Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Elvitte a róka – Liza, a rókatündér

Posztmodern multikulti katyvasz, benne egy szerethető és – ha hagyják érvényesülni – kreatívan bájos történettel. Ujj Mészáros Károly elsőfilmje szerethető hazai „midcult”, de bőven hagy kívánnivalót maga után. MOZI
 
Liza, a rókatündér
(Liza, the Fox-Fairy)
magyar romantikus vígjáték, 98 perc, 2014
rendezte: Ujj Mészáros Károly
írta: Hegedűs Bálint, Ujj Mészáros Károly
fényképezte: Szatmári Péter
vágó: Czakó Judit
látvány: Hujber Balázs
producer: Major István
koproducer: Korom Norbert
szereplők: Balsai Mónika, David Sakurai, Bede Fazekas Szabolcs, Schmied Zoltán, Molnár Piroska, Cserna Antal, Reviczky Gábor, Kocsis Mariann, Gubík Ági, Kovács Lehel, Szabó Győző, Bán János, Hajdu István, Nádasdi László
forgalmazó: A Company Hungary Kft.
bemutató dátuma: 2015. február 19. 

 

Liza, a csinos, jóravaló, de naiv és félénk fiatal ápolónő (Balsai Mónika) élete átlagosnak mondható, attól az apróságtól eltekintve, hogy egy fiatalon elhunyt japán slágerénekes (csak őáltala látható) smaragdzöld zakós szelleme – „civilben” a halál angyala – (David Sakurai) fülig szerelmes belé. Hősnőnk a harmincadik születésnapján elhatározza, végre rátalál a Nagy Őre, a szó szerint légies dalnok-kísértet azonban mindent elkövet, hogy sorban eltegye riválisait az élők sorából. A rendőrség, köztük Liza albérlője, a finn western-zenéért rajongó zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) hamar nyomozni kezd az ügyben, Liza pedig egy ősi japán legendára hivatkozva azt hiszi, elátkozták és ezért hullanak a férfiak körülötte.

 

 

A rendező frissen és kreatív energiáktól fűtötten vágott bele debütáló nagyjátékfilmjének megvalósításba, ami meg is látszik a vásznon. Régen volt szerencsénk efféle ötletes, aprólékosan és stílusosan kidolgozott, sajátos magán-univerzumot létrehozó és bogarasan furcsa figurákat felvonultató hazai alkotáshoz. A készítők örömmel csatlakoznak a „magyar midcult” vonulatához és használják annak jellegzetes karakterjegyeit, a különféle zsánerek (romantikus komédia, thriller, sőt, fantasy!) ötvözését a kortárs valóság groteszkségével (lásd még: A nyomozóIsteni műszak), nyakon öntve mindezt a moziból, képregényekből és egyéb helyekről merített globális kultúr-masszával. A Liza, a rókatündér mégis meg-megakad, gyakorta hibákba fut bele, ami miatt sajnos veszít mindezen értékeiből.

 

A probléma abból adódik, hogy – jellegzetes elsőfilmes hibaként – a rendező próbál mindent – szó szerint MINDENT – belezsúfolni a szűk kilencven perces játékidőbe, melynek következménye, hogy a különféle (pop)kulturális rétegek, utalások, stiláris és narratív motívumok egyszerűen agyonnyomják az egyébként érdekes és (magyar viszonylatban főleg) eredeti sztorit. A posztmodern „anything goes” elv jegyében szó szerint telepakolják a forgatókönyvet a létező legkülönfélébb forrásokból származó mozaikok darabkáival, melyek nem képesek egységes egészet alkotni, inkább kioltják egymást. A kevesebb sokszor több – szól az ősi (nem japán) mondás, melyet jobb lett volna megfogadnia Ujj Mészáros Károlynak és csapatának. 

 

Modern japán „tündérmese” kíván lenni a filmCoen fivérek-féle fekete komédia, Örkényre hajazó nagyvárosi groteszk, esetleg a magyar Amélie csodálatos életeVideoklipeket idéző musical-esztétikával operál, esetleg Wes Anderson (nagyon is érezhető hatású) munkásságát tekinti követendő példának a rendező? De azt is el kéne dönteni, hogy a 70-es évekre hajazó retró hangulat, a barkók és veterán autók világa, a távol-kelet esztétikája vagy a kortárs nyugati kommersz-világ (Mekk Burger, Cosmopolitan) karikírozása kerüljön előtérbe. Mi értelme van pluszban mindehhez hozzákeverni a(z egyébként szép és jó) finn western-zenét? Mi haszna van a történetben az olyan alakoknak, mint a pár perc erejéig felbukkanó diszkó-szereléses, bajszos talján tévéshop frontember? Harsányi Gábor narrátorhangja szintén teljesen felesleges, az említett „Wes Anderson-fílingen” kívül semmit sem ad hozzá a cselekményhez, nem véletlen, hogy a cselekmény nagy részében teljesen eltűnik a színről.

