Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Ballada a katonáról - James Mangold: Logan – Farkas / Noir Edition

Annak ellenére, hogy talán ő a legnépszerűbb az összes X-Men közül, egészen eddig Farkas figurája számított a mutáns szuperhősök univerzumában a mostohagyereknek, hiszen a vele a középpontban készült alkotások voltak a leggyengébben sikerült X-Men-filmek. James Mangold rendező azonban a Logan – Farkassal visszaállította mind a saját, mind a karakter becsületét, a mű fekete-fehér verziójának elkészítésével pedig adekvát formát is adott neki. MONITOR

Logan – Farkas / Noir Edition

(Logan Noir)
írta: James Mangold, Scott Frank, Michael Green
rendezte: James Mangold
fényképezte: John Mathieson
vágó: Michael McCusker, Dirk Westervelt
zene: Marco Beltrami
producer: Simon Kinberg, Hutch Parker, Lauren Shuler Donner
szereplők: Hugh Jackman, Patrick Stewart, Dafne Keen, Boyd Holbrook, Stephen Merchant, Elizabeth Rodriguez, Richard E. Grant, Eriq La Salle
gyártó cég: Twentieth Century Fox Film Corporation, Marvel Entertainment
forgalmazza: Bontonfilm
DVD-bemutató dátuma: 2017. július 7.

FIGYELEM, AZ ÍRÁS SPOILEREKET TARTALMAZ!

A Logan Noir ötlete akkor kezdett motoszkálni Mangold fejében, amikor visszanézte, és a közösségi média felületein is megosztotta a film forgatásán készített fekete-fehér fotóit, amelyek még tovább erősítették a mű westernfilmes érzetét. Miután a nézők is ráharaptak a dologra, és még egy rajongói előzetes is született monokróm verzióban, a rendező a stúdiótól engedélyt kapott rá, hogy a mozikban látható színes eredeti után előálljon az alkotás fekete-fehér verziójával, ami – egy egyszeri vetítés után – a film DVD- és Blu-Ray-kiadásán kapott helyet.

Bár a filmről szóló írások legtöbbször úgy emlegetik a Logan – Farkast, mint ami a klasszikus westernek világát idézi meg, a mű valójában a II. világháború kiábrándultságát követő években született alműfajra, a revizionista westernekre emlékeztet. Ahogy a revizionista westernekben meginognak a hagyományos vadnyugati értékek, és elmosódik a határ jó és rossz között, úgy Mangold filmjének főhőse sem egyértelműen pozitív figura (eleinte legalábbis): megkeseredett, kiégett alak, aki sorsára akarja hagyni a segítségét kérő rászorulókat, egy gyermekével menekülő nőt.

A figura ugyanakkor, már csak legendáriuma miatt is, természetesen az elejétől kezdve élvezi a néző rokonszenvét, így vélhetően minden rajongó szíve összefacsarodik a hanyatlás, a pusztulás olyan jeleit látva, mint például amikor Farkas olvasószemüveget vesz fel, amikor súlyos betegségének tüneteivel szembesülünk, vagy amikor konkrétan a szemünk láttára haldoklik. A filmbe nem nehéz belelátni, hogy mindezzel az alkotó Amerika napjainkban tapasztalható hanyatlását fogalmazza meg (s ezzel megint csak a revizionista western szubzsáneréhez jutunk vissza) – ha így megy tovább, az országból 2029-re (ekkor játszódik a film) annyi sem marad, mint Loganből. A sztori szerint egy olyan világban járunk, amelyben mindenki csak az erőből ért, s efelé haladunk ma is: Trump Amerikájában a vadnyugat kora visszatért.

A további egyértelmű westernutalások mellett azonban (vadnyugati tájak, totálok, a déli határ mint helyszín, a színszimbolika következetes alkalmazása, azaz a protagonista fehérben, az antagonista feketében van, a hősök az Idegen a vadnyugaton című filmet nézik, a cselekmény egy nagy leszámolással zárul stb.) magától értetődően adja magát a Logan Noir film noirként való értelmezése is, amire már az új verzió címével is céloznak.

A nagyvárosi környezet persze hiányzik, de a monokróm forma mellett a központi figura idézi a legerősebben a noirok világát. A kemény öklű (és pengeéles karmú), kevés szavú Logan levitézlett szuperhősként ma már limuzinsofőrként tengődik – kiábrándult, nihilista világképéből, csak a saját érdekét néző hozzáállásából azonban csakhamar előbújik a humánus, önfeláldozó, nagyon is szilárd becsületkódex alapján működő figura, akit ugyanabból az anyagból gyúrtak, mint Raymond Chandler és Dashiell Hammett lecsúszott magándetektívjeit.

A Logan – Farkasról jó előre beharangozták, hogy ez lesz a figurát immár kilenc film óta megformáló színész, Hugh Jackman búcsúja a karaktertől, és ennek megfelelően olyan melankolikus, kiábrándult, lemondó, komor és sötét, amennyire csak lehetséges. Az önpusztító főhős saját magát ítéli halálra benne, és lassú elmúlása már a cselekmény legelejétől zajlik – így amikor végül nagybetűs Hőssé, sőt ismét szuperhőssé válhat, és feláldozhatja magát a jövőt jelentő gyerekek érdekében, hiába pusztul el, ez a felemelő megdicsőülés happy endnek számít ahhoz képest, amilyen sorsot az elején tippeltünk volna ennek a megkeseredett figurának.

