Néha a csajok is úgy vannak vele - Jon Lucas - Scott Moore: Rossz anyák
2016. 08. 18. • Vajda Judit |
A Másnaposok, a Koszorúslányok, a Project X – A buli elszabadul és társaik után újabb állomásukhoz érkeztek az emberi lealjasulástörténetek: ezúttal lázongó édesanyák mutatják meg, hogy bulizni csak pontosan, szépen. De tud-e valóban tabudöntögető lenni a Másnaposok írópárosának második rendezése? MOZI
Rossz anyák
(Bad Moms)
rendezte: Jon Lucas, Scott Moore
írta: Jon Lucas, Scott Moore
fényképezte: Jim Denault
vágó: Emma E. Hickox, James Thomas
zene: Christopher Lennertz
producer: Bill Block, Suzanne Todd
szereplők: Mila Kunis, Kathryn Hahn, Kristen Bell, Christina Applegate, Jada Pinkett Smith, Annie Mumolo, Oona Laurence, Emjay Anthony, David Walton, Clark Duke, Jay Hernandez
gyártó cég: Block Entertainment, STX Entertainment
forgalmazza: Freeman Film
bemutató dátuma: 2016. augusztus 11.
Modern világunkban talán az anyasághoz kapcsolódik a legtöbb és legnagyobb képmutatás. A legénybúcsús/lánybúcsús/féktelenül bulizós komédiák alműfaját megteremtő fergeteges vígjáték, a 2009-es Másnaposok írópárosa, Jon Lucas és Scott Moore pedig gondolt egy nagyot, és éppen ezt a szent és sérthetetlen dolgot próbálta meg új tartalommal megtölteni, pont a saját maguk által megteremtett kultúrkincshez visszanyúlva.
A Másnaposok egyik legnagyobb vívmánya annak idején az volt, hogy kiszabadította az Adam Sandler- és Farrelly-filmek gettójából a gusztustalan, alpári poénokat, hiszen az alkotók egy fősodorbeli alkotás remekül működő, sőt kifejezetten okos forgatókönyvét tömtek tele velük, amivel még az értelmiségi közönség tetszését is abszolút elnyerték.
A 2009-es legénybúcsús/l’art pour l’art bulizós komédia alműfajteremtése után két paradigmaváltás történt a szubzsánerben: először a 2011-es Koszorúslányok bebizonyította, hogy a csajoknak is ugyanannyi joguk van a gusztustalansághoz, mint a pasiknak, egy évvel később pedig a Project X – A buli elszabadul megmutatta, hogy mindehhez még csak épkézláb forgatókönyv sem szükséges, hiszen a hagyományos dramaturgiával szakítva, YouTube-videós esztétikával is fel lehet tárni ugyanezt a témát úgy, hogy fogyasztható és szórakoztató maradjon a végeredmény.
A Lucas–Moore párosnak minden esélye megvolt rá (annál is inkább, mivel további előtanulmányokat is folytattak a témában: 2013-as rendezői bemutatkozásuk, a Képszakadás is a tárgyalt alműfajba tartozik), hogy emelje a tétet, és megmutassa, milyen az, amikor az addig visszafogott anyukák bedühödnek, és lemennek kutyába, miután megunják, hogy kihasználják és semmibe veszik őket. A Rossz anyák előzetesét nézve még minden remény megvolt erre, hiszen a trailer pontosan ilyen filmet ígért.
A rossz hír azonban, hogy az előzetesben az összes durvább poént ellőtték, így a szupermarketbeli rajcsúrhoz, a mamabulin elcsattant leszbikus csókhoz vagy a terhesen csapatáshoz képest semmi pluszt nem kapunk. Olyan, mintha az édesanyáknak még a filmben is kevesebb lenne megengedve, hiszen a Rossz anyák anyái nem csinálnak igazán rossz dolgokat. Nem verik oda nemtörődömségükben kisbabák fejecskéjét a kocsiajtóba, nem veszítik el a barátjukat, nem lopnak csecsemőt, sem Mike Tyson tigrisét, nem gyújtják fel a házat, nem csinálnak gusztustalanságokat – egyszerűen csak megmutatják, milyen az élet, amiről a mintaanyák álmodnak.
Lucas és Moore emellett abban az értelemben sem volt elég laza, hogy nem merte bevállalni a Project X – A buli elszabadulban látott epizodikusságot. A bulizás dramaturgiájára felfűzött sztori helyett így kapunk egy kifejezetten iskolás, ezerszer látott történetet Cuki Főhős Anyuka (az alkotópáros jellemzően azt sem merte megtenni, hogy az egyeduralkodó, a nézői azonosulást egyedüliként kisajátító egyetlen központi figura biztonsági játéka helyett ne emeljenek ki senkit a csapatból) és Tökéletes Nácianyuka küzdelméről.
A bántóan ismerős séma mellett a sztori pedig időnként még kifejezetten erőltetett és szájbarágós is. Teljesen felesleges például egy, a film törzsén haszontalanul fityegő jelenetben demonstrálni, hogy (SPOILER!) a főhősnő és férje házasságának vége, azt még egy párterápia sem tudja megmenteni. A Rossz anyákban emellett egy határozottan értelmes felvetés is megjelenik, miszerint, hogy valójában nem is a gaz férfiak, hanem a többi nő által gerjesztett beteges elvárások tartják rabigában szerencsétlen anyákat. Ezt azonban a film sajnos csak pedzegeti, és nem bontja ki megfelelően, mert azzal van elfoglalva, hogy bemutassa (SPOILER!) a főhősnő győzelmét Gonosz Mami felett.
A forgatókönyv további didaxisa, hogy a hedonista, őszinte figurának is (a filmben az egyetlennek, aki tényleg rossz anya) muszáj jellemfejlődésen átesnie a végére. Emiatt az anyasághoz kapcsolódó képmutatást kritizáló alkotás maga is kicsit képmutatóvá válik, ami talán a film legnagyobb elkönyvelhető vesztesége.
Ehhez képest szinte semmiség, hogy a Rossz anyákban természetesen nem történik sem tabudöntögetés, sem paradigmaváltás. Jon Lucas és Scott Moore műve szórakoztató semmiség csupán, némi hasznos mondanivalóval azok számára, akik még nem állnak az esélyegyenlőségi egyedfejlődés megfelelő szintjén. Egy olyan országban azonban, ahol a vérmes hokianyukák központi problémája, hogy ki mivel készül a sütivásárra, még ez a kezdőknek szóló feminista tanmese is nagy eredmény.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322