Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Az öreg Redford és a tenger – J.C. Chandor: Minden odavan

J.C. Chandor Hollywood legújabb üdvöskéje. A gazdasági válság kirobbanását feldolgozó, „jókor, jó helyen” lévő Krízispont után egy experimentális akciófilmmel jelentkezett: a Minden odavan nem más, mint a 77 éves Redford néma küzdelme az Indiai-óceánnal. DVD
 
Minden odavan
(All Is Lost)
amerikai film, 2013 
írta és rendezte J.C. Chandor
fényképezte: Frank G. DeMarco, Peter Zuccarini
vágó: Pete Beaudreau
fényképezte: Frank G. DeMarco, Peter Zuccarini
zeneszerző: Alex Ebert
producer: Anna Gerb, Justin Nappi, Teddy Schwarzman
szereplő: Robert Redford
DVD forgalmazó: Select Video
DVD megjelenés dátuma: 2014. május 14.
 
1700 tengeri mérföldre Szumátria partjaitól, Robert Redford ringatózik vitorlásában. Álmából ébred, 8 nappal azelőtt, hogy szélnek, tengernek, netán Istennek eresztette volna a címet is fialó monológját arról, hogy minden odavan. Egy gyerekcipőket szállító konténer lékelte meg hajóját, Redford pedig akkurátus aprólékossággal nekilát, hogy befoltozza a lyukat. Szögel, fest és ragaszt, majd dolga végeztével vizet mer, pakol és főz. Hogy utána nekiálljon rendet rakni, vitorlát húzni és árbócot mászni; a vihar megérkeztével felborulni, tartógerendát lefejelni, elájulni, majd ébredtével mentőcsónakba menekülni, szextánshasználatot tanulni. Röviden: túlélni.
 
Nemcsak a filmben névtelen Redford, de az író-rendező is odahagyott mindent, legalábbis ami a klasszikus filmnyelvi eszközöket illeti. Dialógus szinte alig akad a film eleji vallomást és egy égnek eresztett, míves – hagyjuk meg: az emberi elkeseredettség tengerét összesűrítő – „fuck”-ot leszámítva, vagyis amit látunk, az egy szótlan és klausztrofób kamaradráma a végtelennek tetsző Indiai-óceánon. Láttunk már hasonlót az űrben, meteorzápor káoszába vetett Sandra Bullockkal (Gravitáció), de ott a főhősnőnknek sármos-ironikus útitársa is akadt George Clooney Kapitány személyében, és – meglehetősen giccses – háttértörténete is volt. Chandor viszont nem él ezzel a történetmesélést segítő húzással, helyette az elidegenedett fiatal brókerek sztorija után újfent a magány formáit kutatja. Redfordnak se valódi, se képzelt útitársa nem akad, és kvázi semmilyen információt nem tudunk meg róla azon felül, amit viselkedéséből, ruháiból, döntéseiből kiolvashatunk. Nem tudjuk, hogyan került 1700 tengeri mérföldre Szumátria partjaitól, nem tudjuk, miért hajózik egyedül az óceán közepén, hogy az élete, netán a halála elől menekül, és azt se, ki az, akinek bocsánatáért a prológban esedezett.
 
 
A Minden odavan egyrészről zseniális high concept-film (szótlan és klausztrofób kamaradráma a végtelennek tetsző Indiai-óceánon az öreg Redforddal), másrészről merész kísérlet, amely az információ megvonásával teszi át szimbolikus síkra az egyébként realista, a túlélésért tett erőfeszítéseket részletező filmet. Redford, az amerikai moziikon a nagybetűs átlagember avatárjává válik, ki a nagybetűs természettel küzd – heroikusan – az életéért. Első blikkre talán Werner Herzog grandiózus mániákat kergető, a Természettel szembeszegülő és abba menetrendszerűen belebukó hőseit idézheti Redford alakja, de neki nincsenek nagyratörő céljai, álmai – ruházkodási tárgyaiból mindössze a jólét, személyéből pedig a gyakorlatias magabiztosság süt.
 
