Az előítéletek ellen – KAFF

2017. 08. 28. • Palotai János |

Ez a fontos motívum rajzolódott ki azokban a filmekben, amelyeket a 13. Kecskeméti Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon (KAFF) láttunk. Maga a szám is, amit a bal-hiedelem nem tart szerencsésnek, emiatt sok helyen kihagyják a sorból. Mikulás Ferencék nem babonásak, a fesztivált megtartották, június 21 és 25. között. Kár lett volna kihagyni, - alkotóként és nézőként is. SZEMLE

Az előítéletek betáplálásában nagy szerepe van a meséknek,- mint „normatíváknak”- a mítoszoknak, legendáknak. Arthur király kerekasztalánál 12 lovagnak volt csak helye. Lehet, hogy Arthur is babonás volt, de ki nevelte erre? A Grimm(rém) mesék biztos nem, mivel azokat később írták, bár a ködös múltból erednek, mint a barbár gyerekmegevés: Grimméknél Jancsi és Juliska „gasztro” sztorija, a görögöknél Kronosz és Zeusz mítosza az ősi sötét tudatalattiban és a freudizmusban gyökereznek: „meg kell ölni az apát, mielőtt ő falná fel gyerekeit”. Az ősi eredetű ellentét nincs eltemetve, ezt itt is tapasztaltuk, civilizált formában.

Orosz Tinának szerencsét hozott a 13. királylány meséje.

A Grimm mesebeli király lányát ünneplők asztalához is csak 12 vendéget hívtak meg. Ám a hívatlan 13. vendég mégis eljött, és rosszat, átkot hozott, szórt (fehér port?) a kislányra majd az egész királyi udvarra. Ebből lett aztán a Csipkerózsika meséje, amitől Orosz Tina alaposan elrugaszkodott, fonákjára fordítva. A címszereplő bojlertestű, gyerekesen esetlenre rajzolt - a korábbi nagysikerű, „talpraesetlen” Hófehérre emlékeztető - lányt egy tankszerű lovag veszi feleségül. Orosz Tina a fabulák többszintű értelmezésének lehetőségében, a szöveg és képek közötti eltérésben keresi a humor forrását, ami iránt nagy affinitása van. Ha arra gondolunk, hogy az animáció lényeges eleme a sokszin(t)ű humor, a fiatal alkotóra nagy jövő vár.

Orosz - a Metropolitan főiskola hallgatója - filmjét a diákmezőnyben díjazták. Ezt a kategóriát jó pár éve hozták létre a mezőny és az esélyek növekedése miatt, mert a budapesti Moholy-Nagy Egyetem (MOME) diákjainak – többnyire- diplomamunkái rendre elvitték a „pálmát” a felnőttek elől.

Ennek ellenére a fődíjat azóta is ők nyerik... Most is - Wunder Judit diplomamunkája, a Kötelék lett a győztes. Amivel nemcsak egy feltevés, de egy babona is „megdőlt”. Most a fekete macska, a film egyik fő alakja, szerencsét jelentett alkotójának. Míg Orosz Tina filmje fehér rajzlapra „rajzolt” szögletes vonalú, Wunder Juditét a sötét árnyalatok és a kerek vonalvezetés jellemzik: nemcsak a fekete hajú magányos nőalakon, de a várt kandúron is. Aki szinte beleolvad az éjszaka sötétjébe, és feketék a kis macskakölykök is. Csak a szobabelső fehér és a gombolyag - a kötelék jele - piros. Ez a film is megtartja - részben - a lineáris történetvezetést, de képekben adja elő, szöveg nélkül. Megkérdőjelezi a sztereotípiát, amely a nőknek tulajdonítja a macska jelleget.

