Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmarchívum magazinja

Angel (és egy rendőrőrs) keresi a gyilkost

A tökéletes gyilkos című krimi rendezőjével-forgatókönyvírójával és társ-forgatókönyvírójával, a Pacskovszky fivérekkel beszélgettünk. INTERJÚ

Milyen munkamegosztásban dolgoztatok a közös forgatókönyvön (Zsolt író-műfordító, József filmrendező)?

Pacskovszky Zsolt: Hasonlóképpen, mint közösen írt regényünk, a Nő kutyával és holddal esetében, amiben több műfaj keveredik, alapvetően azonban szintén krimi. Mindkét esetben hosszas beszélgetések során próbáltunk választ találni a felmerülő kérdésekre: mi a felderítendő bűn, milyen főszereplőt kíván meg az alapötlet, honnan, milyen élethelyzetből érkezik a történetbe, kik veszik körül, milyen konfliktusokkal, nem várt fordulatokkal találja szembe magát, és mindebből hogyan kerekedik ki egy nyomozás története, illetve egy személyes dráma. Addig egyetlen sort sem írtunk le, amíg a legfőbb kérdésekre nem tudtuk a választ. Eltérő élményanyagból dolgozunk, alkatilag is mások vagyunk, József romantikusabb hajlamú, én realistább, de a gondolkodásmódunk az évek során egyre közelebb került, és könnyedén tudunk együtt dolgozni. Más jelzőket használunk, de a főnév ugyanaz.       

A tökéletes gyilkos milyen műfajok mentén írható körül?

Pacskovszky József: Érdekes kísérlet volt számunkra kipróbálni a műfaji film területét: mit tudunk egy kötöttebb formában mesélni. Olyan alkat vagyok, aki szereti próbára tenni magát. Kedvelem a kihívásokat. Próbálom kitágítani az utakat, lehetőségeket, hogy új területeket fedezhessek fel. De Prousttal szólva a felfedezés nem feltétlenül új területeket jelent, hanem azt, hogy az ember más szemmel tekint a tárgyra. Ilyen egy krimi készítése is.

Működőképesnek gondolt, igényes filmet szeretnék mutatni a krimikedvelő közönségnek. Bízunk benne, hogy találkozik a közönség igényeivel. Ez utóbbit előre rettenetesen nehéz megmondani. Összességében egy szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó filmet készítettünk, remélem, a maga erényeivel.

Maga az írás közös tevékenység volt? Hogyan zajlott a forgatókönyv fejlesztése?

Zsolt: A krimiregényünk esetében hol egyikünk, hol másikunk írta meg az előre átbeszélt következő fejezet első verzióját, amibe aztán a másik belepiszkált, visszaküldte – így futott több kört minden egyes fejezet, majd a végigírt kézirat is, míg végül szinte minden mondatban benne volt már mind a kettőnk keze. Itt most József írta meg mindig az első verziót, mert neki már a majdani filmet is látnia kellett maga előtt, de aztán ugyanúgy futotta a forgatókönyv a szokásos köröket kettőnk között. Hogy hol tartunk éppen, annak a megítélésében sokat segítettek a Filmalap forgatókönyv-fejlesztő dramaturgjaival való konstruktív megbeszélések. Szép lassan találta meg a történet a maga hangsúlyait, szerkezetét, formáját. A még a beszélgetéseink során körvonalazódó legelső jelenetünkből például mindössze egy mobiltelefonon mutatott kép maradt végül a könyvben és a filmben. Az írás egyszerre építkezés és rombolás is. Más rendezőkkel dolgozva először mindig igyekszem a gondolkodásmódjukat megérteni, majd ahhoz képest, amit kérnek, egy kicsit mást írni, mert nemegyszer az visz előre, ha van mit közösen rombolgatni, átépíteni.

Van egy olyan motívum, az elvesztett gyereké (A tökéletes gyilkos nyomozójának lánya halt meg), amely visszamutat József korábbi filmjére, A vágyakozás napjaira. Honnan jön ez a kép?

