Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Örökre sittes – Ric Roman Waugh: A góré

Részben egy korábbi munka ikerdarabja, másrészt új utakon járni kívánó börtönfilm: a 2008-as Az elítéltet jegyző rendező elvész a kettő között. MONITOR
 
A góré
(Shot Caller)
amerikai krimi-dráma, 120 perc, 2017
írta és rendezte: Ric Roman Waugh
operatőr: Dana Gonzales
vágó: Michelle Tesoro
zene: Antonio Pinto
producer: Jonathan King, Michel Litvak,Ric Roman Waugh, Lisa Zambri
operatőr: Dana Gonzales
vágó: Michelle Tesoro
Nikolaj Coster-Waldau, Lake Bell, Jon Bernthal, Jeffrey Donovan, Omari Hardwick, Holt McCallany, Jessy Schram, Benjamin Bratt
Az HBO műsorán

Veszettül eredeti műre hiába számítanánk, és ez eddig még nem is probléma. Waugh példásan mondja fel csaknem egy évtizeddel ezelőtti filmjének paneljeit: egy rendezett életű férfi gondtalanság miatt rácsok mögé kerül, a frissen bűnözővé lett alak igyekszik életben maradni a családja bizalmán keresztül, odabenn pedig a sitt-hierarchia megismerésével vívja ki magának a tiszteletet.

Szó se róla, A góré legalább iszonyatosan feszesre rántja az alapfelállást. Nem panaszkodhatunk, a 2 órára duzzasztott játékidő 80-90 perce betyáros gengsztermoziként és thrillerként érvényesül. Jacob Harlont, alias Money-t (az Éjféli játszmából és a Trónok harcából ismert Nikolaj Coster-Waldau játssza őt szilajul, megfelelő keménységgel) egyszerre követi a narratíva a börtönbe vonulásakor és szabad emberré válásakor, afféle A keresztapa 2. stílben. Waugh mindkét szálról kimondottan markáns véleményt fogalmaz meg. Férfiasság-imágóról szónokol, helyesebben arról, hogy míg a sitten jobb lehántani magunkról jól fésült ficsúrábrázatunkat, és különböző „kocsik”, bandák, rasszok, érdekcsoportok feletti dominanciánk gyakorlásáért, de legalábbis a benti zsiványok tiszteletének kivívásáért oda kell sózni, az állatnak háttérbe kell szorítania az embert, addig kint, a független életben a 10 év során ránk ragadt fenyegető maszkulin-imázs csupán átok. A hagyományos rise and fall történetséma (felemelkedés és bukás) kétszálú érvényesülése jó ideig feszültséggel teli, újabb kérdéseket fogalmaz meg, több rejtve maradt tulajdonságot is megismerni enged a karakterekről, így kisiklásuk, fejlődésük vagy romlásuk téttel bír, jobbára átélhető.

Igaz, a rendező elmaszatolja néhány kulcsszereplő karakterrajzát, például a főhős társává váló Shotgun (Jon Bernthal jellegzetes arcberendezésével) dilemmája a bandázás és besúgószerepe között félúton hátrahagyott drámai lehetőség, valamint Money feleségének nyűglődése is bővebb kidolgozást érdemelt volna, A górét sokáig elcipeli a hátán a főalak nagyon erős jelenléte. Még a film atmoszférája miatt sem ildomos pironkodni. Leharcolt szövetségiek próbálnak ügyet göngyölíteni, porban hempergetett, vérben fürdő, súlyos fémrácsok mögé zárt bestiák egymásnak ugrása hivatottak színesíteni a börtönpoklot. Abszolút férfimunka ez, a nőknek ezúttal annyi szerep sem jut, mint Az elítéltben: az ottani férj-feleség viszony sablonos, de némileg érthető ábrázolása immár teljesen papírvékonyra redukálódik, az új elemként behozott apa-fiú szál kliséje ellenben rövidségében is hozzátesz a főhős motivációihoz. Láthatóan összetettebb thrillert igyekszik kihozni Waugh a régi alapokból. Párdarabként nemcsak a börtönuniverzumról akar többet mondani, de tovább is szeretné gondolni a zárkabeli harcok, alkuk szövevényét, és a kinti élet tarthatatlanságát ugyanúgy belefonja a sztoriba. Így első blikkre indokoltnak hat a gazdaságos 90 perc helyetti 2 órás meseszövés, olykor még az ellaposodás réme sem sodorja komolyabb veszélybe a filmet. Legalább tőmondatszinten fény derül az összes fontosabb figura jellemére, és ha esetleg becsúszik például egy ügyetlen flashback a centrális szerepet betöltő nyomozófiguráról, A góré készítőgárdája minimum próbálkozik, nem hagyja, hogy a néző legyintsen a hősökre, és unalomba vesszen a tengernyi bűnbonyodalom.

