Bajszos történelemóra – Andrzej Wajda: Walesa – A remény embere
2014. 03. 20. • Rudolf Dániel |
Andrzej Wajda a kilencedik ikszhez közel is aktív, sőt, a minden bizonnyal legnagyobb élő lengyel filmrendező néhány évvel ezelőtt a nálunk is igen jól fogadott Katyinnal bizonyította, még mindig van benne kellő életerő és alkotói energia. Wajda ezúttal nem kevesebbre vállalkozott, mint személyes barátjáról és politikai idoljáról, Lech Walesáról forgasson grandiózus életrajzi művet. A hetvenedik életévét tavaly betöltött politikus, a Szolidaritás egykori vezetője, majd Lengyelország köztársasági elnöke viták tárgya hazájában, többek között lehetséges ügynökmúltja miatt is. Wajda mindezzel nem törődve, büszkén készített mindestül pozitív hangvételű alkotást „a remény emberéről”. MOZI
(Walesa. Czlowiek z nadziei)
lengyel életrajzi dráma, 127 perc, 2013 (12)
rendezte: Andrzej Wajda
írta: Janusz Glowacki
fényképezte: Pawel Edelman
vágó: Milenia Fiedler, Grazyna Gradon
producer: Michal Kwieciński
szereplők: Robert Wieckiewicz, Agnieszka Grochowska, Iwona Bielska
forgalmazó: Cirko Film
bemutató dátuma: 2014. március 20.
Egy életrajzi film esetén két fő hibába eshet bele a mindenkori alkotó. Egyrészt, ha nem vigyáz, unalmas tablóként tálalhatja alanyának életét, mintegy felmondva a kötelező leckét, pontról pontra felsorolva a figura tetteit és a körülötte zajló, általa alakított eseményeket. Másrészt pedig túlságosan felmagasztalhatja főhősét, hús-vér ember helyett mintha egy természetfeletti héroszt vagy éppenséggel történelmi viaszbábot állítana műve középpontjába. Wajda bizonyos mértékben mindkét hibába beleesik, pedig éppen ezekre kellett volna fokozottan ügyelnie, hiszen nem csupán fontos politikai-történelmi személyiségről, hanem személyes barátjáról (Walesa annak idején még szerepet is kapott – önmagát alakítva – a rendező legendás Vasemberében) készített grandiózus opust.
Wajda következetesen végigveszi hősének életrajzát a fontosabb pontok mentén, a 70-es évek eleji, gdanski felkelésben résztvevő hajógyári munkás letartóztatásától a 80-as évek mozgalmas eseményein keresztül – melyek során Lech Walesa világszerte jelentős politikai személyiséggé vált –, a béke Nobel-díjig, majd a rendszerváltozásig. A fő hangsúlyt természetesen a – Wajda által a korábban már említett Vasemberben részletesen tárgyalt – 1980-as történések, a hosszú sztrájksorozat és a Szolidaritás megalakulása kapják, melyek mind a címszereplő, mind Lengyelország és a szocialista tömb életében döntő jelentőségűnek bizonyultak.
A több mint kétórás cselekmény végig viszonylag lassan halad előre. A részletesség egyrészt dicsérendő, másrészt a szüzsé gyakran unalomba fullad miatta. Szerencsére helyenként pozitívnak ható, érdekes epizódok, közjátékok (például a csecsemő szoptatása a rendőrségen, miközben apját épp letartóztatják „agitáló” röpiratok terjesztéséért) színesítik a sokszor monotonnak ható eseményláncot, ezek azonban inkább elenyészőek. Wajda továbbá magától értetődőnek veszi, hogy filmjének nézői mindenestül tisztában vannak a 80-as évek lengyelországi eseményeivel, így a szüzsé leginkább azok számára élvezhető és érthető teljesen, akik ténylegesen jól ismerik a közelmúlt ezen szeletét.
A rendező és a forgatókönyvíró azzal igyekeznek ellensúlyozni hősük túlságosan egysíkú, kizárólag történelmi szerepében, nemzeti hősként ábrázolt mivoltát, hogy megmutatják Walesa emberi oldalát is. Lessünk be a nagy személyiség közéleti imázsa mögé, lássuk milyen hétköznapi emberként a politikai ikon. Ezen célból végig jelen van a háttérben Walesa felesége, a férje mellett a nehézségek ellenére is végig kitartó Danuta és népes családjuk (a házaspárnak összesen nyolc gyermeke született), akik személyes szálként funkcionálnak a politikai csatározások közepette. A fentebb említett epizódok mellett ezen részek a film igazi erősségei, mivel itt valóban drámát – sőt, helyenként üdítő humort – kapunk.
Egy másik hasonló eszköz a főhős emberközelibb megvilágításba helyezésére a „bicegő óriás” esetének helyenkénti előhozása azáltal, hogy Wajda próbálja megmutatni hősének gyengeségeit, személyiségének hibáit is. A tanulatlan munkásemberből lett népvezér például az olasz zsurnalizmus nagyasszonyával, Oriella Fallaccival készült interjúja (mely a film cselekményének keretét alkotja) során megjegyzi: „Ha nem tiltanák be nálunk, szívesen elolvasnám a könyvét. Ez lenne az első könyv, amit olvastam.” A sok vitát kavart vád, miszerint Walesa jelentett volna a hatóságoknak, mégsem igazán kap hangsúlyt a cselekményben.
A szereposztásra nem lehet panasz. Robert Wieczkiewicz, az egyik legjelentősebb kortárs lengyel színész ölti magára Walesa legendás bajszát (melynek leborotválásért a városi legenda szerint a Gillette egy ízben egymillió dollárt ajánlott) és jellegzetes manírjait, nem okozva csalódást. Wieczkiewicz végig hiteles marad szerepében, de az igazán nagy érdem mégis Agnieszka Grochowkáé, aki kellő empátiával és beleéléssel teremti meg a hős mögött megbúvó asszony figuráját.
Wajda a „sokat markol és keveset fog” hibájába esik, ami sajnálatos, lévén hogy Lengyelország félmúltjának talán legjelentősebb közszereplőjéről készített filmet. Mindenesetre A remény embere ajánlható azoknak, akik szeretnék megismerni (igen részletekbe menően) a Szolidaritás és vezetőjének történetét, de ajánlatos számukra, hogy az alaposság mellett az üresjáratokra és a is készüljenek fel.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322