Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Beparkolni bármi áron – Miklauzic Bence: Parkoló

Ha egy veterán Mustang a mai kor csataménje, akkor egy belvárosi foghíjtelek a modern Vadnyugat, ahol Jó és Rossz csap össze az erkölcsök és értékek védelmében. Miklauzic Bence Parkoló című filmje neowesternként jobban működik, mint kisrealista művészfilmként. MOZI
 
Parkoló
színes, magyar játékfilm, 92 perc, 2014 
rendezte: Miklauzic Bence
írta: Hegedűs Bálint, Lengyel Ferenc, Miklauzic Bence
fényképezte: Miklauzic Márton
vágó: Czakó Judit
zene: Hammer Zsolt, Jávorka Ádám
hang: Madaras Attila
producer: Angelusz Iván, Reich Péter
szereplők: Lengyel Ferenc, Szervét Tibor, Somody Kálmán, Pokorny Lia, Rajkai Zoltán,
Miklauzic Simon, Egyed Attila, Rába Roland, Bartsch Kata, Horváth Kristóf
forgalmazó: A Company Hungary Kft.
bemutató dátuma: 2015. január 22.

Már a poros tájat lassan pásztázó kamera pasztellszínű képei, az antik-hatású filterezés elemeltsége gyanúsak, és akkor a múltjáról sosem beszélő, névtelen, a napfelkelte fényében minden reggel megfürdőző férfi még elő sem lépett a lakókocsijából. Aztán megjelenik a várva várt ló is – igaz, egy autó karosszériáján, egy Ford Mustang jeleként. Kész is a western – és Miklauzic Bence harmadik nagyjátékfilmje mindvégig megmarad ebben a regiszterben, ahol tulajdonképpen minden megállja a helyét önmagában is, de azért minden elsősorban metaforaként, szimbólumként értelmezhető.

Pedig az alapállás sültreál ká-európai történetet sejtet: a kék sarokban a magának való, mackónadrágos-atlétatrikós férfi, a maga kis (majdnem szó szerinti) szemétdombjának, a belvárosi grundon létesített parkolónak az ura, aki valamiért egyetlen kuncsaftjának sem engedi, hogy beálljon a legjobb helyre, az egyautónyi palatető alá. A piros sarokba pedig az ő szöges ellentéte érkezik, a bőrkesztyűs, dúsgazdag vállalkozó, aki, hogy szeme fényénél is jobban óvhassa gyönyörű Mustangját, persze arra a bizonyos helyre akar beállni, bármi áron. A konfliktust pedig az jelenti, hogy egyre inkább bizonyossá válik: a „bármi áron” korántsem csak üres szófordulat. De miért olyan fontos a férfinak, hogy meggyőzze a másikat, miért nem megy inkább másik parkolóba, sőt miért nem keres eleve fedett parkolót? És mi ez a marhaság, hogy minden hely szabad, kivéve a legjobbat?

Hogy mindez dramaturgiai slendriánság vagy épp hogy mesteri dramaturgiával szép lassan napfényre jutó rejtély, azt a filmidő dönti el és a metaforikusság. Mert ha nincs képes beszéd, mögöttes tartalom, akkor nincs megoldás sem, és akkor a Mustang sem musztáng, a western sem western. Csak akkor áll össze a kép, ha a legfontosabb sorskérdések mentén összeütköző, szigorúan nagybetűs Jót és Rosszat véljük a konfliktus mögé látni – s Miklauzic nem is rest ebbe az irányba terelni a nézőt. Az olyan mondatokkal például, mint hogy „Ez az én parkolóm: itt te nem érsz többet nálam”, azaz a társadalmi rend megváltoztathatóságának kérdésével, meg a másik oldalról azzal, hogy „nincs harmónia, sem tökéletes világ, csakis a színtiszta logika”, azaz egyenesen a helyes életstratégiák, kis túlzással az élet értelmének boncolgatásával. Mert valójában persze csupa ilyesmiről van szó: hogy muszáj-e elfogadni a „modern világ” rendjét, amely szerint minden megvásárolható, ahol az erősebb kutya az úr, vagy fent lehet tartani valami magasztosabbat, ki lehet-e lépni ebből a rendszerből. Mint egy tanmesében, ahol a fehér és a fekete, a tűz és a víz csap össze.

S bár a rendező remek ritmusérzékkel, a fent sorolt rejtélyek elegáns tempójú feloldásaival, a motivációk kellemesen ráérős megvilágításával építi fel az első kis konfliktusra az egész egzisztencialista nagyregényt, a film egyik fő problémája is épp a ritmus. Mintha nem maradt volna elegendő muníció a fontos fordulópontok, az újabb és újabb magyarázatok között eltelő időre. Amelyben a legelőkelőbb helyet az atmoszférateremtés foglalja el: ezért részben a remekül átgondolt díszlet- és kelléktár felel – a parkoló minden szegletének átgondolt kihasználása, vagy az olyan egyedi holmik, mint a kotyogós mellett kötélen lógó kiskanál –, valamint a szándékolt, de sokszor döcögősségbe forduló lassúság. Ráadásul a filozofikus gondolatok kifejtése nemegyszer túlzottan is filozofikusra sikerül: a sommás, túl tökéletes, túl szép mondatok idegenül koppannak az emberi szájban. Ugyanakkor van egy-két telitalálat is: „Apám mindig azt mondta: »fiam, rád kilenc hónapot vártam, a Skodára öt évet«. Úgyhogy nem nagyon vagyok oda az autókért” – mondja például a parkolóőr, csak hogy még egy élet-mély felvetéssel mélyítse a két főhős konfliktusát.

