Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmarchívum magazinja

Lumiére nevében - Tudományos Filmfesztivál, Szolnok

2015 a fény éve és egybeesett a film születésének 120. évfordulójával. Ezzel foglalkozott a tudomány és a művészet. Lumiére-ék - nevük fényt jelent - maguk is, kísérletezőként, a filmet a tudomány tárgyának és eszközének tekintették - csak később lett a szórakoztató iparé (Méliés, Pathé fivérek). Kettőjük „találkozott” a tudományos filmek nemzetközi fesztiválján, Szolnokon, október 15. és 18. között. SZEMLE
 
Ezt a speciális rövidfilmfesztivált az ezredforduló óta rendezik. Növekvő szerepét jelzi, hogy 42 országból 257 filmet küldtek, Amerikától Kazahsztánig. A mintegy 50 órányi anyagból 55 film került a versenybe, de a kimaradtak jó része is látható volt a Tisza moziban. A vetítések gyakran „telt ház” előtt történtek, nemcsak a kis termekben, de a nagyban is, ahol a verseny- filmeket adták. A nézőteret nem a filmkészítők töltötték meg, hanem diákok, nemcsak helyiek, de érkeztek az egri főiskoláról, a kaposvári egyetemről is. Emiatt az a benyomása támadhatott a nézőnek néha, hogy egy fizika-, biológia- vagy más tudomány óráján/előadásán van, s egy kísérletet mutatnak be. Beigazolva látja Charles Pathé 1900-ban mondott jóslatát, hogy a film lesz a jövő iskolája, színháza, újságja. A jóslattól függetlenül megállapítható, hogy a látottakat az újság = információ frissessége jellemzi, nem avult dolgok előadása nóvumként. Utóbbiakat célszerű egy tudomány –technika vagy társadalom- történeti kategóriába csoportosítani. A sok „romlandó” ismeret csak aláhúzza a tudomány gyorsaságát –az igazságok relativitását. Ezekre több példát mutatott a Fesztivál. Kulcsmű Akar Péter filmje: A parányi világa, a kísérletezés, megfigyelés idejét láttatja, a londoni Imperial College-ban, s a lézerfizika világában történik. Ebben a kutatói stádiumban az eredmény nem annyira az előfeltevést igazolja, mint inkább újabb kérdéseket vet fel a fiatal kvantumfizikus kutatókban. A film nem ad, nem adhat választ a tudós helyett. Volt erre is példa, hogy a film, ill. a rendező a kutatás eredményét túlértékelte, hiposztazálta, bár a rákos betegségek esetében a gyakorlat visszaigazolása sokáig eltart, az egyértelmű kijelentésig. Ami nem azonos az egyféle, pozitív vélemények felsorolásával, s az „ellenoldalt” képviselő szakemberek háttérbe szorulásával. (Akik mögött ugyanúgy állhatnak más hipotézisek, érdekek.) Mindemellett egy akut – orvosi és szociális- neuralgikus jelenségre mutat rá és társadalmi segítségért kiált.

 
A parányi világ filmajánlója párhuzamot von az ő munkájuk és a művészi alkotó folyamat között, - de nem hanyagolható el a különbség. Most csak a film dramaturgiája és a kutatás /megismerés közötti különbségre utalnánk. Az utóbbi években megjelenő, „lángelmékkel” foglalkozó filmek a tudomány felé fordították az érdeklődést, ami motiválhatta a nézőket, talán ezért is épültek jó részt a sikerdramaturgiára, „hepiendre”. A látott dokumentumok jó része meggyőzhetett arról, hogy e műfajban is lehet olyan feszültséget teremteni tényekkel, mint dramaturgiai eszközökkel a fikcióban (pl. késleltetéssel). Az előbbi film „pandantja” a Rosetta, az üstökösvadász: utazás az élet eredetéhez. Míg az a parányik, a mikrovilágban keres választ, emez az univerzumban kutatja a létezés alapját, a genezist,- s ez hozza „közös nevezőre” a két filmet.  A címszereplő űrszonda, 10 év utazás után 2014-ben éri el célját, a 67P üstököst, s ehhez fel kell ébreszteni, 450 millió km.-re a Földtől, az Európai Űrügynökség központjából. Kettős feladatnak kell eleget tenni: az üstökös körüli pályára állítani a szondát, másrészt a leszálló egységet eljuttatni a felszínre, ahonnan információkat küldjön a földi központba, mivel ott, az olyan ősi elemeket tartalmaz, melyekből a bolygók keletkeztek, s magyarázatot adhatnak az élet keletkezésére is. Az űrközpontból nézve az „ébresztést” majd  a „landolás”pillanatait a felszínen, mindez veri a legrafináltabb sci-fiket, feszültségével, de hitelességével is, a tudósok reakcióival,- és a drámával: a leszálló egység felszíni repedésbe esik …nincs „hepiend”, csak a filmforgatás után állt helyre a kapcsolat vele. A Rosetta, a francia Jean- Christophe Ribot filmje a Magyar Tudományos Akadémia oklevelét kapta.

