Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Két film a Titanicról – az útkeresés módozatai

A 24.Titanic filmfesztivál versenyművei közül két olyan filmet választottunk, amelyek az identitás-keresés nehézségeit sajátos módon mutatták meg, Nem hasonlóak, de összefüggnek egymással. Felidézik a 20. század elejét, máig is érvényes tanulságokkal. SZEMLE
 
Egy vezér gyermekkora
(The Childhood of a Leader)
brit–magyar–francia, 116 perc, 2015
rendezte: Brady Corbet
írta: Brady Corbet, Mona Fastvold
fényképezte: Lol Crawley
vágó: Jancsó Dávid
szereplők: Bérénice Bejo, Liam Cunningham, Stacy Martin, Robert Pattinson
forgalmazó: Protagonist
 
Számi vér
(Sameblod)
svéd-norvég-dán,110 perc, 2016
svéd és számi nyelven
írta és rendezte: Amanda Kernell
fényképezte: Sophia Olsson
szereplők: Lene Cecilia Sparrok, Mia Sparrok, Maj Doris Rimpi
forgalmazó: SFI

Az angol- magyar-francia koprodukcióban készült az Egy vezér gyermekkora címe és témája azonos a francia egzisztencialista filozófus-író Jean-Paul Sartre regényével. Ott a főszereplő, egy gyáros elkényeztetett fia, Lucien meséli el gyermekkorát, megrontott kamaszkorát és ifjúságát a harcias jobboldaliságáig, a négerverés rasszizmusáig, antiszemitizmusáig.

A filmbeli „Lucien” sok rokon vonást mutat elődjével, a különbségek mellett. Ő úri, amerikai diplomata család egyetlen gyermeke. 1918-ban, a világháború végén érkeztek Európába a béketárgyalásokra. A rendező, Brady Corbet korabeli filmhíradókkal informál, viszi be a nézőt a miliőbe. Megmutatja a győzteseket: Clemenceau-t, Lloyd George-ot, Wilsont, aki a sok bajuszos, szakállas politikus albumából kitűnik sima arcával.

Az apa Wilson amerikai elnök tanácsadójaként működik közre, tud franciául, s ez a tekintély a családjára is ránehezedik. Az anya diplomatafeleségként viselkedik inkább, mint anyaként. Idegenül érzi ugyan magát a párizsi luxushotel helyett átmeneti szállásként kapott kopott kastélyban, de a divat fővárosának közelsége enyhíti a szokatlanság miatti zavarát, hiányérzetét. Az enteriőrök látványossága nem vonzó, egy eltűnő kor rekvizituma, a gyerek szemével nézve. Anyja emellett igyekszik elfogadtatni magát a helyiekkel és- főleg- a fővárosi „haute cuture”-rel. Előbbibe belezavar fia, mikor a templomi betlehemes játék próbája után anyja a pappal és a másokkal beszélget, ő első dühkitöréseként megdobálja őket. Ezt további pszichológiai esetek követik. Anyja elviszi a helyi paphoz bocsánatot kérni, a fiú most is megpróbál elfutni, mint a csínytevése után, mert nem tartja bűnnek. A templomi játékban göndör haja angyalivá teszi, de arca ennek ellentmond: dühíti, mikor lánynak nézik, vagy ha reprezentálásra akarják használni. Dekoratív anyja, hogy szépségét, s ezáltal fiatalságát hangsúlyozza, fiával akarja ezt szemléltetni. Az anya nárcizmusa a gyerekben is benne van.

A fiú egyre jobban utálja a rákényszerített dolgokat, látszatokat, mögöttük nem érez törődést, szeretetet. A felfogadott fiatal franciatanár lányt ő küldi el, mert egyedül akar tanulni; a díszvacsora ülésrendjét megbontja. A náluk tartott tárgyalás idején, a tiltás ellenére benéz a helyszínre, és apja dolgozószobájába. Látja, milyen egyszerűen döntenek területek, népek sorsáról. Apja szigorúan megbünteti. Bezárkózik a szobájába, egyedül az idős szakácsnőt engedi közel magához. Tőle szeretetet is kap, nemcsak ételt, amikor anyja kiéhezteti, aki ezt zokon veszi „én nevelem!”- és kidobja az idős asszonyt.

A béketárgyalások lezárását megünneplik egy díszes vacsorával. Az anya kéri, mondjon el asztali imát. Fia hosszú hallgatás után annyit mond: „Már nem hiszek benne.” Lehet, hogy ez didaktikusnak tűnik. de a film modellezi, kicsiben lejátssza a nagyok háborúját, - és béke diktátumát. A következményt mutatja az Epilógus.

