titkok, Rejtélyek, Mamas & Papas, Perfect Days. Hulík a Károly egyetemen tanult filmtörténetet majd ő is a FAMU-ban tanult forgatókönyvírást. 2011-ben jelentős cseh irodalmi díjat (Magnesia Litera) nyert el a Cinematography of Oblivion[3] című könyvéért, amelyben a cseh film állapotát írja le az úgynevezett normalizáció időszakában, a 70-es és 80-as években. Az első forgatókönyvírói munkája az Olthatatlan című sorozat volt, amelyért Cseh Oroszlán díjat nyerte el. Ezt követően pedig a Pusztaság vezető írójaként folytatta pályáját.  

Mindez jól mutatja, hogy a Pusztaság esetében nem a sok tapasztalattal rendelkező televíziós szakmabeli alkotókat kereste meg az HBO a megbízással, hanem olyan fiatal filmkészítőket, akár más területekről (reklámfilm, dokumentumfilm/játékfilm) is, akik potenciálisan új vagy friss szint jelenthetnek a palettán, ezzel is erősítve a Home Box Office márkát.

Azt, hogy a Pusztaság készítésénél mennyire fontos szempont volt az eredeti alapötlet, és hogy ez hogyan alakult ki, Hulík szavai jól szemléltetik: „Az Olthatatlan után, a producereimmel közösen ráébredtünk, hogy mennyire vonzó számunkra annak a lehetősége, hogy az alapjaitól kezdve teremtsük meg a saját [narratív] világunkat és hogy ebben a világban egy teljesen eredeti történetet meséljünk el. A Pusztaságot olyan helyként próbáltuk megalkotni, amely teljesen ismerős a néző számára, anélkül, hogy pontosan el tudná helyezni. Egy éven keresztül találkoztunk rendszeresen, amely során közösen megalkottuk a történet vázát. Azt kérdeztük magunktól: Mi izgat minket? Mi az, ami igazán érdekel és mi az, ami igazán idegesít. Mi rémíszt meg minket? És mindez hogyan passzol a Pusztaságba. Néhány kis falu polgármesterét faggattam ki arról, hogy mi is valójában az ő munkájuk. Hosszú interjúkat végeztünk bűnügyi nyomozókkal; javítóintézeteket látogattunk meg, ahol a helyi gondviselőkkel és a bentlakókkal beszélgettünk, hogy magunkba szívjuk a hely atmoszféráját.”[4]

Mindebből jól látszik, hogy a teljesen eredeti történet olyan fikciós világban játszódik, ami akár a valóság is lehetne. A gyártást megelőző terepmunka pedig felhívja arra a figyelmet, hogy a Pusztaság egyik központi tematikai eleme a társadalmi problémák vizsgálata, illetve a bűn szerepe a társadalmi problémák feltárásában.

A Pusztaság cselekményét a krimi műfajok egyik legkedveltebb eleme mozgatja: a Pusztaság (Pustina) nevű kisfalu polgármesterének (Hana) lánya (Misa) egy késő őszi délután eltűnik. A nyomozás során a gyanú több szereplőre is ráterelődik. Felmerül, hogy a Turkowo bánya vezetőinek (politikai) bosszúja állhat a lány eltűnése mögött, de gyanúba keveredik egy intézeti fiú, Misa nővérének barátja, és Misa bipoláris apja is. A nyomozás és a gyanú több szálon futó dinamikája jól működteti egyrészt a cselekmény kibontakozását, másrészt – és a Pusztaság ebből a szempontból kiemelkedő – a különböző szálakon keresztül különböző társadalmi problémákat mutat be és vizsgál, mint például a korrupció, a prostitúció, a szexuális erőszak, a drogcsempészet, vagy a fiatalkori bűnözés. Emellett olyan morális „bűnök” is megjelennek, mint a hűtlenség és a hazugságok. Mindez komplex hálóként van jelen a kisváros mindennapi életében, és ezek összefüggéseit a néző mint külső nyomozó fejtheti fel.

Ahhoz, hogy a különböző cselekményszálak összefüggéseit kibonthassuk, érdemes a Nordic Noir műfajában gyakran használt három szintű narratíva modell segítségével megnézni a Pusztaságot. A három szintű narratívában három tematikai szál kap hangsúlyt: a politikai, a bűnügyi, és a családi. A három szál felszíni és rejtett összefüggései adják a cselekmény fő mozgató erejét.[5]

A Pusztaságban a politikai szálhoz köthető egyrészt a Turkowo bánya terjeszkedési vágyából fakadó politikai konfliktus a polgármester és a vállalat között, illetve a faluközösségen belül. A bánya tulajdonosai felvásárolnák a falu telkeit, mivel alattuk hatalmas szénmező lappang. A falu lakói közül sokan szívesen megválnának a szinte teljesen ellehetetlenített életüktől egy jobb reményében valahol máshol. Hana, a polgármester azonban állítja, hogy a nagyvállalat áron alul, kisemmizve próbál előnyhöz jutni. A közösségen belül létrejövő politikai konfliktust jól jelzi, hogy később az ellenkező állásponton álló Marketát választják meg polgármesternek Hana helyett, amikor a nő lánya eltűnése után képtelen a továbbiakban objektívan hozzáállni a problémához. A politika begyűrűzik a mindennapokba, és a korrupció eszközét sem kímélve bontja fel vagy hozza felszínre a közösségben rejtőző ellentéteket, ilyenformán szerepet játszva annak felbomlásában. A sorozat folyamán sokáig az a gyanú, hogy a bűntény direkt módon politikailag motivált, ám amikor már a bánya és segítői végleg tisztázódnak, kiderül, hogy indirekten mégis köze van a politikának a bűntényhez.