Ez a két film – kérdése: emberi létünk korlátja-e a világ megértésének- kijelöli két végpontját annak a fonalnak, amire a többi is felfűzhető. Így a belga Kenguru komplexus, a fejlődésben visszamaradt gyerekek szülői és házon, „erszényen” kívüli kezelésének problémáit járja körül. Látni rajta, hogy rendezője, Sarah Moon Howe nemcsak e film erejéig foglalkozik a témával. Csörköl Zsolt (Az) utolsó cseppjének ezermester hőse eldobott nejlonszatyrokat reciklálva üzemanyagot „sajtol”. A Vad Szigetköz, Mosonyi Szabolcs munkája a természetbe avatkozás –katasztrofális?- következményeinek, az élővilág egyensúlya felborulásának továbbgondolását közvetíti. Szintén elgondolkodtató Novák Tamás Globál menüje, ami a zöld - forradalom tartalékainak kimerülése okán az idevezető ellentmondásos körülmények bemutatása mellett vázolja a lehető megoldásokat. Hogy e felsorolt filmeket a diákzsűri díjazta, az jelzi, hogy a „kis” és a nagyvilág problémái is foglalkoztatják a fiatalokat is, nemcsak az idősebbeket.

Döntésük átfedi a nagy zsűriét: akitől a Vad Szigetköz oklevelet, a Globál menü pedig az első díjat kapta. A film modellezi a tudományos módszert: a különböző hipotézisek ütközését, a mérés,- számok, megfigyelés –tények szerepét a feltételezésben, s a következtetésben, valamint a próbákban-kísérletezésekben. Amiknek a helyességét ez esetben csak emberöltőkkel lehet egyértelműen megállapítani. Oklevélben részesült a francia Rémi Briand Kambodzsában forgatott filmje, a Lo. Bemutat egy környezetbarát kezdeményezést, hogyan tudnak minimális technikai segítséggel és napelemekkel ivóvizet előállítani. A második díjat a holland születésű német Tamar Baumgarten kapta: Nagyvilági adatok - A digitalizált bolygóért. Az adathalmaz egy részterületével foglalkozik, a geo-adatgyűjtéssel, s felhasználásával. Aminek jó részét a tudósok úgy szerzik, hogy az űrből folyamatosan „figyelik” bolygónkat, mérik a felszínét, vizsgálják az óceánok mélyét-a modern technika, a szoftverek segítségével. A film jelzi, hogy a világ folyamatban lévő feltárása a nagy mennyiségű adatok korába lépett, de utal arra, hogy a fejlődéssel együtt járnak a problémák: részben a kémkedés, de maga az adatmennyiség feldolgozása is. Az elismerésben részesült filmek a globális problémákat ugyanúgy képviselik, mint a lokális kérdéseket. Ebből a nézőpontból sajátos helyet foglalt el a harmadik díjazott, Lerner János és Nógrádi Tímea munkája: A természetfilm magyar találmány? E műfajjal a filmtörténet szűkmarkúan bánik, pedig 70 év alatt számos elismerést szerzett a magyar filmnek, Homoki-Nagy Istvántól Kollányi Ágostonig - és tovább… A készítők - akaratlanul is mintha ezt a tartozást rónák le. A leporello jellegű film a hiány(zók)ra utal, a kamerával írt monográfiákra. Itt meg kell jegyezni, hogy a NMHH Média Mecenatúra Kollányi pályázatára annyian jelentkeztek, hogy a névadóról tervezett filmre nem jutott pénz. Gyapay Janka producer és fiatal stábja számára. Kár, mert a hazai „versenyzők” korát nézve, - jó részükről már forgathatnák az emlékfilmet - nagy szükség lenne az utánpótlásra. Akiket a kedvezőtlen döntés elkedvetleníthet a természet és tudományos filmezéstől, vagy külföldön próbálnak szerencsét, amire már láttunk itt példát.  

