Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Ripacsok – Sándor Pál: Vándorszínészek

Sándor Pál tizenkét év után rendezett újra nagyjátékfilmet, legújabb mozija azonban legfeljebb csak a szó legszorosabb értelmében tudja megidézni a legendás kabaré-páros huzavonáját bemutató ’81-es remekét. MOZI
 
Vándorszínészek 
rendezte: Sándor Pál
forgatókönyv:Szekér András, Sándor Pál, Péterfy Gergely
operatőr: Garas Dániel
zene: Másik János, Pásztor Sámuel
producer:Sándor Pál
vágó: Lemhényi Réka, Gothár Márton
szereplők: Martinovics Dorina, Mohai Tamás, Gáspár Sándor, Hegedűs D. Géza, Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, ifj. Vidnyánszky Attila
forgalmazó: Big Bang Média
bemutató dátuma: 2018. március 8.
 
A 78 éves direktor a rendszerváltást megelőzően a termékeny alkotók közé tartozott, az 1967-es Bohóc a falon és az 1988-ban bemutatott Miss Arizona között egyebek mellett olyan remekművekkel gazdagította a magyar filmet, mint a Szeressétek Ódor Emíliát! (1968), a Régi idők focija (1973), a Herkulesfürdői emlék (1976), a Szabadíts meg a gonosztól (1979), a már említett Ripacsok vagy a Szerencsés Dániel (1983). Sándor a rendszerváltás után sem távolodott el a filmgyártástól, szervizelt amerikai filmeket, producerkedett, sőt, stúdiót is vezetett, nagyjátékfilmet azonban legközelebb csak mintegy tizennyolc évnyi kihagyás után, 2006-ban rendezett. A Noé bárkája az említett filmek mellett sajnos inkább felejthető volt, és az életmű tekintetében a Vándorszínészek sem lesz különösebben emlékezetes darab. 
 
Pedig Sándor Pál legújabb játékfilmje egyfajta négy keréken gördülő vallomás lenne a játékhoz, a színházhoz, a színészekhez, a háttérben a „kell egy csapat” mert „egyedül nem megy” ideáival lefogván a sarkokat, ha nem tévedne el mindjárt a legelején. Messziről indítunk. Aprónak tűnő alak lépdel a messzeségben – valahol Magyarországon, valamikor a reformkor környékén – utána ekhós szekér, rajta egy vándorszínház teljes tagsága. A társulat keresztbe-kasul járja az országot, szórakoztatják mindenütt a nagyérdeműt, miközben közös cél hajtja őket: eljutni Pestre, a kőszínházba. A közönség nem mindenhol műértő, előfordul, hogy az előadást túl komolyan veszik, s a nem túl szimpatikus szerepekbe bújó színészeket olykor bizony el is verik. Az egyik ilyen csetepaté során keveredik a társulathoz a Mohai Tamás által játszott fiatal katona, érkezését követően pedig minden felbolydul. De nem csak a cselekmény, hanem a teljes mű szintjén is, mert innentől aztán van itt minden, mint a tenyérjós jövendölésekben. Árulás, akasztás, halál, feltámadás, ármány, szerelem. Nem feltétlenül ebben a sorrendben, de ami nagyobb baj: leginkább minden következetességet nélkülözve. Az ígéretes indulást követően a Vándorszínészek sokáig egy kellemetlenül hangos összevisszaság, ahol szó szerint mindenki igyekszik túlkiabálni a másikat, miközben látszólag minden különösebb ok nélkül tűnnek fel és el újabb és újabb szereplők – de hiába halkul menetközben, végül így sem jut el igazán sehova.
 
