Csillagok közt – 2001: Űrodüsszeia

2015. 03. 12. • Rudolf Dániel |

Nem sokkal tizenharmadik születésnapom után, egy hideg téli estén történt, hogy a Turner Classic Movies műsorsávjában véletlenül belefutottam egy bizonyos, Stanley Kubrick által rendezett és Arthur C. Clarke által írt tudományos-fantasztikus filmbe. Annak dacára, hogy akkor még elég keveset értettem a cselekményből (melyhez pláne hozzájárult az angol nyelvű szöveg), még így, a tévé kis képernyőjén keresztül is a hatása alá vont engem, az Asimov-köteteken és Star Trek epizódokon felnőtt kiskamaszt, az akkor már több mint harmincéves alkotás. Most az immár negyvenhét esztendős Űrodüsszeia visszatért a mozik gyöngyvásznára. MOZI

2001 - Űrodüsszeia

(2001: A Space Odyssey)

amerikai sci-fi, 141 perc, 1968

rendezte: Stanley Kubrick

írta: Stanley Kubrick, Arthur C. Clarke

fényképezte: Geoffrey Unsworth

vágó: Ray Lovejoy

zene: Ligeti György

producer: Stanley Kubrick

látvány: Harry Lange, Ernest Archer, Anthony Masters

szereplők: Keir Dullea, Gary Lockwood, Leonard Rossiter, William Sylvester, Margaret Tyzack, Sean Sullivan, Robert Beatty,

Douglas Rain, Daniel Richter

forgalmazó: Pannonia Entertainment Ltd.

bemutató dátuma: 2015. március 12.

Ha listát kéne írnunk azon művekről, melyeket kötelező legalább egyszer az életben a nagyvásznon látni, a 2001 valószínűleg előkelő helyet foglalna el a képzeletbeli rangsorban. Nem véletlen tehát, hogy a Pannonia Entertainment Kubrick örökbecsűjét választotta a mozivászonra visszahozott klasszikusok sorozatának következő darabjául. De mi olyat lehet még mondani a filmről, amit korábban le írtak volna le százszor? „Minden sci-fik ősatyja” – szól a (talán nem túlzó) reklámszöveg, melyet büszkén lobogtatnak a műfaj és a 2001 rajongói. Az is kétségtelen, hogy a Kubrick-életműben központi helyet elfoglaló, mintegy négy éven keresztül, az akkori filmtechnika határait feszegetve készített grandiózus világűr-eposz mindmáig olyan kult-státuszt élvez, melyet kevés mű a filmtörténetben.

Kubrick 1964-ben kereste meg az angolszász sci-fi irodalom egyik legelismertebb művelőjét, az akkor már egy évtizede Sri Lankán élő Arthur C. Clarke-ot az ötlettel, hogy közösen készítsék el "a tökéletes tudományos-fantasztikus filmet", egy olyan kvintesszenciális alkotást, mely az egész zsánert definiálja és mérceként szolgál az utókor számára. (A perfekcionizmusáról és ambiciózusságáról ismert rendezőzseni később a Barry Lyndonnal „a tökéletes kosztümös drámát”, a Ragyogással pedig „a tökéletes horrort” kívánta megalkotni.) Clarke kapva kapott a visszautasíthatatlan ajánlaton, és rövid időn belül előállt egyik korábbi novellájának (Az őrszem) sztorijával mint kiindulóponttal a nagyszabású vállalkozás szó szerint évmilliókat átívelő cselekményéhez.

A két alkotó párhuzamosan dolgozott a film forgatókönyvén és a regényváltozaton. Az először viccesen A világűr meghódítása (How Outer Space Was Won) névre keresztelt projekt – mely a néhány évvel korábban készült western-eposz, a How the West Was Won címén gúnyolódik – hamarosan az MGM stúdió egyik legkomolyabb pénzbefektetése lett. A London melletti Shepperton stúdióban időt, anyagot és költségeket nem kímélve építették a minden részletében aprólékosan kidolgozott közeljövő (illetve távoli múlt) díszleteit, köztük a Discovery űrhajó hatalmas kör-centrifugára emlékeztető belső tereit. A forgatás 1965 végétől '66 nyaráig tartott, az utómunka pedig ezt követően majdnem két esztendőt vett igénybe. Ami nem is véletlen: a Kubrick által személyesen felügyelt, a szakterületén úttörőnek számító Douglas Trumbull (később többek közt a Harmadik típusú találkozásokban vagy az első Star Trek moziban csodálhattuk meg művészetét) által készített, a rendező egyetlen Oscarját kiérdemlő vizuális effektusok máig lenyűgözőek, a saját korukban egyenesen hihetetlennek számítottak.

Felesleges felsorolni az Űrodüsszeia kultikussá vált jeleneteit, momentumait, hiszen a száznegyven perces játékidő többségét ezek teszik ki. A feldobott csont a vágás által műhold válik, a cselekmény végén pedig Dave Bowman űrhajós csillaggyermekként születik újjá. Az ún. "csillagkapu-szekvencia" pedig a pszichedelikus drogokat fogyasztó hippi szubkultúra körében lett elsősorban közkedvelt. Richard Strauss a filmmel örökre egybefonódott tétele, az „Ím-ígyen szóla Zarathustra” hallatán mindenki a rejtélyes fekete monolitra asszociál, de a Kék Duna keringőre a holdbázis körül valcert járó Pan Am űrrepülő is legalább ennyire ikonikus szekvencia.

De miről is a szól a 2001? Röviden: rólunk. A prológusban látható előemberek egy rejtélyes intelligencia hatására hirtelen tudatra ébrednek, elindulnak az emberré válás útján (a rendező eredetileg kevésbé szőrös, emberszerűbb lényeket akart szerepeltetni, de a nemi szervek láthatósága korhatárossá tette volna a filmet. Végül John Chambers A majmok bolygójában látható maszkjai elnyerték Kubrickék elől az Oscart, Clarke ironikus megjegyzése szerint azért, mert az Akadémia tagjai azt hitték, valódi majmok szerepelnek a 2001-ben.) Majd az űrkor hajnala, a 21. század fordulója, mikor az immár technikailag fejlett emberiség (a hidegháborús űrverseny csúcspontján íródott forgatókönyv szerzői természetesen jóval optimistábbak voltak mint a valóság és úgy gondolták, az űrkutatás sokkal nagyobb invenciót majd az elkövetkezendő három évtizedben) történelmének legnagyobb felfedezését teszi: rádöbben, hogy nincs egyedül az univerzumban. Azután ember és gép konfliktusa: HAL, a mesterséges intelligencia, aki túlnő gondolkodásban mesterein, az őt alkotó embereken, és ezért – a hiper-értelmes számítógép „óvintézkedéseként”, kiiktatván minden a küldetés sikerét veszélyeztető tényezőt – az ötfős legénység négy tagja az életével fizet.

Egy szó mint száz: irány a mozi, mert aki lemarad, az ezúttal tényleg megbánja. Kubrick látványorgiája teljesen más élményt nyújt a nagyvásznon mint a tévéképernyő, monitor téglalapjában. Az Űrodüsszeia magába szippant, minden érzékszervünket bekebelezi és két óra húsz percben keresztül egy másik világba teleportál minket. Egy olyan utazásra csábít, melyet kár volna kihagyni. Annak is, aki ötvenszer látta, aki még egyszer sem, annak pedig pláne.

Filmkultúra

Csillagok közt – 2001: Űrodüsszeia

Kapcsolat