 A bűnügyi szál legprimérebb eleme a cselekményt mozgató Misa eltünése és [spoiler alert!] halála. Egy következő szinten a nyomozás során a falu és a környékéhez kapcsolható büntetőjogi és morális bűnök bemutatása és feltárása kapcsolódik még ehhez a szálhoz. A bűntény megoldásához két fontos kérdésre kell választ keresnünk: Vajon a gyilkosság indítéka személyes vagy politikai? Misa vajon a személyes vagy politikai konfliktusnak direkt vagy indirekt áldozata? Az indíték és az ok-okozati lánc személyes és politikai regiszterek között való folyamatos oszcillációja alapjaiban határozza meg a sorozat dinamikáját. Ebből a szempontból egy harmadik fontos kérdés is felmerül: Ki lehet nyomozó és ki tudja megoldani a bűntényt: kinek vannak meg az eszközei (apparátus), ki képes a bűntényt feltárni, és ki képes a gyilkost „megtalálni”? Ebből a szempontból jól látszik, hogy a bűntény feltárásában a hivatalos szervek módszerei a megfelelő eszközök, mivel kívülálló szempontból akkurátusan tudják megtalálni és feldolgozni a bizonyítékokat. Így nem véletlen, hogy Misa holtestét a nyomozó munkája segíti megtalálni. Az azonban, hogy magát a gyilkos kilétét nem tudja a rendőrség felfedni – még DNS teszt után sem –, pontosan jelzi, hogy a bűntény elkövetőjét csupán kívülálló pozícióból nem lehet meghatározni.

Pontosan ez az egyik olyan érintkezési pont, ahol a Pusztaságban bekapcsolódik a családi szál. Nem csupán arról van szó, hogy Misa elvesztésének tragédiája hogyan zilálja még jobban szét a már egyébként is felbomlott családi kötelékeket, hogy aztán a múltban keletkezett „sebek” végül beforrhassanak. És nem is csak arról, hogy a különböző családokban milyen különböző bűnök és a bűnök által kiváltott konfliktusok vannak jelen. A gyilkos kilétének felfedésében ugyanis a vérségi kötelék adja a legbiztosabb, végső bizonyítékot. A tény, hogy ez a kötelék rejtett és csak az tudja feltárni, aki a múltban és a jelenben is a közösség tagja, jól mutatja, hogy a Pusztaságban milyen szorosan kapcsolódnak akár ok-okozati szinten is a direkt és indirekt, illetve a személyes és a politikai motivációk és indítékok. A családi szál kapcsán még egy fontos regisztere artikulálódik a társadalmi problémáknak: a generációk közötti konfliktusok. A Pusztaság ebből a szempontból kendőzetlen komorsággal fest képet arról, hogy a nem megfelelő (akár figyelmetlenségből is származó) minták – mint például az apa-anya, a férfi-nő, a férj-feleség, szülő-gyermek mintái – vagy azok teljes hiánya hogyan gyűrűznek vissza a jelenbe, hogyan termelik az új generáció társadalmi problémáit és a generációk közötti konfliktusokat. A Pusztaság középpontjában ezáltal fogalmazódik meg a kérdés: vajon követni kell vagy felülírni a szülői (az előző generációs) mintákat?

A Pusztaságot formanyelvi szempontból erőteljes, de minimalista képi világ jellemzi, ahol elegendő idő és tér van hagyva a cselekmény kibontakozására, a pusztaság „atmoszférájában” való elmerülésre, valamint a szereplőknek és a nézőknek is a nyomozásra. A dramaturgiát és az érzelmi hőfok emelkedését nagyban segíti a zene és a kameramozgás, és nem utolsó sorban a pazar színészi játék. Ugyanakkor a Pusztaság erősségéhez az is hozzájárul, ahogyan megmutatja, hogy a bűn és a társadalmi problémák sohasem egymástól elszigetelt jelenségek, hanem egy bonyolult társadalmi (közösségi) és történelmi (múltbéli) hálózat részei, amelyben a múlt és a jelen, a részvétel és az emlékezés a megoldás szempontjából kulcsfontosságú szerepet játszanak. Az sokrétű összefüggések hálóit pedig mind a szélesebb társadalmi perspektívából, mind a szűkebb kisközösségek szempontjából szemlélteti, egészen a legkisebb családi egységekig, és mind a három szinten vizsgálja az adott formációk felbomlásának felszíni és mélyben gyökerező okait. A Pusztaság ezen „módszertana” kiválóan ösztönözhet arra, hogy a bűn és a társadalmi problémák összetettségét akár saját helyi közösségeinkben is megvizsgáljuk. Így talán nem is lenne meglepetés, ha a régió többi országa is rátalálna saját „Pusztaságára”.



[1] Glen Creeber a Nordic Noirt tág fogalomként értelmezi, amely egy olyan típusú Skandináv krimire vonatkozik, amit a sivár naturalizmus és helyszínek, valamint gyakran mogorva detektív karakterek keveréke jellemez. Az ezen műfajcsoporthoz tartozó alkotások a detektív műfaj elemeit előszeretettel arra használják, hogy a karakterek gyakran magányos és egymástól elszigetelt életét behatóan vizsgálják. Bővebben lásd: Creeber, Glen: Killing us softly. Investigating the aesthetics, philosophy and influence of Nordic Noir television. The Journal of Popular Television (April 2015) no. 1. pp. 21–35.

[2] A Filmová a televizní fakulta Akademie múzických umění v Praze rövidítése, amely a prágai előadóművészeti akadémia film és televíziós iskoláját jelöli.

[3] Eredeti címe: Kinematografie zapomnění. Academia, 2011.

[5] Ld. Creeber, Glen. "Killing us softly: Investigating the aesthetics, philosophy and influence of Nordic Noir television." The Journal of Popular Television 3.1 (2015): 21-35.

 

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322