Filmkultúra

A Nemzeti Filmintézet magazinja

Mélytorok - David Simon, George Pelecanos: Fülledt utcák 1. évad

Az újkori sorozatgyártás egyik legnagyobb hatású alkotója ezúttal a New York-i szexmunkások és az ébredező amerikai pornóipar legmélyebb bugyraiba szállt alá – a tőle megszokott minőséggel és részletgazdagsággal.  MONITOR
 
Fülledt utcák
(The Deuce)
amerikai drámasorozat, 2017
rendezte: James Franco, Michelle MacLaren, Uta Briesewitz, Roxann Dawson, Ernest R. Dickerson, Alex Hall
írta: David Simon, George Pelecanos
fényképezte: Vanja Černjul, Pepe Avila del Pino
producer: Maggie Gyllenhaal
vágó: Kate Sanford, Alex Hall
szereplők:James Franco, Maggie Gyllenhaal, Margarita Levieva, Lawrence Gilliard Jr., Emily Meade, Gbenga Akinnagbe

Az újságíróból tévés íróvá, majd showrunnerré avanzsált Simont elsősorban a minden idők legjobb és legfontosabb sorozatait rangsoroló listákon általában igen előkelő helyre beszúrt Drót kapcsán szokás emlegetni, pedig. Az egykori bűnügyi tudósító már az ezredforduló Amerikájáról szóló televíziós nagyregénye előtt (s szerencsére azután) is letett egyet, s mást az asztalra. Miután egy évig testközelből tanulmányozta a baltimore-i gyilkossági nyomozók munkáját, élményeiből megírta első könyvét (Homicide: A Year on the Killing Streets), ami alapján az NBC szinte rögtön tető alá hozta a végül összesen hét évadot megélt Gyilkos utcák (Homicide: Life on Street) című sorozatot. Második – Ed Burns-szel közösen jegyzett – írását (The Corner: A Year in the Life of an Inner-City Neighborhood) már az HBO számára adaptálta, ebből készült 2000-ben a The Corner miniszéria. Ez a két könyv és az utóbbiból készült sorozat kérdés nélkül tekinthető a méltán neves, 2002-2008 között a szintén az HBO-n futó Drót közvetett és közvetlen előzményének is. A csatorna és a realista stílus a továbbiakban is megmaradt, de míg a 2008-as Gyilkos megszállás (Generation Kill) minisorozat az első tengerészgyalogos hadosztály 2003-as iraki lerohanásáról, a Treme 2010 és 2013 között összesen négy évadon át, jazz-zel és helyi kulturális utalásokkal sűrűn átszőve mutatta be New Orleans Katrina-hurrikán utáni mindennapjait. Simon és az HBO Két éve újabb, ugyancsak megtörtént eseményeket feldolgozó minivel jelentkezett, és ha eddig esetleg nem lett volna világos, a valaha volt legfiatalabb nagyvárosi polgármester, Nick Wasicsko tragikusan rövid politikai pályafutását feltablózó Mutassatok egy hőst! végérvényesen bebizonyította: David Simon az HBO jóvoltából azt csinál, amit csak akar. A szó legjobb értelmében persze. A híresen kompromisszumképtelen író-producer minden értelemben fittyet hányhat a nézettségre, mert vele és műveivel szemben egyszerűen nincsenek ilyen irányú elvárások. Ha úgy akarja, a világ leglassabb nyomozásáról mesél, de ha úgy tartja kedve, a bűnügyek mellett vagy épp helyett forgathat kikötői munkások szakszervezetéről, az oktatás helyzetéről, egy sokkból ébredező vidékről vagy akár a világ legunalmasabb városi közgyűléséről is – s teheti mindezt ráérősen, lassan, vagy akár még annál is sokkal lassabban. Simon ugyanis televíziósként is úgy működik, mint a legnagyobb írók fénykorukban: minden „szava” arany.

