Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Úgy ismered a díszletet, mint a tenyeredet - Orosz Annamária stand-by art director

fotó: Dusan Martincek
 
Gyakorlott építészmérnökként került a filmes szakmába, majd végigjárta a ranglétrát és közben végigdolgozta az elmúlt években Magyarországon forgatott nagy külföldi produkciók javarészét. Dolgozott többek között Ridley Scottal, Dennis Villeneuve-vel, Antonio Banderasszal és Roger Deakinsszel is. Jelenleg a Deadpool rendezőjével és operatőrével dolgozik stand-by-art directorként. INTERJÚ

Hogyan kerültél építészmérnöki diplomával a filmszakmába?

Miután elvégeztem a Műszaki Egyetemet, építészmérnökként kezdem el dolgozni, de úgy tíz évvel ezelőtt, a gazdasági válság idején éppen nem volt aktuális munkám és az egyik barátom, aki a kamera-csapatban dolgozik, szólt, hogy keresnek rajzolókat egy induló filmes projektbe. Kezdetben nem nagyon tetszett az ötlet, végül mégis elmentem az interjúra, hogy legalább lássam, miről szól ez az egész. Jóformán az interjú másnapján már kezdhettem is az új munkát. Először a berendezéshez kerültem, ott gyártási terveket kellett rajzolnom mindenféle bútorról és kellékekről. Ez egy korabeli film volt – a Nicolas Cage főszereplésével készült Boszorkányvadászat. Mindent, amit nem lehetett beszerezni, legyártottuk. Saját műhelyünk volt lakatosokkal, asztalosokkal, szobrászokkal. Naponta legalább öt-hat rajzot kellett leadnom. Ez egy annyira feszített munka volt, hogy ekkor még nem jutottam ki a forgatásra vagy egyáltalán díszlet-közelbe, csak ültem egy szobában az asztalnál és gyártottam a rajzokat. Akkor azt gondoltam, ez egy jó tapasztalat volt, aztán majd meglátjuk, mit hoz a sors.

Azóta viszont megszakítás nélkül a filmszakmában dolgozol, csak a pozícióid változtak folyamatosan.

Igen, bevált ez a dolog. Úgy tűnik, tetszett a főnökeimnek, amit csináltam és így hívtak a következő és következő munkákra is. A filmes szakmában komoly hierarchia és ranglétra van. Miután elkezdted, jó esetben szépen lassan lépkedhetsz felfelé.

A szakma azon részén, ahol te dolgozol, egyáltalán nem is számít a papír, hogy milyen iskolát végeztél, az előrehaladás kizárólag a filmes tapasztalatokon múlik?

Boszorkányvadászat

Természetesen számít a képzettség, és kell, hogy legyen érzéke és tehetsége is az embernek, hiszen ez egy szakirányú munka, de nagyon speciális szakma is egyben. Semmi sem az, mint aminek látszik. Bele kell tanulni. Tudnod kell, mikor mi kell a kamerának, hol és hogyan legyenek kivehetőek az egyes díszlet-elemek. Ezeket a speciális dolgokat két módon lehet megtanulni: tapasztalat alapján, illetve az idősebb kollégáktól. Ebben nagyon hasonlít az építészetre egyébként.

Időben hogy néz ki az előmenetel? A Boszorkányvadászatban ugye rajzolóként (draughtperson) kezdtél. Utána máris feljebb léptél, vagy azért ez több idő?

Összesen öt produkcióban dolgoztam rajzolóként, később volt még egy skandináv film, a Svik, aztán két sorozat, A katedrális és a Borgiák, valamint a 47 Ronin film. Ezekben a produkciókban már az art departmentben díszleteket rajzoltam. Hol „draughtperson”, hol „draftsman” krediteket kaptam, de a kettő lényegében ugyanaz. A ranglétrán utána az „assistant art director”  pozíció következik, ez nálam is így volt.

