Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Újít is meg nem is – Gareth Edwards: Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet

A Zsivány Egyes frissít a Star Wars-filmek stílusán, de túlságosan ragaszkodik az eredeti trilógiához. MOZI
 
Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet
(Rogue One: A Star Wars Story)
magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 133 perc, 2016
rendezte: Gareth Edwards
forgatókönyv: John Knoll
fényképezte: Greig Fraser
vágó: Jabez Olssen
zene: Alexandre Desplat
producer: Kathleen Kennedy
szereplők: Felicity Jones, Mads Mikkelsen, Donnie Yen, Forest Whitaker, Alan Tudyk
forgalmazó: Fórum Hungary
bemutató dátuma: 2016. december 15. 
 

Kathleen Kennedy, aki 2012-ben átvette George Lucastól a Star Wars parancsnoki hídját, jó stratéga. Ha nem is akkora zseni, mint Kevin Feige, aki a Marvel összefüggő univerzumot építő filmjeivel új alapokra helyezte a hollywoodi franchise-gyártást, de azt érzi, mi kell az egyszeri Csillagok háborúja-rajongónak. Tudta, hogy a Lucasfilm felvásárlása és az interneten a Mickey Mouse világát a Star Warséval összeházasító mémek után el kell oszlatnia az arra irányuló félelmeket, hogy a Disney radikálisan felülírja a körberajongott galaxist, ezért nosztalgiabulit rendeztetett a nyolcvanas évek Hollywoodjának legszorgalmasabb tanítványával, J.J. Abramsszel, aki lényegében újraforgatta az Egy új reményt. Bár a margón felbukkantak kritikus és csalódott hangok, akik számon kérték a filmen a szemérmetlen újrahasznosítást, Az ébredő Erő bombasiker lett – nem is tudott más lenni tízévnyi Star Wars-ínség után.

Az viszont mindenki számára egyértelmű, hogy ugyanazt a viccet még egyszer nem lehet elsütni, hiszen már eddig is többször hallottuk. Kennedy az újításra szavazott, és még mielőtt Rian Johnson, a kevés auteur egyike, akik a mai Hollywoodban dolgoznak, leszállítaná a nyolcadik epizódot, beiktatott egy ún. antológiafilmet, amely nem a Skywalker família valamelyik tagjáról szól, de mégis kapcsolódik az eredeti trilógia cselekményéhez. Egészen pontosan tízperccel azelőtt ér véget, hogy Darth Vader bekopogna a lázadók hajóján és foglyul ejtené Leia hercegnőt. Az idétlen magyar című Zsivány Egyes így egyrészről színtiszta retrózás, hiszen kvázi egyidőben játszódik a Csillagok háborújával, ami lehetőséget teremt az alkotóknak, hogy leporolják a régi játékokat, és birodalmi lépegetőkkel, kutászdroidokkal, csillagrombolókkal meg persze Halálcsillaggal húzzák mosolyra a rajongók száját. Másrészről Gareth Edwards (Monsters, Godzilla) filmje sok Star Wars-hagyománnyal szakít, amikor nem naiv fantasyként, hanem a csatatér mocskába alászálló háborús filmként tálalja a lázadók és a birodalmiak összecsapását. Azt ígérték: nem lesznek Jedik, se fénykardok, sőt egyértelműen jók és pusztán gonoszok sem. Azt az erkölcsi szürkezónát, azt a kompromisszumokkal és megalkuvásokkal teli határsávot térképezik fel, mint a jó háborús filmek, csak éppen a csillagháborús mitológia díszletei között.

Promóciós interjúknak nem érdemes hinni, de most lehet: a Zsivány Egyes azt szállítja, amit ígért. Egy jedi- és fénykardmentes háborús sci-fit, amely a kiskatonák szemszögéből mutatja a galaktikus konfliktusokat, de azért nem merészkedik messze a kitaposott csapásról. Erről gondoskodik a történet is, amely a Halálcsillag tervrajzának ellopása körül forog – mint ismeretes, ez az ellopott terv teszi lehetővé, hogy az Egy új remény végén a lázadók megsemmisítsék a birodalmiak tömegpusztító fegyverét.

A kecske és a káposzta klasszikus esete a Zsivány Egyesé, amely újít is, meg nem is, sötétebb is, meg nem is, izgalmas is, meg nem is. Annyiban érdekes, hogy továbbgondolja a Star Wars mitológiáját: variálja a jól ismert figurákat (felléptet például egy elit, feketeruhás rohamosztag-csapatot, akik fehér páncélzatú társaikkal ellentétben célozni is tudnak), és árnyalja a galaxis politikai színterét. A lázadókat nem egységes frontba tömörülő jófiú-gárdának mutatja, hanem frakciókra tagozódó, a terrorizmus eszközeitől sem visszariadó szakadároknak, akik tudják, nincs olyan háború, ami ne lenne erkölcstelen. Ha fel akarják venni a harcot egy diktatúrával, nekik is be kell piszkolni a kezüket, kémkedni, információt szerezni, és hátba döfni az ellenséget – de akár a szövetségest is, ha azt kívánja a magasabb cél.

