Kubala? Az ki?! - Interjú Kocsis Tiborral, a Magyarok a Barcáért rendezőjével
2014. 05. 28. • Ozsda Erika |
Kubala László futballista, a Barca valaha volt legnagyobb játékosa, akit 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé választották. „Ő tette naggyá azt a Barcelonát, amelyet ma annyira tisztel a világ.” De mi magyarok miért nem tudunk róla semmit? Ez a kérdés nem hagyta nyugodni Kocsis Tibort, a több fesztiválon díjat nyert Új Eldorádó című dokumentumfilm rendezőjét és utánajárt a dolognak. Az FC Barcelona mottója: „Més que un club” / „Több, mint egy klub”, mely sikereit részben olyan játékosoknak köszönheti, mint Kubala és az Aranycsapat két legendás tagja: Kocsis Sándor és Czibor Zoltán. A Magyarok a Barcáért című dokumentumfilm róluk szól, május végétől a mozikban is vetítik. Talán jó étvágygerjesztő lesz a Kubaláról szóló nagyfilmhez, amely 2016-ra készül el. INTERJÚ
Ha Kubala ennyire ismeretlen volt itthon, hogyan találtál rá?
A Verespatakról szóló filmmel jártam a világot, amivel hat évvel ezelőtt eljutottam Amszterdamba, az International Documentary Film Festivalra, az IDFA-ra. Egy spanyol producerrel beszélgettünk, aki azt mondta: „Tibor, te magyar vagy. De nekünk is van egy elképesztő magyar istenünk Barcelonában, egy focista, akit imádunk!” Mondom: „Persze, tudom, Puskás.” „Puskás?!, Dehogy Puskás! Kubala!” „ Kicsoda?!” Az egész innen indult. Egy spanyol ember könnyes szemmel beszélt nekem egy magyarról, akiről én soha nem hallottam. Miért nem?! Ki ez a Kubala?! Iszonyatosan felizgatott ez a történet. Itthon rögtön utánanéztem, elkezdtem kutatni és rájöttem, hogy ez az ember érdekel. Sőt, a története egyenesen elragadott! Korábban is néztem én meccseket, de a 74-es vb-nél, Johan Cruyffnál, a német válogatottnál, Bene Ferinél, Albertnél, Nyilasinál elakadtam. Most viszont rendszeresen nézek meccseket. Engem igazán fociszerető emberré Kubala tett.
Mi miért nem ismerjük őt?
Aki ismeri a sporttörténetet, az tudja, ki Kubala, viszont az ország 98 %-ának fogalma sincs róla. Azért nincs, mert ezt az embert itthonról kitörölték. Szándékosan. Kubala 1948-ban disszidált. Hihetetlen bűn volt! Eltiltották, de ennek ellenére ő lett az első nemzetközi sztár a menekültek között. Alig volt 22 éves, amikor elhagyta az országot. Valószínűleg szerepet kapott volna az Aranycsapatban, de nagyon sokáig nem jöhetett haza, nem is mert, és a sajtó is elhallgatta. Gyakorlatilag Puskás nem került volna Madridba, Czibor és Kocsis a Barcához, Dunai Antal a Real Murciához, ha nincs Kubala. Nem akarom a személyét túldimenzionálni, habár egy lavinát indított el bennem. Elkezdtem Kubalával foglalkozni, és persze Barcelona drukkerré váltam. Megasztár volt, korának Lionel Messije.
Hol néztetek utána? Ki tudott róla valamit?
Elmentem a spanyol-katalán tanszékre, ahol beszéltem Faluba tanár úrral. Kerestem embereket, akik tudnak katalánul. Isky Petra kezdett nekem fordítani, ő ma már az Európa Parlamentben dolgozik. Aztán kiderült, hogy egy Varró Krisztián nevű fiatalember Kubala megszállott, évek óta gyűjt róla anyagot és könyveket. Mindent tud róla! Megismerkedtünk és ő is társult mellém: ő lett a film szakértője. Meg kell köszönnöm a segítségét Dunai Antalnak, aki szerepel is a filmben. Ő és Varga Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség tagjaként segítették a munkánkat. A Magyarok a Barcáért Kubaláról szól és a másik két zseniális focistáról: Kocsisról és Cziborról. Érdekelt a személyiségük és az is, hogy mi történt velük, miután elhagyták az országot. Kocsist és Czibort itthon nagyon szerették, mindenki kedvencei voltak. Két igen népszerű figura volt, persze mindkettő más miatt. Kocsis „Kocka” csinos és jóképű volt, a „Rongylábú” Czibor bohém, fura lélek, akit Spanyolországban is imádtak.