Ez mennyiben jelentett más munkát a korábbinál?

Ahogy egyre tapasztaltabb vagy, egyre több mindent, egyre nagyobb feladatokat bíznak rád. Én a Borgiák második évadánál lettem „assistant art director” . A következő lépcső az „art director” , ami azért már lényeges ugrás. Ő kommunikál a kivitelezőkkel, figyeli a költségvetést, és annyira belelát már az egészbe, hogy sokkal jobban tud válaszolni bizonyos kérdésekre. Felelős a saját díszleteiért, ahol az alatta lévők, a beosztottak részfeladatokat látnak el.

Art directorként kinek felelsz?

Van egy „supervising art director”, aki az egész csapatot – a rajzolókat, az asszisztenseket és az art directorokat – összefogja és van egy tervező, az ún. „production designer”. Ebben a szegmensben, amelyben én dolgozom, tulajdonképpen mindenkinek ő a főnöke. De a gyakorlat azt mutatja, hogy a supervising art director sokszor jobban látja a mindennapos ügymenetet, ezért az a gyakoribb, hogy mi vele tartjuk a kapcsolatot és vele egyeztetünk rendszeresen.

Te eddig kizárólag külföldi produkciókban dolgoztál. Ezen a szinten még dolgoznak magyarok, vagy a supervisorok már mindig kintről jönnek a produkcióval együtt?

A supervisor minden esetben külföldi. Gyakran az art directorok is, de már minden pozicíóban dolgoznak egyre tapasztaltabb magyar kollégák.

Csak hogy tovább bonyolítsuk a krediteket, jelenleg már stand-by art directorként dolgozol. Ez mit jelent pontosan?

A stand-by art director az a személy a fenti csapatból, aki ténylegesen a stábbal dolgozik. A forgatáson ő képviseli a teljes art departmentet. Magyarul készenléti művészeti vezetőként mondhatnánk. Az art department előkészíti, megtervezi, felépítteti, berendezi a díszleteket, elkészíti a kellékeket, majd a forgatás indulásakor átadja mindezt a stábnak. Ahogy jön a stáb, rajtam kívül az art department csapatból mindenki levonul. Én és a saját csapatom dolgozunk a stábbal. A helyszínen én vagyok az, aki A-tól Z-ig ismeri a teljes díszletet és jobb esetben a kellékeket is. Itt egyébként két rendszer van: az angol és az amerikai. Utóbbiban a kellék egy teljesen önálló departmentet alkot, és mindent ők intéznek. Az angol rendszerben viszont ez is hozzánk tartozik.

Hogy néz ki egy forgatási napod?

Hajnaltól késő estig dolgozunk. Én végig bent vagyok a díszletben, rendszerint a rendező és az operatőr mellett. Ahogy már említettem, gyakran nagyon speciális díszletekkel dolgozunk. Amikor egy-egy kameraszög miatt ki kell venni elemeket, falakat, akkor nekem szólnak, jövök a csapatommal és kivesszük. Mielőtt elkezd forogni a kamera, nekem az égvilágon mindent le kell ott ellenőriznem. Nem jött-e le a festék, nem látunk-e át a sarkoknál, nem szűrődik-e be valahol fény. Minden részlet számít, mindennek a megfelelő helyén kell lennie, gondolok itt a díszletre és a berendezésre. Én felelek azért, hogy közvetlenül a felvétel előtt minden rendben legyen és a képkockák tökéletesek legyenek.  Forgatás közben sem csökken a koncentráció, hiszen minden jelenetet több irányból és több optikával is felveszünk. A kamera gyakorlatilag állandóan mozgásban van, de így értelemszerűen egy csomó olyan beállítás van, ahol bizonyos tárgyak vagy elemek egyszerűen útban vannak. Nekem ezeket ilyenkor úgy kell elvennem onnan, hogy visszafordulás után vagy egy másik kameraszögnél, amikor újra látszik, ugyanoda tegyem vissza. A vágás miatt egyfajta folytonosságot is figyelnem kell.