A Zsivány Egyes bátorsága viszont hamar elillan: még azt az embert is, aki eleinte bármire képes az Ügyért, megkíméli a kényes erkölcsi döntésektől. Az első félórában besározza a szereplőket, de csak azért, hogy aztán tisztára suvickolja őket. A korábbi filmekkel szemben ugyan felléptet egy embert, aki tudatosan kooperál az elnyomó hatalommal, de utóbb racionalizálja a döntését, és a lázadók megváltójává avatja, aki nem is a nagyon emberi indokból, a túlélés érdekében dolgozik a birodalomnak, hanem hogy belülről megfúrja a tervüket. A háborús filmek erkölcsi ambivalenciája így hamar kikopik a Zsivány Egyesből, és ez jócskán visszafarag a film drámai erejéből.

Ahogy az is, hogy a két forgatókönyvíró, Tony Gilroy és Chris Weitz csak vázlatokat rajzolt a karakterekről, nem portrékat, és egytől egyig kibontatlanul hagyták a legérdekesebb figurákat. Ott van rögtön a film főhősnője, Jyn Erso, aki mint minden tisztes hős ebben a messzi-messzi galaxisban, heveny apakomplexustól szenved, hiszen az ő papája volt a Halálcsillag főmérnöke. Jyn a film elején még magának való bűnöző, aki kibékült a diktatúrával, és csak a túléléssel foglalkozik – de hogy a magányos és cinikus sittesből hogyan lesz a fináléra a lázadók frontját összefogó, a tanács előtt a reményről szónokló idealista, azt Gilroyék elfelejtették megírni. (Vagy kivágták a filmből, a Disney ugyanis öthetes pótforgatást rendelt el, amikor meglátta Edwards nyersvágását, és állítólag kivette a Zsivány Egyest a rendező kezéből: az utóforgatásokat és a final cut-ot is Gilroyra bízta.)

A karakterfejlődés elnagyoltsága, a motivációk kidolgozatlansága, a háttértörténetek elkenése – ezek a hibák szinte mindenkit sújtanak a filmben. A jó-rossz morális sematizmusát árnyaló húzás például, hogy alteregót adnak Darth Vadernek, a szintén légzési problémákkal küzdő Saw Gerrerát, aki a lázadóknál is radikálisabb terroristavezérként bomlasztja a birodalmat – ám ezen felül semmit nem tudunk meg róla, sem azt, miért szakadt le a lázadókról, sem hogy miért jutott el odáig, hogy feladja az életét. Az Erőben mélységesen hívő Chirrut Imwe, aki mestere a harcművészeteknek, de nem használja az Erőt, és elmaradhatatlan társa, Baze Malbus a semmiből csapódnak Jynék csapatához, de barátságuknak nincs karaktere: se Imwe mély hitének, se Malbus ragaszkodásának okairól nem informálnak minket.

Így pedig nem is lehet mélyebben azonosulni a Zsivány Egyesben szaladgáló karakterekkel, és emiatt a kétségkívül epikusra és drámaira vett finálé sem válik katartikussá. A háborús film esztétikája viszont ott, a csatamezőn érvényesül igazán. Greg Fraiser (Zero Dark Thirty) kamerája leránt a háború porába, káoszába – az operatőr a második világháború gerillaharcait birodalmi lépegetőkre és nagyívű űrcsatákra komponálja át. Edwards már a Godzillában is a monumentális mellett eltörpülő ember kicsiségének felvillantásával tudott libabőröztetni, és ez a Zsivány Egyesben sincs másképp: az alulnézetből fotografált harcjelenetek egy-egy klasszikus Star Wars-monstrum méreteinek érzékeltetésével és a szokottnál realistább ábrázolásával tudnak izgalmassá válni.

Hogy a blockbusterekhez tapadó elvárásokkal részben szakító (ld. a finálét) Zsivány Egyes, valamint a Disney eddig felrakott Star Wars-univerzuma mégsem olyan izgalmas, amilyen lehetne, az annak köszönhető, hogy a stúdió egyelőre túlságosan ragaszkodik az eredeti trilógiához, és kényszeresen igyekszik kiszolgálni a rajongókat. A kötött motívumrendszertől a Zsivány Egyes sem szabadul: karakterei a trilógiából és Az ébredő Erőből gyúrt kompozitok (Jyn például az árva és magányos hősé, Luke-é és az erejével még csak ismerkedő Rey-é; a film kevés poénjáért felelő robot, K2 pedig Chewbaccáé és a mindig aggodalmaskodó 3CPO-é), a cselekmény pedig újrahasznosított fordulatokból épül fel (megint a Halálcsillag elpusztítása körül forog a sztori, a főhősöknek álruhában kell betörni egy szigorúan őrzött birodalmi posztra, a húzódzkodó pilóta elköteleződik a hősnő mellett stb.).

