Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Lődd, rúgd, vágd! – Chad Stahelski: John Wick: 3. felvonás – Parabellum

Természetes fejlődésen esett át a mitologikus akcióthriller harmadik etapja, Keanu Reeves gátlástalan porondmesterként szórakoztatja a vérfürdőre óhajtozókat. MOZI
 
John Wick: 3. felvonás - Parabellum 
(John Wick 3: Parabellum)
amerikai akcióthriller, 130 perc, 2019
rendezte: Chad Stahelski
forgatókönyv: Derek Kolstad
operatőr: Dan Laustsen
vágó: Evan Schiff
zene:Tyler Bates, Joel J. Richard
producer: Basil Iwanyk, Erica Lee
szereplők: Keanu Reeves, Ian McShane, Halle Berry, Jason Mantzoukas, Asia Kate Dillon, Laurence Fishburne, Anjelica Huston
forgalmazó: Freeman Film
bemutató dátuma: 2019. május 16. 

2014 óta félistenné emelkedett Derek Kolstad forgatókönyvíró cool bérgyilkosa: az első rész minden kockájáról sütött címszereplőjének precizitása és legyőzhetetlensége, míg a következő felvonás növelte a tétet, sérülései dacára agilis vitézt formálva a fejlövésekben utazó bosszúangyalból. Az immár negyedmagával ténykedő író Chad Stahelskivel, alias a főszereplő sztár kaszkadőrével vállvetve továbbra sem felejtette el, mitől döglik a légy: kompromisszummentesen érvényesítette a folytatások dúsítás-mechanizmusát, ugyanakkor hőse éthoszához is abszolút hű maradt.

In medias res nyitányában Wick továbbra sem ismer lehetetlent. Kortárs akció-széria nem is fokozza jobban az adrenalint a lassan 10 éve új erőre kapott Mission: Impossible-ön kívül, de a Stahelski, Kolstad, Reeves-trió tényleg apait-anyait beleadva, a Lionsgate mini majorjének lobogója alatt bátran dönt tabut, hullat fejeket, nyitja ki a hemoglobin-szökőkutat és hagy odaveszni nőt, arabot, ázsiait, feketét, négylábút. Zene nélküli, pattogós vágástechnikájú snitteken törnek a karok, mennek tropára a fejek és fúródik a testbe ólom vagy penge. Jobb illúziómentesen bólintani a tényre: a John Wick: 3. felvonás – Parabellum visszabeszélést nem tűrő exploitationbe torkollt, alantasan szórakoztató, célját maximálisan teljesítő konzervatív férfimozi, 2 órás erőszak-szimfónia.

Bármi potenciális fegyverré változhat a filmben. A 14 milliós vérdíj, illetve a nemzetközi, utca emberei közé is vegyülő bérgyilkosok raja elől rohanó címalak ámokfutása során jószerivel csak ürügyként szolgál a cselekmény, ínycsiklandó mészárláspornó robban az arcunkba. Éjsötét humorú betétek váltják egymás valódi kohézió híján, mintha egy hardcore pornót bámulnánk – olyannyira lepődhetünk meg ezen, mint a New York-i betonrengetegben hirtelen egy istálló közepén termő főhős. Stahelski ügyet sem vet a logikára, teljesen magától értetődőek a túlkapások és ez legkevésbé sem okozhat gondot, pláne, miután az első részben még csak lopva szövögetett, fantasy-ket idéző Continental Hotel-mesevilág végleg a trilógia összetéveszthetetlen ismérve lett. Mindig is a stílusos darálásról, a konyhaművészetté csiszolt öldöklésről szólt a trilógia, a harmadik film csupán bevégzi a lépésről lépésre építgetett lövöldözés-univerzumot – a túlzás maga a normalitás.