Ehhez használsz rajzokat?

Nem. Memorizálni próbálok mindent, hiszen gyorsan kell cselekedni. Fotózni azonban szoktam. Minden filmhez több ezer fotóm van elmentve. Helyszín, berendezés, díszlet, kellék, mindent dokumentálok.

Vannak lazább napok, amikor „nincs semmi”, vagy ez folyamatos pörgés?

Nem szoktunk olyat mondani, hogy most semmit sem kell csinálni, mert akkor Murphy törvénye alapján nyilván azonnal közbejön valami. Vannak nyugisabb napok, de azért nem ez a jellemző. Például, ha egy autós jelenetet veszünk, ahol blue screen előtt beszélgetnek a szereplők egy autóban, az nyugisnak mondható. Persze itt is akad mindig tennivaló, megtisztítani a szélvédőt vagy beállítani a biztonsági övet, bár mostanában erre már van külön „action vehicle department”. Szóval akadnak azért könnyebb napok is, de mindig van mit tenni.

Számodra innen hogy néz ki a további ranglétra?

Azt kell mondjam, külföldi produkcióban nem nagyon kaphat art directori pozíciónál többet magyar szakember. A hazai filmgyártás azonban teljesen másképp működik ebből a szempontból, ott van továbblépési és fejlődési lehetőség is adott esetben.

És neked személy szerint van ilyen konkrét ambíciód?

Igen, és épp idén érkezett meg az első ilyen felkérésem. Felajánlottak egy díszlettervezői pozíciót egy készülő magyar filmben, de ezt akkor nem tudtam elfogadni éppen folyamatban lévő egyéb munkám miatt.

Nehéz volt nemet mondani egy ilyen felkérésre? Úgy képzelem, ez olyasmi, mint a 22-es csapdája. Amíg nincs díszlettervezői referenciád, nem nagyon lehet ilyen munkát szerezni.

Nagyon nehéz döntés volt, de az a projekt akkor még nem kapott zöld lámpát, nekem pedig már volt egy egész éves munkatervem, és egyszerűen nem tudtam a biztosat a bizonytalanért odaadni.

Előfordulnak még nagyobb szünetek két forgatás között?

Szerencsére van munkám, egymás után. Általában még nem fejeztem be az aktuális produkciót, de már tudom, mikor és mi lesz a következő.

Az adott produkció részéről ki dönti el, hogy ki lesz mondjuk a stand-by art director?

Mindig minden pozícióra behívnak több embert is interjúra. Visszük az önéletrajzunkat és a portfóliónkat, benne minden eddigi munkánkkal, rajzokkal és fotókkal. A production designerrel vagy a supervising art directorral találkozunk és amellett, hogy megnézik az anyagainkat, elindul egy beszélgetés. Ilyenkor viszonylag gyorsan eldől, hogy az adott két ember mennyire szimpatikus egymásnak, illetve mennyire tud egy nyelvet beszélni szakmai értelemben. De ez egy kis szakma, működnek az ismeretségek és ajánlások is. Ami persze kőkemény munka eredménye. Én speciális helyzetben vagyok, a produkció előkészítő fázisában is részt szoktam venni. Mivel ezt tanultam, tudok rajzolni és tervezni, számomra az a legideálisabb, amikor ott vagyok a kezdeteknél, a tervezéstől a kivitelezésig, majd az átadás után is ott maradok, mint stand-by art director, egészen a forgatás legvégéig. Nagyon hasznos, amikor úgy ismered a díszletet, mint a tenyeredet.

Egy-egy ilyen nagyobb produkció, mint a Mentőexpedíció, a Szárnyas fejvadász 2049 vagy épp a jelenlegi projekted időben mennyi munkát jelentenek neked?

