Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Bárány, farkasbőrben – James Foley: A szabadság ötven árnyalata

A #metoo társadalmi kampánya után érdekes lehet megvizsgálni egy olyan friss filmet, amely a szexuális dominancia és alávetettség témáját járja körül. De ne legyenek illúzióink: a Szürke-trilógia befejező része csak annyira érdekes és releváns, mint amennyire a korábbiak azok voltak. MOZI
 
A szabadság ötven árnyalata
(Fifty Shades Freed)
írta: Niall Leonard (E.L. James regénye alapján)
rendezte: James Foley
fényképezte: John Schwartzman
vágó: David S. Clark, Richard Francis-Bruce, Debra Neil-Fisher
producer: Dana Brunetti, Michael De Luca, E.L. James, Marcus Viscidi
zene: Danny Elfman
szereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan, Eric Johnson, Eloise Mumford, Rita Ora, Luke Grimes, Max Martini, Marcia Gay Harden, Bruce Altman, Arielle Kebbel, Robinne Lee, Brant Daugherty, Amy Price-Francis, Ashleigh LaThrop, Hiro Kanagawa
gyártó cég: Universal Pictures
forgalmazza: UIP-Duna Film
bemutató dátuma: 2018. február 8.

FIGYELEM, AZ ÍRÁS SPOILEREKET TARTALMAZ!

Az E.L. James könyvei és az azok alapján az utóbbi években készült adaptációk hiába hazudták magukat BDSM-ben utazó női pornónak, valójában romantikus lányregények egytől egyig. Az első regény és film, A szürke ötven árnyalata esetében mindez ráadásul még azzal a zavarba ejtő csavarral is kiegészült, hogy miközben a BDSM-szex éppen a felek közötti bizalomra épül, és a nemek egyenlőségéről szól, addig az írónő verziójában egy többféle szempontból is elnyomó kapcsolatot ismerhettünk meg, amelyben a milliárdos ifjú zaklatással szerezte meg magának a kiszemelt lányt, akit utána gazdaságilag függő helyzetbe taszított, ezenkívül beosztotta az idejét, és leválasztotta a barátairól.

A jó hír, hogy a regénytrilógia éppen arról szólt, hogy a fejlődés lehetséges, és a kikötözős-fenekelős szex megszállottja, Christian és (kezdetben) naiv és ártatlan szerelme, Anastasia között egyre kiegyenlítettebbek lesznek az erőviszonyok, egyre kiegyensúlyozottabb lesz a kapcsolatuk. Hőseink a filmekben is öles léptekkel menetelnek a konformista élet felé: az első részben a szexuális kapcsolattól a szerelemig, a másodikban a szerelemtől a lánykérésig, végül a harmadikban a házasságig és a gyerekvállalásig jutnak.

Mivel a második film, A sötét ötven árnyalata már jóval a #metoo kampány előtt érintette a munkahelyi zaklatás problémáját, érdekes lett volna, ha az azóta történt viharos események hatását belefogalmazzák valahogy A szabadság ötven árnyalatába. De ahogy Anastasia főnökének nemierőszak-kísérlete megmaradt dramaturgiai fordulatnak, úgy a harmadik rész sem akar társadalmi szintre emelni semmit, és megmarad a párkapcsolat lehető legszűkebben értelmezett vetületeinél.

Már A szürke ötven árnyalatában is feltűnő volt, hogy a szado-mazo szoftpornóbetétek csupán díszítőelemként funkcionálnak, és a film valójában egy hagyományos férfi-nő kapcsolatot modellez, amelyben Christian Grey domináns szexuális követelőzése a szerelem fellángolásának természetes velejárójaként érkező uralkodási és birtoklási vágyat jelentette, Ana ellenkezése és az ebből kialakuló huzavona azokat a kompromisszumokat, amelyek mentén minden kapcsolat fejlődik, a lánnyal aláíratott, a biztonságos BDSM-együttlétet garantáló részletes lista pedig a házassági szerződést.

Ennek megfelelően A szabadság ötven árnyalatában is azok a hétköznapi játszmák folytatódnak, amelyek minden párkapcsolatban előkerülnek: az egymásnak tett ígéretek megszegése (Ana annak ellenére elmegy kocsmázni a barátnőjével, hogy megígérte Christiannek, otthon marad, mivel veszélybe került a biztonsága), az emiatt bekövetkező kisstílű bosszú, a gyerekvállalással kapcsolatos eltérő álláspontok vagy – a film mellékfiguráihoz kapcsolódva – a féltékenység. Utóbbi, a mellékalakokhoz kötődő cselekményszál egyébként azért is érdekes, mert Ana barátnője és Christian öccse ugyanazt a fejlődési ívet járják be, mint a főhősök, azaz olyasmiből, ami valami egész másnak indult, eljutnak a házasságig.

És ahogy az első film egy aránytalan párkapcsolat alakulását jelenítette meg, úgy a legújabb rész ezeken a hétköznapi problémákon keresztül azt mutatja be, ahogy fordul a kocka, és a férfi helyett egyre inkább a nő lesz a domináns. A cselekmény elején a Christian által feltett „miért dacolsz velem?” kérdéstől a végére eljutnak odáig, hogy a főhős kijelenti: nagyon is kedvére van, hogy „a fagyi visszanyal”. Ennek a fejlődésnek fontos állomása a film talán egyetlen metaforája (amikor a teljes önátadás jeleként a férfi megengedi szerelmének, hogy levágja a haját) és az is, amikor Ana kikéri magának, hogy az immár hagyományossá vált BDSM-játszadozást Christian nem rekreációra, hanem büntetésre használja.