József: Talán ez az egyik legnagyobb tragédia, ami történhet egy felnőtt emberrel. Nehéz feldogozni, pláne, ha vétkesnek is érezzük magunkat, hogy bekövetkezett. Egy ilyen katasztrófa után más értelmet nyer az élet, önmagunk elviselése, a megbocsátás, és a hős ácsingózik a büntetésért, a vezeklésért – mint a mi filmünkben Kamenár, a nyomozó. Nagyon szeretem Bergmant, és a történet kialakításakor ez is a skandináv irányba vitt bennünket, ahogy a krimik világa is. Van egy súlyos családi dráma a filmben. Mi történik két ember között egy volt családban, ahol immár mindössze egy halott tinédzser köti össze a szülőket. Az egyik bevonul egy kolostorba, a másik megpróbál öngyilkos lenni. Lehetett volna egy érdekes drámát is kibontani ebből – lesz-e megbocsátás, kinek miként van igaza, de ezt már valamelyest körüljártam az előző filmben. Mi erre, fontos alapnak tekintve ezt a helyzetet, egy nyomozást építettünk fel. A képbe bejön egy másik lány, aki kikényszeríti a nyomozóból a szembenézést a múltjával és jelenével. A tét az, hogy újra tudja-e kezdeni az életét. Egyfajta  bűn és bűnhődés-történetre gondoltunk. A szerkesztésben az volt kihívás, hol mikor melyik szál legyen erősebb, hangsúlyos, s mikor melyik tartsa fenn az érdeklődést. A film végére persze fontos a bűntény megoldása is a krimi-szálon. Szokatlan volt ez a patikamérleg az eddigi munkáinkhoz képest.

A film fejlesztési fázisa hogy zajlott?

József: Van egy Én, te, ők című filmtervem, amely Angliában játszódik, egyfajta merénylet önmagam ellen, a megvalósítása annyira nehéz. A Filmalap rendszere, emberei meglepően pozitívan álltak a dolgainkhoz mindkét terv kapcsán, a mi fejünk szerint próbáltak gondolkodni, s ötleteikkel segítették, hogy a két történet a legjobb formáját hozza

Van létjogosultsága a krimi műfajnak?

József: Tudtuk, rizikós, mert nincs hagyománya itthon, ráadásul mintha tévés műfajjá vált volna a krimi, krimisorozatok formájában.

Zsolt: Számomra a legfőbb kérdés az, hogy egy itt és most, a jelen Magyarországában játszódó kriminek van-e létjogosultsága. A legtöbb esetben térben vagy időben el kell távolítani a történetet, hogy működjön, ahogy a Nő kutyával és holddal esetében mi is tettük: harminc oldal után gyorsan elvittük a főhősünket Skóciába. De azt gondolom, minden kísérlet közelebb visz a válaszhoz és ahhoz is, hogy egyszer csak pozitív legyen az a válasz.

Miként gondoltátok szőni a történetszálakat?

József: Sok felvillantott szál van a történetben, de vannak olyanok, amik csak színfoltokat adnak. Külön kell választani az írás és a megvalósítás fázisát. A rendező döntése, hogy egy jeleneten belül mit emel ki; maga a könyv többféleképpen olvasható. A forgatókönyvben leírt mondatokat óhatatlanul a saját víziójával látja a rendező.

Zsolt: Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy krimi esetében az író, a rendező manipulál: úgy kell adagolnia az információkat, hogy félrevezesse az olvasót, a nézőt, ezért nem bonthat ki minden szálat, és nem mindig olyasmit kell megmutatnia egy szereplőből, amit egy szépirodalmi regényben vagy játékfilmben megmutatna.

Ki a célközönségetek?