15 évvel később egy palota nagy csarnokát látni felülről, lassan leereszkedik a kamera. A négy szerződő fél dokumentumot ír alá. Majd egy zárt autó fiatal, kopasz utasát látni, szája körüli szőrzettel. Megállítja az autót, hogy kiszálljon az őt ünneplő tömeg közé. A háttérben felvillan a budavári palota Oroszlános udvara. A gyors vágások Jancsó Dávidot dicsérik.          Sartre regényének utolsó sorai Lucienről szólnak: ... a tükörből csak csínos, konok arcocska nézett vissza rá, aki távolról sem volt még elég félelmetes. „Bajuszt kell növesztenem”- határozta el magában.

A történet elmesélése felveti az esemény és a róla szóló narráció viszonyát, az elsődlegesség problémáját. Általános nézet az eseményt tartja elsődlegesnek. Lehet, hogy a film utolsó részében nincs valós történelmi esemény, csak absztrahált módon. 

Hogy az esemény csak követi a róla szóló elbeszélést, arra példa az 1918 után a vesztes, krízishelyzetben levő Németországban készült filmek egy jó része. A zsarnokság és a káosz között ingadozó lelket tükrözték, majd a cselekvő lázadót ünnepelve a vezér, ill. „az autoritás iránti vágynak adtak szabad folyást” (Siegfried Kracauer). Az esemény később következett be.

Fontos Corbet filmje, lehet, hogy elnyerhette volna a Fesztivál díját, ha nem érkezik a messzi északról, Lappföldről Amanda Kernell „meséje”, a svéd- norvég-dán Számi vér. Így nevezik ugyanis a Skandináv félsziget északi részén élő lappokat. Asszimilációjukat a film egy család két lánya sorsában mutatja be, keretes történetben.  Cristine nehezen szánja magát rá, hogy ott legyen testvére temetésén. A szertartás után nem érintkezik senkivel, azonnal vissza akar utazni, de fia nem vállalja a vezetést. Hiába kínálnak ismerősöknél szállást, hotelben tölti az éjszakát, magányosan. Másnap elviteti magát a régi mezőre, ahol a rénszarvasaikat őrizte tizenéves lányként, mikor még Elle Marjának hívták. Felidézi asszimilálása történetét:

Hogyan került testvérével, Njennával a szülőföldtől távol, bentlakásos, szegregációs –mai divatos szóval: „felzárkóztató”- iskolába, ahova csak számi gyerekek jártak, eredeti népviseletükben. Ebben várták a királyt - nem ő jött, csak egy méltóságnak adhatta át a virágot és mondhatta el üdvözlő szavait Elle Marja. A megtiszteltetést azzal érdemelte ki, hogy ő tanulta meg azt a himnuszt, ami a svéd táj szépségét dicséri (jeleként a nyelvi gyarmatosításnak.) A többi gyerek hallgatott. Szőke magas, skandináv szépség tanítónőjük Elle Marját könyvvel jutalmazta, látva az igyekezetét, de nem mehet egyetemre - közölte vele. Emögött a diszkrimináció lehetett, s ez manifesztálódott a „kutatók” megjelenésével, újabb megaláztatásokkal. Ruházatuktól való megfosztásuk újabb megszégyenítés volt, mikor antropológiai vizsgálatnak vetették alá őket, koponyaméréssel, fényképezéssel (a 30-as években vagyunk, mikor a fajelmélet elterjedt. Az antropometriai mérések, típusfotók az eugenetika eszközei voltak a „fajnemesítés” céljából. Amerikában a színesbőrűek alsóbbrendűségét mutatva ki, Európában a germán faj, az északi, „nordikus” alkat felsőbbrendűségét, igazolva - a nácik etnociditását, népirtását megalapozva.)

Elle Marja nem akart levetkőzni, csak az erőszaknak engedett. A vizsgálat eredménye volt, hogy alsóbbrendű fajnak lettek minősítve. Ezt hallották a helybeliektől is, amikor átvonultak a falun. Máskor leteperték a lányt, fülét vágták, ahogy a számik jelölték rénszarvasaikat. Újabb alkalommal Elle Marja már nem tűrte a becsmérlést. Felismerve azt, hogy a népviseletükkel is stigmatizálják őket, „kölcsönvett” egy kiteregetett ruhát, arra cserélte sajátját és úgy szökött el a falusi bálba. Itt megismerkedett egy nyaraló svéd diákkal, de a nevét, származását letagadta előtte. Az induló kapcsolatnak Njenna vetett véget, mert vissza kellett menni a „karámjukba”. Kiszökéséért az igazgatónő megverte.