Általában 6-8 hónap egy film, és még ennél is több egy sorozat esetében. Azon belül pedig napi 10-12 óra munka, és ez még csak a nyers idő. Nincs benne az utazás, az étkezés, az esetenkénti pre-call, amikor még előbb ott kell lennünk és a túlóra sem.

Milyen volt a Szárnyas fejvadász 2049 forgatása?

Ez egyfajta karriercsúcs volt nekem. Az elejétől a végéig a 1st unittal, a fő stábbal voltam. Hónapokat töltöttem el Roger Deakins (Fargo, Skyfall) operatőr és Denis Villeneuve (Érkezés, Sicario) rendező mellett. Korábban a 2nd unitban dolgoztam, melyek közül a Dwayne Johnson főszereplésével készült Herkulest emelném ki, mert ott például kiemelkedően hosszú, hat hónapos forgatása volt a 2nd unit stábnak is a rengeteg kaszkadőr-jelenet miatt. De a Szárnyas fejvadász 2049 minden szempontból különleges és kiemelkedő produkció volt. Nem volt extrém nehéz a munka, de iszonyú nagy volt a nyomás rajtunk. Nagyon erős kontroll volt, azelőtt például sosem kellett ennyi mindent megindokolnom a producereknek. Volt egy láthatatlan feszültség, hiszen nagy volt a tét, a költségvetés miatt, és amiatt is, hogy ez egy kultikus mű folytatása. Benne volt a szakma legjava.

Milyen a közös munka a Ridley Scott-, Roger Deakins-, vagy épp Denis Villeneuve kaliberű alkotókkal?

Fantasztikus. Mindig jó látni, ki hogyan dolgozik. Mindenki csinálja a saját dolgát, a többi pedig előbb-utóbb kialakul. Ha belegondolsz, egy forgatás alatt több időt töltünk együtt a stábbal, mint a családunkkal. Roger és Denis teljes mértékben közvetlenek voltak velem, különösen Denis. De Rogerrel is nagyon jóban lettünk. De itt volt például a közelmúltban a Kém, aki dobott engem című film forgatása, Mila Kunisszal a főszerepben, ahol egy nagyon-nagyon barátságos és jó fej társaság jött össze, amit szintén nehéz elfelejteni. Nincs olyan, hogy könnyű film, de ha jó a társaság, az megszépíti a munkát.

A színészekkel is rendszeresen kapcsolatba kerülsz?

Teljesen változó. Sosem voltam rajongó-típus, szóval sokszor nekem fel sem tűnnek. Minimálisan kommunikálok velük, de úgy fogom fel, hogy kollegák vagyunk. Persze amikor először megláttam közelről Harrison Fordot, akkor azért volt egy hűha, de ennyi volt, és már túl is léptem rajta. Én csak csinálom a saját dolgom. Ryan Goslinggal volt egy sztorim például. Azt a részt forgattuk a Szárnyas fejvadász 2049 -ben, amikor Ryan megtalálja a poros zongorát, amin lenyom egy billentyűt. Roger itt szólt, hogy túl egységes a klaviatúrán a porréteg, és kérte, hogy törjük meg kicsit. Régebben én zongoráztam, úgyhogy odamentem és elkezdtem játszani a szamárindulót. Persze ettől visszhangzott az egész épület, Ryan meg odajött, hogy ez mennyire tetszik neki, és hol tanultam meg így játszani.

Később, amikor visszanézed ezeket a filmeket, ki tudsz kapcsolni közben? Tudod élvezni?

Nem nagyon szoktam visszanézni a munkáimat, viszont ha mégis, akkor a film minden egyes pillanatára emlékszem. Most kivételesen elkezdtem nézni a Géniusz sorozat Picassóról szóló évadát, amin dolgoztam, és élvezem. Antonio egyébként rendkívüli. Nagyon emberi és közvetlen.

Észreveszed utólag a bakikat?