Mindeközben rendületlenül zakatol előre Money karriertörténete, Waugh egyre jobban hangsúlyozza a bűnből sarjadó falkavezér-mivoltot. Itt, szemben a nagyobb kvalitású, revizionista-szerzői bűndrámákkal, tradicionális mintákat követ a cselekmény, vagyis nyers erőre fókuszál az író-rendező, azt állítja, az alfahím-pozíció nemcsak kivívható, de egyenesen óvó szerepet tölt be, hovatovább, kibontakozásunk, valódi révbe érésünk záloga. Az olyan amerikai börtön-noirokkal szemben, mint az HBO-n sugárzott Aznap éjjel, a szuperhím-státusz végül odakinn is kötelező az érvényesüléshez, nemcsak odabenn szilárdítja a karaktert. Ez a nyílegyenes, ha tetszik, jobbos-republikánus felfogás nem véletlenül épp az aktivizálódásról szóló thrillernek ágyaz meg a bukásról regélő noir hátrányára. Waugh a főszereplő rátermettségén keresztül elismeri, védelembe vehető a család, a kemény ököl rangot és szeretetet is biztosít. Realista attitűdről ilyenkor nem lehet szólni, ám A góré mellébeszélést nem tűrő, „ütsz vagy ütnek” világában egészen jól üzemel a gondolatkör. Ismét ugyanaz a téma kerül elő, mint Az elítéltben. Afféle börtöndrámai, de kevésbé intelligens, rétegzett Szalmakutyákként, bántó didaxist kockáztatva tradicionális „jó amerikai” értékek élveznek előnyt, már-már patrióta magabiztossággal harsogva az apaság, a nevelés, a dicső harcos-szerep, a nagyfokú állhatatosság, és nem utolsósorban a nehéz körülmények dacára is bekövetkező Siker lózungjait.

Jobban végiggondolva, A góré ebben a fénytörésben egy szikár modorú bűnös élvezet, annak pedig kimondottan jó, ám amint Waugh igazi drámát óhajt, dől a kártyavár. Sőt, a film utolsó 45 perce is a választott börtön-, illetve gengszter, thriller és krimi zsánerek ellenében dolgozik. Rendkívül zavarosak az utolsó sötét börtönügyletet a szövetségiek nyomozásával összehorgolni próbáló zárópillanatok, a befejezésre egyáltalán nem világos, ki kivel van, ki kivel húz ujjat és pláne, miért is teszi ezt vagy azt, így a rendező képtelen mederbe terelni a saját történetét, darabokra hullik az addig ígéretesen épülő történet. Noha megerősítést nyer Money az eredeti címben jelölt „shot caller” (tehát alfahím, bizniszben és ellenfelek kezelésében is jártas) oldala, Waugh – Az elítélt örömben fürdő szabadulás-snittjét ignorálva – végképp a börtönrácsok óriási, ingathatatlan fenevadjaként definiálja a főfigurát, nyomatékosan a gengszterimágóval azonosítja a Nagyságot, ennek bővebb árnyalásához azonban legfeljebb giccspercekre futja tőle. Az apjának levélben megbocsátó fiú, a gyerek focimeccsén örvendező anya primitívvé silányítják Money férfi-imidzsének mennybe menesztését, a „Senki nem bánthatja a családomat!” dörmögés pedig egyenesen a Halálos iramban-sorozat infantilis famíliamániájával vetekszik. A rendező ismét a régi nótát fújja, végül ugyanazt rágja szájba, amint 10 évvel ezelőtt. Ölni kell a szeretteink biztonságáért, férfinak lenni egyenlő a nyers barbársággal, ezt ráadásul szentesíteni javallott, világmagyarázattá emelni, és könnyekkel locsolni. Ilyenkor, a végső pillanatban üt vissza A góré fő tételének tarthatatlansága, nem a ritmusosra vágott, dörgősre hangszerelt előző másfél órában.

