Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Szerencse fel! - Román Filmhét

12. Román Filmhét, Uránia Nemzeti Filmszínház

2017. október 10-15.

Az idei Román Filmhét kínálatát a műfaji sokszínűség és a fesztiválsiker kettőse formálta. A Budapesti Román Kulturális Intézet e leghosszabb múltra visszatekintő, az Uránia Nemzeti Színházzal közösen szervezett rendezvénysorozata a román újhullám világsikere idején indult, a legkevesebb, ha azt mondjuk, hogy emlékezetes alkotásokat láthattunk létének köszönhetően. Nem volt ez másképp idén sem, de nem árulunk el nagy titkot, ha előrebocsátjuk, hogy a hat játék-, egy rövidjátékfilm-válogatás és egy dokumentumfilm jelentette kínálatból e legutóbbi volt az, amely maradéktalanul nagy élményt jelentett. A doku nemigen népszerű műfaj, e film után mégis tapsolt a nézőtér, ami egyetlen másik esetben sem történt meg. Jó hír, hogy a filmet a közeljövőben kezdődő 14. Verzió Fesztiválra elkíséri a rendezője, aki mesterkurzust is tart. SZEMLE

A leginkább talán Radu Jude Sebhelyes szívek-jét vártuk. A román újhullám nagy nemzedékéhez tartozó alkotó előző mesterművével (Aferim! 2015, Ezüst Medve a legjobb rendezésért) annyira magasra tette azt a bizonyos lécet, hogy egyáltalán nem csodálható, hogy új munkájával még neki magának sem sikerült megugrania. Az Aferim! fordulópontot jelentett pályáján:  A legboldogabb lány a világon (2009) és a Mindenki a mennybe megy (2012) hiperrealista, ízig-vérig „román újhullámos” bravúrjai után fekete-fehér kosztümös filmet forgatott, amely a 19. század első felében a rasszizmusnak azt a megnyilvánulási formáját tette pontosan érzékelhetővé, amit talán a legnehezebb megmutatni: a szinte a lélegzetvétel természetességével megélt hétköznapiságát. Azt a lelki beállítottságot, amikor az érintett tiszta lelkiismerettel, bátran állíthatja magáról, hogy ő dehogyis rasszista, nem is érti a felvetést.

Potts-betegség vs fiatalság: mulatni, élni kell, amíg lehet

Radu Judénak sikerült teljes értékű kortárs kontextust teremtenie új, negyedik játékfilmjében is, ami Max Blecher azonos című, önéletrajzi elemeket tartalmazó regényének adaptációja, s amely a 69. Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíjában és Don Quijote-díjban részesült. A húszas évei elején járó Emanuelt 1937-ben egy Fekete-tenger melletti szanatóriumba viszi jómódú zsidó kereskedő édesapja, mert a fiatal költő, író csonttuberkulózisa miatt már járni is alig tud. Az élet és halál közötti mezsgye Varázshegy-szituációjában, az apróbb-nagyobb események során a 2. világháborút közvetlenül megelőző kor szinte összes fontosabb kérdése fölmerül, így az antiszemitizmusé is. A halál árnyékában élő, többnyire nagyon fiatal betegek minden maradék erejükkel szeretni, élni próbálnak, olvasnak, vitáznak, filozofálnak. A Vasgárda előretörése, a növekvő rasszizmus ebben a keretben már-már kedélyes társalgási témák, s a beszélgetések során Emanuelnek is teljes értékű vitajoga van, hiszen őt ismerik, sorstárs, nem az elvont „zsidó”. A diafilm arányait idéző lekerekített sarkú, szűk, 4:3-as arányú képkivágást statikus kameraállásokkal súlyosbító látványvilág az ágyhoz kötött, évekre begipszelt betegek kiszolgáltatott helyzetébe kényszeríti a nézőt, amit súlyosbít az antibiotikumok előtti kor már-már kuruzslás jellegű gyógyítási protokolljának iszonyata. Mélyen átérezzük, milyen érzés lehet, hogy mindegy, hogyan, csak már legyen vége.

 A legjobb vágásért (Dana Bunescu) Ezüst Medvével jutalmazott  Ana, mon amourról, Cãlin Peter Netzer új alkotásáról berlini beszámolónkban már írtunk.

„Te vagy a legrettenetesebb ember, akit ismerek.” Cãlin Peter Netzer: Ana, mon amour