 
Nem adtak díjat az operatőröknek, pedig ebben a műfajban is fontos a szerepük. Példaként Kiss Sándort említhetjük, nem a mennyiségi munkája miatt - több filmet készített: Globál menü; Magyar mangalica - hanem a minősége okán. A külső és a belső felvételei harmóniában voltak, miként a „natúr” képek és az elvont ábrák között is egyensúlyt teremtett, egységbe fogta a filmet úgy, hogy nem vonta el a látvány a figyelmet a tartalomtól. A „mangalicában” a táj szépségének, a kis állatok kedvességének felmutatása a humanizált természetszeretetre utal és ehhez társultak gusztusos „gasztro” képei. „Arany kamera” díjas operatőrként hozzájárul „tévképek” lebontásához, - ami a film célja is, - melyek a hazai agrikultúrával kapcsolatban léteznek, ezért hiánypótló mű a Melocco Annával közös alkotás.
 
Akadémikus nemcsak filmben (Globál menü) szerepelt, de a fesztiválmegnyitón is, a zsűri elnök Kiss László személyében. A csillagász a Magyar Tudományos Akadémia legfiatalabb tagja. Pályáját formálta, hogy gyerekkorában Horgoson zavartalanul szemlélhette az éjszakai eget, olvasta Fred Hoyle könyvét, s hatott rá a Csillagok háborúja is. A szabadkai gimnázium után nehéz helyzetbe került, mivel ilyen szak a belgrádi és a budapesti egyetemen volt, de messze, így a közeli Szegedet választotta, a lézerfizikát. Itt megismerkedett Vinkó Józseffel és más csillagászokkal, s az épülő csillagvizsgáló betonozásában részvétele mellett az elméleti építkezése sem maradt el. Így lett a munkája egyben a hobbija, kis túlzással a „szerelme”,- egy ideig az első felesége is csillagász volt. Mint mondta, a mai csillagász számítógép előtt tölti ideje nagy részét. Ő maga űrtávcsövek építésén dolgozik. 2018-ban repülni fog a THEOPS űrtávcső, amibe miskolci kft gyártott elemeket, ő az itthoni építő csapatokat vezeti, nagy nemzetközi konzorciumok részeként. Mára ez vált fő tudományos tevékenységévé. Csatlakoznak egy új, nagy európai távcsőhöz, bedolgoznak tudományos csapattal, ipari partnerekkel. A PLATO 2025-ben fog repülni, ehhez most kapnak nagy értékű – több száz millió eurós- szerződést. Mindezek fókuszában más csillagok körül keringő bolygók vannak, a 2025-ösnek a lakható bolygók világa. Ami korábban a sci-fik világába tartozott, már a tudományok területe...
 
Itt kitérőt tettünk a filmek világába, összehasonlításképp a tudománnyal, ábrázolásával. A tudományos megismerés nem lineáris, ugrás vagy robbanásszerű. Évekig dolgoznak egy feltevésen, ami zsákutcába vezethet. A tudományfilozófia foglalkozik a paradigmák harcával, a valóságban is így történik. Az uralkodó paradigmát egy ideig erősítik, de jönnek új elemek, amik nem illeszthetők bele, megkérdőjelezik a paradigma valódiságát, tudományos forradalmat eredményeznek. A modern természettudományokban és így a csillagászatban, az utóbbi évtizedekben új területek születtek.
 
20 éve fedeztek fel Naphoz hasonló csillagkörüli, Merkúrnál közelebbi, Jupiternél nagyobb, 1-2 ezer fokos fura égitestet, - amit évekig képtelenségnek tartottak tekintélyes tudósok, mert a mi Naprendszerünkben másmilyenek a bolygók, mint ezek. Példája annak, hogy felfedezünk valamit, ami olyan érdekes, hogy mindenki azzal kezd foglalkozni. Ma a tudományokban ez nagyon sokszor jelenik meg: egy kis effektusból 10 év múlva hihetetlen dolgok jönnek ki. Ezt lehetett látni a fizikában a lézerek területén, vagy a nano dolgoknál, ez történt a csillagászatban. Pár évbe telt, amíg az új paradigma rendszer megjelent, újfajta bolygók vannak. Ma több ezret ismerünk, sok tucatot, ami olyan távolságban kering a csillagától, amin víz is van. Egyikről tudjuk, hogy besugárzása olyan, mint a Földé.  2015-ben szenzáció volt a Föld 0.2 felfedezése, Kiss László szerint pontosabb jelölés lenne az F 1.6, ennyivel nagyobb Földünknél az „ikertestvére”, azaz „nagybátyja”, - amiről egyetemistaként még sci-fikben olvasott.
 