Ezzel a saját magára kiszabott magánpassióval a főhős meséje a westerneken és a noirokon kívül A pankrátor pusztulástörténetét is megidézi, amivel egyúttal az olyan férfi melodrámák közé is felsorakozik. mint a Fehér pokol, a Warrior – A végső menet vagy az európai mezőnyből a Bikanyak. A figura önpusztításának csúcsa pedig az a szimbolikus képsor, amikor Logan tulajdonképpen saját magát öli meg, hiszen a genetikailag az ő mintájára létrehozott „gonosz ikertestvér”, az X-24 nevű prototípus végez vele.

Az X-Menek szempontjából posztapokaliptikus világban játszódó film tehát (a sztori szerint 25 éve nem született különleges képességű mutáns, a többiek pedig meghaltak) már eddig is sötétre volt festve – átvitt értelemben és szó szerint egyaránt, hiszen a színes alapanyag ellenére már az eredeti verzió sem volt egy színekben tobzódó alkotás. A Logan Noirral azonban a mű végleg elnyerte végső és igazi formáját. A fekete-fehér verzió úgy tökéletes, ahogy van: nemcsak jobban kifejezi az alkotás mondanivalóját, de a szemnek is szép; hiába monokróm, árnyalata és mélysége is van a színeknek, a kontúrok és kontrasztok időnként már-már fekete-fehér grafikát juttatnak az eszünkbe, ezzel pedig a Logan eredeti közege, a képregény is kap egy főhajtást. Arról nem beszélve, hogy így sokkal érzékletesebben kijönnek az olyan finomságok, mint például az, hogy Charles bunkerében a hatalmas fémtartály kilyuggatott falain beszűrődő napfény képileg a csillagos eget idézi.

Az X-Men-filmekből sarjadzó Farkas-opusok alkotói eddig karakteridegen, csak az akcióra koncentráló, könnyen-gyorsan fogyasztható, rövid szavatosságú gagyit gyártottak, amik túlbonyolított történettel operáltak. A legutóbbi ilyen alkotásért felelős James Mangold most szerencsére jobb későn, mint soha alapon végre felismerte, hogy ehhez a cinikus, mégis emberséges figurához egy sötét western/noir illik a leginkább. Követhetetlen és fárasztó bonyodalmak helyett így egyszerű üldözéses-menekülős sztorit kapunk, erős érzelmi szállal (egy háromgenerációs apa-gyerek kapcsolat megéneklése, amiből kiderül, hogy nem mindig kapunk olyan apát, amilyen járna nekünk, a választott apafigurát viszont bármikor elveszíthetjük) és melankolikus hangulattal megtámogatva – azaz egy olyan filmet, amit ez a hős igazán megérdemel.

Címkék

Guinness, Wegerer, Oscar-jelölt, LuMu, Gólem, Jelenidő, DVD bemutató, Hajdu Szabolcs, Jeff Nichols, thriller, Akadálymentesen, Cigánygyilkosságok, Valentino, 1920, Sopsits, Boyle, buli, Művészetek Völgye, jelölés, babona, vizsgafilm, Transz, Titanic 2017, Cannes, Készülő film, Észt filmhét, Tóth Barna, Cassell, vámpír, 60-as évek, Sára Sándor, Greengrass, Ősz Gábor, animáció, Aranyglóbusz, Röhrig Géza, Berlinale, Csányi Sándor, Kino, Kincsem, expresszionizmus, új magyar film, bagoly, Titanic, alkotó, Wajda, Retro noir, háborús film, HBO GO, Tárlat, fantasy, Forgalmazói filmnapok, The Affair, sorozat, popzene, diplomafilmek, Beatles, zene, forgatókönyv, Elek Dóra, western, Filmnapok, finn filmnapok, Love story, Filmalap, Uránia, Jancsó, Örökmozgó, Tudományos filmek, Magyar Nemzeti Galéria, KAFF 2017, Titanic Filmfesztivál, Artmozik éjszakája, Visszanéző, olasz film, magyar sorozat, 2. Magyar Filmhét, disztópia, Anilogue, farkasember, Filmhét, Diplomamunka, Amszterdam, dán, Magyar Kultúra Napja, Horror, Jéger, filmkritika, Bill Condon, Inkubátor, Televízió, cikk, Anilogue 2016, Tiszta szívvel, Filmrendező, Aranyélet 2., Jeles, A hetedik Star Wars film, német film, Antal Nimród, Török Ferenc, Dokumentumfilm, Dyga Zsombor, báb, Almodóvar, Interjú, MaNDA DVD, ELTE, Tinédzser, Herczeg Attila, Filmtörténet, producer, Cseh Tamás, Carrie Fisher, filmtörvény módosítás, Vígjáték, HBO, Amrita Sher-Gil, Mark Ruffalo, Pixar, Történelmi magánügyek, , krimi, Szolnok, Gauder, halálhír, szörnyek, Verzió, Tomit., Maya Forbes, Magyar film fesztiválszereplés, Bertolucci, építészet, Kvíz, Cseh filmek, Kormákur, Szépművészeti, Díjak, Tábor, Kaszkadőr, Filmalap-Filmarchívum, doku, Nyár, Oscar, Kultfilmek, francia film, Netflix, monográfia, Felújított filmek, Fliegauf, Cinefest 2016, rassz, Ukrán film,