Tényleges, vérgőzbe merülő és az erőszak felsőbbrendűségét hirdető börtönthrillerért sóvárgóknak érdemesebb az S. Craig Zahler rendezte Brawl in Cell Block 99-ra voksolniuk, és akik netán többre vágynak holmi csépelésnél rögrealista, zsigerekig ható, pszichét ziláló börtöndrámára éhesen, John Hillcoat indulófilmjével, a Halott polgárok szellemével próbálkozhatnak. A góré mindkettőből egy kicsi, de sajnos nem elég.

 

Címkék

farkasember, sorozat, Mark Ruffalo, Cassell, Cseh Tamás, Gauder, Valentino, Akadálymentesen, Inkubátor, popzene, Beatles, Filmnapok, Szolnok, Herczeg Attila, Greengrass, Nyár, háborús film, Almodóvar, HBO GO, forgatókönyv, Interjú, Aranyélet 2., Jancsó, Boyle, Díjak, Kormákur, Bertolucci, Visszanéző, Cigánygyilkosságok, báb, Cinefest 2016, Netflix, Török Ferenc, western, Csányi Sándor, filmkritika, Retro noir, halálhír, Sopsits, Verzió, Hajdu Szabolcs, Röhrig Géza, Horror, Észt filmhét, LuMu, Kultfilmek, új magyar film, Cseh filmek, Wajda, Filmrendező, Wegerer, Anilogue, producer, KAFF 2017, Anilogue 2016, 2. Magyar Filmhét, dán, Artmozik éjszakája, Ukrán film, vámpír, Titanic, expresszionizmus, Jelenidő, Kvíz, Bill Condon, Történelmi magánügyek, jelölés, krimi, Aranyglóbusz, A hetedik Star Wars film, Gólem, Kincsem, alkotó, Carrie Fisher, 60-as évek, Magyar Nemzeti Galéria, Tomit., Kaszkadőr, Cannes, Jeff Nichols, Titanic Filmfesztivál, Ősz Gábor, 1920, animáció, Titanic 2017, Tudományos filmek, Tiszta szívvel, olasz film, Maya Forbes, Televízió, Guinness, Tábor, doku, Amrita Sher-Gil, Dyga Zsombor, Pixar, diplomafilmek, Magyar film fesztiválszereplés, Magyar Kultúra Napja, fantasy, MaNDA DVD, Filmtörténet, HBO, Uránia, Tárlat, zene, babona, finn filmnapok, Antal Nimród, bagoly, Oscar, Elek Dóra, francia film, Amszterdam, The Affair, építészet, Filmalap, Oscar-jelölt, Filmhét, Berlinale, cikk, Jeles, Örökmozgó, Szépművészeti, Vígjáték, , Forgalmazói filmnapok, rassz, thriller, Filmalap-Filmarchívum, német film, Felújított filmek, magyar sorozat, „A harmadik szándékosan egy kavarós évad volt.”, filmtörvény módosítás, disztópia, Diplomamunka, Tóth Barna, Jéger, monográfia, Készülő film, Tinédzser, szörnyek, buli, Love story, Kino, Transz, Dokumentumfilm, Művészetek Völgye, Sára Sándor, ELTE, DVD bemutató, vizsgafilm, Fliegauf,