Az ébredő Erő után így a Zsivány Egyes is inkább a nosztalgiára épít, mintsem hogy az eredeti trilógia útjára lépjen. Bár George Lucas is bejáratott toposzokból és más filmekből kölcsönzött motívumokból építette fel a Csillagok háborúja univerzumát, az eredeti trilógia vonzerejét a felfedezés öröme jelentette. Hogy új köntösbe bújtatta, amit ismertünk, és ezáltal olyat mutatott a világnak (mind a karakterek, mind a technikai megvalósítás terén), amit még nem látott. A Star Wars-ban a végtelen univerzum ígérete az izgalmas, és az a tág mitológia, amely sokféle lényt vonultat fel és ütköztet egymással – Az ébredő Erő és a Zsivány Egyes viszont a bevett fordulatokat és karaktertípusokat ismétli.

Persze lehet ez is Kathleen Kennedy stratégiájának része, és a Star Wars csak apró lépésekben, kockázatmentesen közeledik a régitől az új felé – és Rian Johnson jövőre már tényleg valami eredetivel fog előrukkolni. Addig viszont be kell érnünk a Zsivány Egyessel, amely részleteiben érdekesen próbálja frissíteni a mitológiát és a hangvételt, de a győzelemmel felérő vereségről szóló története inkább csak nehezen kiszenvedett döntetlennek hat. Annyit ér el, hogy ne iratkozzunk ki a Star Wars-rajongók klubjából, és adjunk egy esélyt a következő filmnek. Még egy utolsót.

 

Címkék

Dokumentumfilm, Transz, Verzió, Jelenidő, rassz, Beatles, Magyar Kultúra Napja, Bertolucci, HBO, zene, Díjak, Pixar, Mark Ruffalo, dán, alkotó, Maya Forbes, magyar sorozat, Cseh filmek, Jeff Nichols, Hajdu Szabolcs, Oscar, popzene, diplomafilmek, thriller, cikk, Filmalap-Filmarchívum, Filmtörténet, Inkubátor, Jancsó, Aranyglóbusz, szörnyek, olasz film, Vígjáték, finn filmnapok, Tóth Barna, 2. Magyar Filmhét, animáció, Cassell, Tudományos filmek, MaNDA DVD, Forgalmazói filmnapok, LuMu, Visszanéző, Oscar-jelölt, francia film, Szolnok, Retro noir, Történelmi magánügyek, Amszterdam, western, Greengrass, monográfia, bagoly, Jeles, Bill Condon, Csányi Sándor, forgatókönyv, Love story, Röhrig Géza, The Affair, Wegerer, Jéger, Kincsem, Kvíz, Aranyélet 2., Tiszta szívvel, babona, Török Ferenc, Cannes, Horror, háborús film, Fliegauf, Nyár, Anilogue 2016, német film, krimi, Kultfilmek, Amrita Sher-Gil, 60-as évek, Észt filmhét, KAFF 2017, Ősz Gábor, Kormákur, Tomit., új magyar film, expresszionizmus, halálhír, DVD bemutató, Artmozik éjszakája, 1920, Filmalap, Készülő film, farkasember, Boyle, Ukrán film, jelölés, Interjú, A hetedik Star Wars film, disztópia, Filmhét, Valentino, Tábor, Gauder, báb, , Antal Nimród, Netflix, Anilogue, Titanic, filmkritika, Elek Dóra, Akadálymentesen, vizsgafilm, HBO GO, producer, Művészetek Völgye, ELTE, Magyar film fesztiválszereplés, Uránia, Cigánygyilkosságok, Tinédzser, doku, Filmnapok, Kaszkadőr, Televízió, Filmrendező, filmtörvény módosítás, Cseh Tamás, Tárlat, Herczeg Attila, Titanic 2017, sorozat, fantasy, Guinness, buli, Wajda, Sára Sándor, Gólem, Magyar Nemzeti Galéria, Cinefest 2016, építészet, Örökmozgó, Almodóvar, Dyga Zsombor, Diplomamunka, Carrie Fisher, vámpír, Berlinale, Felújított filmek, Kino, Sopsits, Szépművészeti, Titanic Filmfesztivál,