Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Mama, kérlek! – Andrey Zvyagintsev: Szeretet nélkül

A Leviatán társadalmi-politikai kitérője után az orosz Andrey Zvyagintsev visszatért a családi dráma műfajához – korábbi szenvtelenségét viszont elvetette. Szerencsére. MOZI
 
Szeretet nélkül
(Nelyubov)
írta: Oleg Negin, Andrey Zvyagintsev
rendezte: Andrey Zvyagintsev
fényképezte: Mikhail Krichman
vágó: Anna Mass
producer: Gleb Fetisov, Sergey Melkumov, Alexander Rodnyansky
zene: Evgueni Galperine, Sacha Galperine
szereplők: Maryana Spivak, Aleksey Rozin, Matvey Novikov, Varvara Shmykova, Marina Vasileva, Aleksey Fateev, Natalya Potapova, Andris Keiss
gyártó cég: Non-Stop Productions, Why Not Productions, Fetisoff Illusion
forgalmazza: Mozinet
bemutató dátuma: 2018. február 1.

A modern kori Kohlhaas Mihály-sztoriban, a Leviatánban a rendező azt mutatta be nyomasztóan hatásosan, miképpen vált a Politikus az új világ mindenható urává, mindent elpusztító szörnyetegévé, és mi történik a kisemberrel, ha szembe merészel szállni vele. Habár a filmben fontos szerepet kapott a főhős családja is, egyértelműen a politikai parabola műfajába tartozik.

A Leviatán előtt azonban Zvyagintsev mindkét fontos filmje a családi dráma zsánerét képviselte: a 2003-as A visszatérés apa és két fia újbóli találkozását mutatta be, némi thrillerelemet, misztikumot és Tarkovszkijt keverve a profán történetbe. Majd a 2011-es Elenában az alkotó már teljes mellszélességgel a profán felé fordult, amikor a családi kapcsolatok és az anyagi kihasználás bűntől sem mentes meséjét a szikár mindennapokra fókuszálva, kínzóan lassan tárta a néző elé.

A Szeretet nélküllel a rendező ismét a családi drámához tér vissza, ezúttal egy „szabályos” családot állítva a középpontba: anyát, apát és egy 12 éves fiút. A felálláson kívül viszont semmi sem szabályos, hiszen a családtagok meglehetősen szélsőséges helyzetben leledzenek. A szülők épp válófélben vannak, mindkét félnek megvan már az új párja, a gyerekre viszont senki sem tart igényt, anyja nevelőotthonba akarja adni.

Az erről szóló vitát – a szülők tudta nélkül – Aljósa kihallgatja, ezt követően pedig nyoma vész. Reggel elindul otthonról, de az iskolában már senki sem találkozik vele. Minderre pedig csak két nap múlva derül fény, hiszen a gyerek eltűnését követő éjszaka sem az apa, sem az anya nem tartózkodik otthon (mindketten már az új, a gyerek és egymás nélküli édes életüket kóstolgatják), azaz csak másnap napközben értesülnek róla az iskolától, hogy Aljósa második napja nem jár be.

A Szeretet nélkül címében egészen pontosan meghatározza a témáját. A közöny, a szeretetlenség ugyanolyan gyerekbántalmazás, mint a verés, csak nehezebb tetten érni. Abban a néhány jelenetben, amelyben az eltűnése előtt együtt látjuk anyát és fiát, egyértelmű, hogy a nő semmiféle szeretetet nem érez gyermeke iránt – inkább csak nyűgnek érzi, és ezt folyamatosan ki is mutatja.

Ennek a szeretethiánynak a dacára azonban a Szeretet nélkül Zvyagintsev eddigi legemocionálisabb filmje. Korábbi műveiben az alkotó és kamerája csak szenvtelen megfigyelő volt, aki nem azonosult senkivel (így nézői együttérzés sem alakult ki a hősökkel szemben). Most azonban több érzelmet láthatunk az új mű egyetlen percében, mint az addigi életműben együttvéve. Az alkotó egyértelműen együttérző pozíciót vesz fel a fiúval szemben, akivel így a néző is rögtön azonosul. Elég egyetlen másodperc, hogy a szülei róla szóló vitáját kihallgató Aljósa zokogástól eltorzult arcára pillantsunk, és máris összefacsarodik a szívünk.