Lovrity Anna Katalin metaforikus Vulkánszigetében mindkét nemet tigrisként – nagymacskaként – ábrázolja, a színekkel különböztetve meg őket. Figyelemre méltó, hogy Lovrity, Wunder és Andrasev közreműködnek egymás filmjeiben, ami emlékeztet a francia „újhullámra”, melyben Godard, Truffaut, Colpi ugyanígy összedolgozott. Reméljük a magyar lányok is „újhullámosok” lesznek. Az állóvizet már felkavarták. (Ehhez kell olyan producer, mint Fülöp József, a MOME sikerek kovácsa, közben feladja saját animációs pályáját.)

Tóth Luca az előző(k)nél is nagyobb hullámot kavart. Erős, szürreális víziójában felfordítja a (hímsoviniszta) világot. Ezt fejezi ki a címével: Superbia: a 7 fő bűn egyikeként a dölyföt, felfuvalkodottságot jelentette. Itt a férfiak terhesek és a péniszükön szülik a gyereket.

Külön csoportot képeztek a társadalmi előítéleteket lebontó filmek. Klingl Béla a politikait mutatta, ahogy eltitkolták A kozmosz nagykövetei Lajka kutya pusztulását.

Horváth Mária folytatta Cigánymesék sorozatát. A gyerekekben kialakuló elutasítással szembemenve keresi a közös pontot a csoportok közötti feszültség enyhítésére. Ezért ismerteti meg e kisebbségi csoport kulturális hagyományát.

Gauder Áront szinte kezdettől foglalkoztatják az etnikai különbségek kulturális megjelenési formái. Az eltéréseket előbb itthon vizsgálta (Nyócker), majd a távoli kultúrákban. Az indiánok világát nem May Károly könyveiből és a Gojko Mitic filmekből, a sztereotípiák révén ismerte meg, hanem Cseh Tamás táborain került közelebb hozzá. Ennek eredménye a Kojot sorozata, belülről mutatja „azok” gondolkodását, morálját, amellyel szemben áll a Sápadtarcú gyarmatosító, kizsákmányoló amoralitása (Kojot és a sápadtarcú). Mindkét alkotó munkáját díjazták.

Az etnocentrizmusnál tágabb terület a vallási előítélet. Richly Zsolt Luther sorozata érinti ezt. A nagy vallások magukat az igazság végső letéteményesének tartják - így a katolikus is. Ezért a protestantizmusról azt tartja, hogy téved. Tévhitnek tartja az eltérést egyházon belül is. Megújuló szakadár mozgalmak jelezték a monolit egység látszatát Lutherig, aki leleplezte, „mást nem tehetett”. A tévhit, tévképzet mechanizmusát írja/ rajzolja le Horkay István és Orosz István a Albrecht Dürer rinocéroszában. Az állatot portugál hajósok hozták Indiából. Sokan csodájára jártak. A király hitbuzgalmában továbbajándékozta a római pápának. Dürer, a természetet hűen ábrázoló, leírások, elbeszélések alapján rekonstruálta az állatot, eltérve a valóstól.(*)

Aktuális Tóth Roland Istók című filmje, bár egy 200 éves történetet dolgoz fel. A hansági vízi embert kifogták, az állathoz hasonlóan egzotikumként mutogatták, de ő idővel megszökött a civilizált világból. A „vissza a természethez” motívum mellett a másság tolerálásának hiánya, a társadalom előítéletessége, a befogadásra képtelenség is fontos dramaturgiai elem. Az alkotó ezt Istók szemével láttatja. Más szempontból a gyerekkori szocializáció freudi szimbóluma is, kezdve az anyaméhből való „kifogással” az idegenektől való félelemig. Bár a film nem nyert díjat, de a holland Oscar díjas Michael Dudok de Witt ezt emelte ki, nagyon tetszett neki, mert „gyönyörűen volt kidolgozva”.

Véleményét alakíthatta a rendező természet iránti affinitása is. Ez fejeződik ki a Vörös teknős című filmjében, ennek utómunkálatait Kecskeméten végezték. Az egészestés műben nincs szöveg. „A csend is nagyon beszédes tud lenni.”- mondta.(1) A film a nemzetközi verseny díját nyerte.