Miklauzic karakterei nem csupán gondolatok beszélő hordozói: kidolgozott jellemük van, amelyet mindvégig konzekvensen is közvetít Miklauzic Bence, Hegedűs Bálint és Lengyel Ferenc forgatókönyve. A parkolóőr Lengyel Ferenc alakításában felrepedt kemény tojás: a törések közt nemcsak az látszik, hogy a szilárdság csak kényszer, nem pedig érzéketlenség, hanem az is, hogy valójában nem is keménység szülte törhetetlenségről, inkább kétségbeesés ellenére őrizgetni próbált tartásról van itt szó – s Lengyel mindezt úgy tudja megmutatni, hogy szeme, szája, arca legfeljebb csak aprókat rezdül közben a ráfeszesedett bőr alatt. Szervét Tibor antagonistája szintén titkoktól tűnik rejtélyesnek: autójával való szerelmes bánásmódjában, finom és finomkodó bőrkesztyűjében, nyájasságában ott rejlik – majd felszínre is kerül – az igyekezet valami el nem mondható elfedésére, egyúttal az elfojtás miatti agresszió palástolására. Még a mellékszereplőkbe is örömnézni-jellemeket játszanak a színészek, főként Pokorny Lia a boldogtalan és a boldogság ígéretére lepkeként újjászülető asszonya – még akkor is, ha a film egyetlen női szerepe ez, ebben az ízig-vérig férfiszemszögű, férfinézőpontú, és mint ilyen, a „jól bevált” hímközpontú filmezést tovább erősítő filmben.

Ehhez a felszínnél jóval mélyebbre ásó filmhez, amelyben a metaforák kifejtésének semmiféle realizmus sem szab határt – legyen szó milliós üzletekről vagy akár az élet feláldozásáról a hit és a hitben való csalódottság áraként – viszont nem illik a Parkoló itt-ott felbukkanó parodisztikus vonala, így az olyan elemek, mint hogy a parkolóőr piros autóillatosítóval bünteti a határidőre nem fizetőket, és zölddel a jó vendégeket, ami ugyan önmagában illeszkedik a film sajátos atmoszférájához, mégis nehéz annyira komolyan venni, amennyire kéne. Márpedig az ehhez hasonló egyenetlenségek – az egy-egy elnagyolt motiváció, a döcögősség, egy ügyetlenül használt akcentus a török vendéglős esetében, az itt-ott modoros bölcsességek – tehetnek arról, hogy a Parkoló az egységes formavilág, az aprólékos és ötletes kidolgozottság, az átgondolt és szimpatikus mondanivaló ellenére sem tud annyira hatásos lenni, mint amilyen hatás ígérete pedig ott rejlik minden képkockában.

Címkék

francia film, Diplomamunka, doku, 2. Magyar Filmhét, Titanic 2017, ELTE, Jéger, Greengrass, forgatókönyv, cikk, Bertolucci, Tinédzser, Carrie Fisher, Tudományos filmek, alkotó, Guinness, Interjú, Beatles, Felújított filmek, Fliegauf, monográfia, Sopsits, western, HBO, The Affair, Filmrendező, Jeles, Magyar film fesztiválszereplés, Kormákur, Verzió, olasz film, Titanic Filmfesztivál, filmtörvény módosítás, Történelmi magánügyek, Cigánygyilkosságok, Almodóvar, Kvíz, Artmozik éjszakája, filmkritika, thriller, Jancsó, Boyle, Kincsem, Aranyélet 2., Retro noir, Díjak, popzene, Filmalap-Filmarchívum, Művészetek Völgye, A hetedik Star Wars film, fantasy, Dokumentumfilm, Uránia, Ősz Gábor, Transz, Wegerer, rassz, Cassell, vizsgafilm, Forgalmazói filmnapok, Tábor, KAFF 2017, Mark Ruffalo, Kultfilmek, Netflix, Tóth Barna, Inkubátor, Titanic, Röhrig Géza, Örökmozgó, 1920, Kaszkadőr, magyar sorozat, Jeff Nichols, Valentino, diplomafilmek, Hajdu Szabolcs, Cseh filmek, halálhír, Amszterdam, Filmnapok, Tárlat, Szépművészeti, Ukrán film, Cseh Tamás, , Vígjáték, Filmhét, Cannes, DVD bemutató, Dyga Zsombor, Filmalap, Herczeg Attila, dán, Gólem, 60-as évek, Berlinale, Cinefest 2016, sorozat, Bill Condon, disztópia, finn filmnapok, Anilogue, zene, Filmtörténet, Észt filmhét, Gauder, Készülő film, Jelenidő, Anilogue 2016, vámpír, MaNDA DVD, építészet, Antal Nimród, Pixar, Love story, új magyar film, expresszionizmus, babona, Kino, Wajda, animáció, Oscar, LuMu, bagoly, farkasember, HBO GO, Tiszta szívvel, Szolnok, Sára Sándor, báb, Horror, Akadálymentesen, Visszanéző, Csányi Sándor, német film, Magyar Nemzeti Galéria, háborús film, Televízió, szörnyek, Maya Forbes, producer, Török Ferenc, krimi, Elek Dóra, jelölés, Magyar Kultúra Napja, Aranyglóbusz, Oscar-jelölt, Amrita Sher-Gil,