Együttérzésünk alanyát azonban az eltűnés miatt igen hamar elveszítjük, és nem követjük a szökött fiút csellengése során. A nézői pozíció ekkor a szülőkével egyezik, és ez kitart a film végéig, azaz mi is elveszítjük szem elől az egyetlen szimpatikus figurát. Sőt: még amikor nem tudni, hogy Aljósa eltűnt, a rendező már akkor úgy intézi, hogy a szülők szemével lássuk a fiút. Miután ugyanis a gyerek reggel elindul, az anya és az apa egy napját követhetjük végig, amelyben egy gondolat nem sok, annyi sem jut a fiúnak.

„Szeretet nélkül nem lehet élni” – fogalmazza meg a film egyik mellékalakja, a feleség új szeretője. Ő ugyan a magát sajnáltató és hamisan áldozatnak bemutató anyával együttérezve mondja ki a nagy igazságot, miután a nő elmeséli neki, hogy sosem szerette a férjét, és csak azért ment hozzá, mert terhes lett Aljósával. Csakhogy egyértelmű, hogy a „szeretet nélkül” kitétel nem rá, hanem a gyerekre vonatkozik. Ő kényszerül szeretet nélkül, közömbös szülőkkel élni, így ha következetesen végigvisszük a „szeretet nélkül nem lehet élni” gondolatot, tulajdonképpen a gyermek eltűnése után mindegy is, hogy hol van, él-e még egyáltalán, vagy beleveszett a baljósan sokat mutatott folyóba – hiszen (szeretet hiányában) addig sem élt, addig sem hiányzott senkinek.

Az alkotó ezenkívül tűpontosan ábrázolja azt is, honnan érkezik ez a gyerek iránt táplált nemtörődöm gyűlölet. Aljósa nagymamája, az anya édesanyja (az édes erős idézőjelek közt) csupán egyetlen jelenetben szerepel, de a belőle sugárzó ellenszenv az egész filmet áthatja. A feleség említi is, hogy sosem szerette az anyja őt sem, és ez az idővel egyáltalán nem változott: a nagymama olyan utálattal fordul saját lánya felé, amilyennel mások az ellenségeiket tüntetik ki.

Ez a gyűlölet aztán megmérgezi az egymással marakodó jövendőbeli exférj és exfeleség viszonyát is, majd a kör bezárul: az egyik utolsó jelenetben azt láthatjuk, hogy a dühödt érzelmeket nemcsak szegény Aljósa örökölte meg, hanem a férj új feleségétől született kisfia is. A férfi olyan átható dühvel vágja oda a totyogó korú gyereket a járókába, hogy az azonnal sírni kezd, és a mamáját hívja – aki azonban nem jön (és itt a jövőben valószínűleg egy újabb szomorú történet kezdődik).

Zvyagintsev filmjében a legfontosabb dolgok nagyon rövid, szinte szemvillanásnyi idő alatt történnek. Ahogy a férj odavágja a gyereket – ha a kicsi nem sírna utána, szinte nem is lehetnénk biztosak benne, hogy csakugyan ezt tette. Ahogy Aljósa arca zokogó grimaszba torzul – valószínűleg ott és akkor dőlt el minden, ami ezután következik. Csak azt láthatjuk hosszasan, aminek semmi tétje (a szülők egy napja), vagy semmi értelme nincs (a keresés hosszú és részletező bemutatása). Ahogy az életben is: ami kínzó és felesleges, az mindig hosszabbnak tűnik.

A Szeretet nélkülben ábrázolt zaklatott érzelmeket és történéseket a harmonikus képi világ ellenpontozza. A főhősök lakóhelye környékén erdő és folyó található, és a kamera szinte már csúfondárosan sokáig időz el a gyönyörű, behavazott természeti képeken. De nem csak a természeti környezet szemet gyönyörködtető: a lakásbelsők is kiegyensúlyozottak, szépséget és nyugalmat árasztanak – mindazt, ami a figurákból hiányzik. Ahogy szinte az összes szereplő jó külsejű – kifejezetten szép és jóképű itt mindenki. Szép emberek, akiknek mindenük megvan: szép lakás, jó állás, vonzó partner. De ez a sok külső szépség sem képes elrejteni, hogy valami nagyon nincs rendben. Annyira nincs, hogy legszívesebben üvöltenénk – ahogy az anya abban az egyetlen pillanatban, amikor fiával kapcsolatban valamilyen emberi érzelmet mutat.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322