Talán már sosem fog kiderülni, hogy a kényszerű vágócsere (az időközben új filmet kezdő Lemhényi Réka helyett Sándor végül Gothár Márton vágóval készítette el a végső verziót) vagy egy eleve nem túl csiszolt forgatókönyv következménye a végeredmény, de az biztos, hogy a film minden bája ellenére is érdektelen, következetlen és erőltetetten túljátszott. Hiába a szíve, nincs íve, hiába vagyunk úton, s hiába követelné meg a műfaj is ezt, a Vándorszínészek tulajdonképpen nem is tart sehova, nincs benne feszültség, s eközben valahogy minden „csak úgy” történik. Az epizodikus cselekmény sehogy sem tud egységet alkotni. Hiába próbálkozik derekasan Garas Dániel operatőr, valamint a Másik János – Pásztor Sámuel zeneszerző duó is, minden igyekezetük ellenére a történet hiányosságai miatt egy percig is képtelenség igazán belemerülni a film játékosságába vagy áhított mesevilágába, holott épp ez volna a lényeg. Máskor nagyszerű színészek (Gáspár Sándor, Hegedűs D. Géza, Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter) ripacskodnak és kiabálnak kínosan sokat, feleslegesen, elvonva ezzel a figyelmet fiatal, filmen ritkán látott, ellenben már néhány villanásból is elképesztő tehetséget sugárzó kollégáikról. Mert bizony Martinovics Dorina (Hurok), ifj. Vidnyánszki Attila (Veszettek) vagy a Hetedik alabárdos után ismét színészt játszó Mohai Tamás még abból a néhány valamire való jelenet-töredékből is kihozzák, amit lehet. Nagy kár, hogy egy ilyen szinten kidolgozatlan és következetlen (avagy menetközben darabjaira hullott-) történet esetén ez igazán nem sok. A Vándorszínészekből sajnálatos módon hiányzik a tét, a dráma, a humor, s a szíven és lelkesedésen túl szinte minden, ami Sándor Pál korábbi filmjeit felejthetetlenné varázsolta.
 
 
2018. március 8.

Címkék

Filmalap, Észt filmhét, Ukrán film, finn filmnapok, Aranyglóbusz, fantasy, Inkubátor, Pixar, Vígjáték, diplomafilmek, német film, Csányi Sándor, Valentino, The Affair, Titanic, Tóth Barna, Cigánygyilkosságok, Amszterdam, Cassell, , vámpír, Oscar, Visszanéző, vizsgafilm, Kvíz, dán, Jeff Nichols, Oscar-jelölt, producer, bagoly, Örökmozgó, Forgalmazói filmnapok, Sopsits, háborús film, expresszionizmus, Jéger, western, babona, szörnyek, Televízió, Interjú, Greengrass, „A harmadik szándékosan egy kavarós évad volt.”, monográfia, Filmalap-Filmarchívum, francia film, thriller, báb, Fliegauf, farkasember, Transz, Cinefest 2016, Netflix, Carrie Fisher, építészet, A hetedik Star Wars film, Magyar film fesztiválszereplés, Berlinale, Retro noir, HBO GO, alkotó, Aranyélet 2., Tárlat, Filmhét, Amrita Sher-Gil, Magyar Kultúra Napja, Verzió, popzene, Magyar Nemzeti Galéria, Jancsó, Diplomamunka, Beatles, Tábor, Herczeg Attila, buli, MaNDA DVD, Wegerer, Tudományos filmek, Röhrig Géza, Jeles, Kino, Dyga Zsombor, Kincsem, Szépművészeti, doku, Dokumentumfilm, zene, Horror, Kultfilmek, Love story, Boyle, Bill Condon, Anilogue 2016, Kaszkadőr, Gólem, sorozat, DVD bemutató, jelölés, Filmrendező, Cseh Tamás, Artmozik éjszakája, filmkritika, Titanic 2017, Tomit., Filmnapok, Tiszta szívvel, ELTE, Maya Forbes, disztópia, Tinédzser, Készülő film, Művészetek Völgye, Almodóvar, rassz, Cseh filmek, Sára Sándor, Cannes, HBO, halálhír, Titanic Filmfesztivál, Török Ferenc, Elek Dóra, Uránia, animáció, filmtörvény módosítás, olasz film, Filmtörténet, Antal Nimród, Kormákur, Akadálymentesen, Felújított filmek, magyar sorozat, 2. Magyar Filmhét, Szolnok, 1920, Jelenidő, LuMu, KAFF 2017, Bertolucci, forgatókönyv, Nyár, Hajdu Szabolcs, Wajda, Gauder, Anilogue, Mark Ruffalo, 60-as évek, cikk, krimi, Díjak, Guinness, új magyar film, Történelmi magánügyek, Ősz Gábor,