Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Arany, de nem fénylik – Steven Spielberg: Ready Player One

Ernest Cline 2011-es regénye túlzás nélkül irányt mutatott az évtizednek: popkulturális utalásokban gazdag dramaturgiája azonban csak hellyel-közzel maradt meg Spielberg adaptációjában. MOZI    
 
 
Ready Player One
amerikai sci-fi akciófilm, 140 perc, 2018
rendezte: Steven Spielberg
írta: Zak PennErnest Cline
operatőr: Janusz Kaminski
vágó: Michael Kahn
zene: Alan Silvestri
producer: Donald De Line, Dan Farah, Steven Spielberg
szereplők: Tye Sheridan, Simon Pegg, T.J. Miller, Mark Rylance, Olivia Cooke, Hannah John-Kamen, Ben Mendelsohn
forgalmazó: InterCom
bemutató dátuma: 2018. március 29.

Jelen dekádunkat ugyanúgy a 30 évvel korábbi időszakhoz való ragaszkodás határozza meg, ahogy az 1980-as éveket az ’50-esekbe való kapaszkodása. Konzervatív évtizedek ezek bejáratott, romantikus-diadalmaskodó hősalakokkal, csúcsra járatott győzelemnarratívával – a Ready Player One eredetije napjaink digitális, jószerivel a valóságot helyettesítő bit-birodalmába ágyazza jól ismert népmesei, ha tetszik, Joseph Campbelli kellékeit. Egyfelől trendérzékenysége, másfelől kollektív ősképei révén válik olyan olvasmánnyá, mint Stephen King horrorsztorijai a ’80-as évek zeitgeistjével (v.ö.: a tavalyi Az sikere) és az ’50-es években fantasy-történelmet író J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura-trilógiája a korabeli fiatalság szemében.

Steven Spielberg a Párbaj óta bontakozó karrierje azonban más terület: az egykor valóban a Frank Capra-i csodára építő blockbuster-mágus napjainkra mind popcornfilmesként, mind történelmi emlékezetdarabok rendezőjeként unott, akadémikus bácsivá silányult. A Cline-könyv feldolgozásával sem képes már meglepni publikumát. Eszében sincs izgalomba hozni a geekek népes táborát, ráadásul azon prózai oknál fogva nem, hogy a Ready Player One eleve a baby boomerek, vagyis a saját nemzedéke utániak, vagyis Spielberg gyerekeinek a szüleménye. A direktor csupán rutinos öregként mímeli fiai, lányai beállítottságát, és kívülállása súlyos horpadásokat ejt az aktuális megafilmen. Ugyanazokat a sablonokat melegíti újra, amihez a ’70-es és a ’80-as években hozzáedződött, legfeljebb hozzájuk illeszti a kortárs látványpornók rombolásban kivetülő fals cselekményét. Így a Ready Player One moziátirata betontömbbe faragja a geekek kollektív tudatát, ahelyett, hogy desztillálná a popkultúra iránti rajongásukat.

Idézetgyűjteményként csak félgőzzel üzemel a mozi: a Brad Bird-féle Szuperhavertől kezdve az Akirán át a King Kongig nyakra-főre érkeznek az utalások. Míg Cline azonban a szórakoztató irodalom eszközeivel, ügyesen válogatott szavakkal valóban identitást épített, mondatokkal, képszerűséggel, remek szituációkkal párolta le, mit jelent kockának lenni, úgy szerelembe esni, barátokra lelni, vágybeteljesítő narratívában a Star Wars Jedivé emelkedő parasztfiújaként a fél királyságot birtokolni, addig a Cápa ős-kasszasiker atyjánál üres konstrukcióként létezik a virtuális valóságban teremtett szörnyek, gonoszok leküzdése. Wade Watts alias Parzival nem a geekek egyszemélyes szuperhőseként, a regényíró fiktív avatárjaként (ami Cline-nak a tinédzserhős, az A marsit író Andy Weirnek Mark Watney), hovatovább a mindenkori Pán Péter-szindrómások hasonmásaként idézi meg a felnőtté váláshoz vezető popkulturális stációkat, hanem a kortárs Hollywood dollártemetőinek előírásai szerint. A Ready Player One kapitalizmus-kritikájában otrombán felszínes a gonosz cég ellen birokra kelő kisember nekifeszülése, színes bőrűből, ázsiaiakból és egy geek-szuperlányból álló csapata mutatóban tükrözi a faji diverzitást, de egyiküknek sincs igazi személyisége. Darabokra hullik a rege, hús-vér szubsztancia, igazi velő nélkül képtelenség azonosulni a kalandhősökkel, ha pedig ez hiányzik, az sem világos, miért sóvárognak ők, rajtuk keresztül pedig Cline vagy az író célközönsége a ’80-as évek esztétikájáért. Mintha a regényalakok volnának Az elveszett frigyláda fosztogatói Indy-jei, Sallah-i, Marionjai, netán Belloq-jai, de a filmváltozatban már csak az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága – részben épp a saját örökségét rámoló Spielberg, sőt, George Lucas miatt – CGI-halmok alatt roskadozó, lélektelen-fásult daliásai tengődnének.