Habár számtalan pontban különbözik a bőbeszédű, belsőkben játszódó Krízisponttól, valójában a Minden odavan is a közelgő katasztrófát túlélni igyekvő, jómódú középosztálybeli kálváriáját festi meg. Átlagemberként pedig a technológiától megfosztott, komfortzónájából kilökött férfi pokoljárását tükrözi (ahogy a Krízispontban a számítógépes rendszer előrejelzései mondtak csődöt). Témájában így a Gravitációra rezonál, melyben a technikai apparátus meghibásodása még hangsúlyosabban jelezte a technológia híján magára hagyott ember küzdelmeit. A Minden odavan a maga tartózkodó módján ugyanezt a csatát festi beborult egére, hiszen Redford hajójának meglékelése először az elektromos berendezéseket pusztítja el. A nyílttengeri hajózás praktikus részleteiben elmerülő film így az informatikai kor generációjának tapasztalatát cáfolja, amelyben a számítógéphasználat azt az illúziót keltheti, hogy minden információ könnyen elérhető, minden probléma könnyen megoldható. A Minden odavan hajósának viszont a vízen kell megtanulnia egy korábban kibontatlan szextáns használatát, és két kezére hagyatkozva kell orvosolnia a felmerülő problémákat. A Minden odavan dramaturgiája példás: Murphy törvénykönyve szerint sodorja hőse elé az újabb és újabb kihívásokat, lyuggatja ki a hajót, teszi tönkre a használati tárgyakat és foszlatja szét a túlélésbe plántált reményeket.
 
 
A gazdagon felszerelt hajó tulaját egyre több használati tárgyától megfosztó történetsodrás ezáltal újabb átfogó metaforát kínál az értelmezésre. A Minden odavan: halálfilm, ívét az rajzolja ki, ahogy a bűnös ember levetkőzi földi kötelékeit, lemond mindenről (innen a cím), és elfogadja az elmúlást. Ezt támasztja alá a 77 éves amerikai sztárszínész szerepeltetése is, akinek kora és korához képest fitt fizikuma csak aláhúzza az emberfeletti küzdelmet, amit meg kell vívnia, és amit törvényszerűen bukik el. Redford színészi kvalitásait dicséri, ahogy pusztán arc- és testjátékával képes érzékeltetni, amint lefoszlik róla sérthetetlenségébe vetett hite. A kétértelmű finálé viszont már J.C. Chandor érzékenysége előtt bókol, hiszen a néző jogosan tud érvelni amellett, hogy a karakter megmenekül, és amellett is, hogy meghal. Ám a mindenféleképpen szimbolikus befejezés egyértelműsíti, hogy a Minden odavan egyben pőre, sallangmentes megváltástörténet, amelyet a film nyelvét tökéletesen beszélő direktor negédes háttérsztori és felesleges szavak nélkül képes kommunikálni.
 
Chandor és Redford filmje minden erénye ellenére – vagy pont azért – megosztotta a nézőközönséget, hiszen nem hagyományos módon adagolja az információt. Azért könyvelhették el sokan roppant unalmas filmélményként, mert a Minden odavanban nem működik a hagyományos azonosulás, amely szerint a néző a szereplők motivációinak, múltjának és céljainak ismeretében szimpatizál velük. Elejtett és elrejtett infóival a Minden odavan egy intellektuálisabb, nagyobb léptékű értelmezési kereteket mozgató síkon válik befogadhatóvá. A Minden odavan úgy bont formát, hogy egymással békében megférő olvasatokat kínál. Trükkje, hogy eközben az akciófilm színtiszta esszenciáját nyújtja, hiszen mást se csinál, mint kizárólag fizikai síkon megoldható konfliktusokat sorjáztat. Chandor innovatív húzása, hogy a kortárs akciófilm nyelvét képes összeegyeztetni a filmkritika által legtöbbször a művészfilmekhez asszociált metaforikus/szimbolikus ábrázolásmóddal.
 
A végeredmény pedig sokatmondóbb, mint a vállalása szerint istenbizonyítékot benyújtó Pi élete, érdekfeszítőbb, mint a „rohanó társadalom” mókuskerekét kritizáló Számkivetett, és mélyebbre ás az átlagember egzisztencialista válságában, mint a slasher-logikára felfűzött Fehér pokol. A horror zsáneréből kilépő túlélőfilmek rendre az élet értelmét kutatják, a Minden odavan azonban nem veszi magára ezt a súlyos terhet. Chandor úgy tud mondani valamit a mai ember természettel és technológiával, öregedéssel és halállal lefolytatott küzdelméről, hogy közben végig tartózkodik a nagyotmondástól. Ha a felkínált filmélmény letaglózó erejében nem is, de mélyrétegeivel ráígér a Gravitációra is.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322