Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Coming (of age) out - Greg Berlanti: Kszi, Simon

Greg Berlanti kamaszokról szóló filmje nem csak műfaján belül, a hollywoodi melegábrázolás történetében is fontos darab. A Kszi, Simon tipikus gimis film kamaszkori problémákról, fiatalkori barátságokról és első szerelmekről - egy homoszexuális karakterrel a főszerepben. MOZI
 
Kszi, Simon 
(Love, Simon)
amerikai dráma, 110 perc, 2018
rendezte: Greg Berlanti
forgatókönyv: Elizabeth Berger
operatőr: John Guleserian
vágó: Harry Jierjian
zene: Rob Simonsen
producer: Wyck Godfrey, Elizabeth Berger
szereplők: Nick Robinson, Alexandra Shipp, Logan Miller, Jennifer Garner, Josh Duhamel
forgalmazza: Fórum Hungary
bemutató dátuma: 2018. június 21. 

A Dawson és a haverok írói csapatából induló Berlanti egész eddigi pályáját végigkísérték a sorból valamiképp kilógó, elnyomott, kisebbségi vagy épp különleges képességekkel bíró karakterek. Ő emelte be a homoszexualitást egy főbb szereplő történetszálán keresztül az ezredforduló már említett, népszerű tinisorozatába és javarészt első nagyjátékfilmes rendezése, a 2000-ben készült Barátságpróba is e témánál maradt. Később sorozatot (Everwood) és filmet (Ilyen az élet) is készített félárván és árván maradt gyermekek és az őket nevelők történeteiből, majd a Zöld lámpás csúfos mozis kudarca ellenére -melyből ő végül „csak” forgatókönyvíróként vette ki a részét- felült a DC tévés-szuperhőseinek végeláthatatlan konvojára. Vezető producerként felügyelte többek között A zöld íjász (Arrow), A villám (The Flash), a Supergirl, a Black Lightning és legutóbb a Titánok (Titans) szériákat, s közben Becky Albertalli első regényéből elkészítette rendezőként harmadik nagyjátékfilmjét, a Kszi, Simon-t is, mely sok tekintetben visszatérés a húsz évvel ezelőtti alapokhoz. A pszichológusból lett regényírónő első könyve a Simon és a Homo sapiens-lobbi egy teljesen átlagos mai kamasz fiúról szól, hétköznapi családdal, klassz barátokkal, tipikus kisvárosi középsulival, stabil háttérrel és a tizenévesek mindennapi problémáival - plusz a coming out problematikájával. Tökéletes alapanyag a melegségét nyíltan sokáig fel nem vállaló filmesnek, aki láthatóan nagyon komolyan vette a projektet, ami épp ettől tud ilyen könnyeden is pontos lenni.

A Kszi, Simon első ránézésre talán nem tűnik olyan különleges vállalásnak 2018-ban, nem sokkal a Holdfény és a Szólíts a neveden elsöprő kritikai sikerei után, de nagyon is az. Hollywood hosszú évtizedeken keresztül finoman szólva is rendkívül konzervatív módon állt a homoszexuális karakterábrázoláshoz, s hiába kezdett lazulni mindez már az 1970-es évek legelején (The Boys in the Band, 1970, r.: William Friedkin), majd hiába számoltak le a sztereotípiákkal olyan további mérföldkőnek is tekinthető filmek, mint a Philadelphia (1993, r.: Jonathan Demme) és később a Brokeback Mountain - Túl a barátságon (2005, r.: Ang Lee), mégis 2018-ig kellett várni arra, hogy a coming out egy könnyed, laza coming of age film egyik központi motívuma lehessen.

A film főhőse, Simon (Nick Robinson) évek óta tudja, hogy a saját neméhez vonzódik, de mivel kényelmesen és biztonságosan telnek középiskolai évei, és nem szívesen veszítené el a közegbeli státuszát, egyáltalán nem akarja elsietni az előbújást. Csakhogy egy nap az iskolatársai körében népszerű közösségi oldalon „szembejön” vele egy névtelen, de annál őszintébb vallomás egy szintén meleg fiútól és kettejük anonim levelezése pályára állítja a kamaszkori kitárulkozás nehéz folyamatát. Valami elindul, s noha a fiú talán még nem áll készen, egy iskolatársa végül nyilvánosságra hozza a levelezését, felfedve ezzel Simon titkát az iskolatársai és tulajdonképpen a családja előtt is. A megpróbáltatások azonban ezzel még nem érnek véget, Simon ugyanis rádöbben, miközben azon ügyködött, hogy egyelőre még megtarthassa titkát, beleszeretett „ismeretlenül is ismerős” levelezőtársába.

Nick Robinson néhány éve már a műfaj egy másik újkori remekében, A nyár királyaiban megvillantotta tehetségét, és nagyon jó választásnak bizonyult Simon szerepére is. Simán és könnyedén, finom humorral és érzékenyen játssza végig összetett figurája teljes ívét, és még barátai kényszerű elárulása közben is szimpatikus tud maradni. Nyilván sokat számít az is, hogy remek játszótársakat kapott: legjobb barátját a 13 Reasons Why női főszereplője Katherine Langford (aki épp a film forgatása közben robbant be a Netflix-sorozat révén)-, szerelmét a Flash-sorozatból ismert Keiynan Lonsdale, szüleit pedig Jennifer Garner (Juno) és Josh Duhamel (Transformers) alakítják. Utóbbi különösen érdekes választás, de Duhamel jó, és prímán hozza a macsó, de közben folyton kényszeredetten viccelődő apát. Garnernek egyetlen kiemeltebb, de annál fontosabb jelenet jut, ami ha nem is hasonlítható a Szólíts a neveden gyönyörű szülő-gyermek beszélgetéséhez, mégis sok mindent meg tud mutatni a féltő szülők oldaláról. Berlanti filmjének legnagyobb érdemei azonban nem is a témából vagy a színészek játékából, hanem a könyv hű adaptálásából és a John Hughes nyolcvanas évekbeli munkásságát idéző értő megközelítésből jönnek. Becky Albertalli karakterei nem csak úgy viselkednek, úgy is beszélnek, és az online térben, a közösségi oldalak világában is ugyanúgy mozognak, mint a mai kamaszok - és ezt ügyesen és pontosan vitték át a vászonra is az alkotók. A karakterek mélysége és felépítése, valamint a problémáik, örömeik megközelítése és komolyan vétele láttán pedig vélhetően még a műfaj néhai szakértője, John Hughes is elégedetten bólogatna.

A Kszi, Simon egy fontos témát elmesélő, ugyanakkor nagyon könnyed és szórakoztató gimis mozi ami azért mutat messze túl önmagán, mert bár az első olyan nagy hollywoodi stúdió által készített film a műfajban, amely meleg főszereplőre épít, egy pillanatig sem húzza alá saját jelentőségét. Mindent a helyén kezel. Laza, szép és nagyon természetes, nem nehezedik rá a coming out súlya és majdnem teljes sikerrel hagyja el a legtöbb vonatkozó sztereotípiát.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322