Hogy más bolygón milyen a légkör, nem a csillagász mondja meg, de a klimatológus, vagy a planetológus, vagy földrajztudós, vagy biológus, hogy lehet-e élet ott. Egy felfedezésben az ember fajlagos tudományos szerepe csökken, a mai tudományos kísérletek nagy csapatokat mozgatnak, de a csapatot vezetni kell, a gondolat egy vagy két ember fejéből pattan ki. Ebből a szempontból izgalmasabb talán a régi 100- 150 évnél, mikor az ember magányos volt, ma az új megközelítés dominál. A kutatások a mikrovilágban értek el látványos sikereket, nemcsak optikai-filmi értelemben, azt az utóbbi 10-15 év Nobel díjai igazolják. Ennek magyarázata, Kiss László szerint, hogy a modernizációval járó miniatürizálás akkor sikeres, ha a mikro-világot értjük.  
 
Hogy az utóbbi időben a tudós életrajz filmek felértékelődtek - akár az Oscar-díjig - az ember közelbe hozza a tudományt a tudósok „sztárolásával”. Új arcokat keresnek a mondanivalójuk hitelesítéséhez. Üzenetük, hogy a tudós nem varázsló, ő is ember, a „gyarlóságaival”együtt.    
 
Az akadémikus szavait „hitelesítette”, hogy a zárónapot nem tudta megvárni, gyerekbútor vásárlás miatt előbb hazautazott.

 
A zöld 50 árnyalata
 
A díjazottak mellett a nem klasszikus dokumentumfilmeket tartotta jónak, azokban újszerűen történnek a dolgok, új problémát tárgyalnak, újszerűen, mint A világ megmentői (Jana Garve filmje) - ahogy a zsűrielnök nevezte. A zöld 50 árnyalata – akik facebookon, chat ablakon szerveződnek a környezet védelmére. Lehetett volna „arcra menni”, de a téma fontosabb volt. Ugyanakkor fontos, hogy nem a beszélő fejek domináltak a filmekben, s hogy a tudományt nem elvont, szárazként mutatták be, hanem árnyaltabb képet adtak róla. Érzékeltették, hogy az eredmények aprólékos, több évig tartó munkából épülnek, és párnapos szenzáció után visszasüllyednek a tudomány hétköznapjaiba. Meglepte a Meglepő matematika (Damiano Petrucci): nagyon frappánsan mutatta be, miért kell megtanulni ezt az alapvetően hasznos tudást, s ezt hiányolta az egyetemen is Kiss László, pedig ez tanít gondolkodni. Módszerei, kutatásai nagyon különlegesek, egyediek – ezért is tartják „művészetnek”-  máig az egyéni szerep dominál, a róla írt tanulmányokat 1 vagy 2 szerző jegyzi. A zsűrielnöknek jó volt nézni a mangalicás filmet, mint magyar sikertörténetet. A film azt is bemutatja, hogy a természet hatása hogyan változtatja meg az állat jellegét: ami itthon jellemezte, a spanyol környezetben már nem. Így a gasztro transzformáción túl a bio-, zoológiai változásról is képet ad a film.  A társadalmi tudományos filmeknél nehezebb a helyzet, néha több tudományágat fognak át, - átfedhetik a természettudományokat - és voltak filmek, amikről nehéz eldönteni, hogy tudományosak. Ebből a szempontból vitatta a zsűri A tartótiszt című filmet. Az elnök szerint Varga Ágota filmje a szociológiát és a pszichológiát is magában foglalja. Főszereplője hitt abban, amit csinált és felvállalta a kamera előtti „lemeztelenítését”.
 