 

A poénok általában működnek, a rendőrségi kávéfőző jelenete vagy a bérgyilkos piros autókat számláló kislányának ötlete őszinte kacajra fakasztja a nézőt, miként szerencsétlen Ludvig halála vagy Zoltán zászlós botladozásai is derűt keltenekde párszor mégsem sikerül jól belőni a humort. Reviczky Gábor sokadik káromkodós szerepében eléggé elhasznált jelenségnek hatakárcsak a gyorsétterem-láncokon való élcelődés. Mindemellett bizonyos dolgok túlontúl redundánsan ismétlődnek, ami miatt sokszor vontatottnak is érezzük a cselekmény folyását. Az egyébként sem túl emberes, másfélórás hosszra is ráfért volna egy kis kurtítás.

 

 

stílusos fényképezés (Szatmári Péter) és a dinamikus vágás (Czakó Judit) egyébként jól sikerült, nívós munkák. Negatívum viszont a túlzottan (és sokszor feleslegesen) használt CGI – mintha lustaságból adódna, hogy számtalan esetben a „valós”, helyszíni megoldás ellenében is az utómunka-animációt választották a készítők ahelyett, hogy pirotechnikusokra vagy maszkmesterekre bízták volna magukat – mely szakmákat Magyarországon kiváló szakemberek képviselik.

 

Megvan tehát a spiritusz, a történetmesélési kedv és az ambíció arra, hogy az alkotók valami mást, valami eredetit tegyenek le az asztalra. A rendező kiváló rövidfilmjei (A házAlena utazásaesetében tapasztalt érzékenység – ha más formában is – szintén felbukkan a vásznon. Nem menthetetlen film tehát a Liza, a rókatündér, sőt, élvezhető darab, üde színfolt a sokáig Tarr Béla epigonok által uralt honi művészfilmes palettán. Ha kicsit összeszedettebb, átgondoltabb és célirányosabb lenne, talán még maradandó alkotás is válhatott volna belőle.

 

Címkék

Cigánygyilkosságok, Filmalap, 60-as évek, Titanic, Török Ferenc, Anilogue 2016, Aranyglóbusz, Maya Forbes, Berlinale, thriller, Bill Condon, háborús film, Gauder, Kvíz, szörnyek, Jéger, Oscar, Vígjáték, finn filmnapok, , Kincsem, ELTE, Sára Sándor, MaNDA DVD, Hajdu Szabolcs, Kaszkadőr, Magyar film fesztiválszereplés, Szolnok, német film, Transz, Beatles, Filmhét, popzene, Jelenidő, Felújított filmek, Pixar, A hetedik Star Wars film, jelölés, Uránia, Kultfilmek, Kormákur, diplomafilmek, Filmnapok, Gólem, zene, Diplomamunka, Tóth Barna, Anilogue, LuMu, Inkubátor, Jeff Nichols, Tudományos filmek, Verzió, báb, babona, Amszterdam, Herczeg Attila, Dyga Zsombor, Jeles, Cannes, Bertolucci, Retro noir, vámpír, Wajda, magyar sorozat, Interjú, Forgalmazói filmnapok, Ősz Gábor, Guinness, Greengrass, halálhír, Almodóvar, Boyle, Titanic Filmfesztivál, Love story, Carrie Fisher, bagoly, KAFF 2017, dán, Fliegauf, Röhrig Géza, sorozat, Dokumentumfilm, 2. Magyar Filmhét, Jancsó, Filmalap-Filmarchívum, Akadálymentesen, Ukrán film, új magyar film, Artmozik éjszakája, expresszionizmus, The Affair, Sopsits, farkasember, Cinefest 2016, krimi, DVD bemutató, Visszanéző, HBO GO, Kino, rassz, disztópia, Magyar Nemzeti Galéria, Tárlat, doku, Tiszta szívvel, Mark Ruffalo, Valentino, fantasy, Örökmozgó, Csányi Sándor, alkotó, francia film, monográfia, producer, olasz film, Tinédzser, Netflix, filmtörvény módosítás, cikk, Oscar-jelölt, Tábor, Művészetek Völgye, Titanic 2017, Antal Nimród, Elek Dóra, Cassell, HBO, építészet, Észt filmhét, Televízió, Készülő film, 1920, Díjak, Amrita Sher-Gil, Szépművészeti, Cseh Tamás, Történelmi magánügyek, Cseh filmek, filmkritika, Filmtörténet, Filmrendező, animáció, vizsgafilm, Magyar Kultúra Napja, Aranyélet 2., forgatókönyv, Wegerer, western, Horror,