Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Rém retkes család – David Leitch: Deadpool 2.

Trágár szuperhősünk második kalandja hozza az első rész erényeit és hibáit is, miközben rendre csak egy hajszál menti meg a totális érdektelenségbe fulladástól. MOZI
 
Deadpool 2
amerikai akció-vígjáték, 2018
rendezte: David Leitch
forgatókönyv: Rhett Reese, Paul Wernick
operatőr: Jonathan Sela
vágó: Craig Alpert, Elísabet Ronaldsdóttir
zene: Tyler Bates
producer: Simon Kinberg, Ryan Reynolds, Lauren Shuler Donner
szereplők: Ryan Reynolds, Morena Baccarin, Josh Brolin, Brianna Hildebrand, Karan Soni, Julian Dennison, Jack Kesy, T.J. Miller
forgalmazza: Fórum Hungary
bemutató dátuma: 2018. május 17.

Ideig-óráig jó metagesztusokkal röhögtetni, netán izgalomba hozni a publikumot (utóbbiról a néhai Wes Craven tudott volna sokat mesélni), de hosszútávon a negyedik fal ledöntésére is ráununk. 2016-ban a Deadpool úgy aratott szép kritikai és napjainkban, a látványpornók, a bevétel-orientáció korában példátlan anyagi sikert, hogy transzgresszív elemeket – átlőtt fejek, vaskos káromkodások, testnedv-poénok – tett fogyaszthatóvá. Plusz a piros ruhás nindzsa/ zsoldos/ vásári bohóc a politikailag korrekt, egyeduralkodó Marvel-daraboknak is hadat üzent – részben üdvös tényként csak a középső ujj emelése vált be igazán, a cselekménybe ékelt komolykodások már nem.

Most hiába repül az arcunkba James Bond-főcímként a sokadik önreflexív, stáblistába ékelt kiszólás, a Deadpool 2-ben ez rövid idő alatt hagyománnyá fokozódik le. Esemény lehetett a 2016-os nagy színrelépés, most már csak újabb csütörtök és kötelező póz, amely révén megszokásból villantja a lófoga fehérjét az éppen hangosan nyeríteni készülő popcornevő. Zavaróbb, hogy e második epizód a gyerekbetegségként ottmaradt moralizálást, giccset fokozza tovább. Wade Wilson, a címhős sajnos képtelen útját állni a hőn imádott nőbe fúródó lövedéknek, és a tettes halálba táncoltatása után – bár dicséretes a tavalyi Logannek, így a saját holdudvarnak adott ízléses fricska – öngyilkosságot fontolgat. Elhatározását tett követi, az új rendező, David Leitch, a John Wick és az Atomszőke akciódirektora pedig lerepülő fejekkel, karokkal szórakoztatja célcsoportját.

Leitch-et azonban hiába kíséri az első rész két írója, plusz csatlakozik hozzá szkripterként a sztárrá nőtt (és Deadpool mozikompatibilitásáért/ sötét humoráért anno keményen harcoló) Ryan Reynolds, a második fejezet gyorsan szétesik, csinos akció és gross out vígjátékbetétek tetszetős, ámde üres gyűjteményévé válik. Hol búslakodik a főhős, a következő alkalommal valami havas börtöntelepen bonyolódik konfliktusba válogatott nehézfiúkkal, majd egy kövér, pszichológiailag tönkretett mutánskölyök pótapjává nevezi ki őt a forgatókönyv, hirtelen lúzerekből verbuválódik a képregényekből már ismert X-Force (miközben elmaradhatatlan kellékként odaszúrást érdemelnek Charles Xavier professzor számkivetettjei), majd jön az elnyújtott végső összecsapás. Sosem lesz gúny céltáblája a Deadpool 2. részletezett papírvékony szüzséje, holott a vörös maskarás akcióhősnek itt kellene önreflexíven viselkednie, és halálra szekálnia saját filmje rémesen, de sajnos nem vállaltan buta cselekményét – ehelyett a film, akárcsak 2 évvel korábban, komolyan veszi az akciókat, a könnyes szemmel előadott monológokat, kritikával azonban nem meri illetni azokat.

