Legkésőbb a Stranger Things tavalyi nyitóévadára evidenciának tetszhet a posztmodern idézgetés, valamint a 2010-es dekádban mind nyilvánvalóbb nosztalgia-mánia, és az intertextek garmadából Christopher Landon önreflexív horror-komédiája sem csinál titkot. Rögvest az alapsztori maga a testet öltött high concept: az Idétlen időkig találkozik Wes Craven Sikolyával.

Innentől még inkább kisakkozható, a Boldog halálnapot! leginkább hatás-, semmint tematika-orientált zsánerőrület, nevezetesen a vígjáték hahotacentrumúságát elegyíti a rémmesék égbekiáltó terrorjával, vagy ha lehet, veszteség-narratívájával. Utóbbin csavar Landon mozija. Slasher-dramaturgiájában ugyanis nem az elkerülhetetlen pusztulás ül tort, hanem a helytállás bír nagy jelentőséggel, illetve kap vállaltan játékos színezetet. Tree, az alműfaj final girlje cseppet sem látványelemként sutba vágott, hullatöltelékként földre tepert és gőzkieresztő szeleppé egyszerűsített, hiábavalóan rohanó lányka. A Boldog halálnapot! mellőzi a hokimaszkos, földöntúli és hasonszőrű gyilkosok elől sokszor pucéran futó áldozatok szexista ábrázolását. Feminista nézőpontú thrillerként válik emlékezetessé, ráadásul a főszereplőnő is komoly jellemfejlődésen megy keresztül, mi több, gender-pozícióján túl épp karakteríve bír igazi csáberővel.

Az időhurok-motívumkör, amit Harold Ramis 1993-as, caprai komédiája saját hőse, a Bill Murray által játszott riporter egoizmusának lehámozásáért vetett be, újra visszaköszön. Írhatnánk, ez nem originális húzás, ám erre semmi szükség: Christopher Landon tudja, hogy amiből várat épít, az meglévő elemekből áll. Nem tehet mást, mint ironikusan, széles fintorral az arcán dúsítja ugyanazon a motívumokat, 2017 publikumának ingerküszöbét az egekig srófolja. Klasszikus műfaji kliséket cserél le, a műfaj elvárásait betartja ugyan, ám ezek teljesüléséig rengeteg képi stilizációval, verbális inzultussal, decens mészárlás-szcénával kísért, fekete humorban pácolt pillanat cseng le. Tree vászon-felmenői között ugyanúgy ott van a Carpenter-féle Halloween Laurie-ja, mint a Valami követ Jay-je. Landon nemcsak komédiaként tálalja az új hősnő egzisztencialista válságát, egyenesen irritáló, halálra szánt fruskaként űzi bele őt a maszkos mészáros döfésébe. Ordít a premisszáról az ironikus népnevelő üzenet: a lánynak szembe kell néznie önmagával, mások előtt is bűnbánatot kell tanúsítania. A mozi nyílt karakter-propagandája viszont beismeri saját felszínességét, így nem meglepő, ha a belső-pszichológiai átalakulást az unásig ismételt külső-akcióközpontú thriller-ismérvek írják felül.

Olyannyira a sokszor ismételt feszültség nyom sokat a latban, hogy idővel nem is érezzük suspense-dúsnak Tree vesszőfutását. Biztosak lehetünk a győzelmében, és a direktor gyakran a lány halálnemeinek őrültebbnél őrültebbre srófolásával csempész dinamikát a klisémesébe. Pontosan erre az öntudatos attitűdre reflektál a Demi Lovato Confidentjére lezavart, rendkívül mulatságos öldöklés-montázs, egyformán adagolva halált és humort. Fogyasztói, sőt, élvezeti cikké nőtt a kiszenvedés, a Boldog halálnapot! dagadó kebellel hirdeti saját alantas, tinifilmmel kevert exploitation-igéjét, hozzátéve, ebben a néző is abszolút kielégülést talál majd. Tree-nek ugyanis fel kell nőnie, végig kell járnia a saját coming-of-age-ét, szerelembe kell esnie, a vele totálisan ellentétes habitusú nagy Ő rávezeti őt az önzetlenségre, tiszta, el nem árult, őszinteségen nyugvó párkapcsolatra bírja, radikálisan szembemenve korábbi hipokrata kapcsolataival, és a bennük szereplő idiótákkal feleséget csaló egyetemi professzortól alfahímként magasodó homoszexuális pornófüggőn keresztül null IQ-jú ázsiai-amerikai buli-szexcsődörig. Románcot is kínál a Boldog halálnapot!, nemcsak bűnös élvezettel felérő horrort. Főkomponensként ugyanúgy lajstromozható a szerelem, mint a Családdal, vagyis az apával való megbékélés, az anya hiányának elfogadása, illetve a barátság szentségének erősítése. Igaz, Landon és Scott Lobdell író (nem mellesleg például X-Men-képregények papírra vetésével nevet szerzett képregény-auteur) különösen a legutolsó témát szatirizálják: e film csajdominanciáját, örök véd-és dacszövetségét sminkfüggőség, egyetemi klubos pozőrség, affektáló beszédmód hivatottak aládúcolni, egyszerre kritizálva napjaink ifjúságát, a lenullázott tinimozi-toposzokat és örömmel fogadva jelen nőthriller túlkapásait.

Túlzásetűdökből másképp is akad – Landon ügyesen, horror, thriller, vígjáték nászaként húzza karóba a slasherek „szex egyenlő halál” tézisét, hasonló lendülettel vágja a közönség arcába a „Ma van hátralévő életed első napja.” tanulságot harsogó ajtócímkét, és profán egyértelműséggel öltözteti mátkai hófehérbe az egyébként drogozó, alkoholizáló, paráználkodó, fátumával tizenhatszor frontálisan ütköző Tree-t. A Boldog halálnapot! egyetemi campus-közegbe suvasztott időhurokja masnival átkötött ajándékdobozként kínálja a fergetegesnél is jobb, hemoglobin-dús szituációs kacajmomentumokat, önnön magyarázatát („Hogyan jött létre a hurok?”) pedig látványosan vígjátéki MacGuffin-ismeretlenségként árazza le. Kényelmes hátradőlést, önfeledt popcorn-majszolást, infantilis kólaszürcsölést biztosító tempóját saját primér nosztalgiafilmes vetülete is előidézi, a referenciák tárháza az édeskésen szuperlaza John Hughes-életműtől (Nulladik óra, Tizenhat szál gyertya) a spielbergi-zemeckisi csodakalandokon (E.T., Vissza a jövőbe) át a Michael Lehmann rendezte Gyilkos játékok sötét árnyalatú középsuli-pamfletjéig terjed.

Ráadásul hiába csak bevált formulákat hasznosít újra a Boldog halálnapot!, azért némi apró distinkcióra is futja tőle, a hősnő feminizmus-gyorstalpalót is ad, miközben horror-passzivitása gátakat ledöntő thriller-aktivitássá cserélődik. A sokáig főgonoszként lebegtetett szadista gyilkos-alfaférfi padlóra öklözése és a kappa, béta-klubok gúnyolása után Landon nem a lányok svungos igazságként csomagolt sértő odamondásait, hanem a cinizmusmentes odafordulást nevezi a női kritika-pozíció zálogának. Szimplicitásában is jó gondolat ez egy 30 évvel korábbi kultdarabokból éldegélő, de szerencsére eredeti forgatókönyvből fogant, előzményekkel nem rendelkező, remake-ként sem funkcionáló slasher-humorfutamtól.