A harmadik rész azonban így is tud újat villantani. Egzotikus útifilmbe, voltaképpen heroinon tomboló Arábiai Lawrence-be csomagolt szakasszal örvendeztet, majd szamurájkardok suhintása hangzik vissza a levegőben, hogy annak rendje és módja szerint egymásnak essenek az opponensek, John Wick pedig nemcsak westernhősöket szégyenítő Colt-gyorstüzelő (ld. a nyitány hamisítatlan cowboy-mozdulatát), hanem világok feletti, bármilyen akadályt jól viselő chanbara-hérosz. Rendkívül gonzo brutalitásmaraton ez, pillanatokra sem lankad a figyelem: a kezdetben Tony Scott esztétikájának hűséget fogadó, majd arisztokratikus spagetti western-miliőt összetákoló széria napjainkra a távol-keleti akció-trashek hiperstilizált reprezentánsaként ver gyomorszájon. Válasz érkezik a Hong Kong Godfatherre, a The Big Heatre, az indonéz The Night Comes for Usra, a hasonszőrű amerikai őrületek közül leginkább a Crank 1-2. bizonyult megfelelő párhuzamnak.

Eresszék el azonban bármennyire is a hajukat a készítők, a John Wick: 3. felvonás időben rájön, minimális karakterológia nélkül fabatkát sem érne az egész – a féktelen szórakoztatás és a decens jellemrajz nem lövik fejbe/ döfik át/ ütik meg úgy egymást, mint az itteni asszasszin-had. Kolstad fabulája örökké rákérdezett, mit söpör el a gejzírként feltörő vadállatiság, hogyan nem marad kő kövön, ha a csupán békére vágyó Wicktől olyasmit ragadnak el, ami fontos számára és ezt ok nélkül lépik meg vele. Elvhű pisztolyosunk mostanra visszafordíthatatlanul néz szembe a legrosszabbal: a harmadik részben az összes vérengzést hosszadalmas golyóbalettel (John Woo mexikói felállására csinos utalás történik) vagy jó kis szamurájfilmes haddelhaddal, motoros végrehajtók útnak eresztésével torolnak meg, ha pedig fogakat összeszorítva, gengszter-kódodhoz hűen védelmezed az általad létfontosságúnak vélt ideákat, a mindenek fölött álló, homogén hatalom, a Felső Kör fogaskerékké szürkíti az individuumot. A Parabellum olykor a nyugalomra lelni akaró, mégis csak zűrbe keveredő főhős etikájával is játszadozik (Önző senki legyen-e halott neje emlékéért vagy barátait el nem áruló, rendíthetetlen szuperember?), de a hóbelevanc emlékezetes figurák nélkül ugyanúgy összeomlana.

Said Taghamoui sima beszédével kegyetlen sivatagi uralkodóként vág zsebre 5 percnyi játékidőt, Anjelica Huston szigorú orosz balettoktatóként fogalmazza újra John Wick eredettörténetét, Mark Dacascos és ironikus kardvívó-kaszkadőrcsapata a gyermeki ujjongás és a fáradhatatlan, maszkulinitást jelző trófeagyűjtés szélsőséges-rajzfilmes hangulatai között ingadozva ront hősünkre (Halle Berry kutyaidomár amazonja viszont sajnálatosan elsikkad), a Parabellum legnagyobb telitalálata azonban a genderqueer Asia Kate Dillon játszotta Ítéletvégrehajtó. Androgün, szabálybetartatásra egyszerűsödött hatalomgépe valódi fenyegetést jelent, rezzenéstelen tekintete a húst vájó kardok és lövedék halmánál is rémisztőbb.

Noha a franchise bizonyos kilengései – kelleténél többször alkalmazott, praktikus effekteket leváltó CGI, párszor természetfeletti, egyszer gravitációval is hadakozó főszereplő – végül nem lökik remekműstátuszig a 3. felvonást, az összkép több mint szimpatikus. Rendkívül egyben van az egész, a résztvevők láthatóan szívvel-lélekkel mennek bele egy újabb buliba, a negyedik epizódot (drukkoljunk neki) nem hiába készítik elő cliffhangerrel, így a fizikai fájdalmat okozó, egyszerre stilizált és nyers ütközeteket tartalmazó bűnös élvezetek habzsolói remélhetőleg ismét örömmámorban úszhatnak a következő, ököljog primátusát hirdető macsó erőszakóda láttán.  

2019.05.16.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322