Rohonyi kerek tíz évvel ezelőtt jelentkezett bemutatkozó nagyjátékfilmjével, a Konyec – Az utolsó csekk a pohárbannal, a Brazilok pedig alapvetően M. Kiss szerelemprojektje, mégis érezhető rajta a rendezőtárs korábbi alkotásának jótékony hatása. A mű sztorija – amit a riporter munkája során az ország romatelepeit bejárva gyűjtött tapasztalatai alapján álmodott meg – egy nagyon hiteles mikrokörnyezettel a háttérben tárul fel.
A Konyechez hasonlóan a Brazilok sem nagyban játszik – abban az értelemben, hogy átfogó tabló vagy a főváros dzsungele helyett egy apró település, Acsa szolgál a közegéül, így sikerül egy szociográfiailag hihető kisrealista valóságot létrehozni, az önkormányzat ajtajában munkáért sorban álló csórókkal, hatalom- és pénzéhes alpolgármesterrel, erélytelen polgármesterrel, a segélyre váró roma sokasággal, jólelkű vidéki pappal és egyéb beszédes apróságokkal (a film például úgy kezdődik, hogy bemutatja, ahogy a cigány főhősök tűzifalopás közben menekülnek).
Úgyszintén a Konyechez visszanyúlva ebben a hiteles közegben egy mesés, sőt esetünkben szinte már népmesei történet jelenik meg. Az acsai cigányok Brazilok nevű, a helyi focibajnokságon minden akadály és gáncsoskodás ellenére mégis elinduló focicsapatáról mesélő filmben emiatt van egy enyhe kusturicás, macska-jajos hangulat, de olyasfajta vadromantikára az alkotók csak ritkán ragadtatják magukat (és alapvetően a gitározgatós-énekelgetős tábortűzi jelenetnek is abszolút helye van a filmben).
A meseszerű fordulatokat pedig tovább tompítja, hogy a figurák árnyaltak: senki sem fekete vagy fehér, aki eleinte rossz, az képes a fejlődésre; egy addig pozitív figura, Kalános hibázik, de megvan rá az oka, a nagybetűs Roma Hősként megjelenő Gáspár Laci pedig szimpatikus, de egy szoknya őt is megbolondítja.
A Brazilok társadalmilag hiteles környezetben megjelenő erős műfajisága elsősorban a nagyszerű forgatókönyv miatt tud érvényesülni, amelynek köszönhetően a realista apróságok mellett a mű humora is tökéletesen működik. És a dramaturgiának nem csak a nagy egésze eltalált, nagyszerű párbeszédeket és aranyköpéseket is hallhatunk a filmben („Ronaldo hibázott”, „cikáznak a pályán, mint a kurvaélet”, „nagyon tejföl”).
Mindez persze mit sem érne a csodálatos szereplőgárda nélkül. A film egyik nagy telitalálata a narrátorként a néző kalauzául szegődő Fingit megformáló amatőr gyerekszínész, Lakatos Erik, aki afféle barna bőrű Regős Bendegúzként hihetetlen dumájával rögtön beránt minket a sztoriba. Rajta kívül is nagyszerűek a film amatőr, félamatőr és hivatásos színészei, és azt kell mondanunk, hogy a fiatal generáció (a profik közül például Nagy Dániel Viktor, Dóra Béla vagy Mészáros Blanka) ezúttal lejátssza a vászonról az idősebb és tapasztaltabb jó nevű kollégákat.
Közülük is kiemelkedik Farkas Franciska, aki a Viktória: A zürichi expressz után ismét bizonyítja, hogy olyan csodálatos színésznő, hogy ha megjelenik a vásznon, vele sírunk, vele nevetünk – legyen szó arról, hogy egy Gáspár Laci-számra bohóckodik vagy arról, hogy kifejezésre juttatja: mindenáron menekülni akarna pusztuló, lehúzó környezetéből.
A humor mellett pedig a film az érzelmeket is nagyszerűen adagolja. A számos megható pillanat, emberi nagyságról tanúskodó jelenet, emocionálisan túlfűtött képsor és minden megdicsőülés akkor tetőzik, amikor a végén elhangzik a Cigány himnusz. A Cigány himnusz Jézusa és Acsa feszülete pedig gyönyörűen vezet át a riói Megváltó Krisztus szobrára és a vége főcím dalára.
„Istenem, adj egy repülőgépet, olyat, ami felemel a földről egy népet” – hallhatjuk Jordán Adél előadásában. A jelenlegi magyar valóságban és politikai helyzetben élve különösen könnyű az elnyomottakkal empatizálni. És ha eddig nem is, ennél a pontnál már mindenképpen azt érezhetjük, hogy a cigányok mi vagyunk – ami többet ér bármely integrációs és felzárkóztató programnál.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322