Köblinek helyzeti előnye, hogy ügyes kézzel választ alapanyagot. Ha megesett történetekre alapozott forgatókönyveit nézzük, már a feldolgozott téma egy-egy korabeli újságcikke is roppant izgalmas. A Szabadság – Különjárat egy 1956-os gépeltérítésről szól, még ha nem is az elsőről: 1949-ben már eltérítettek egy pécsi járatot, és az ötletgazda-főpilóta Majoros János és társai sikerrel landoltak Münchenben. A felrakott szituáció különösen kiélezett, hiszen ellenséges határon kellett átrepülni, a fedélzeten légimarsallok helyett egy ÁVO-s tisztet lefegyverezni (akkoriban minden járaton utazott egy), de már a csomagátvizsgálás is a szeptember 11-i terrortámadás utáni amerikai viszonyokat idézte.

A Szabadság – Különjáratban Pacek, a hazai élbokszoló (Lengyel Ferenc), a kéményseprőként dolgozó Misi (Varju Kálmán) és menyasszonya, Annus (Tenki Réka) térítenek el egy Malév 60-as gépet 1956 júliusában, pár hónappal a forradalom kirobbanása előtt. Az alkotók A berni követhez hasonlóan fordítják előnyükre a tévéfilmes körülményeket, a szűk büdzsét és a zárt játékteret: a sztori szinte végig a repülőgép fedélzetén játszódik (esetlenek is a légtéri vágóképek), a játékidő ötvenpár percre szorítkozik, a film így lényegre tör és gyorsan pereg.

A témaválasztás és az ötvenes évekbeli közeg mellett tehát a feszes dramaturgia, a klausztrofób térkezelés és a műfajválasztás (thriller) is trilógiává rendezi Köbli filmjeit. Az alkotói szándék egyértelmű, mint egy Pacek-pofon: izgalomdús történetekkel közel hozni a magyar történelmet a mai, főként amerikai tömegfilmen nevelt generációkhoz. Köbli sikerültebb filmjeiben téma és műfaj összeér: A vizsgában például a rendszer működését sikerült közös nevezőre hoznia a thriller kiszámíthatatlan fordulataival és paranoiához vonzódó hangulatával. Az önnön farkába harapó és saját pártkatonáit is elemésztő rendszer abszurditását ragadta meg az a film, miközben gördülékeny fordulatokon keresztül ábrázolta a rezsim működését.

A berni követ ezután csak a profizmust tette hozzá a képlethez: míg a kapkodós, kézi kamerás stíllel forgatott Vizsgában pont az akciók – üldözések, kínzások, ver(eked)ések – hatottak esetlenül, addig A berni követ a lövésváltások és a suspense felsrófolása terén teljesített a legjobban. A diktatúra modellálása helyett viszont már az 1956-os forradalom kétségbeesett hősiessége volt a (háttér)téma, ami nem lépett olyan szoros frigyre a műfajválasztással. De hangsúlyosan hazai történetet dolgozott fel – egy követ foglyul ejtése nem túl gyakori téma Hollywoodban, ahogy azt se engedték volna az álomgyárban, hogy a dramaturgiai csúcspontot egy Szabad Európa Rádióban lefolytatott beszélgetés rajzolja fel.

A Szabadság – Különjárat szintén izgalmas „talált anyag”, és konfliktusa mind az akkori, mind a mai miliőbe gyűrődésmentesen simul. Viszont a gépeltérítéses thrillerek és akciófilmek fordulatait és közhelyeit sokkal esetlenebbül használja, mint A berni követ a túszejtős filmekéit. Ezerszer látott képsorokban zajlik a motozás vagy a pilótafülke ostroma – meglepetést csak az okoz, ha a repülőgép vezetők megtagadják, hogy légi manőverekkel hatástalanítsák a támadókat (ahogy az alkotók is bevallották, elsősorban költségvetési okokból). Két pályatársánál hollywoodiánusabb munka a Szabadság – Különjárat, amely az eredeti történeten is sokat puhít: míg anno a hét gépeltérítő vasdorongokkal kezdte el verni utastársait Győr magasságában, mert nem tudhatták, ki az álruhás ÁVO-s, addig a filmben Annus dolga, hogy kiszúrja a belügyest, és női bájaival elvonja a figyelmét.