2008 óta kutatunk a Kubaláról szóló filmhez. Útközben jöttem rá, hogy olyan regényes az élete, hogy arról érdemes egy 6-7 országban forgatott nagyköltségvetésű filmet is készíteni. Ahhoz a megfelelő nagyságrendű összeg még nem áll rendelkezésemre. Csak a kutatás is óriási költséggel jár, ezen kívül meg kell szerezni és venni különböző jogokat és elutazni Paraguaytól Szaud-Arábiáig néhány országba. Most van némi remény, mert már nemcsak bennem, de másokban is olyan érdeklődést keltett ez a történet, hogy több támogató segítségével talán elindulhat a film, amit 2016-ra szeretnék befejezni. 90 percesre tervezem, lehetséges, hogy lesz egy 52 perces tévéváltozata, de moziban indul majd, nem a televízióban. Úgy néz ki, hogy találtam egy spanyol koprodukciós partnert és örömmel említem meg, hogy mögöttem van az MTVA is. Az alkotótársak közül kiemelném még Horváth András Dezső nevét, vele írtuk a forgatókönyvet, de ő volt a film szerkesztője is. Időközben szerencsére támogatást kaptunk a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Pályázatán, ami nem csak Kubaláról, hanem minden Barcában játszó magyarról szól, így született meg a Magyarok a Barcáért című 3 részes dokumentumfilm, ami lement a Duna Tévében. De még nagyon sokat kellett dolgozni rajta, átvágni, átszerkeszteni, hogy május végétől a mozikba kerülhessen.
Kocsis Tibor és a stáb
Akik ismerték vagy látták a magyar futballistákat, azok ma már nagyon idős emberek.
Elkezdtük feldolgozni, gyűjteni az anyagokat, elindult az előforgatás is, de itthon akkoriban leállt a magyar filmgyártás, mert minden átalakult. Megijedtem, mert nekem a Kubala történetben az időfaktor nagyon fontos volt, ugyanis a szereplők 85 év fölött jártak. Igazán megtisztelő, hogy Gyetvai Laci bácsival, a Fradi kiváló játékosával többször találkozhattam. Sajnos már nincs közöttünk, talán nekünk adta élete utolsó interjúját. Rudas Feri 93 éves, nemrég engedték ki a kórházból, de azt ígérte, hogy akárhogy is, de jön a bemutatóra. És én ezekről az emberekről azelőtt semmit nem tudtam! Hogy volt egy Rudas, Gyetvai, Henni Géza, Deák Bamba. Lenyűgöző nézni, hogy ezek az emberek mit tudtak adni a közönségnek.
2009-ben megtudtam, hogy felavatják Kubala két méteres szobrát a Nou Camp stadion előtt. Kimentünk Barcelonába, ahol az emberek könnyes szemmel emlegették a nevét. Vicces, de az hogy én Spanyolországban úgy mutatkoztam be, hogy „Kokszisz”, nem volt hátrány, sőt! Apám szerint, aki a nagyapjától hallotta, mi távoli rokonok vagyunk Kocsissal, bár ezt Kocka családja nem tudta megerősíteni. De ezzel a névvel mentem oda Platinihez és mindenkihez, hogy ezen a filmen dolgozunk, segítsenek. Mivel Kubala is magyar volt, tárt karokkal fogadtak bennünket mindenhol.
A kutató munka során próbáltunk a szereplőinkről minél több fotóanyagot, archív felvételt, riportot összegyűjteni. Megkerestük a kortársakat, akik együtt játszottak velük vagy a barátaik voltak, például Tóth II-t, aki a Csepelben együtt futballozott Cziborral. Rudas Ferenc elmesélte nekünk, hogy a felszabadulás után mit jelentett a foci. Ő a Ferencvárosban játszott együtt Kocsissal és a Cziborral. Megkerestük Szepesi Györgyöt, aki ma már legenda, az Aranycsapat 12. tagja és mindent tud, mert végigélte az egész kort. Ő Kocsisról beszélt nekünk a filmben.
Barcelonában találkoztunk játékosokkal, Ferran Olivellával, Justo Tejadával, akik együtt játszottak a nagy csapatban Kubalával, Kocsissal és Cziborral. Nagyon jó történeteket meséltek. Megkerestük a klubot is természetesen, ahol találkoztunk az elnökséggel és az akkori vezetőkkel. A Barca legendás elnöke, Josep Núñez 10 év után először csak nekünk adott interjút. Több mint 20 évig állt a klub élén, nagy megtiszteltetés volt, hogy beszélgetett velünk. Ramón Alfonseda, a Barcelona Veteránjainak Szövetsége elnökeként azt is elmondta, hogy a veterán klub állíttatta a szobrot Kubala emlékére a stadion elé.