Legújabb, HBO-val közös munkája, a Fülledt utcák nem csak aláhúzza a fenti állításokat, de minden tekintetben tökéletesen is illeszkedik az alkotó eddigi életművébe. A csatorna nem sajnálta a pénzt a hetvenes évek New York-jában játszódó produkciótól (ami különösen nagy dolog a Martin Scorseset és Mick Jaggert is csatasorba küldő Bakelit tavalyi bukásának fénytörésében) és az alkotók busásan meghálálták ezt. Az elvileg a pornóipar felvirágzását körüljáró Fülledt utcák az utolsó négyzetcentiméterig zseniálisan kor-szerű, hiteles és részletgazdag – és ezúttal még a sorozatok esetén azért nem túl acélos CGI sem zavaró. Simon itt is képes olyan beleéléssel, valódi bennfentes látszatát keltve elmesélni egy nagyon nagy ívű sztorit, mintha már azon a bizonyos 14. körzetbeli rendőrőrsön is ott ült volna ezerkilencszázhetvenvalahányban egy félreeső sarokban, s mintha az éjszakáit akkoriban ő is a Times Square mocskos-izzadt flaszterén, ebédidejét pedig az új onnan kialakított, papírfalú bordélyok szobáknak nevezett lyukaiban töltötte volna. A legtöbb Simon-sorozathoz hasonlóan itt sincs kimondott főszereplő, és az alkotó a tőle már jól megszokott módon ezúttal is minden oldalról, minden nézőpontból bemutatja történetét. Lehet, hogy ez a sorozat valóban a pornóipar kialakulásáról és felfutásáról szól majd, de az első évad –nagyon helyesen – ráérősen leginkább csak az odáig vezető okokkal és összefüggésekkel foglalkozik. Kortörténeti dokumentum ez, ízes-szagos időutazás, és Simon-féle társadalmi látlelet. A korabeli New York mellett megismerjük belőle az utcalányokat, a motivációikat, a stricijeikhez fűződő sajátos viszonyukat, és megismerjük ezeket a különös, behízelgő stílusú, ám kőkemény kitartókat is. Feltűnik a háttérben a pénzszagra gyűlő amerikai olasz maffia, de mellettük megfigyelhetjük a folyamatokat a mindennapokban menedzselő átlagembereket, üzletvezetőket, csaposokat, verőembereket, a melegek elszigetelt közösségét, valamint a mindezt valamelyest kordában tartani akaró (vagy épp nem akaró) illetékes rendőröket is. Ki lehetne emelni persze a Maggie Gyllenhaal által alakított magánzó utcalányt (aki az elsők között ismeri fel a filmezésben rejlő lehetőségeket), a James Franco által játszott jólelkű és jóérzésű strómant (vagy az ugyancsak Franco által hozott link ikertestvért), bármelyik markánsabb stricit, a Drótból is ismerős Lawrence Gilliard Jr. visszafogott rendőrfiguráját, Natalie Paul riporterét vagy akár Margarita Levieva rejtélyes egyetemistáját, de felesleges. David Simon hatalmas sakktábláján minden szereplő ugyanolyan fontos, itt mindenki számít, folyamatos mozgásuk, kölcsönhatásuk és állandóan változó kapcsolatuk formálja szépen lassan, kimódoltan egyetlen hatalmas és izgalmas képpé a látszólag szerteszét ágazó, de valójában egyazon pontba tartó sztorit. Csakúgy, mint a Drót, a Treme, vagy akár a Mutassatok egy hőst! esetében, itt is minden mellékszereplőt ugyanolyan jól ismerünk és látunk, mintha a mindennapjaink részei volnának (ami azért is nagy szó, mert erre rajta kívül a sorozatok történetében talán csak a Maffiózók alkotója, David Chase volt képes).

Az első évad a jelek szerint csak afféle előjáték, bemelegítés. A legtöbb idő a figurák, a korszellem és a viszonyok megismerésére és megértetésére megy, maga a pornó, a filmezés inkább csak az utolsó néhány epizód során kerül szóba, de még ekkor sem csak ezen van a fókusz. Maradt tehát a mozaikos dramaturgia, a tabló-, sőt, abszolút filmszerű kivitelezés, és minden egyéb, ami Simonnál már megszokott, a változás „mindössze” annyi, hogy a Fülledt utcák az eddigi legnézhetőbb (ismét érdemes jól érteni) sorozata, mind a tartalom, mind a forma és a stílus okán könnyebb belecsöppenni, mint volt anno a Drót vagy még inkább a Mutassatok egy hőst! esetében. Nyilvánvaló persze, hogy még az HBO-nál sem ez lesz az új közönségkedvenc, ha úgy tetszik, Trónok harca-utód, a teljes mostani sorozatkínálatról nem is beszélve. De, ha ugyanúgy hagyják kifutni, mint tették azt a Maffiózók, a Kemény zsaruk, a Drót vagy épp a Treme esetén, akkor ez lehet az utóbbi évek egyik legjobb, a magas minőséget és a nézőket felnőttként kezelő alkotói hozzáállást egyaránt ötvöző drámai sorozata.

Immár hivatalos: a sorozat 2018-ban is folytatódik, az HBO ugyanis berendelte a második évadot. 

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322