A válogatásban Adrian Sitaru (Sporthorgászat 2008, A legjobb szándék, 2011, Házi Á(lla)tok, 2012) két filmmel is szerepelt. A Törvénytelen elkészítési módja a román újhullám módszerét követi sok improvizációval, éles helyzetekkel. Idilltől idillig, mondhatnánk, hiszen családi összejövetellel indul, azzal is zárul, e kettő közé rajzolódik föl egy család szokottnál jóval bonyolultabb viszonyrendszere. Az orvos apa világéletében elnyomta népes famíliáját. Ám a gyerekek felnőttek, lázadozni kezdtek, az idősödő apa pedig még mindig megverné őket, noha már nem képes rá. A gyerekek azt is számon kérik rajta, hogy akkor ők tényleg azért születtek-e, mert az abortusz tilos volt a Ceaușescu-érában. Az apa nemigen tud mit mondani, régesrég azonosult az elvárással, s híve maradt az abortusztilalomnak. Ha nem így tett volna, a diktatúra elnyomott társadalmában elkerülhetetlenül szembe kellett volna néznie azzal, hol a határ a morálisan helyes és a törvényes között. S mert akkor nem tette meg, most súlyozottan szakad rá a döntéskényszer: két gyereke, Sasha és Romeo egymásba szeretnek, s a lánya terhes lesz. A fiatal lány elvetetné a magzatot, zsarnok édesapja számára pedig feloldhatatlan ellentmondást jelent az állásfoglalás kényszere. A film a Berlinale Forum szekciójában debütált, s az Art Mozik Nemzetközi Szövetségének (CICAE) díjával jutalmazták. Másik filmje, (az érthetetlen módon Fixeur címen vetített) A megoldóember központi szereplője egy francia média munkatársainak szervez interjúkat, riportokat Romániában, s maga is szeretne újságíró lenni. Amikor egy Franciaországból kiutasított fiatalkorú prostituálttól kellene interjút kicsikarnia, azzal kénytelen szembesülni, hogy vagy neki magának is erőszakhoz kell folyamodnia, vagy nem lesz anyag.

Paul Negoescu Két sorsjegy című vígjátéka a 2017-es Gopo Gálán közönségdíjat kapott. Az újhullám nyomdokain haladó nemzedék tagjaként updatelte a nulla forint állami támogatás-módszert: a neten gyűjtötte rá a pénzt. A szerepeket minimálgázsiért az Actorie de Film - az újhullám startpisztolylövéseként is számon tartott Zseton és beton (Cristi Puiu, 2001) alkotóinak műhelye - színésziskola tanárai és hallgatói játszották el, amit egy pompás ironikus utalással le is csenget a film. Caragiale azonos című novellájának balfék hősei napjainkba katapultálva is ugyanúgy járnak: ellopják tőlük a nyerő sorsjegyet (elemző kritika itt).

Bogdan Mirica első egészestés filmjéről, a Kutyákról nem véletlenül jut eszünkbe Kostyál Márk Kojotja: ártatlan, kívülálló főhős áll szemben a helyi maffiával, s egyik film hőse sem akar gyáván megfutamodni. A román változat jóval nagyobbat futott: a cannes-i Un Certain Regard szekciójában mutatták be, s elnyerte a filmkritikusok FIPRESCI-díját is Az Istentől-embertől elhagyatott dobrudzsai faluban ugyanúgy reménytelen a tisztességes élet, mint magyar testvértelepülésében, s a kezdő filmes szarvashibák sem nemzetfüggők. Nagyon nehéz úgy hitelesen karaktert ábrázolni, ha a közeg a gyakorlatban csaknem megismerhetetlen.

A négy rövidfilmből álló kisjátékfilmes válogatásból messze kiemelkedett a húsz perces Írott/Íratlan (r: Adrian Silișteanu). Egy kiskorú anyáért az őt felnevelő nagyapja és annak élettársa jönnek a kórházba. Ahhoz azonban, hogy anya és kisbabája elhagyhassák az intézményt, az anya vér szerinti szüleinek aláírása kellene, akit a lány gyerekkora óta még csak nem is látott. A film megérdemelten nyerte díjak sokaságát (fődíj a Tampere Filmfesztiválon, három díj a Montpellier-i Cinemed Filmfesztiválon; Legjobb rövidfilm díja a Trieszti Filmfesztiválon és az Odensee-i Nemzetközi Filmfesztiválon), s fesztiválkarrierje még korántsem nem zárult le.

Andy Warhol leveskonzervje Petrillán: „Conservă Mina” (Konzerv/Őrizd meg a bányát!).

Mint említettük, a filmhét legnagyobb sikere egy dokumentumfilm volt. Andrei Dascalescu 2008-ban Constantin és Elena című filmjével az amszterdami IDFÁ-n megnyerte az elsőfilmeseknek járó díjat – soha rosszabb pályakezdést. A Petrilla bolygó, második egészestés dokuja egy lassú haldoklásra ítélt Zsíl-völgyi bányászvároskában, az Osztrák-Magyar Monarchia idején a szénbányászatra felépített Petrillában játszódik. .A rendező aktivista filmnek szánta alkotását: a bányaépületek lerombolása ellen küzdő civileknek akart segíteni egy rövid alkotással, ami végül 80 percesre nőtt, s gyártásába az HBO Europe is beszállt. A Dávid vs Góliát örök harc újabb fejezeteként annak folyamatát mutatja meg, hogyan képes néhány lelkes lokálpatrióta zéró költségvetésből tudatosító kampányt szervezni, s hogyan sikerül csodák csodájára valamit elérniük. Mert igen, végül leállnak az épületbontások, az utolsó bányászbrigádot pedig elhelyezik egy másik bányában, nem maradnak munka nélkül. Központi figurája Ion Barbu, a méltán elismert karikaturista, képzőművész, kultúraktivista, s nem utolsósorban egykori bányamérnök, aki e minőségében munkajogilag aktív éveit Petrillában dolgozta le. Nyugdíjasként aztán még magasabb üzemmódra kapcsolt: happeningekkel toboroz híveket annak az eszmének, hogy Petrilla legalább muzeálisan megmaradjon. Ipari műemlékké szeretné nyilváníttatni az üzemépületeket, amit az EU-s és állami pénzekből erőszakosan „zöldítő” – valójában a szanálásra szánt támogatási pénzeket elsinkófáló - politikusok természetesen igyekeznek megakadályozni a semmibevevéstől a nyílt karhatalmi támadásig terjedő eszközökkel. Barbu és harcostársai legerősebb fegyvere a humor, amit szerencsére a korrupció sem képes kicsorbítani. Barbuék ezer színben pompázó, célratörő humorú graffitijei, festményei, objet trouvé-i Hundertwasser-i, Andy Warholi minőséggé változtatják a mocskos, lehasznált, a munka sosemvolt szocialista dicsőségéről hadováló épületeket.