Nagyon fontos volt, hogy találkozhattunk a családtagokkal: Kubala gyerekeivel, Carlossal és Lacival, Czibor fiával, Zoltánnal, Czibor húgával, Zsuzsa nénivel, aki Komáromban él. Albumnyi fotóval, családi kinccsel ajándékoztak meg bennünket, de számomra az anyagot igazán filmszerűvé a mozgókép teszi.
Mindig megkérdezik, hogy „Tibor, te, aki öko és szocio-dokumentumfilmeket készítesz, vagy annak idején Doszpot Bélával együtt az Egy nap döntöttem…sorozatot, a Talpalatnyi zöldet, vagy a Verespatakról szóló Új Eldorádót - mit keresel a foci közelében?! A válasz nagyon egyszerű. Szerintem a jó film sorsokról, drámákról szól és általános emberi értékeket közvetít. És teljesen mindegy, hogy ki az alany: géplakatos, miniszterelnök, festőművész vagy futballista, ha az élete tele van drámával, izgalommal, értékekkel. Például Czibor berni gólja a Benfica ellen, igazán lenyűgöző! Életemben nem gondoltam volna, hogy egy gól így hat majd rám. Most is elszorul a torkom…
Igaz, hogy még a tolmács munkára is 140-en jelentkeztek?
Igaz. Végül három embert választottunk ki, akikről úgy gondoltuk, hogy hosszú távon együtt tudunk dolgozni. Nagyon fontos volt, hogy ne csak spanyolul, hanem katalánul is tudjanak, mégpedig nagyon jól, ugyanis ott sokszor nem mindegy, hogy az embereket az utcán spanyolul vagy katalánul szólítják meg. Egyébként Kubalát Katalónia saját fiának tekinti, ugyanúgy, ahogy Magyarország, Szlovákia, és más országok is.
A film narrátora Fodor Tamás, aki remekül idézi meg a kort, a hangulatokat. Nem vagyok a narrátoros filmek híve, de ez esetben csak hozzáad a filmhez, ahogy Tamás a szöveget mondja. Nagyon fontos volt az is, hogy feszültségteremtő, drámai zenéket találjunk, ebben segített nekem Szigeti Ági. Egyébként Másik János már jelentkezett, hogy nagyon szereti Kubala életét, és örülne, ha megkeresném… Azt is meg szokták kérdezni, hogy miért nem lesz ebből játékfilm? Azt nem szeretnék. Ebből a történetből nem.
Én nem nagyon szeretem a beszélőfejes filmeket, de amikor olyan drámákat látunk és hallunk, amik megrázóak, érzelmekkel vannak teli, igazak, és lebilincselőek, akkor úgy gondolom, hogy azokra nem kell vágókép. Sőt! Ilyenkor az alany szemét kell nézni, a kezét, a mozdulatait. Én nagyon sokszor hagytam őket beszélni, és nem bántam meg. Persze sok archív felvétel is van a filmben, melyeket a MANDA archívumából kaptunk meg Varga János segítségével. Nem volt könnyű dolga mozgóképeket találni, hiszen a film 1920-ban indult, sőt látunk képeket 1899-ből, amikor megalapították a FC Barcelonát.
Tárgyaltunk a spanyol, a katalán és a Barca TV-vel és a svájci UEFA központtal, ahonnét a jogokat meg kellett szereznünk. Ez nem volt sem egyszerű, sem olcsó. Nem is sikerült volna, ha az MLSZ anyailag nem segíti a filmet. Támogatást kaptunk még a Vasas Kubala Akadémiától, ahol az ő szellemében oktatják az ifjúságot a futballra. „Akarni, küzdeni, játszani” a mottójuk, amit Kubala is mindig fontosnak tartott. Ezen kívül az MTVA állt a projekt mögé, mint fő médiatámogató, nekik köszönhetjük a szép díszbemutatót, a vendégek meghívását. Partnerünk továbbá a Sport Tv és hazánk legnagyobb FC Barcelona rajongó klubja az Eurobarca. Három héttel vagyunk a VB előtt, ezért a szlogenünk: „Hangolj a VB-re Cziborral, Kocsissal és Kubalával!”
Természetesen a bemutatóra meghívtuk Carlos Kubalát, ifj. Czibor Zoltánt és ifj. Kocsis Sándort. A nézők személyesen találkozhattak a premieren Josep Maldonadó katalán szenátorral, aki a Klubot képviselte, de eljött a Honvéd egykori kiváló kapusa Faragó Lajos is. Az estet megtisztelte a spanyol és az olasz nagykövetség is. Úgy érzem, hogy egy nagyon emlékezetes estet töltöttünk el együtt a vendégeinkkel.