Itt jegyezzük meg, hogy hosszú idő után magyar egészestés film is készült, Pálfi Zsolt rendezésében, Berg Judit természetet szerettető Lengemeséiből, de nem került a versenybe.

Nem bővelkedünk hosszú animációkban, olyanban sem, amelyiknek 6 év alatti a célközönsége. Hiánypótló volt M. Tóth Géza Bogyó és Babócája - a sorozatot mozi verzióvá ötvözve - megtalálva az óvodáskorúakban az animációra nevelés alapbázisát. Folytatása Pálfi Szabolcs és Jurik Kristóf Egy kupac kuflija, szintén egy Kedd stúdió produkció, Dániel András grafikus könyve alapján. Pálfiék egyszerre készítik a mesék sorozat- és mozi változatát, külön forgatókönyvek alapján. Mindkettőt megvették a franciák, akiknek igényessége ismert.

A zsűri nyitottságát mutatja, hogy díjazták Wunder és Orosz filmjét(2) - hozzátehetjük Bucsi Réka: Love-jának elismerését is.

Azért fontos ezt kiemelni, mert a szakmai vitában hiányzott ez a tolerancia. Előjött a kép és szöveg viszonyával kapcsolatos beidegződés, valamint a hagyományostól eltérő képpel szembeni előítélet, s az animáció újra kanonizálása.

Andrasev Nadja A nyalintás nesze című filmje a szöveg helyett (Bodor Ádám) hangeffekteket használt. Saját interpretációjával „kiverte a biztosítékot”.

Továbbmenve: „nem lehet” filmre vinni bizonyos írásokat, verseket, pl. Petri Györgyét. A diákmezőnyben voltak bátrak, akik mertek hozzányúlni: Ács Zsuzsanna, Czanik Georgina, Kiss G. Melinda. Ha nem is sikerült mind, de a próbálkozás már jelezte a legújabb nemzedék „határtalan” kísérletező kedvét, másságát.

A generációk közti – szemléleti - különbség először ezen a fesztiválon vezetett nyílt konfrontációhoz. Itt kis túlzással az „atya akarta felfalni gyerekeit”, mondván: ez nem film. Nem segített az a kizárásos alap, ami a rajztudásról döntést magának vindikálja. A „gyerekek” úgy érezhették, hogy ez részrehajló gondolkodás, alapja az előítéletnek, ami a (túlhaladott) kánont védi. Nem került előtérbe, hogy a „műfajtalankodásból” születhetnek művek, ezekből új kép és műfajok. Erre több példa volt. Glaser Kati „virágnyelven szólt” egységes képről. (Ez erősödő tendencia, de itt a differenciálást hangsúlyozták.)

Tegyük hozzá, a nemzetközi zsűri is látta e filmeket, van referenciája. Alexej Alexejev „egypercesei”, Log jam triója a világot bejárta. Dennis Tupicoff Láncfűrésze szintén nagy siker volt. Ő a magyar filmek képi világát erősebbnek tartotta az ausztrálnál - pedig nekik is van Oscar díjasuk a több jelölt mellett,- hozzátette, hogy aránytévesztések itt is akadtak. Alexejev a jón kívül az unalmasságot említette. Az övéhez hasonló rövidségű tanmesét itt is láttunk. Így Réthi Gábor: Samu, avagy a kompromisszumában elefánt a főszereplő, a medve „helyett”.

* Dell Edera Dávid Balkonjának dühkitörése nem irányul társadalmi kisebbségek ellen, nem része az előítéletnek.

1.A teljes szöveg olvasható: http://dotandline.blog.hu/2017/07/26//_a_csend_is_nagyon_beszédes_tud_lenni#more12691609

2. A díjazottak listája a www.kaff.hu-n olvasható

Filmkultúra

Az előítéletek ellen – KAFF

Kapcsolat