Utalások jönnek, van még itt Kincsvadászok, sőt, Jurassic Park, de különösen fájó leírni: a Ready Player One moziverziójában annyira csak a száguldás, az effektek, a rossz fenéken billentése számítanak, hogy a háttérben lappangó referenciák csupán időtöltésnek mennek el. Kell a hely a színes-szagos és tegyük hozzá, halálosan unalmas digitális masszának, ráadásul a kikacsintások csak szőrmentén fordulnak elő: néha egy-két szereplő a kamerába böfögi a nyílt filmcímeket vagy a sztárok nevét. Még csak pihenni sem lehet, örömmel pipálgatni, kit vettünk észre – az 5-10 perces Ragyogás-szimuláció iskolapéldája az egész hozzáállásnak. Kubrick geometrikus, rémfilmbe oltott szerzői karakterdrámájának digitalizált, felturbózott kvázi remake-jével, késsel hadonászó szellemének beemelésével az eredeti film ugyanis épp az egyéniségét veszíti el. Objektív-hűvös pszichohorrorból csak egy újabb plüssállatka lesz a játékboltban, amelyet lehetetlen megkülönböztetni a többi cicomázott semmiségtől. Ugyanennek esik áldozatául a Szuperhaver fegyvernek szánt, ám saját humanizmusára rádöbbenő óriásrobotja, aki – csak azért, hogy könnyebben csússzon a pattogatott kukorica és a Pepsi, nachossal körítve – immár hadseregeket kaszáló monstrumként lép elő. Merő egyszerűség itt minden, nincs semmi látnivaló: a Ready Player One-nak csáberőt kölcsönözhetne akár az Aranypolgár-szerűen, Howard Hughesként homályba burkolózó James Halliday premisszája. Ő ugyanis a regényben ábrázolt geekek Nagy Fehérje, a popkultúra egyetemes hordozója, aki semmi pénzért nem korrumpálná gyerekkora bálványozott ikonjait. Rajta keresztül érhető tetten a nagy geek-hadjárat, a húsvéti tojások (az „eastern egg” anglicizmusa nem véletlenül manifesztálódik igazi tojásként) utáni hajsza során Cline összekacsint olvasóival, popkulturális enciklopédiájában a rengeteg kultúrtörténeti utalás befogadása vezet győzelemhez, vagyis magához Halliday-hez, a modern mítoszok apukájához. Mark Rylance itteni feltalálókaraktere azonban csak falvédőbölcsességeket biflázó digitális varázsló – jobb alternatívának bizonyul helyette a Stranger Things első évadának újrázása, netán a Jeff Nichols-féle lecsupaszított, átlagemberekre koncentráló, inkább a ’70-es éveket előnyben részesítő Éjféli látomásának többedik átnyálazása.

Spielberg átirata maximum akkor kap erőre, amikor a látszat-valóság ellentétről beszél (hogy aztán a fináléban könnyzacskóingerlésre cserélje azt), romhalmazokban élő páriák vagyonvesztéséről, hulladékokba zülléséről mond valamit vagy éppen például egy ironikus, de találó Japán-epizóddal villantsa meg az emberi voltukat a komputer-csalásokért hátrahagyó szerencsétlenek élhetetlenségét. Egyébként marad a fordulatok esztelen halmozása, a direktor rossz szokásaként véget érni nem akaró történetszövés és a talmi Szent Grállá avanzsáló Aranytojás, amely tulajdonképpen az egész film ideológiájának sajnálatos metaforája: keressünk, össze-vissza törjük érte magunkat, ám amikor a kezünkben tartjuk, elmarad a katarzis. Pontosan úgy, mint a Ready Player One 140 perces tét nélkülisége után: Spielbergtől már tényleg csak a kaland délibábjára futja.         

Címkék

Fliegauf, Inkubátor, Netflix, DVD bemutató, Dyga Zsombor, rassz, Hajdu Szabolcs, Love story, dán, forgatókönyv, szörnyek, doku, Csányi Sándor, Észt filmhét, MaNDA DVD, Filmhét, Televízió, Tomit., Filmrendező, farkasember, LuMu, Anilogue 2016, Bertolucci, halálhír, Oscar-jelölt, zene, Anilogue, Akadálymentesen, jelölés, Maya Forbes, diplomafilmek, Filmalap, Antal Nimród, báb, The Affair, sorozat, KAFF 2017, Kino, Nyár, Filmnapok, Cannes, Dokumentumfilm, Pixar, Forgalmazói filmnapok, Cinefest 2016, Magyar Kultúra Napja, Készülő film, krimi, Interjú, Jeles, Elek Dóra, építészet, Verzió, Titanic, Bill Condon, A hetedik Star Wars film, Kormákur, Szolnok, ELTE, Artmozik éjszakája, Kvíz, filmtörvény módosítás, háborús film, Wajda, Jelenidő, finn filmnapok, Filmalap-Filmarchívum, bagoly, Cassell, Díjak, magyar sorozat, Kaszkadőr, Beatles, Magyar film fesztiválszereplés, Török Ferenc, Horror, Diplomamunka, Valentino, Művészetek Völgye, Uránia, Ukrán film, Gólem, disztópia, új magyar film, Greengrass, HBO GO, Carrie Fisher, 1920, olasz film, Retro noir, Herczeg Attila, buli, Jeff Nichols, Történelmi magánügyek, , western, fantasy, Cigánygyilkosságok, Visszanéző, Ősz Gábor, Sopsits, Magyar Nemzeti Galéria, Guinness, cikk, monográfia, babona, Aranyglóbusz, francia film, 60-as évek, Titanic Filmfesztivál, expresszionizmus, német film, Tábor, HBO, Mark Ruffalo, Kultfilmek, Jéger, Filmtörténet, Wegerer, Örökmozgó, Sára Sándor, vámpír, popzene, thriller, alkotó, Tinédzser, Tiszta szívvel, 2. Magyar Filmhét, Amrita Sher-Gil, Szépművészeti, Oscar, Tárlat, Titanic 2017, Gauder, Tóth Barna, Felújított filmek, Berlinale, animáció, Boyle, Aranyélet 2., Almodóvar, producer, Amszterdam, Cseh filmek, Transz, filmkritika, Kincsem, Röhrig Géza, Jancsó, Tudományos filmek, vizsgafilm, Vígjáték, Cseh Tamás,