Ezúton is köszönöm mindenkinek a munkáját, főleg a Flóra Film munkatársainak: Konecsny Emőkének, aki ezúttal gyártásvezető volt és Nagyistók Ferinek, aki negyedmagával vágta a filmet. Köszönet illeti Bosnyákovits Piroskát és Bálint Gábort is.
Carlos Kubala és fiai
Rengeteg embert említettél, akik mind-mind segítettek, de milyen nehézségeitek voltak?
Talán a legnehezebb az archív felvételek megtalálása és néhány fotó megszerzése, hiszen minden történethez kerestünk fényképet, még akkor is, ha ez egy 1928-as mérkőzéshez kellett.
Kubala miatt a nők is kijártak a meccsekre...
Ez így van. A szőke, kék szemű Kubaláért megvesztek a nők. Rendkívüli felépítésű ember volt. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a combja a derekammal vetekszik. Hihetetlen ereje volt, miközben könnyed és sármos férfi. Szeretett énekelni, mulatni, és ami a legfontosabb, hogy fantasztikus szíve volt. Mindenkinek segített.
A magyar focisták annyira népszerűek voltak Katalóniában, hogy az egyikükről még vers is született.
Így van. Rafael Albertiről van szó, aki egy óriási katalán költő. 1928-ban Plattkó Ferenc, a Barca legendás kapusa hősiesen védett, miközben meg is sérült. A tragikus pillanat benne van a filmben. Alberti írt hozzá egy ódát, Oda a Platko címmel, amiből hallunk részleteket és fotókat is látunk az elhíresült meccsről – azokat se volt könnyű megszerezni. Mint említettem, a jó film szórakoztat, elgondolkoztat, érzelmeket közvetít, hat rád, de az eddigi visszajelzések engem is megleptek. Miután a tévében lement a Magyarok a Barcáért, férfiak hívtak fel meghatódva, volt, aki csak annyit mondott, Tibor, köszönöm ezt a filmet. Hogy a mozikban milyen sikere lesz, azt nem lehet megjósolni.
Mi kell ahhoz, hogy egy dokumentumfilmet fő műsoridőben vetítsenek le a tévében vagy moziba kerüljön?
Hogy izgalmas legyen és nagyon sok embert megmozgasson. Hogy a jó szerencséd olyan témát tálaljon eléd, mint például az Új Eldorádó volt, ami sok embert érdekelt.
Szinte képtelenség versenyezni egy játékfilmmel, a Vasemberrel, a Kung Fu Pandával, az Üvegtigrissel. Az Új Eldorádó a 25 ezres nézettségével csúcsot döntött. Ma egy magyar filmrendező nagyon boldog, ha ennyien megnézik a filmjét. A művészfilmek nézőszáma 800 és 3000 között mozog. Egy Woody Allen filmet 20-50 ezer néző lát. Az emberek nem nagyon járnak már moziba, mert a filmeket letöltik, megszerzik, megnézik a tévében. Persze az a legfontosabb, hogy a film eljusson a közönséghez, de az rettenetes kínt és kárt okoz, ha kikerül a megosztó portálokra.
A mozi egy második esély. A tévében egy este a 3x26 perc egybe ment le, emiatt ki kellett hagyni sok mindent. Nagy falat volt a külföldi archívumok és a jogdíjak miatt is. A mozi változat egészen más lett. 15 perccel hosszabb, így a drámákat le tudtuk kerekíteni, alakítottunk rajta, sok mindent érthetőbbé tettünk. És azt se felejtsük el, hogy csak a Facebook-on 42 millió Barca rajongó van. A világ legnagyobb, legjobb csapatáról beszélünk, még akkor is, ha most egy kicsit gyengélkednek. Talán ez is segíti a forgalmazást.
A dokumentumfilmben majdnem mindenki, aki a magyar focistákról beszélt, egy adott pillanatban elérzékenyült…
Igen, mert mind a három fantasztikus ember volt. Tehát, amit a Barca volt elnöke, Núñez úr mond a filmben, az igaz. Rendkívüli játékosokhoz, rendkívüli személyiség és nagy szív is kell. Ez ritkán jön össze, de ez a három magyar valóban nagyszerű ember volt. Kubaláról mesélték, ha az utcán valaki fázott, odament hozzá, levette a kabátját és odaadta neki. Hazajött, visszament a „nyóckerbe”, ahonnét indult, és aki arra járt, mindenkit meghívott vacsorára. Ezek nem legendák! Ahogy a filmben is elhangzik: Ha én megtehetem, te meg rászorulsz, miért ne segítsek? És ő tényleg e szerint élt.
Tele vagyunk legendákkal, nagy történetekkel, nagy emberekkel, akikre büszkék lehetünk, akikre jó gondolni, emlékezni. Ilyen az ő történetük is. Azoké a magyaroké, akik segítettek naggyá tenni a Barcát.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322