A bolygók és csillagok viszonyát áttételesen értve: megemlítjük a fesztivál társrendezvényeit. Kiállításokkal most is tele volt a város, az Aba-Novák Agórától a Művésztelepig; a szolnoki Képzőművészeti Társaság éves tárlatától a II. Bronzöntő Szimpózium anyagáig. A Damjanich múzeum új rendezésű kiállítása mellett bemutatta az itt élő, dolgozó Cselle Judit grafikáit és Szente-Szabó Ákos festményeit, reflexív portréit. Ég és Föld címmel Sulyok Gabriella és Tenk László a Szoboszlai Galériában állította ki képeit. Sulyok Gabriella képzőművészeti filmekkel is szokott indulni a fesztiválon. Új rendezvény volt a szolnoki kiadású, a helyi irodalom kulturális orgánuma, az Eső őszi számának bemutatója (1), amely szintén a fénnyel foglalkozott. Önreflexiv volt a „120 éves a film” program. Siflis Zoltán A kamerás emberekje az első szabadkai vándormozisnak, Lifka Sándornak állít emléket, Mirko Grlica a Városi Múzeum munkatársa pedig PowerPointos előadásában, régi képeslapok alapján idézi fel az első városi filmszínház létrejöttét, kultúrtörténeti szerepét. Megemlékeztek Janovics Jenő munkásságáról is, aki színházi rendezőként Kolozsváron teremtette meg a magyar film-készítés bázisát. Ő indította el pályáján Korda Sándort és Kertész Mihályt. Janovicsról, mint A magyar Pathéról készített filmportrét Zágoni Bertalan. A cím annyiban nem túlzás, hogy Janovics Párizsból hozott kamerát és operatőrt. A színidirektor nem ellenfelet látott a filmben, hanem új médiumot. Mindkét film inkább „előzetesnek” tűnt. Remélhetőleg a kultúratörténeti mezőnyben helye lesz.
 
1.A folyóiratot Jenei Gyula költő-főszerkesztő, P. Nagy István költő-szerkesztő és Ahmed Amran író mutatta be. A jemeni származású Amran geofizikus-mérnök, Szolnokon él, dolgozik és „törzsszerzője” a lapnak. Egyben szerzőként is szerepelnek az őszi tematikus számban, többek közt Tóth Krisztina, Kukorelly Endre, Térey János és Turczi István mellett. 

Címkék

Jeff Nichols, szörnyek, forgatókönyv, Artmozik éjszakája, HBO GO, Tudományos filmek, babona, Csányi Sándor, Bill Condon, Wegerer, Fliegauf, Magyar Kultúra Napja, Oscar, filmkritika, Cigánygyilkosságok, báb, DVD bemutató, A hetedik Star Wars film, expresszionizmus, Berlinale, Sopsits, Carrie Fisher, KAFF 2017, Guinness, Love story, Akadálymentesen, Vígjáték, építészet, Bertolucci, jelölés, Transz, Titanic 2017, Forgalmazói filmnapok, Történelmi magánügyek, Televízió, Boyle, Kino, Anilogue 2016, Magyar film fesztiválszereplés, vámpír, finn filmnapok, Horror, Cannes, új magyar film, Készülő film, Almodóvar, Tóth Barna, Netflix, Filmtörténet, Cassell, Jancsó, francia film, Ukrán film, Interjú, Cinefest 2016, rassz, cikk, Cseh Tamás, Dokumentumfilm, Magyar Nemzeti Galéria, Verzió, Kvíz, 60-as évek, Szépművészeti, Antal Nimród, Tiszta szívvel, animáció, Wajda, olasz film, Díjak, Sára Sándor, Mark Ruffalo, Amrita Sher-Gil, Pixar, Török Ferenc, Aranyélet 2., Kincsem, Herczeg Attila, popzene, dán, Elek Dóra, Tárlat, Filmrendező, magyar sorozat, filmtörvény módosítás, német film, Filmnapok, Gólem, Titanic Filmfesztivál, Inkubátor, Művészetek Völgye, fantasy, Greengrass, Valentino, farkasember, The Affair, Anilogue, Visszanéző, Kormákur, western, Dyga Zsombor, Felújított filmek, 1920, sorozat, MaNDA DVD, Kaszkadőr, Amszterdam, thriller, ELTE, Hajdu Szabolcs, , krimi, monográfia, Uránia, bagoly, Röhrig Géza, HBO, Maya Forbes, Tábor, Retro noir, zene, Észt filmhét, 2. Magyar Filmhét, Cseh filmek, Diplomamunka, Örökmozgó, Jelenidő, Beatles, doku, Filmalap, Titanic, Gauder, Jeles, diplomafilmek, Szolnok, Oscar-jelölt, Filmalap-Filmarchívum, halálhír, Filmhét, LuMu, Ősz Gábor, Aranyglóbusz, Kultfilmek,