A romániai nézők számára alighanem nem kell külön említeni, de a magyarországiaknak talán nem élő emlék ennyi év után, hogy az itteni bányászok az 1990-es évek elején ugyancsak  kivették a maguk részét a véres bányászjárásokból, s Miron Cozma – azóta bebörtönzött – „bányavezér” maga is itt dolgozott. Az ellenállhatatlan szófacsarások és poénok valódi történeti emlékhelyeket hoznak létre, melyek keletkezését a néző ellenállhatatlanul megkönnyezi, ilyen a bányában elhunyt emberek emlékfala, vagy a parodisztikussága dacára tragikus bányatemetés. Az embert próbáló bányászélet és a filozófia határaiig emelkedő sziporkázó eszmefuttatások egymásra hatása az, ami a Petrilla bolygót, ezt a különös létformát eredményezi. A filmhét több alkotása mellett ezt is az HBO finanszírozta, így országosan is látható a televízióban. Emellett a romániai TIFF közönségdíjasa (egy doku!) lett, s mint írtuk, a magyar közönség is hangos ovációval üdvözölte.

Bányatemetés

Petrilla városka különleges világa

A románoknál letarolták ugyan a Zsíl völgyében a bányászatot, dokumentumfilmen azonban azt látjuk: lehet, sőt érdemes lépni, van hova. Az elszántság humorral kombinálva talajt ad, sugallja a Petrilla bolygó

Címkék

magyar sorozat, MaNDA DVD, farkasember, Wajda, Anilogue, sorozat, doku, expresszionizmus, 2. Magyar Filmhét, vámpír, Tomit., Dokumentumfilm, Titanic, Titanic Filmfesztivál, Cigánygyilkosságok, Történelmi magánügyek, Oscar-jelölt, Cseh filmek, háborús film, Amszterdam, Diplomamunka, Dyga Zsombor, dán, Csányi Sándor, krimi, Televízió, Artmozik éjszakája, Jeff Nichols, Vígjáték, Szolnok, Antal Nimród, monográfia, Akadálymentesen, Magyar film fesztiválszereplés, Love story, rassz, Tudományos filmek, HBO GO, western, animáció, halálhír, Gauder, Észt filmhét, Mark Ruffalo, Készülő film, disztópia, Interjú, finn filmnapok, Horror, Bill Condon, DVD bemutató, Nyár, Kultfilmek, A hetedik Star Wars film, Anilogue 2016, Kino, Wegerer, Berlinale, The Affair, popzene, Forgalmazói filmnapok, producer, Inkubátor, Kincsem, Aranyglóbusz, Örökmozgó, új magyar film, LuMu, Kaszkadőr, Cinefest 2016, Pixar, filmtörvény módosítás, Török Ferenc, jelölés, , vizsgafilm, Díjak, Jéger, Művészetek Völgye, Kormákur, Transz, forgatókönyv, Herczeg Attila, 1920, ELTE, HBO, Verzió, Amrita Sher-Gil, Boyle, Bertolucci, Filmnapok, Netflix, Jelenidő, Filmalap-Filmarchívum, filmkritika, Elek Dóra, Fliegauf, Ősz Gábor, cikk, KAFF 2017, Filmhét, fantasy, Sopsits, 60-as évek, Filmrendező, thriller, báb, babona, Oscar, Tiszta szívvel, Tinédzser, Cseh Tamás, Carrie Fisher, szörnyek, buli, Tábor, Greengrass, Gólem, Filmtörténet, Jancsó, építészet, Almodóvar, alkotó, Felújított filmek, Röhrig Géza, Valentino, Beatles, Maya Forbes, Szépművészeti, olasz film, diplomafilmek, Guinness, Tárlat, Jeles, Sára Sándor, Uránia, Titanic 2017, Cannes, zene, Magyar Nemzeti Galéria, német film, Filmalap, Aranyélet 2., Retro noir, Hajdu Szabolcs, Magyar Kultúra Napja, Ukrán film, Tóth Barna, Cassell, francia film, Kvíz, Visszanéző, bagoly,