Pedig jóféle filmes alapanyagban itt sincs éppen hiány. Joquín „El Chapo” Guzmán élete –  felemelkedései és bukásai legalábbis – épp olyan izgalmas és fordulatos, mint kolumbiai kollégájáé, Pablo Escobaré volt. A róla (majd a harmadik évadtól már a Cali kartellről) szóló Narcos a Netflix eddigi egyik legsikerültebb szériája, ráadásul, ha hinni lehet a vonatkozó híreknek, a Köpcös legutóbbi letartóztatásában is kulcsszerepe volt. A mexikói drogbáró ugyanis állítólag nem csak hogy nagy rajongója volt a Narcos első évadának, de meg is irigyelte annak sikerét és PR-értékét, így, miközben a világ egyik legkeresettebb bűnözőjeként bujkált 2015 júliusától egészen a következő év januárjáig, személyesen járt közben azért, hogy róla is készüljön egy hasonlóan minőségi mű. Filmes álmai kapcsán ebben az időben találkozott többek között az amerikai színész-rendezővel, Sean Pennel is, s állítólag minden óvintézkedése ellenére épp ez a találkozó jelentette végül a vesztét is, ez volt, ami a hivatalos adatok szerint hozzásegítette a mexikói hatóságokat újbóli elfogásához. Jelenleg életfogytig tartó büntetését tölti egy minden eddiginél szigorúbban őrzött fegyintézet ablaktalan cellájában, így vélhetően nem láthatta a róla készült sorozatot. Azt tehát nem tudhatjuk, neki hogy tetszett volna, de az sajnos bizonyos, hogy hiába a rengeteg párhuzam és lehetőség, az El Chapo a Narcos nyomába sem ér.

A Netflix ezúttal nem egyedül, hanem az Univision nevű spanyol nyelvű, de amerikai tévécsatornával közösen fejlesztett és gyártott. Eddig két évadnál és összesen 21 epizódnál járnak, de nincs kizárva a harmadik évad sem. A sztoriban nyilvánvalóan lenne is még kraft, a Köpcös mesébe illő szökésekkel tarkított karrierje tényleg komoly nézőmágnes, a megvalósítás azonban már közel sem ilyen meseszerű. Olyan, mintha az eddig folyamatosan újdonságokra hajtó Netflix ezúttal kivételesen szándékosan másolná korábbi sikere receptjét, csakhogy mindaz, ami a Narcos esetében kifejezetten működött, itt és most nem megy annyira. Az eredeti nyelv persze itt is komoly fegyvertény, autentikus, de a majdnem teljesen ismeretlen helyi színészek ezúttal nem tudják valódi élettel megtölteni az amúgy izgalmasnak tűnő figurákat, így karizma nélküli, egydimenziós karaktereket kapunk csupán. Az eredetihez hasonló ruhák és külsők, a zord ábrázat és a csúnya nézés ide viszont édeskevés, és ez különösen fájó a címszereplőt alakító Marco de la O és a közvetlen környezetét játszók esetében. Kivételt alig néhány figura (a Humberto Busto által alakított politikus, és az egyaránt El Chapo mellett álló drogbárókat játszó Diego Vasquez és Juan Carlos Oliva) képez csupán, ez viszont nem elég ahhoz, hogy a széria levetkőzze kissé telenovellás jellegét. A nem lineáris időkezelés ezúttal kifejezetten zavaró, nem látni benne valódi koncepciót, így olykor követhetetlen, hol is tartunk épp.

Következetlen az is, mely életszakaszra mennyi idő marad, legalábbis hiányzik az egyensúly, és ez különösen a második évad során, a rivális kartellel való háborúnál szembetűnő. Épp ezért a hosszabb második évad sem feltétlenül indokolt (az első 9 epizódjával szemben itt már 12 részen át húzódik a történet), különösen úgy, hogy a széria egészéből hiányzik az egyik legfontosabb összetevő: a feszültség. Látjuk, ahogy megtörténnek a dolgok, érezhető a törekvés, hogy a Narcoshoz hasonlóan itt is meglegyen egyfajta dokumentarista hűség, felfogjuk, mennyire súlyos mindaz, ami történik, mégsem áll össze a sorozat egy koherens egésszé. Amíg Escobar történetét olyan nagyszerűen fűzte a Netflix, hogy a végeredmény sokkal inkább hasonlított egy hosszú Scorsese filmhez, mint egy sorozathoz, addig a mexikói drogbáróról készült széria leginkább egy random, soha véget érni nem akaró dél-amerikai szappanoperához hasonlatos, mind a dramaturgiai, mind a formai jegyek tekintetében. Nézni nem fáj, mert a történet maga rendkívül erős, de ezen felül alig-alig sikerül hozzátenni valami eredetit.  Nagy kár érte, és nem véletlen az állandó összehasonlítás, ebben a vállalkozásban ennél sokkalta több volt. Több pénzzel, több eredeti ötlettel, jobb színészekkel és írókkal, feszesebb dramaturgiával és kevésbé kapkodva újabb, magasan az átlag fölé magasodó színvonalat hozó sorozat lehetett volna El Chapo történetéből. Ha már filler epizódokkal akarták kitölteni az alkotók az időt, akkor lehetett volna sokkal több a 2. szezon 8. epizódjához (A többiek) hasonló, a történtek hétköznapi emberek életére gyakorolt hatásait vizsgáló történetszálból vagy akár a fiatal évek kapcsán kicsit több történelmi kitekintésből. Ha pedig az volt a cél, hogy bemutassák a becenév mögött megbúvó elvetemült bűnözőt, akkor a börtönben egy női elítélt megszerzéséből is presztízskérdést kreáló hatalommániás férfiból kellett volna több. Ehelyett azonban az alkotók láthatóan a gyors eredményhez és az egyszer már bevált sémához ragaszkodva a nagy kapkodásban erősen célt tévesztettek, és ettől az egész olyan, mintha maga a Köpcös csináltatta volna. Róla szól, az ő hatalmáról , a nagyságáról, arról, hogy ő szinte mindent megtehet, mindenhonnan meg tud szökni és bárkit le tud fizetni, miközben a körülötte lévő figurák szinte kivétel nélkül jelentéktelen, bármikor cserélhető mellékszereplők. Szerencsésebb lett volna mindezt egy jó erős Narcos-évadba sűríteni, vagy ha már feltétlenül újabb önálló, több évadon át folyatható és folytatható széria volt a cél, olyan alkotórakra bízni a feladatot, akik magabiztosabban nyúltak volna az amúgy kivételes történethez.