Szerelem a kvadriplégia idején - Thea Sharrock: Mielőtt megismertelek
2016. 06. 22. • Vajda Judit | Love story
Újabb bestseller, amely nem kerülhette el a sorsát – újabb felesleges adaptáció. A szerző ráadásul ezúttal saját maga herélte ki a könyvét. MOZI
Mielőtt megismertelek
(Me Before You)
rendezte: Thea Sharrock
írta: Jojo Moyes (saját regénye alapján)
fényképezte: Remi Adefarasin
vágó: John Wilson
zene: Craig Armstrong
producer: Alison Owen, Karen Rosenfelt
szereplők: Emilia Clarke, Sam Claflin, Matthew Lewis, Jenna Coleman, Janet McTeer, Charles Dance, Samantha Spiro, Brendan Coyle, Stephen Peacocke, Vanessa Kirby
gyártó cég: Metro-Goldwyn-Mayer, New Line Cinema
forgalmazza: Fórum Hungary
bemutató dátuma: 2016. június 16.
Jojo Moyes 2012-es szerelmes regénye – habár szigorú értelemben véve nem tartozik a young adult kötetek körébe – a kortárs ifjúsági irodalomnak azt a bevett fogását alkalmazza, hogy a fordulatos sztorit jórészt bármiféle stílus nélkül, ám egyes szám első személyben adja elő. Ezzel pedig a befogadóban kialakul egy nagyon szoros kötődés a saját életét narráló főhőshöz. A könyv maga ettől még lehet silány fércmű (Pittacus Lore: A negyedik, Stephenie Meyer Alkonyat-regényei) vagy valamilyen szempontból izgalmas alkotás (John Green: Csillagainkban a hiba, Stephenie Meyer: A burok, Suzanne Collins Az éhezők viadala-trilógiája), de annyi biztos, hogy ezzel a technikával az olvasó letehetetlennek fogja érezni.
Ezt a személyességet azonban egyszerűen képtelenség filmre átültetni, hiszen ahhoz az kellene, hogy az egész cselekményt a főhős belső monológja kísérje. Sok esetben ez nem okoz hiányérzetet, hiszen a sztori fordulatai kárpótolnak (például Az éhezők viadala-filmeknél), máskor azonban ezzel szinte a mű lényege vész el, olyan szintű csonkolást eredményez a központi karakter tudatfolyamának kiiktatása (lásd: Csillagainkban a hiba). Sajnos a Mielőtt megismertelek is az utóbbi kategóriába tartozik – ami már csak azért is meglepő, mert az adaptálást ebben az esetben maga a szerző végezte.
A sztorit illetően az elsőfilmes Thea Sharrock alkotása hűséges adaptáció: nagyobbrészt egy az egyben leköveti a regényeredeti történéseit, kisebbrészt pedig indokoltan hagy ki dramaturgiailag nem olyan jelentős vagy hiányzó dolgokat (a férfi főhős nővérét vagy az újságíró hiénák megjelenését). A forgatókönyvíró író azonban a jellemábrázolást úgy, ahogy van, kidobta a kukába, és nagyobb gondot fordított a főhősnő ruhatárának bemutatására, mint a belső, lelki folyamatok átadására (pedig értenénk anélkül is, hogy Lou színesen és bohókásan öltözködik, hogy megnézetnek velünk egy erről szóló teljes szekvenciát).
Moyes mintha csak tudta volna, hogy tökéletes adaptáció nem létezik, ezért nem is törekedett rá, és beérte azzal, hogy átmentette a high conceptet (az egy mondatban elmesélhető ütős tartalmat, azaz esetünkben azt, hogy egy fiatal lány beleszeret a gondjaira bízott kvadriplég, vagyis mind a négy végtagjára béna férfiba) és néhány valóban csodaszép mondatot („Hadd legyek még pár percig az a férfi, aki koncerten volt egy piros ruhás lánnyal”; „Te vagy az egyetlen, aki miatt fel akarok kelni reggel”).
Így viszont a mű hatalmas veszteségeket szenved, hiszen a regénynek épp a jellemfejlődés volt a lényege. Mielőtt Lou és Will találkoztak volna, mindketten más emberek voltak – megismerkedésük (pontosabban a másik megismerése) azonban nemcsak az életüket változtatta meg, hanem a jellemüket és a világlátásukat is. Erről szól a cím is, amely arra utal, hogy „mielőtt megismertelek, még más ember voltam” – így viszont teljesen felesleges volt megtartani, hiszen a filmverzióban sem Lou, sem Will nem mozdul egy tapodtat sem: ugyanazok az emberek az elején és a végén, a néző számára is érzékelhető módon ugyanis nem történik a lelkükkel, a jellemükkel semmi (kimarad ráadásul a főhősnő részéről a jelenkori személyiségét nagyban meghatározó múltbeli trauma felelevenítése is – hiszen Lou a könyvben közel sem az az egyszerű lélek, mint ahogy a filmben láthatjuk).
Ezzel pedig nemcsak a jellemfejlődés, hanem maga a love story is elvész, mivel mélységében ábrázolt, többdimenziós karakterek híján bemondásra kéne elhinnünk, hogy hőseink egymásba szerettek. A film logikája szerint ugyanis erre semmi okuk nem volt – hacsak az nem, hogy az Emilia Clarke által megformált Lou egy ölelnivaló, puha kis Teddy mackó, akit csak szeretni lehet. Pedig ebből az alapanyagból rengeteg mindent ki lehetett volna hozni, attól az ellentéttől kezdve, hogy miközben az egyik főhős épp eldobni akarja, a másik még el sem kezdte élni az életét, egészen a kegyes halál ellentmondásos témájáig.
A Mielőtt megismertelek alkotói azonban elpazarolták ezt a lehetőséget, így a könyv valóban megindító, a hangosan zokogásig szívbe markoló drámája teljesen elveszett. Ami maradt, az olyan, mintha egy könyvből csak az illusztrációkat tartották volna meg – egy különleges közegben játszódó, szokatlan, egzotikus love story-t sok szép színes ruhával, napfényes képekkel és szomorkás befejezéssel. Thea Sharrock kiüresített melodrámája így egyedül arra volt jó, hogy a női főszerepet játszó Emilia Clarke bebizonyíthatta, milyen remek komika.
Eddigi legjelentősebb szerepe, a népszerű fantasysorozat, a Trónok harca legerősebb és legkarizmatikusabb női karakterének megformálásakor Clarke csak nagyon szűk eszközkészlettel dolgozhatott, hiszen Daenerys Targaryen mindig ugyanabban a tónusban beszél, arcizma sem rezdül és gesztusai is változatlanok. A fiatal színésznő itt mintha csak felszabadult volna a láncaiból, egyszerűen lubickol a szerepben, és hihetetlenül mozgékony arcjátékkal formálja meg az életvidám Lou-t. És akár már most megtehetjük a tétjeinket, hogy lesz-e még alkalma újra eljátszani a cserfes lány szerepét, hiszen Jojo Moyes regényének Miután elvesztettelek címmel elkészült a folytatása is, és ha beigazolódik a papírforma, annak az adaptációját sem úszhatjuk meg...
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322