József: Ma már nem feltétlenül moziban találkozunk a filmekkel. Főleg kamaszok néznek még moziban is filmet, akik közben csetelnek, többfelé figyelnek: nehéz belőni, mennyire legyen fifikás a történet. Egy csomó számunkra egyértelmű utalás nem került helyére a megkérdezett nézőkben, noha az elhelyezett nyomoknak következményük lehet. Vegyük a jobb kéz példáját: ha a  lány keveri a jobbot és a balt, akkor jelentőségét veszti a gyilkosra utaló megjegyzése, hogy a jobb csuklóján kell harapásnyomot keresni. Egy lélektani krimi odafigyelést igényel: az alkotóktól és a nézőtől is teljes figyelmet kér – anélkül nem megy.

Mi érdekelt a történetben?

József: Számomra a bűn-motívum meghatározó. A nyomozó az állását, az egzisztenciáját kockára téve rászánja magát, hogy megmentsen egy gyilkosság gyanújába keveredett lányt. Közben szembesül saját élete tragédiájával, saját bűnösségével.

Miért lett film noirként is ilyen szép ez a film?

József: Ez nem film noir, annak mások a szabályai. Ez egy lélektani krimi. Szerintem lelki tájakat mutatunk be, attól még, hogy esztétikailag szép vagy izgalmas egy kép, lehet nyomasztó.

Hőrich Nóra Lili utószinkront kapott, ez is a sötét tónus erőteljesebbé tételéért történt?

József: Próbafelvételkor jónak tűnt a hangja, de a profi színészek közül mintha kilógott volna. Utólag rafináltabb, nem olyan tiszta hangot kerestünk, mint az övé, hanem ármányosabbat. Nagyon sajnáltam, hogy így alakult, de remélem, jó döntés volt ez a film érdekében.

 

Címkék

Örökmozgó, Dokumentumfilm, cikk, Amrita Sher-Gil, háborús film, thriller, Bertolucci, Filmnapok, Ukrán film, Magyar Kultúra Napja, popzene, Készülő film, halálhír, bagoly, Kino, Televízió, DVD bemutató, rassz, Pixar, Maya Forbes, monográfia, Antal Nimród, Cseh filmek, Valentino, Röhrig Géza, KAFF 2017, dán, Sára Sándor, Tinédzser, Szépművészeti, finn filmnapok, MaNDA DVD, Cannes, Diplomamunka, Jelenidő, HBO GO, Cigánygyilkosságok, Felújított filmek, Török Ferenc, Cseh Tamás, filmkritika, francia film, The Affair, Magyar film fesztiválszereplés, Bill Condon, Kormákur, alkotó, LuMu, Oscar, építészet, Interjú, Sopsits, Cassell, Csányi Sándor, Dyga Zsombor, Tudományos filmek, Uránia, Netflix, Forgalmazói filmnapok, farkasember, babona, Díjak, Tábor, Vígjáték, Herczeg Attila, 60-as évek, Jancsó, Gólem, olasz film, Jeles, Ősz Gábor, Akadálymentesen, Love story, vámpír, diplomafilmek, Magyar Nemzeti Galéria, Filmrendező, új magyar film, szörnyek, Filmalap-Filmarchívum, Történelmi magánügyek, animáció, A hetedik Star Wars film, Filmhét, Greengrass, fantasy, Almodóvar, 1920, Titanic Filmfesztivál, , német film, Tárlat, Észt filmhét, jelölés, Carrie Fisher, Visszanéző, Aranyglóbusz, Fliegauf, Artmozik éjszakája, Kaszkadőr, Retro noir, sorozat, forgatókönyv, HBO, Tóth Barna, Boyle, Filmtörténet, Amszterdam, Szolnok, producer, Guinness, Wegerer, Titanic 2017, filmtörvény módosítás, Gauder, Transz, Inkubátor, Mark Ruffalo, Anilogue 2016, Jeff Nichols, magyar sorozat, Anilogue, 2. Magyar Filmhét, Elek Dóra, krimi, Kincsem, Tiszta szívvel, ELTE, zene, doku, vizsgafilm, Verzió, Wajda, Filmalap, Beatles, báb, expresszionizmus, Horror, Hajdu Szabolcs, Berlinale, Kultfilmek, Aranyélet 2., Cinefest 2016, Kvíz, Titanic, Oscar-jelölt, Művészetek Völgye, western,