Persze, a saját és a más munkájában is, de próbálom kivédeni. Ha bárhol hibalehetőséget látok a részünkről, mindig megjegyzést tetetek a scriptessel a naplóba, hiszen a folytonosságbeli hibák tűnnek fel a legjobban és nagyon zavaróak tudnak lenni. 

A Szárnyas fejvadász 2049-et számos látvánnyal kapcsolatos díjra jelölték tavaly. Ilyenkor a te neved is ott van a listán?

3 jelölést kaptunk. Oscar-díjra jelölték a látványt, de ott csak a production designer (Dennis Gassner) és a berendező (Alessandra Querzola) volt név szerint megjelölve. Volt egy BAFTA-jelölés is, ahol szintén őket emelték ki. Egyébként mindkettőt A Víz érintése nyerte meg. Viszont volt egy harmadik jelölésünk, az Art Directors Guild Awards-on, ahol már név szerint is többünket megemlítettek, és amit meg is nyertünk a Fantasy Film kategóriában. Nem voltam ott a díjátadón, de ha minden jól megy, egyszer csak megkapom majd postán a díjat. A címemet legalábbis már elkérték.

Ezzel együtt jár valamilyen nemzetközi szervezetbeli tagság?

Nem tudok róla. De nem kizárt, hogy ezzel a díjjal már be lehet kerülni a szakszervezetbe. Amikor a Spectralt forgattam amerikaiakkal, akkor tudom, hogy kifejezetten úgy kerestek szakembereket, hogy lehetőleg tagjai legyenek valamelyik szakmai szervezetnek.

Láttad, ahogy Roger Deakins átvette az Oscar-díjat a Szárnyas fejvadász 2049 fényképezéséért?

Élőben nem láttam, csak másnap néztem vissza a beszédét. Vagány volt, intelligens, egyszerű és alázatos. Nagyon jó érzés volt látni, hogy boldog. Visszahozta az összes emlékemet Rogerrel és a filmmel kapcsolatban.

Szakmai szempontból mi volt az eddigi legnehezebb feladatod?

Minden film nehéz bizonyos szempontból. Nehéz volt a Picassós sorozat például, de nagyon élveztem. Naponta kétszer-háromszor költöztünk a városban. Mivel sorozatról beszélünk, egy napra 6-8 oldalnyi anyag volt beszorítva – egy nagy filmnél ez kb. két hét. Nagyon feszített és gyors munka volt, és nem csak a helyszínváltozások nehezítették a dolgomat, a festményekkel is nagyon tisztában kellett lennem. Az elején még nem voltak meg a jogaink a Picasso képekre, így vfx-zöld képeket használtunk, ugyanúgy rámára feszített vászon festményeket, csak zöldre festve. Szóval ügyelni kellett arra, hogy ha tisztázódnak a jogok, akkor az általunk felvett festmények egyezzenek az eredetiekkel. Már elkezdtem dolgozni a következő filmemen, de még mindig jöttek utómunka kérdések Amerikából a sorozat részleteivel kapcsolatban. Az időben is folyton ugráltunk, így ha egy díszletben forgattunk egész nap, akkor minden jelenetnél át kellett rendeznem a díszletet, ki kellett cserélnem a képeket, újat kellett hoznom ugyanabban a térben. Ez nehéz volt, de közben nagyon sokat tanultam, magáról Picassóról is. Nagyon inspiratív alkotói munka volt.

Volt már olyan lehetőség, amit visszamondtál?

Igen. A Géniuszt sem vállaltam elsőre. Kicsit pihenni szerettem volna, de egy idő után újra felkértek, és akkor már igent mondtam rá.

Mennyire látod előre a munkáidat?

Nemrég kezdtem el egy nagyszabású amerikai projektet, ami lefedi az egész évemet. Még nem tudom, mi lesz a következő filmem, de ha marad az utóbbi évek tendenciája, akkor remélhetőleg sok film készül majd itthon.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322