Köblit dicséri, hogy ebből a helyzetből is jól jön ki: nem ördögnek ábrázolja, hanem érzésekkel ruházza fel az ÁVO-st, amivel a film központi morális dilemmájának is megágyaz (lehet-e rögtön gyilkossággal szennyezni az éppen megkezdett „tiszta lapot”?). A Szabadság – Különjárat emellett azért válik érdekfeszítővé, mert a „menjek vagy maradjak?” nagyon is mai témáját dobja fel. Feszültségét nem is a gépeltérítés elé gördített akadályok, hanem a karakterek kiélezett döntéshelyzete szolgáltatja. Nemcsak a három főszereplőnek, de az egy-egy vonással frappánsan felskiccelt mellékalakoknak is választaniuk kell, kint maradnak-e külföldön, vagy hazatérnek Magyarországra.

Áthallásból több is akad, hiszen 1956-ban is arra panaszkodnak, hogy soha nem fog elkészülni a metró, sőt, a múltat Ferenc Jóskával és Monarchiával együtt sírják vissza. A dialógusok egyik fele kifejezetten szellemesre sikerült, a maradék azonban papírízűnek hat. A színészek viszont flottul oldják meg a feladatukat, mindent kihoznak a karakterükből, amit ki lehet. Nyilván a szűk egyórás játékidő az oka, hogy inkább csak kontúrokat, mintsem háromdimenziós embereket kapunk, de Köbli legalább tisztesen végigjárja azt az egy dimenziót, amit vázol. A szabadság-rabság témát például nemcsak a diktatúrából való elszökés, hanem az emberi kapcsolatok vonatkozásában is körbejárja: Misinek a Pacekkal való szimbiotikus, fojtogató barátsággal kell kezdenie valamit, Annusnak pedig eltitkolt kötelességével kell szembenéznie. A végkövetkeztetések levonásában a film kifejezetten reális és a földhöz tapad, nem ékel mesterkélt fordulatokat a sztoriba és nem tör ki dagályos zenére koreografált örömujjongás a kinti reptéren.

A Szabadság – Különjárat azonban egy különösebb izgalmaktól mentes, keveset markoló, de azt legalább megfogó film marad. Mivel megspórolja a prológust, nincs ideje rendesen „felrakni” a karaktereket, akikért ezért nehezebb is aggódni. Fazakas és Köbli filmje azért még így is nagyságrendekkel jobb, mint a DVD-re extraként pakolt dokumentumfilm, amely az 1971-ben egy nagyváradi repülőt eltérítő Móka Béla történetét meséli el. Fazakasék egyenes vonalú, beszélőfejes dokuként viszik vászonra a múltidéző élménybeszámolót, de elvesznek az akció részleteiben, az időjárás és a készülődés töredékeiben, és csak minimálisan érintik az emberi oldalt, a hátrahagyott feleség keserűségét és magányát. Ahogy a felvetődő morális problémákat is semmibe veszik (Móka és társai a sajátjukon kívül még legalább húsz utas életét is kockáztatták a disszidálás során), és keresztkérdésekkel sem nagyon terelik az önreflexió felé a riportalanyt. Az egyéb extrát nem tartalmazó, sztenderd árú (1999 forint) DVD begyűjtése helyett így érdemesebb megvárni, amíg újra műsorra tűzi a televízió a Szabadság – Különjáratot: a maga egy órájával a 21. századi tévénézők türelméhez igazított, tömör és korrekt Köbli-film ez, amely fényt és figyelmet vet a magyar történelem egy kevéssé ismert szegletére.