Elle Marja döntött: egyedül otthagyta a szegregációt, hogy megvalósítsa álmát - önmagát, elindult Uppsalába, az egyetem és új barátja felé. A fiút nehezen találta meg, végül együtt töltötték az éjszakát. A reggeli ébredés azonban kiábrándulást jelentett, a szülők parancsára a fiú elküldte a lányt. Aki ezután a napjait a könyvtárban, éjszakáit a városi parkban töltötte, a természet volt gyerekeként. Bejuthatott a középiskolába, osztálytársai megbarátkoztak vele, elhívták egy születésnapi zsúrra, amelyen ex-fiúját ünnepelték. Itt ugyan Cristineként ismerik, de arra kérték, énekeljen számi pásztordalt, amit vívódás után meg is tett. A társaságban lévő antropológus egyetemista lányok nagy érdeklődéssel hallgatták. A tanév végén azonban ki kellett fizetni a tandíjat. Pénzt otthonról remélt. Hazamenve az apai örökség részét kérte, de anyja kitagadta, elűzte.

Elle Marja végigjárta az asszimiláció stációit. Amanda Kernell forgatókönyv író-rendező megmutatta e folyamat ellentmondásait. A Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon ezzel a Hullámtörők díját egy tabutörő mű nyerte. Ami árnyékolta a köztudatban lévő „svéd tolerancia” képet. A fiatal rendezőnő 1986-ban született az észak- svédországi Umeåban, svéd anya és számi apa gyermekeként, e két kultúrában nevelkedett. Filmjében számi szereplőkkel elevenítette meg és tette hitelesebbé a történetet, úgy mint: Lene Cecilia Sparrok (Elle Marja) és Mia Sparrok (Njenna) a valóságban is testvérek; és Maj Doris Rimpi, az idős Cristine-t alakította. Szép film- Sophia Olsson operatőr munkája - fontos film. A 80 évvel ezelőtt történtek ma is aktuálisak, egyetemes érvényűek. 

Címkék

forgatókönyv, Forgalmazói filmnapok, Filmnapok, Művészetek Völgye, Horror, Filmalap-Filmarchívum, bagoly, Tárlat, Titanic, , cikk, Oscar-jelölt, Anilogue 2016, Röhrig Géza, producer, Kino, Tiszta szívvel, monográfia, Sára Sándor, dán, halálhír, Titanic 2017, Szolnok, Kaszkadőr, Vígjáték, popzene, építészet, Wajda, Cseh filmek, Uránia, Netflix, francia film, Filmhét, Guinness, disztópia, DVD bemutató, krimi, Retro noir, Filmrendező, jelölés, Titanic Filmfesztivál, Kvíz, Jeff Nichols, Pixar, vámpír, KAFF 2017, olasz film, Cseh Tamás, Gauder, Aranyglóbusz, Amszterdam, Love story, ELTE, babona, Filmtörténet, Gólem, Oscar, Artmozik éjszakája, Tomit., fantasy, Cigánygyilkosságok, Díjak, expresszionizmus, Carrie Fisher, Cassell, Herczeg Attila, western, sorozat, Amrita Sher-Gil, vizsgafilm, Maya Forbes, farkasember, szörnyek, német film, Elek Dóra, Visszanéző, thriller, Diplomamunka, Mark Ruffalo, Cannes, Magyar Kultúra Napja, háborús film, Jéger, zene, Történelmi magánügyek, 2. Magyar Filmhét, új magyar film, Berlinale, HBO GO, MaNDA DVD, A hetedik Star Wars film, Akadálymentesen, Antal Nimród, Jelenidő, Csányi Sándor, Szépművészeti, Interjú, Aranyélet 2., Ősz Gábor, Dyga Zsombor, Magyar Nemzeti Galéria, Kincsem, Nyár, finn filmnapok, Bertolucci, rassz, LuMu, Cinefest 2016, Wegerer, Jancsó, doku, Valentino, Fliegauf, Verzió, Tóth Barna, Almodóvar, Sopsits, Filmalap, Tudományos filmek, Kultfilmek, diplomafilmek, Bill Condon, Kormákur, Török Ferenc, Anilogue, buli, Tábor, Észt filmhét, Transz, HBO, Dokumentumfilm, Felújított filmek, Készülő film, 1920, Magyar film fesztiválszereplés, Televízió, animáció, Ukrán film, Tinédzser, Inkubátor, Boyle, filmtörvény módosítás, filmkritika, Hajdu Szabolcs, Örökmozgó, magyar sorozat, The Affair, Greengrass, Beatles, 60-as évek, alkotó, Jeles, báb,