Jól illusztrálják ezt a mennyország-vízió megváltástematikája és a Halálos iramban-széria óta bosszantóan kínos családlózungok. És ezen a ponton, miután sokáig úgy tűnik, a Deadpool csak egy képmutató, óvatosan duhajkodó paródia-sorozat, önmagára talál a mozi. Hajszálvékony kötélen mozog a film, bele-belefullad a látványorgiák nagyzolásába (itt felrobban egy híd, ott rommá megy egy hatalmas járgány, ez és az is pozdorjává robban, golyó visz le antagonista-fejeket), folyton jön a soros trágár poén, hogy megmentse a napot. Legyen szó a Terminátort idéző, sokáig főnemezisnek tűnő Kábel átváltozásáról nemi szerves poénokkal vagy Dopinder, a gyilkos indiai taxis lehengerlően hasfalszaggató vinnyogásairól, benyögéseiről, egy jól időzített verbális odavágás lassan feledteti a tét nélküli zsúfoltságot. Ilyenkor szemet lehet hunyni a kötelező falvédőbölcsességekkel, tanulságokkal fűszerezett finálé felett, érződik ugyanis, direkt teszik lóvá a nézőt, aki már szitkozódni kezdene a túlzásba vitt negédesség láttán. Noha a Deadpool 2. bedobja a közösbe a folytatások „nagyobb, hangosabb” elvét, végül mégis képes tudatosan leköpni a tradíciókat. Zsonglőrködjön lelket tépő, ártatlanságot pusztító tragédiával, a film egyik főszála – az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiból rémlő premissza szerint a dagadt mutánsfiú lelke pátyolgatásra szorul, későbbi gyilkos-mentalitását megelőzendő – zord igazgatóval, bántalmazott gyermekekkel egyszerre drámai és iróniával nyakon öntött pillanat, végül a készítők is rájönnek addigi komolykodásuk tarthatatlanságára.

Ebben a fénytörésben a Deadpool 2. már nem is olyan szomorú eset. Ugyan záró tanulságként, szándékolt iskolás hangon szájba rágja az addig is sokszor lebegtetett tézist a nagybetűs Családról, összetartozásról, fegyvert szorongató, szuperképességekkel áldott csodalények felvonulása után ezt félmosollyal veszi be a gyomor – azaz a film átadja, amit közvetíteni szeretne, de ismét közli, tisztában van önnön együgyűségével, pukkadozik hát egyet az egész felforduláson. Nagyszerű bizonyítékkal szolgálnak erre a stáblista alatti jelenetek, melyek túlzás nélkül a legjobbak között foglalnak helyet a Vasember celluloidra rögzítése óta: kedvenc bájgúnárunk, az áttörésben reménykedő, csillogó fogú Ryan Reynolds agyveleje a becsben tartott forgatókönyv első lapján kenődik szét, és az X-Men kezdetek: Farkasban ábrázolt/ félreértett Deadpool-alteregó is elnyeri méltó büntetését. Jó a móka, ha a vége kacagtat. Az aktuális rész gyártói szerencsére nem felejtették el ezt.

Címkék

buli, HBO GO, Uránia, Hajdu Szabolcs, halálhír, jelölés, Cseh filmek, Anilogue, filmtörvény módosítás, Amrita Sher-Gil, Török Ferenc, Sopsits, Maya Forbes, Aranyélet 2., diplomafilmek, Díjak, Interjú, dán, német film, Jéger, Retro noir, Bill Condon, szörnyek, Oscar-jelölt, Herczeg Attila, Vígjáték, báb, Artmozik éjszakája, Filmalap-Filmarchívum, zene, Titanic Filmfesztivál, 60-as évek, Jancsó, , Boyle, Művészetek Völgye, Cassell, Cinefest 2016, thriller, Tudományos filmek, alkotó, Cseh Tamás, forgatókönyv, Elek Dóra, animáció, magyar sorozat, expresszionizmus, Tomit., Guinness, Magyar Kultúra Napja, fantasy, Kultfilmek, finn filmnapok, Greengrass, Valentino, rassz, Bertolucci, Filmnapok, Filmhét, Pixar, Aranyglóbusz, Tábor, Röhrig Géza, Kvíz, olasz film, The Affair, Akadálymentesen, disztópia, építészet, vámpír, új magyar film, Szépművészeti, Netflix, ELTE, Carrie Fisher, Verzió, babona, Kaszkadőr, Mark Ruffalo, Wajda, Antal Nimród, HBO, Tárlat, Oscar, Nyár, Jelenidő, Ukrán film, Visszanéző, producer, Örökmozgó, Berlinale, Amszterdam, Szolnok, Felújított filmek, Almodóvar, Dyga Zsombor, Beatles, Gauder, Tinédzser, Wegerer, Kino, Ősz Gábor, Jeles, Love story, doku, Fliegauf, 1920, krimi, háborús film, Készülő film, MaNDA DVD, Diplomamunka, bagoly, francia film, LuMu, popzene, Cannes, 2. Magyar Filmhét, Forgalmazói filmnapok, Történelmi magánügyek, Anilogue 2016, KAFF 2017, Tóth Barna, Filmrendező, DVD bemutató, Filmalap, Filmtörténet, vizsgafilm, monográfia, A hetedik Star Wars film, Magyar film fesztiválszereplés, Titanic, Jeff Nichols, cikk, sorozat, Horror, Tiszta szívvel, Csányi Sándor, Titanic 2017, Dokumentumfilm, Kincsem, Észt filmhét, Inkubátor, Cigánygyilkosságok, farkasember, Sára Sándor, Gólem, western, Transz, Televízió, Kormákur, Magyar Nemzeti Galéria, filmkritika,