Fontos előrelépés A szürke ötven árnyalatához képest, hogy a nő anyagi alávetettsége egyre kevésbé hangsúlyos (mondjuk ebben minden bizonnyal vastagon benne van, hogy a főhősök ezúttal már házasok, azaz az alkotók konzervatív világképe szerint Anastasia így, feleségként már kiérdemli a kiegyensúlyozottabb hozzáállást). Mr. Grey itt is virít ugyan egy aspeni vakációt, de pont azért, hogy megteremtse szerelme számára annak lehetőségét, hogy együtt legyen a barátaival (ami úgyszintén haladás, hiszen az első részben Christian – mint minden bántalmazó férfi – éppen leválasztani akarta Anáról az ismerőseit).

Teljesen mellékesen A szabadság ötven árnyalatának van egyébként egy, a második részből továbbvitt bűnügyi szála is, de itt jellemzően csak a film végén gyorsulnak fel az események. És az is nagyon beszédes, hogy mi lesz a betöréssel-emberrablással turbózott fordulatok megoldása. Sokat elárult mai, hihetetlenül túlszabályozott világunkról az első film azon jelenete, amelyben a már említett, a szado-mazo együttléteket a legapróbb részletekig szabályozó BDSM-szexszerződést ismerhettük meg (elég furcsa lett volna hasonlót olvasni például a műfaj alapjait megteremtő Sade márkinál). A harmadik rész legárulkodóbb mozzanata pedig az, hogy még a főgonosz motivációja is a családi értékekben (pontosabban azok hiányában) keresendő.

Ahogy Christian és Ana eljutnak odáig, hogy közös gyermekeket vállaljanak, úgy a lány támadójáról is kiderül, hogy valójában nem is Mrs., hanem Mr. Grey a fő ellensége, mégpedig azért, mert gyerekkorukban a gazdag nevelőszülők helyette választották a főhőst, így neki jutott a biztonságos családi háttér és a gondoskodó, támogató légkör. Már Christian esetében is felmerült, hogy minden lelki defektjéért az élete első 4 évében elszenvedett traumák a felelősek – ezúttal kicsiben is megerősítik, hogy minden személyiségtorzulásról a gyerekkori sérelmek tehetnek, azaz az életben a teljes biztonságot nyújtó család a legfontosabb. Ez ellen ugyan a főhős a terhesség hírére először tiltakozott, de végül ő lett az, aki behódolt, azaz szebben fogalmazva meggyőzhetővé vált. Ha a #metoo-hoz hasonló viharokat nem is kavart, a Szürke-trilógia kicsiben, az egyén szintjén tehát eljutott odáig, hogy főhősnőjét a párkapcsolati elnyomás állapotából a teljes egyenlőségig juttatta. És Hollywoodban bizony ez is valami.

Címkék

Kaszkadőr, Wajda, Sára Sándor, Filmnapok, zene, rassz, 1920, Észt filmhét, Titanic, Török Ferenc, Titanic Filmfesztivál, Magyar Kultúra Napja, sorozat, Vígjáték, Forgalmazói filmnapok, producer, Jeff Nichols, Guinness, A hetedik Star Wars film, magyar sorozat, Tomit., Csányi Sándor, Berlinale, Tudományos filmek, Röhrig Géza, krimi, Diplomamunka, Love story, Ősz Gábor, Magyar film fesztiválszereplés, Tiszta szívvel, Herczeg Attila, western, Dyga Zsombor, MaNDA DVD, Filmtörténet, thriller, Wegerer, Fliegauf, Carrie Fisher, Hajdu Szabolcs, Televízió, Kvíz, Sopsits, Amszterdam, Cinefest 2016, Uránia, Történelmi magánügyek, Tábor, Kincsem, , Akadálymentesen, Anilogue, KAFF 2017, filmtörvény módosítás, Interjú, buli, francia film, Magyar Nemzeti Galéria, Tárlat, Greengrass, Beatles, finn filmnapok, német film, cikk, Jancsó, Gauder, popzene, új magyar film, Retro noir, alkotó, báb, Kultfilmek, háborús film, The Affair, Transz, Titanic 2017, halálhír, Netflix, Inkubátor, Elek Dóra, diplomafilmek, Szolnok, Cassell, Verzió, építészet, Díjak, babona, Oscar, Mark Ruffalo, Cannes, Filmrendező, Jéger, Jelenidő, Készülő film, Jeles, Művészetek Völgye, vámpír, Filmhét, Anilogue 2016, szörnyek, Artmozik éjszakája, Örökmozgó, filmkritika, Szépművészeti, Gólem, ELTE, HBO GO, Valentino, Nyár, Tóth Barna, Bill Condon, DVD bemutató, Antal Nimród, olasz film, monográfia, Amrita Sher-Gil, vizsgafilm, Tinédzser, Maya Forbes, Cseh filmek, Filmalap-Filmarchívum, Kormákur, 2. Magyar Filmhét, Aranyélet 2., Bertolucci, doku, Visszanéző, Oscar-jelölt, Felújított filmek, Filmalap, expresszionizmus, Pixar, animáció, Aranyglóbusz, Kino, dán, forgatókönyv, farkasember, Boyle, jelölés, Cigánygyilkosságok, Dokumentumfilm, HBO, Almodóvar, LuMu, Ukrán film, Cseh Tamás, 60-as évek, Horror, bagoly, disztópia, fantasy,